Nógrád Megyei Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-01 / 151. szám

2. oldal 1999. július 1., csütörtök Balassagyarmat És Környéke Épülhet a gyümölcsaszaló Terény - A napokban kapta a meg a település polgármestere, Mucsina Gyula a Phare-irodá­hoz benyújtott pályázatuk eredményességéről szóló érte­sítést. A Terény ért Közalapít­vány gyümölcsaszaló üzem lé­tesítésére egy kft.-vel közösen nyújtott be pályázatot. A ked­vező elbírálás a program meg­valósítását 3,4 millió forinttal hozza közelebb. Zöldfolyosó, jelekkel Őrhalom - A tervezett lovas- túra-útvonalakkal is egybeesik az a napokban megjelölt túra­útvonal, amelynek nyomvona­lát az őrhalmi Ipoly-völgyi Lo­vas Diáksport Egyesület tetette egyértelművé a Nógrád Megyei Természetjáró Szövetséggel. A felfestett jelek által a zöldfo­lyosó Balassagyarmat vasútál­lomástól indul, majd a Patvarci úton a nógrádmarcali elágazó felé folytatódik, őrhalomban érinti az iskolát, a bakancsos tu­ristáknak ajánlott „kulcsoshá­zat”, s a falu főutcáján át Csi- tár-Iliny-Táppuszta felé folyta­tódik. Kerékpárosoknak is ér­demes ezt az utat kipróbálni, amely húsz kilométerrel meg­növelte a megye felfestett túra­útvonalának hosszát. -el Útkaparóból állomásfőnök Nem mindennapi eseményre készülnek az őrhalmi polgár- mesteri hivatalban. A falu ki- lencvenesztendős polgárát, Róka Mihályt köszöntik majd július 12-én. Az ünnepségre hivatalosak a helyi és a me­gyei vasúti vezetők is, ugyanis az ünnepelt aktív, szolgálati idejének utolsó húsz esztendejét mint állo­másfőnök töltötte. Róka Mihály végigjárta a vasúttársaság ranglétráját. A sínek mellett pucolómunkás­ként kezdte, aztán a pályakar­bantartási feladatokban is mind nagyobb felelősséggel járó dolgokat bíztak rá. Az ünnepelt vasutas több telepü­lésen is teljesített szolgálatot, nyugdíjba Ludányhalásziból vonult. A vasutasok az ünnepléssel egykori kollégájuk iránti megbecsülésüket fejezik ki, ugyanakkor a szárnyvonal fontosságára is megpróbálják ráirányítani a figyelmet. A balassagyarmati vasútnak be­csületet persze leginkább az­zal lehetne adni, ha például személyvonattal is átléphet­nénk a határt Ipolytamócnál, s javítanának a pálya állapo­tán is. Édes állás Herencsényben Tizennégy főt foglalkoztató mézfeldoigozó üzemet létesít Herencsényben Kosik Mi- hályné. Az épületvásárlással, - átalakítással együtt járó beru­házás összes költsége eléri a 27 millió forintot, amelyből közel hétmilliót visszatérí­tendő, ugyanennyit pedig vísz- sza nem térítendő támogatás­ként kap a vállalkozó a vidék- fejlesztési alapból, s 6,4 millió forintot egyéb támogatási lehe­tőség révén vehet igénybe a vállalkozó. Az őszre befejeződő beru­házás javítja a helyi méhészek pozícióját, s ami ugyancsak nem mellékes, hogy az 14 új munkahelyet is teremt. Génbank Honton Szürkemarha-gulya téli szál­láshelyének kialakításának támogatásáról döntött leg­utóbbi, balassagyarmati ülésén a Nógrád Megyei Területfej­lesztési Tanács. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága génbankként vál­lalta fel a Hortobágyon ősho­nos faj szaporítását, amelynek kiváló takarmányt nyújtanak az Ipoly ártéri legelői. A gulya honti szálláshelyére a vidékfej­lesztési célelőirányzatból 2 millió 760 ezer forint vissza nem térítendő támogatáshoz jutottak, az egyéb támogatás eléri a négymillió forintot. A téli szálláshelyet 11,5 millió­ból építik meg. Negyvennyolc év szolgálat után vonul nyugdíjba a szügyi tiszteletes Templomot épített, betegeket látogatott Apja nyomán erdészeti pályára készült, ám az esztergomi ben­cés gimnáziumnak, s máig tisztelt lelkipásztorának hatására az Úr hívását követte. Szügy evangélikus közösségétől is a külde­tésről szóló prédikációval búcsúzott most vasárnap Záborszky Csaba, akit 48 éve szenteltek föl evangélikus lelkésszé. Záborszky Csaba tiszteletes élete kész regény Lelkészi pályája, s életútja is tiszteletre méltó, s egyhangú­nak sem nevezhető. Diákkorá­ban egy kis templom építésé­ben segédkezhetett, később a fölszentelése után már neki magának kellett a hívekkel templomot építenie Csesztvén, imaházat Patvarcon, s Szügy- ben, a templomállítás 200. év­fordulóján elvégezni egy nagy renoválást. Záborszky Csaba most 72 éves, tetterős, meglepően fiata­los. Mint mondja, ennek titka a diákköri sortolásban, a későbbi sok favágásban és abban kere­sendő, hogy még mostanság is sokat kerékpározik. Két hóna­pig, amíg helyét, s a gyülekezet gondozását átveszi tőle Blat- niczky János, Tótkomlós evan­gélikus egyházközségének se­gédlelkésze, még marad. Mesz- szire azonban ezt követően sem kerül, lánya mellett vettek la­kást Balassagyarmaton, így gyülekezetével tartani tudja a kapcsolatot. Leánya több mint húsz éve óvónő az Ipoly-parti városban, fia pedig Budapesten egy ökumenikus központban teljesít szolgálatot. Záborszky tiszteletes úr éle­tének egy-egy állomása regé­nyeket érdemelne. Hogy mi­ként került a Túróc vármegyei evangélikus ősök leszárma­zottja zsidó és evangélikus gye­rekekkel a bencés gimnázi­umba, hogy s mint teltek kosz- tos kisdiákként napjai József főherceg uradalmában, Alcs- úton, s miként lett orvos, zoo­lógus és sok más fontos és ér­dekes, a családban művelt mes­terség mellett evangélikus lel­kész, az vaskos kötetet töltene meg. Záborszky Csaba a családján keresztül tapasztalta meg a sze- retetet, a versek segítségével pedig ennek a kifejezését ta­nulta meg. Egykor sokat sza­valt, poétalelkű édesanyja taní­totta, evangélikus lelkipásztora pedig előadásra biztatta. Fia ugyancsak szavaló, évekkel ez­előtt Csikász Istvánnal lépett föl előadói esteken, rendezvénye­ken. A szügyi templom szószéké­ről a több mint ötszáz fős gyü­lekezetnek 1971 márciusától hirdet igét Záborszky Csaba. Amikor ide került, 44 éves volt. A soproni teológiai intézet el­végzését követően az a balas­sagyarmati püspök, Szabó Jó­zsef szentelte fel, akit jeles Ma- dách-kutatóként is számon tar­tanak. Lelkészi szolgálata során először Dömös-Pilismaróton, majd Ózdon járt, Nógrád me­gyébe 1953-ban került. Még­hozzá Felsőpeténybe, ahol né­hány évvel később az Almássi- kastélyban Mindszenty bíbo­rost tartották fogva. Felesége is a faluban dolgozott, a herceg- prímás szabadulásáról elsőként kaptak hírt.-Sohasem felejtem el azt a napot. A reformáció ünnepére készültünk, 1956. október 30-át írtak. A katolikus pap Nőtin­csen volt, nekem üzentek, meg­látogathatom a bíborost. Akkor már ő is látta, hogy szabad. Azt kérdezte tőlem: „Melyik madár az, amelyiknek, ha kinyitnák a kalitkát, ki nem repülne?” - emlékszik vissza a bíborossal való találkozására a tiszteletes. Amikor az édesapja által dédelgetett tervet, hogy erdész legyen, feladta, leginkább azért aggódtak érte, mert akkor már látható volt, olyan világ jön, amelyben nem a papi hi­vatásnak lesz becsülete. Zá­borszky Csaba azonban olyan ember volt, aki hitét megtartva tudott együttműködő lenni, ahogy fogalmazott, szemben lakott a tanácsházával, de an­nak vezetői nem álltak szem­ben vele. Ha a falut kellett rendbe tenni, megkérték, pré­dikálja ki azt a szószékről is. Az egykori tanácselnökök most mint kollégát búcsúztat­ták. Elvégzett dolgaiban a tisz­teletes az öregek és a betegek látogatását tartja legfonto­sabbnak. Erre, s még annyi minden másra jól emlékeznek a felsőpetényi, szügyi, moho- rai, patvarci és a csesztvei hí­vek is. Tarnóczi László „Szeretnék a fiatalok a romantikát, de az idő most nem nekik kedvez” - Sok a durvaság körülöttünk Szép szóval szelídséget Azért kaptam elismerést, ami a legkedvesebb időtöltésem - vallja a Balassi Bálint Gimnázium magyar nyelv és irodalom tanára, Bacskó Józsefné, akit több évtizedes nyelvápoló mun­kájáért a közelmúltban Kazinczy-díjjal tüntettek ki. A tanár­nővel alma materének könyvtárszobájában beszélgettünk. dolog szépen beszélni, he­lyesen írni még akkor is, ha anyagilag nem is érzé­kelhető társa­dalmi elvárás. Bacskó Jó­zsefné szerint az anyanyelv pontos isme­rete, a kifeje­zésekben lévő A Balassi gimnázium Kazinczy-díjasa különbsége­Neki talán már föl sem tűnik, a nyelvészkönyveket tartal­mazó polchoz húzódunk. A közben ide betérő diákjai látha­tóan kézikönyveknek tekintik azokat a köteteket, amelyeket több korosztályukbeli talán egyszer sem lapoz föl. Hasznos két jól érzé­keltető szinonimák helyes megválasztása nemcsak a ró­lunk alkotott képet változtatja meg, hanem önmagunkat is. A Kazinczy-díjas tanárnő annak az alma maternek a ta­nára, amelynek egykor diákja volt. Ahogy visszaemlékszik, jó osztályba járt, amelyet Ver- sényi György vezetett. Amikor harmincöt éves osztálytalálkozó­jukat tartották, mindenki elfogadta ötletét, anyanyelvi díjat alapítottak a Balassiban.- Minden nemzet a maga nyel­vén lett tudós - magyarázza a nyelv iránti megszállottságát a ta­nárnő. Kevesebb időm marad az olvasásra, mint szeretném, de ter­mészetesen évről évre átolvasom a kötelezőket, s magam legszíve­sebben Arany János, Ady Endre műveit olvasom. Bölcsességük mélyebb, mint a sokat szereplő po­litikusoké. Valamikor szavaltam is, ám ahhoz az enyémnél na­gyobb hangerőre van szükség. Régésznek készültem, de a nyelv­nél és az irodalomnál maradtam. Egerben végeztem, majd az ELTE kiegészítő szakán folytattam ta­nulmányaimat. Balassis diákja­immal ,.Beszélni nehéz”-kört ala­kítottunk, az anyanyelvápolók szövetsége ifjúsági tagozatához tartozunk. Rendszeresen levele­zünk a Magyar Rádió nyelvmű­velő műsorával, e műsor levelezé­• • • sét a Magyar Tudományos Aka­démián őrzik.- Úgy gondolom, a levélírás az emberi kapcsolattartásnak fontos eleme. Stílusjavító. Leányom Pes­ten tanít - szintén magyar nyelvet és irodalmat - vele gyakorta öt-hat oldalas leveleket váltunk. Fonto­sak a nyelvi játékok, az illemtan, s kiejtés, az ehhez kapcsolódó lég­zéstechnika, a beszéd dinamikájá­nak megtanulása és a jó hangsú­lyozás elsajátítása egyaránt. Örömmel mondhatom, hogy ta­nítványaim is nyitottak ezen érté­kek felé. A lehetőségekhez képest olvasnak, írásbeli készségük fej­lődik, s nyáron is folytatni fogják a nyelvművelőkkel való levelezést. Tapasztalatom szerint a versek is nagyobb érdeklődést váltanak ki belőlük, mint a tíz évvel ezelőtti diákokból. A fiatalok szeremének romantikusok lenni, ám a realitás nem nekik kedvez. Tettekben és szavakban egyaránt sok a durva­ság körülöttünk. Meggyőződésem, hogy ezen ha csak egy keveset is, de szép szóval segíthetünk. T. L. Nyolcvanmilliós szerelvényre pályáznak a gyarmati tűzoltók A pénzespostást nem várták mostanság annyira a Balassa­gyarmat környéki falvakban, mint a tűzoltókat. Ugyan a múlt heti felhőszakadásokkor keletkezett vízből már csak mutatóba maradt, a pusztítás nyomait épületek sokasága őzi. Ha volt is idő, mikor a települési önkormányzatok vonakodva teljesítet­ték a balassagyarmati önkormányzati tűzoltóság egy-egy kéré­sét, most láthatták, mekkora szükség is van a munkájukra.- A jó Isten sem tudná pontosan megmondani, hány esetben mentesí­tettünk a múlt héten - kapjuk a vá­laszt az őrhalmi Bene Istvántól, a balassagyarmati tűzoltóság parancs­nokhelyettesétől. Magyarázatként hozzáteszi, hogy a néhány nap alatt lezúdult irdatlan mennyiségű esővíz miatti riasztások regisztrálására pót­füzetet kellett nyitniuk. Gyakori volt, hogy a jelzésre ki­vonult csapat három utcában min­den háznál szivattyúzott. S ha vé­geztek egy utcával, annak elejére mehettek vissza, mert a pincékbe a víz a legtöbb helyen - az átázott talaj miatt - visszaszivárgott. A drégelypalánki vasútállomás pincéjében még a hét végén is 250 köbméter víz állt. Szívatták egyik részen, másutt visszajött. Percen­ként 1200 literes teljesítményre ké­pes az a szivattyú amivel dolgoztak, ez sem segített. Egy idő után mind a vasútállomás főnöke, mind a tűzol­tók belátták: nincs mit tenni, várni kell, amíg a talajban elszivárog a víz. Tűzoltóknál a szolgálat 24 órás, s ez alatt bármi megtörténhet. És meg is történik. Ha nem a „vörös kakas”, akkor a viharok, balesetek, vagy ahogy most, az esőzések okoznak riadalmat. A Balassagyarmat kör­nyéki falvakban mostanság, hogy a városi tűzoltók mellett a megyei tűzoltóság, a taijáni tűzoltóság ügye­leteseit, de még a pihenőnapjukon lévő helyieket is be kellett vetni. Sőt akadt dolga bőven a települések ön­kénteseinek Diósjenőn, Rétságon, Érsekvadkerten és Drégelypalánkon is.-Percenként csörgött a telefon, Hontról, Patakról, Ipolyvecéről, Nagyorosziból, Galgagutáról, Rét- ságról, Romhányból, Ipolyvecéről, Nógrádkövesdről telefonáltak, de említhetném Bércéit vagy Borsos- berényt is. Utóbbi helyen csónakkal kellett mentenünk. Egy akkorka pa­tak, amit máskor bárki nyugodtan átugorhat, most embermagasságú vizet hozott a faluba - teszi hozzá a tűzoltó őrnagy. S hogy ki miként vi­selkedik ezekben a katasztrófahely­zetekben?-Mindenki türelmetlen, s érthe­tően azt váija, hogy hozzá vonul­junk elsőként Pedig lehet, hogy má­sutt sokkal nagyobb a veszély, és meglehet, stratégiai fontosságú dol­gokról, esetleg emberéletekről van szó. Segítséget mind az önkormány­zatok, mind a lakosság részéről kap­tunk. Őrhalom polgármestere, Kanyó János első szóra kerített nekünk újabb szivattyút. Az a hét „szer”, amivel vonulhattunk, maximális ki­használtsággal működött. Munka­társaim a szolgálati idejüket végig a veszélyeztetett falvakban töltötték, a balesetekhez is innen indultak. Több helyütt szendvicseket hoztak a lako­sok, mert a reggeli- és ebédidő is az utcán és a pincékben ért minket. Próbatétel volt ez a néhány nap mind az embereknek, mind pedig a technikánknak. Ami jó húr, s ami ha­sonló helyzetekben az eredményes­ségünket javíthatja, hogy belátható időn belül egy nyolcvanmilliós „szer”-hez juthatunk, amelyre szük­ségünk van baleseteknél, tűzvész­nél, s természeti katasztrófáknál egyaránt. S ami nem lényegtelen, a bekerülési összegnek mindössze az öt százalékáért kapjuk meg azt.- Egy pályázati lehetőségről van szó, amelyhez csak az önerős részt kell biztosítanunk. Értékesíteni fog­juk egy régi au­tónkat, s az ille­tékességi terüle­tünkhöz tartozó önkormányza­toktól mindösz- sze 50-50 ezer forint hozzájá­rulást kérünk. Ha valami­kor, hát most igazán láthatják, hogy mire ad­nak támogatást. Drégelypalánkon is megmutatta erejét a víz Tarnóczi L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents