Nógrád Megyei Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-30 / 150. szám

Egy nagy érték értékes képviselője - Sikerekről, problémákról Harminc év karmesteri pálcával Apró termetű, törékeny hölgy Guthy Éva, a salgótarjáni Liszt Ferenc kamarakórus karnagya, de a nagy jelző nem csupán az ebbéli tisztsége miatt jellemzi őt. A szakmai körökben ma is a legjobbak között jegyzett Guthy Éva harminc évvel ezelőtt hozta létre a megyeszékhely számos szép sikert elért kórusát, ugyanakkor tanítványai közé tartozott Kukely Júlia, Hollai Kálmán és Pándi Piroska is. Az pedig talán külön sztorit érde­melne, hogy a tudatos és áldozatos munkával elért eredmények megőrzését és gyarapítását ma (akár szó szerint) milyen áron valósítja meg a kórus tagjaival egyetemben. Nem érdemes visszanézni, siránkozni - Bebizonyította, hogy tud dolgozni Ami a szívén, az a száján-Szüleim szegények voltak, ezért szakmát kellett tanul­nom: így lettem bolti eladó. Mint feleség, a Dunántúlról kerültem Kisterenyére. Először Nemtiben, az áfésznél dol­goztam tizenhárom évig, aztán családi problémák miatt munkahelyet váltottam. Elfoglaltságot keresve jutottam el a Fűtőberhez, ahol felvettek az előkészítő üzembe betaní­tott munkásnak - idézi fel a kezdeteket Szeberényi Pálné, az előkészítő üzem csoportvezetője.- Meg kellett szoknom a fér­fiak között, bizonyítanom kel­lett, hogy tudok úgy dolgozni, mint ők. Sohasem volt tőle idegen a tanulás. Több tanfolyamon vett részt. Az itt tanultakkal nem elégedett meg. Megszerezte a vas- és fémlakatosszakmában a segédlevelet. Dolgozott a prés­üzemben, az automata darabo- lón. Átélte a rendszerváltást követő létszámleépítést, az át­csoportosítást. 1984-ben meg­szerezte a szakközépiskolai érettségit.-Minden tárgyból kitűnőre vizsgáztam. Két diplomám lenne, ha szüleim nem lettek volna szegények. Az irányításhoz is megvan a képessége, készsége. Több mint tíz éve nevezték ki az elő­készítő csoportvezetőjének.- Nem vagyok lelkiző alkat. Amikor egy-egy feladatot el kell végezni, akkor nem sírok, nyafogok, hanem cselekszem.- Mit volt a legnehezebb megszoknia?- Hirtelen nem tudok erre vá­laszolni, mert nem jut eszembe semmi. Rengeteg gondom volt és van, de nem érdemes vissza­nézni, siránkozni. Annak idején pénzt kellett keresnem, hogy a gyerekeket fel tudjam nevelni. Szerencsére ez sikerült is. A lá­nyom Debrecenben él, építő­ipari főiskolát végzett, fiam a műszaki egyetemen szerzett mérnöki diplomát. Ő Eszter­gomban, a Suzuki gyárban dol­gozik. Az íróasztalon különböző műszaki rajzok láthatók, a falon több idézet olvasható. Többek között ilyenek: „Barát az, aki­nek ismerem minden hibáját, mégis a barátom.” Alatta a kö­vetkező látható: „Élj úgy, hogy a gyermekeid, ha azt hallják, hogy becsület, tisztesség, te jus­sál az eszükbe!”- Azt hiszem, én az előbbiek­nek megfeleltem. Barátom ke­vés van, azok is a munkahelye­men. Gyáron kívül viszont nincs. Szeretem az egyedüllétet. Elég nekem a nyolcórai benti nyüzsgés. Az őszinteségéről, nyíltságá­ról, határozottságáról ismert asszony soha nem rejti véka alá véleményét.- Felháborítónak tartom, hogy a nőknél a nyugdíjkorha­tárt felemelték 62 évre. Aki be­csületesen dolgozik, addigra nem lesz olyan állapotban, hogy kibírja a munkahelyén. Össze­szed jó néhány betegséget, feles­legessé válik, még az irodai munkát sem tudja elvégezni. Nem lett volna szabad ezt meg­tenni a kormánynak. Megijesz­tették az embereket, főleg a nő­ket, akiket a családdal szembeni gondoskodás is erősen megter­hel, leköt. Közülük kevés éri el a nyugdíjat, ha száz százalékban helytáll a munkahelyén. Én is meg vagyok ijedve, hová dug­nak el, ha nem tudom teljesíteni a követelményeket. Megköszö­nik a munkámat?! Tudom, hogy kapitalizmus van, a betegségért, az öregségért nem fizetnek. Az 57-58 éves korhatárt még el tu­dom képzelni.- Nem fél attól, hogy útila­put kötnek a talpára, amikor véleményét, meggyőződését, észrevételeit tolmácsolja?- Ilyenre az elmúlt húsz év­ben nem volt példa. Leg­alábbis nálunk nem igaz az a mondás, hogy „szólj, s betörik a fejed”, vagy útilaput kötnek a talpadra. Amikor kellett, szóltam, eddig nem bántam meg. Valószínű, vezetőim már megszokták ezt tőlem. Ugyan­akkor, ha bármilyen új felada­tot kapok, abból indulok ki, hogyan lehet megoldani. A tízfős csoport tagjai - fele férfi, fele nő - ismerik előbbi jó tulajdonságait is.- Mindegyikükkel szeretek együtt dolgozni. Azokkal van­nak konfliktusaim, akik nem akarnak lelkiismeretesen dol­gozni. Ha valamit netán rosz- szul ítélek meg vagy hibázok, azt viszont elismerem.- Mire elég a fizetése?- Se nem jó, se nem rossz. Átlagos életszínvonalon élek. Gondot okoz, hogy elinduljak- e Debrecenbe az unokáimhoz, s mit vigyek nekik.- Milyen érzéssel jön be dolgozni?-Odahaza végiggondolom, hogy másnap mit és hogyan kellene megoldani, azon tö­röm a fejem, min és miként lehetne javítani. Mint minden­kit, engem is foglalkoztat, mi­kor következik be az az idő, hogy már nem tudok úgy dol­gozni, mint most, ellátni fel­adatomat, ahogy kívánják. A Kiváló Dolgozó, az Épí­tőipar Kiváló Dolgozója kitün­tetés birtokosáról a követke­zőképpen vélekedik főnöke, az előkészítő üzem üzemveze­tője, Kovács József.- A saját területén minden te­kintetben számíthatok rá, mind a leszabó műhelyben, mind a présüzemben. Korrekt, ami a szívén, azt ki is mondja. Nem tudja elviselni, ha valaki nem a munkájával foglalkozik. V. K. Mikor csillapítsuk a fájdalmat?- Hogyan kezdődött a pálya­futása?- 1961-ben végeztem a miskolci zeneművészeti fő­iskola szolfézs-zongora sza­kán, majd a salgótarjáni Rá­kóczi Ferenc Úti Általános Iskolában, illetve 1963-tól már a helyi zeneiskolában tanítottam, de a tanulást egy ideig még én is folytattam. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, magánénekre jelentkeztem, mert úgy éreztem, hogy a miskolci mindössze heti fél­órás hangképzés nyitva hagyta előttem azt a kérdést, hogy igazából mire vagyok képes.-És miután meggyőzte ön­magát?-Olyan kiválóság mellett sikerült dolgoznom, mint Sapszon Ferenc, a Magyar Rádió vegyes karánál, ahol szólamvezetői és korrepetí- tori feladatokat láttam el.-Ez óriási szakmai kihívás lehetett.-A szoprán szólammal kü­lön dolgoztam, majd a Sapszon Ferenc által összefogott mű ke­rült át a vendégkamagyokhoz, akik között a külföldieken kívül olyan nevek szerepeltek, mint Ferencsik János, illetve Lehel György. Egymást követték a hangfelvételek és az előadások, bizony, nem létezett gyenge pont, a feladat minden apró részletét nagyon kellett tudni.- Lassan pedig elérkezett 1969.-Most ősszel lesz pontosan 30 éve, hogy megalapítottam a város Liszt Ferenc kamarakó­rusát. Közös szakmai igény hívta életre a kamarakórust, hi­szen Salgótarjánban nem voltak hagyományai ennek a műfaj­nak. Az akkori 12-14 tag közül ma Sólyom József nevét jegyez­zük már csak a 30 tagú együt­tesben.-De azért jutott ideje a ta­nítványokra is.- Örömmel említhetem, hogy a pályára került számos tanítványommal ma is kitűnő a kapcsolatom, s közöttük említ­hetem például Kukely Júliát, Hollai Kálmánt és Pándi Piros­kát. A gyerekekkel egyébként nap mint nap találkoztam, mi­vel 12 éven keresztül jártam Nógrád megyét ének-zenei szakfelügyelőként. Az általá­nos és a középiskolás ének-ze­Guthy Éva karnagy nei szakképzés színvonalának a fejlesztése, valamint a közmű­velődési terület hangszeres együttesei, énekegyüttesei munkájának nyomon kísérése, segítése volt a feladatom abban az időszakban, és természete­sen alkalmam volt sok tehetsé­ges gyermekkel foglalkozni.-Melyek a kamarakórus el­múlt három évtizedének leg­kedvesebb emlékei?-Hosszasan sorolhatnám a városi, megyei, országos és nemzetközi fórumokat, ezért inkább néhány olyat említek, amelyek a határainkon túl is megismertették az ottani kö­zönséggel a Liszt Ferenc kama­rakórus, illetve Salgótarján ne­vét. Minden egy budapesti nemzetközi versennyel kezdő­dött, ahol a második helyezé­sünknek köszönhetően felkerül­tünk a külföldön szerepelhető együttesek listájára. így jutot­tunk ki például 1989-ben Marse- illes-be, ahol a francia forrada­lom 200. évfordulóján, ősbemu­tatón, az Emberi jogok című ora­tóriumot énekeltük, amelyből lemezfelvétel is készült. Saint Cere-ben Honegger Jeanne d’Arc a máglyán című művét adtuk elő a helység szokásos nyári előadás-sorozatán. Spa­nyolországban Barcelonában léptünk fel, valamint a hírneves Mont Serrat-ban önálló hang­versenyen mutatkoztunk be.- Lesz-e évfordulós koncert?- A korábbi években június­ban utaztunk vendégfellépé­sekre, ám jelenleg nincs költ­ségvetésünk és sehonnan sem kapunk támogatást. Több mint három éve még azt a csekélyke díjazást sem kapom, amit annak előtte, s tulajdonképpen a saját magam által diktált felelősség- tudatból irányítom a kórust. Ha abbahagynám, vége lenne az együttesnek. Sajnálatos, hogy egy harminc éve sikeresen mű­ködő, városának hírnevet szerző kamarakórust ennyire idegenként kezel Salgótarján. A millenniumra és a mi évfordu­lónkat megkoronázva a Salgó­tarjáni Polgári Kör javaslatára Liszt Ferenc Koronázási misé­jét szeretnénk pódiumra vinni az ország másik öt Liszt Ferenc kamarakórusával együtt Salgó­tarjánban, a jövő évben. Az öt­let sokak szerint remek, de konkrét visszajelzést még nem kaptunk.- Úgy tudom, hogy a szíve csücskében nem csak a zene kapott helyet.- Az állatvédő és segítő egyesület elnökeként a kóbor és megunt állatok számára biztosí­tok otthont társaimmal, Szőke János segítségével, aki ingatla­nán befogadja ezeket a szintén érző élőlényeket. A karitatív tevékenységhez kapcsolódva minden év december 6-án meg­rendezzük a cicaszépségver­senyt, s a gyermekek pozitív szemléletét is elősegítendő, gyermeknapokon a gyermek­kutya páros szépségversenyt. Egyesületünk szintén nem kap semmilyen támogatást, és ke­vesen vagyunk, ám a közös akarat eddig még mindig dia­dalmaskodott a problémák fe­lett. * A beszélgetés végén előkerül­nek a fotókra rögzült emlékek is. Ekkor tudom meg, hogy Guthy Eva a karancslapujtői Kaláris asszonykórust és a Nógrád Megyei Rendőr-főkapi­tányság kamarakórusát is irá­nyítja - de azt se feledjük, hogy hivatásos előadóként aktív résztvevője, egyik fénypontja a meghívásos hangversenyek­nek. B. M. Belső óránk percnyi pontosan működik. Mindig jelzi, helye­sen cselekszünk-e vagy sem.- Kocogni, biciklizni és sétálni délután 4 és 7 óra között a legüdí­tőbb. A szívünk és a tüdőnk ek­kor van a legjobb formában. Anyagcserénk is csúcsszinten tartja magát, akár egy gőzgép. Ha este kicsit is fáj a fejünk, azonnal vegyünk be gyógyszert. A fáj­dalmak ugyanis reggel 6-tól kez­denek el felerősödni és csak dél­től enyhülnek.- Fogfájással kora délután ke­ressük fel fogorvosunkat. Dél­után 3-kor hatnak legjobban a fájdalomcsökkentő injekciók.-Reggeli ébresztőnek végez­zünk egy kis izomtomát. Ekkor különösen jólesik nyakizmunk­nak és hátunknak, ha kicsit meg­dolgoztatjuk.-A magas és alacsony vér­nyomás leginkább reggel szokott problémát okozni. Ha ekkor be­vesszük az orvosunk által rendelt orvosságot, egész napra kellemes lehet a közérzetünk.- Az allergiaellenes tablettát legjobb este bevenni. így nappal jobban eloszlik a szervezetben.-Az asztmások lefekvés előtt vegyék be orvosságaikat. Éjjel a tüdő ugyanis csak csökkent telje­sítménnyel dolgozik. A diplomások és a vezető beosztásúak sem szentek - A tömény szesz dívik - Radikális változások következtek be az utóbbi időben Nőtt a nők száma és aránya az alkoholisták között (Folytatás a múlt hétről) Módi: a „társasági Írás” A TÁRKI egyik vizsgálata - melynek során a megelőző év tipikus alkoholfogyasztási gyakoriságát és a megelőző héten elfogyasztott összes al­koholmennyiség alapján ké­peztek „ivástípusokat” az absztinenstől (a nem fogyasz­tótól) a súlyos ivóig - szerint a felnőtt magyar népesség 85,2 százaléka alkalmanként, vagy rendszeresen fogyaszt alkoholt. Közülük a kutatók - felállított skálájukon - a fér­fiak 24,7 százalékát, a nők 6 százalékát találták nagyivó­nak, vagy súlyos ivónak. (Nagyivó, aki napi rendsze­rességgel iszik, é§ a megelőző heti alkoholfogyasztása na­gyobb mint 3,5 dl; 100 száza­lékos tiszta szeszben szá­molva. Ami azért nem semmi - tehetnénk hozzá!) A társadalomkutató adatai arra utalnak, hogy a nőknél el­sősorban az absztinencia (önmegtartóztatás) és az al­kalmi, vagy úgynevezett tár­sasági ivás jellemző. Az élei­kor előrehaladtával azonban fokozatosan nő a rendszeres, veszélyeztetett és súlyos ivás gyakorisága. Érdekes megfi­gyelés az is, miszerint az ala­csonyabb iskolai végzettségű férfiak között jellemzőbb az absztinencia, illetve a nagy ivás, a magasabb iskolai vég­zettségűekre jellemző a nagy ivás, az absztinencia pedig - a férfiakhoz hasonlóan - inkább alacsonyabb iskolai végzett­ségűek között fordul elő leg­gyakrabban. A szellemi fog­lalkozású nők között a legala­csonyabb az absztinensek aránya és legmagasabb a tár­sasági ivók hányada. Igen magas a nagyivók aránya a vezetők és az értelmiségi munkakörben dolgozók kö­zött. Joggal mondhatnók: ta­lán nem így kellene példát mutatni... Magas a nagyivók részesedése a nyugdíjas nők között is. A vizsgálatok adatai alap­ján azt lehet nagy valószínű­séggel állítani, hogy a felnőtt nők mintegy 5-6 százaléka tekinthető problémás alkohol­fogyasztónak, és a problémás alkoholfogyasztók 23-27 szá­zaléka nő. A nők alkoholfo­gyasztása és mértéktelen ivása az elmúlt évtizedekben tehát egyértelműen növekvő ten­denciát mutat. Különösen igaz ez a fiatalokra. Az ivási szo­kásoknál - kiváltképp a lá­nyoknál - figyelemre mél|ó a tömény szesz fogyasztásának dominanciája. Kriminális következmények Az alkoholbetegekkel végzett vizsgálatok arra utalnak, hogy az egyéb de­vianciák gyakorisága sok­kal nagyobb az alkoholisták között, mint a normál né­pességben. Az alkoholbeteg férfiak háromnegyede, a nőknek pedig nem keve­sebb, mint nyolcvanhét százaléka(!) volt már ko­rábban alkoholelvonó keze­lésen. A nemek szerinti különb­ség egyes kutatók szerint arra enged következtetni, hogy a női alkoholizmus, mint társadalmi konvenció­kat mélyebben sértő visel­kedésforma, olyan deviáns karriert jelent, amely az érintett nőket sokkal erő­sebben deszocializálja — szigeteli el a társadalomtól -, mint a férfiakat. A különböző vizsgálatok adatai alapján egyértelműen kiviláglik az is, hogy az al­koholbeteg nőknél igen nagyarányú öngyilkossági kísérletet regisztráltak. A kezelt nők harminchárom százaléka, a férfiaknak ugyanakkor „csak” tizenöt százaléka követett már el korábban öngyilkossági kí­sérletet. (Azt persze tudjuk, hogy a becsült adatok sze­rint a normál népességben is nagyobb a nők között ez a „menekülési” mód.) Az átlagnépességhez képest gyakoribb az alkoholbeteg nők között a kriminalitás és a mentális betegségek ará­nya is. (Baráthi) (Vége)

Next

/
Thumbnails
Contents