Nógrád Megyei Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-26-27 / 147. szám

Megyei Körkép PÁSZTÓ 1999. június 26., szombat Távozik egy sokoldalú személyiség - Salgótarjánból ingázik Budapestre a Szabó Ervin Központi Könyvtár új igazgatója Szegény régió Régen a könyvtár az ideológia szolgálója volt, napjainkban leg­inkább a polgárok kedvenc találkahelye, sokaknak második otthona, információszerzési központja is - vélekedik Fehér Miklós, a salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtár távozó igazga­tója. Tíz év alatt munkatársaival megvalósították azokat a ter­veket, amelyeket a harmadik évezred küszöbén - robbanássze­rűen kitárult világunkban - a könyvtár szerepéről a jó palócok földjén gondolnak. A fiatal direktor nemcsak intézményét me­nedzselte fáradhatatlanul, hanem pedagógusként, kóristaként és karnagyként a város és a megye zenei életében is részt vesz, sőt évekig vezette a füleki férfikart. Egy sokoldalú humanista férfiú távozik a szegény régió gazdag szellemiségű könyvtárá­nak éléről és július 1-jétől ingázni fog a megyeszékhely és a fő­város között a Szabó Ervin Központi Könyvtár igazgatójaként.- Olyan érzés ez, mint amikor az ember valami finomat eszik, nem tud betelni vele, újabb fa­latok után áhítozik. Én jól érez­tem magam ebben az új, gyö­nyörű könyvtárban, valósággal „belaktuk” kollégáinkkal, s azon voltunk, hogy betérő olva­sóink is otthon legyenek benne. Úgy érzem, hogy ez sikerült: közkedveltté váltunk a város­ban, sőt a megyében is. Most újabb kihívást jelent számomra a Szabó Ervin Könyvtár Köz­ponti Könyvtárának vezetése.- Jelentkezett, esetleg hív­ták?- A főigazgató úr hívott. Az első pályázati fordulón mégsem vettem részt, csak miután azt sikertelennek nyilvánították, s újabb hívás érkezett, akkor szántam rá magam. A második alkalommal már pályáztam, s nyertem.- Minek köszönheti a sikert?- Talán annak, hogy itt, a Ba­lassiban munkatársaimat egy új vágányra, szemléletmódra sike­rült állítani: a hagyományos könyvismereti és könyvköl­csönzési szolgáltatást meg­őrizve egy széles körű informa­tikai szolgáltató rendszert épí­tettünk ki. Ehhez felkészültünk: megszerveztük saját képzésün­ket, számos könyvtáros kolléga egyetemi, főiskolai diplomát szerzett, bővítette nyelvismere­tét. Nem is olyan régen a könyvtár még az ideológia ki­szolgálója volt: megmondták, mit lehet olvasni, mi kerüljön indexre, tiltó listára. Ennek hál' istennek vége, kinyílt a világ, s ehhez - többé kevésbé - alkal­mazkodva, szélesre tárták kapu­ikat a könyvtárak is, hiszen ha­talmasra növekedett az igény az információ iránt. Elérhető, számítógépes kapcsolatban ál­lunk számos hazai és külföldi könyvtárral, oktatóhellyel, amelynek szolgáltatásai igénybe vehetők.- Bármikor szétnézve a könyvtárban, sok fiatalt látunk az olvasóasztalok fölé hajolva.- Nem véletlenül. Miközben az idősebb generáció olvasóit is várjuk és fogadjuk, a feltörekvő nemzedék könyvtára a salgótar­jáni, s ezt vállaljuk. A középis­kolások tanulását, egyetemisták felkészülését, fiatal felnőttek átképzését, életérvényesülését segíti például a Gábor Dénes Főiskola oktatókabinetje. Aranydiplomás tanítónő Fél évszázada kapta tanítói oklevelét Tóth Tiborné szüle­tett Sarlós Éva, akit a nagy­oroszi pedagógusnapon szere­tettel köszöntöttek. A virág és a Hornyák Endre polgármes­ter által átnyújtott pénzjuta­lom egy szakmáját szerető és azt magas szinten művelő ne­velőnek járt A pedagógusnapi fehérasztal melletti beszélgetés életének főbb állomásait idézi. Tóth Tiborné (középen)- Mikor szerezte meg a taní­tói oklevelét?-A IX. kerületi tanítóképző intézetben 1949-ben végeztem. Nagyorosziban 39 évet tanítottam és összesen 42 évet dolgoztam végig a pályán. Nyugdíjasként 14 évet szolgáltam nevelőként a horpácsi gyermekotthonban.- Hol kezdett és hogyan ala­kult az élete?- Pécelről származom és elő­ször ott kaptam állást az iskolá­ban. Utána át kellett mennem Isaszegre, mert ott volt hely, az­tán Vácrátótra kerültem. A fér­jem vasutas volt és Nagyoro­sziba helyezték, így kerültem én is ide. Vele 17 évesen, Péce- len ismerkedtem meg á katoli­kus énekkarban. Nagyon szo­katlan volt a Nagyorosziba ke­rülés, hiányoztak a Pécelen ma­radt szülők, rokonok, barátok. De aztán megszoktunk itt.- Milyen volt az akkori Nagyoroszi?- Először a 4. osztályt kaptam meg. Bizony nagyok voltak a lá­nyok és a fiúk. Úgy néztem ki, mint aki közéjük tartozik. Mond­tam nekik, hogy álljanak sorba, ezt meg is tették, de amikor elindul­tak, engem, aki előttük álltam ki­löktek az ajtón. Hát, így kezdtem a pedagógiát Nagyorosziban - nevet nagyot a régi emléken Tóthné és a körülötte ülő kollégák is derülnek. - Akkor olyan iskolánk volt, hogy a vaskályhát gyakran kellett kiko- tomi, ha azt akartuk, meleg legyen az osztályban. Katona Pálné volt az igazgatóm. Szeretettel fogadott. Azt mondta tréfásan, hogy majd te is meghízol itt, Nagyorosziban, mert itt olyan víz van, hogy meg lehet hízni tőle. Hát, nem a víztől, hanem a jóléttől lehetett itt meg­hízni, mert a falu tehetős volt, szorgalmas emberek lakják. Ne­künk, pedagógusoknak akkor is akadt feladat, sok mindenből ki kellett venni a részünket. Megren­deztük az ünnepeket, az anyák napját, a karácsonyokat. Színját­szó csoportokat szerveztünk és vezettünk. Összetartozó testület voltunk. A körülöttem ülő kollé­gák valaha tanítványaim voltak és az iskolában aranyos, kedves és jó tanulók. Most már büszke vagyok rájuk - néz körül az asztaltársasá­gon derűsen mosolyogva Éva ta­nító néni.-A 69 évem egy kicsit sok, a lábam érzi főleg. Gyorsan elszáll­tak az évek, de mindig derűsen te­kintek vissza életemre. Tulajdon­képpen megelégedett ember vol­tam és szerettem a körülöttem lévő gyermekeket. Nélkülük nem is tudnék élni. Ez lett az életem. Szabó Endre gazdag szellemiségű könyvtára Fehér Miklós igazgató- Szélesre tárta kapuit a Ba­lassi könyvtár az irodalom, zene, a szépművészet követői előtt.-Valóban eleven, szellemi, közösségi térré vált a könyvtá­runk. Csupán néhány példa: magyar és felvidéki alkotómű­helyeknek adtunk otthont, a színművészeti főiskola hallga­tóinak fellépőhelye, gyakorló­terepe volt pódiumszínpadunk. Számos fiatal, tehetséges mű­vész kapott alkalmat bemutat­kozásra. Volt bőven hely, az 5 ezer négyzetméter először ,jio- dálynak” tűnt, s aztán kitöltöt­tük, belaktuk. Az olvasóterem csendje természetesen továbbra is tabu, de e nyugalom más részlegeinken lüktetésre váltott, s mint a szív verése, felgyor­sult, akár társadalmunk élete is.- Ismerősöm önről egyszer azt mondta: sokoldalú huma­nista.- Hízelgő számomra, de gyarló emberként nem tudok táncolni, rajzolni, meg ezernyi mást sem. Csupán alázatot, megbecsülést érzek azon érté­kek iránt, amelyeket igazgató­ként, kollégáimmal összefogva próbáltunk közvetíteni, eljut­tatni másokhoz is. Tulajdon­képpen ez volt hosszú évekig a munkám. — Sok könyvtár küzd anyagi gonddal, működési nehézséggel.- Az új könyvtárba költözéskor gondos pallér módjára a régiből minden hasznos és használható építőelemet átvettünk, s csak fo­kozatosan vezettünk be új dolgo­kat, tehát próbáltunk ésszerűen ta­karékoskodni. Nógrád Megye Közgyűlése és Salgótarján ön- kormányzata megosztva vállalta fenntartásunkat, s bár tudvalévőén egyik sem Krőzus, sőt, elismerésre méltóan erejükön felül is segíte­nek. Hallottam már maliciózus megjegyzést: „szegény város, sze­gény megye gazdag könyvtára­ként működünk” De lehet-e sze­gény egy város, egy régió, amely­nek gazdag, jól felszerelt a könyv­tára? Szellemi értékekben aligha! S ez biztató, ha jövőjét próbáljuk kikémlelni, mert a szegletkövek egyike biztosan nyugszik a he­lyén: mai világunk emberi kap­csolatainak, kultúrájának, műve­lődésének, gazdasági előrehala­dásának egyik fontos segítője a szolgáltatásait nyújtó és kínáló, gazdag információbázissal ren­delkező könyvtár.- Ezen a tényen nem változ­tat a napokban felröppent hír, hogy Salgótarján önkormány­zata felmondta a könyvtár mű­ködtetésére szóló Nógrád me­gye közgyűlésével kötött megál­lapodást?- Úgy gondolom, minden ön- kormányzat elemi feladata, hogy helyi politikáját saját érdekei men­tén fogalmazza meg, és ebben a gazdasági érdekek meghatáro­zóak. A könyvtár működtetése esetében azonban egyértelműen látszik, hogy megyei és városi ér­dek tökéletesen egybevág. Most egy hosszú folyamat végén meg­kötött, jó megállapodást mondott fel a város jobb anyagi kondíciók elérése érdekében. Én úgy látom, hogy az ismételt tárgyalási sorozat bizonyítani fogja: olcsóbban, job­bat egyik önkormányzat sem tud helyzettől eltérő módon a könyv­tári ellátásban biztosítani.- Milyen tervekkel, elképze­lésekkel, illetve munícióval ké­szül a fővárosba?- A Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárát most bőví­tik, 7 ezer négyzetméternyi alapte­rülete ezzel a duplájára növekszik. Egy méreteiben is impozáns épü­letből emberközpontú, s közked­velt könyvtárat létrehozni: erre ké­szülök, ez lehet a legfőbb szakmai feladatom.- Mikor költöznek?- A család marad, s félig én is, hiszen egyelőre in­gázni fogok Salgótarján és a főváros kö­zött. Nem lesz könnyű, bár ez remélhetően azt is lehetővé teszi, hogy a már meglevő zenei, kulturá­lis kapcsola­taim, munkál­kodásom szá­lai, bár gyen­gülnek, nem szakadnak el végleg. Szabó Gy. S. Nem számolják fel a közkutakat Itt a jó idő, a diákoknak a nyári szünet. Sokan szabad­ságon vannak, de nem en­gedhetik meg maguknak azt, hogy valamelyik üdülőhe­lyen töltsék el a pihenésre szánt napokat. A túrázók kedvenc mondása, hogy „a láb mindig kéznél van”, ezért aztán a természet szerelme­sei hátizsákba pakolnak, irány az erdő. Salgóbánya is közkedvelt kirándulóhely, egyre többen keresik fel családostól. Ezzel kapcsolatosan jegyezte meg a közelmúltban egyik olva­sónk, hogy a buszról le- szállva hiába szerették volna a kulacsokat vízzel megtöl­teni: közkút még csak akadt, de ahányhoz csak odamen­tek, mindegyikről le volt sze­relve a nyomókar. így aztán a vízvétel meghiúsult. Megér­tik ők azt, hogy takarékos­kodni kell a közpénzekkel, de azért talán nem ártana a polgármesteri hivatalnak egy-két, működőképes köz­kutat is fenntartani. Amint azt a salgótarjáni polgármesteri hivatal város- fenntartási osztályán megtud­tuk, május hó folyamán va­lóban felülvizsgálták a közki­folyókat. Ekkor 14 darab volt, és mindössze négy köz­kút megszüntetéséről döntöt­tek. A vonatkozó rendelet ér­telmében a lakóházak 150 méteres körzetében kell ivó­vízvételi lehetőséget biztosí­tani: az valóban előfordulhat, hogy valamivel távolabb kell menni vízért, mint eddig, de az a helyzet nem állhat elő, hogy Salgóbányán egyetlen közkutat sem találnának a la­kók és a kirándulók. Nagy Kriszta megzenésített verseket adott elő Harmincegy diák és „iskolája” is megmérettetett a Bolyaiban Lehet, hogy nehezebb, de megérte ígéretes, új fejezet nyílt hat éve a salgótarjáni Bolyai Já­nos Gimnázium életében: a miskolci Földes Ferenc Gim­názium mintájára bevezették a hatosztályos képzést. Ka­put nyitottak az általános iskolát végzett hatodikosoknak: folytassák a középiskolában, éljenek a kiszélesített gim­náziumi időzóna elmélyültebb tudással mérhető lehetősé­geivel. A próba első és legizgalmasabb menete a végére ért: a Miskolcról átvett modell 31 első fecske érettségijé­vel megméretett és nem találtatott könnyűnek ... Az összkép igen kedvező, ta­nár, diák, iskolavezetés, egy­aránt a folytatásra voksol. A program jól vizsgázott, erre az „i”-re éppen az érettségi jó eredményei tették fel a pon­tot. Ugyanakkor az első hat év kellően átcsiszolta, „bo- lyaissá” formálta a miskolci mintát.-Módosításra szorult az órák számának elosztása, ugyanis az eredeti terv szerint viszonylag sok jutott az utolsó évre, ami nem szeren­csés. Nem igazán vált be az integrált tárgyak bevezetése, a fizika, kémia és a földrajz, biológia összevont tanításáról van, illetve volt szó. Ezt egyébként a miskolciak is így látják, ők is visszatértek a tárgyak hagyományos oktatá­sához - tudtuk meg Székyné Sztrémi Melinda igazgatótól. Jó osztályközösség- A külső okok miatt bekö­vetkezett tanárváltások is okoztak zökkenőket, de eze­ken hamar túltette magát az osztály. A hatosztályos for­mához fűzött remények mind a nyelvtanulás, mind általában a tananyagban való elmélyülés tekintetében bei­gazolódtak: érdemes volt váltanunk. A profilbővítés nyújtotta előnyök néhány részlete: a most érettségizett 31 diák közül 27-nek legalább egy, 9-nek két középfokú nyelv­vizsgája van.- Végighallgattam osztá­lyok szóbeli vizsgáját és ez arról győzött meg, hogy a hatosztályosok kifejező- készsége jobb, magabizto­sabbak, mint a négyévesnek. Az osztályközösségük is egy fantasztikusan összeková- csolódott csapat, pedig a tag­jai erős jellemek - mondta az igazgatónő. Rajtuk a világ szeme A képzés hatékonyságáról az érintett diákokat is megkér­dezték, egyikük, András Il­dikó több oldalról megköze­lítve a lényeges kérdéseket, egyebek mellett ezt írta ösz- szegzésében: - Számomra fontos tényező a tanulásban, hogy tudom, mit várhatok a társaimtól. ő és valamennyi végzett hatosztályos továbbtanul, s ez szintén egy fokmérője felkészültségüknek. A Bolyaiban töltött évei margójára a salgótarjáni Ko­vács Dávid mindenekelőtt az érettségizett hatosztályosok között kialakult általános vé­leményt jegyezte fel. Esze­rint a velük vizsgázott kép­zési forma előnyei tovább gyarapíthatók, ha az adott diákcsoport képességeihez is igazítják az órák számát. Adám azt is hozzáteszi: - A tanulásban egy új forma eredményessége elsősorban egyénfüggő: a diák eltérő keretek között is képes bizo­nyítani, ha akar. őket leginkább az iskola­közösség jelzései emlékez­tették a másságukra, a hato­dik évben igen gyakran, már-már zavarba ejtően gyakran arra, hogy rajtuk a világ szeme. A szintén salgótarjáni Oszvald Virág mosolyogva bó­lint arra a megjegyzésre, hogy a legtöbb gyerek, fiatal, nem szeret kilógni a sorból. így éreztek ők is, amikor kis első­sökként, 12 évesen elkezdtek tanulni a Bolyaiban. Osztályfőnökszemmel nem hálátlanabb 14 évesnél fiata­labb középiskolásokat taní­tani. Tolnai Gábor igazgatóhe­lyettes, osztályfőnök, jól érzé­kelhető, a tanár dolgát vég­eredményben könnyítő elté­résről beszélt: Hatékony nyelvtanulás-A tizenkét évesek nyitot- tabbak, mint a két évvel idő­sebb elsősök. Ennél fogva a tanár számára egyértelműbb, mennyire sajátították el az anyagot, hol vannak hézagok. A másik lényeges különbsé­get a nyelvtanulás jelenti. Oszvald Virág külkereske­delmi főiskolára készül, a kö­vetkező nekifutás előtt vissza­pillantva (pár perccel szóbeli vizsgája után) ezzel zárja gon­dolatait:- Lehet, hogy nekünk picit nehezebb volt, de meg­érte! (MJ.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents