Nógrád Megyei Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-19-20 / 141. szám
Megyei Körkép PÁSZTÓ 1999. június 19., szombat Csak nagyon keveseknek adatik meg, hogy csendes estéken, álmos délutánokon családjuk egykor élt tagjának naplóját olvasgatva elmerengjenek a múlton. V. M., a Gondolat Kiadó nyugalmazott szerkesztője egyike a keveseknek. Megörökített történelem Ő, akinek birtokában van egy 1850-től íródott kemény fedelű, küllemében jellegtelen, ám annál becsesebb személyes relikvia azokkal sorolja egy táborba magát, akik mentenék, megtartanák a naplóírást, amely sokkal, sokkal több lehet, mint családi emlékek közvetítője: kézírással megörökített történelem egyéni látásmód megvilágításában. Szakái Gyula vetette papírra a következő sorokat: „A nemesi napló még exkluzív műfajnak számított, hiszen az írás-olvasás kiváltság volt. A nobilitas inkább önmagának írt, nem is számított arra, hogy a családon kívül valaki más is olvassa.” Később megváltozik a műfaj funkciója: a naplók az események leírásán túl a törékeny polgári életforma, életteljesítmény az önazonosságkeresés, a belső vívódások dokumentumaivá válnak. Akinek módjában áll, hogy ilyen hagyatékot vallasson, tanúja lehet szubjektív hangú, de valósághű társadalomkritikának, s megsejtheti, milyen adalék lehet egy-egy hű képet adó önvallomás annak, amit így hívunk: történelem. A ma Szuhán élő V. M. nemesi család sarja, pesti, József körúti lakásának szeneskamrájában lelt rá az összefűzött lapokra. Beleolvasott, s A dédnagybácsi nem mindennapi élete három évtizedének percei, napjai A császári kadét naplója Pécsy Jánosnak különös sors adatott már tudta, hogy féltve őrzött tárgyi emlékeinek sorát újabb értékes darabbal gyarapította. Családtörténeti írásának bevezető gondolatai érzékeltetik felmenői iránti tiszteletét, elmúlt korokhoz, s az örökre eltávozottakhoz fűződő érzéseit is. „Nem szükséges ódon falak közt laknom vagy a márciusi szél zúgását figyelnem ahhoz, hogy halljam őseimet, itt van sóhajtásuk a lelkemben: a Stéger-, Zsabo- korszky-, a Hölbling-, a Lechner- (Lehel) a Rédey- családok s a hozzájuk több módon kötődő nevek: Ranol- der püspök, Obadich József generalmajor, Györgyi Giergl Alajos festőművész, Babits Mihály költő, Velich Lajos pápai követ... Különös szimfónia Sötétbarna, kissé megviselt kemény fedél óvja a szép, szálkás betűkkel írt, s ezért kicsit nehezen olvasható sorokat, amelyek Pécsy János, a dédnagybácsi nem mindennapi élete több mint három évtizedének perceit, napjait elevenítik fel. 1850-ben kezdi sercegését a finom papíroson a penna, amely 1881-ben - röviddel használója halála előtt végzi be az oldalakon való, fegyelmezett futását. A sors Pécsy János esetében is különös szimfónia. A szerkesztőnő meséli: déd- nagybácsija volt á család őrzött titkának, takargatott, csak nagy ritkán emlegetett históriájának főszereplője. A naplóíró ugyanis egy romantikus kapcsolat gyümölcse.... A szép és öntudatos Hölbling Júlia, (V. M. ükanyjának húga) és a későbbi veszprémi püspök Maria-Zellben titokban világra hozott gyermekéről van szó. Kirajzolódó életút A lepel lehullott: a szeneskamrában porosodó kötetben foglaltaknak, s őrzőjének köszönhetően az utódoknak és az utókornak kirajzolódik, a császári, majd magyar királyi honvédtiszt alakja, gondolkodása, szemlélete.- Pécsy Jánost (Johann von Pécsy-t) nagynénje, Hölbling Szilvia ükanyám (az 1600-as évek végén Magyarországra Bajoroszából bejött Hölb- lingek Mária Teréziától kapták a bárói rangot) és férje, Rüb- szan József szekszárdi gyógyszerész közös testvérként nevelte Rüb- szan Julianna dédanyámmal, a későbbi Lechner An- talnéval - mondja a napló birtokosa. (A Lechnerek szintén nagy múltú nemesi család.) A tizennégy éves fiú gőzhajóval utazott Bécsbe, ezt az élményét naplójával is megosztja, mint ahogy érzéseit is: a császári akadémia zártságát nagyon nehezen viselte. „Keservesen hatott rám katonai pályám kezdete - vallja írásában, amely igen érdekes epizódokat is tartalmaz: „Szombaton vártára kellett mennem, s a császári-királyi udvarban lettem alkalmazva. Emlékszem, egy alkalommal őfelségének ajtaja előtt álltam. Későn estve jött ki, schlafrok-féle köntösben, tiszti sapkával fején Grünne Gf. dolgozószobájába ment. ” Golyózáporban Megtudjuk milyen volt az erdélyi hadjárat idején az ország keleti fele és Erdély, még a szabadságharc sebeit viselve, leíija, milyen spórolós nép a szász, hogy milyenek az oláhok. Aprólékos képet fest a naplóíró arról is, hogyan harcolt, hogyan élte át fa mögé húzódva, golyózáporban a solferinói csatát. „Innen ágyúfedezetre rendeltettünk, és roppant módon közénk kartácsoztatott. Itt már a mi bakáink is neki- tüzesedve gyorsan kezdettek dolgozni. Szemüvegem mindég bal karomban lévén igen jól láttam, a veres nad- rágos franciákat miképp' igyekeznek bennünket vadászni... Lehetett délután egy óra, midőn parancs érkezett általjános rohamra. Homlok- egyenest mentünk soronként, ezred ezred mellett előre. Al- tábornok Handel-Maretti báró kivont karddal gyalog, mint az ezred tulajdonosa, vezényelte az ezredet. Shrap- nell és apró golyókkal lövöl- döztettünk borzasztóan. A röppentyűk irt áztató recsegéssel suhantak el felettünk a légben áltáljában magasan lőtt az ellen. Itt láttam a bombákat földre esni, megperdülni és a jövő percben nagy robajjal széjjel pattanni. Itt beszéltem Roskovschny társammal utoljára. Egy pók mászott karomon, lepeczkeltem. Hadd szegényt - mondá. - Szerencsét hozand. Alig öt perc múlva egy tisztet és négy közembert visznek el mellettem, mindenkinek jobb lába hiányzik - Roskovschny, az Isten szent szerelméért te vagy?! - kiálték föl, de nem hallott, el volt ájulva. Rohantunk! Rövid, de vészteljes összeütközés. Visszanyomattunk. Borzasztó tüzet küldének utánunk. Ba- umgarten őrnagy halva maradt a roham közben. Alig tudtuk hulláját megmenteni. Itt a szó teljes értelmében csak úgy hullottak az emberek, mint a legyek. ” Egy másik feljegyzés erdélyi mozaikot tár olvasója elé: itt egy bárónőnél kvártélyoz- ták be, nála szolgálta fel a cseléd kanál nélkül az ebédet... Mint később kiderült, azon egyszerű oknál fogva, hogy a bárónő féltette értékes evőeszközeit. Öméltósága csak akkor tudta meg, hogy nem akárki, akit elszállásoltak nála, amikor Pécsy elküldte a tisztiszolgáját, hozza el a ládájából az ünneplő egyenruháját. Vallomás... Ranolder püspök és Hölbling Júlia gyermekének naplója vallomás a császári tiszt háborúkhoz fűződő viszonyáról. Solferinónál például csak parancsra lelkesedett... Ellenben a Tiszát szívből szerette, a legmagyarabb fo- lyónak nevezte. „Kedves Tiszám, csakhogy téged is vala- hára megláthattalak” - írja Tiszanánára hazatértekor. 1881. májusában szakad meg a napló, Pécsy János még az év augusztusában örökre eltávozik. (M. J.) Diákjuniális, sulifesztivál Balassagyarmaton - A szellemes és tartalmas program hiába tartalmazott esőűző t áncokat, az időjárás nem fogadta kegyeibe a szervezőket és a résztvevőket. Jó hangulatban persze a zárt térben sem volt hiány, különösen, hogy a „Bestiák” együttese is az Ipoly-parti városba látogatott. fotó: rigó tibor tjü: Saját erőből: Szentén is lesz óvoda Jegyzőre várva Karancskeszi - Kölcsönös megegyezéssel nem hosszabbította meg Kuti Gábor jegyző megbízatását a település képviselő-testülete. Egyúttal pályázatot írtak ki a jegyzői állás betöltésére, s erre egy jelentkező akadt eddig. Az új jegyző személyéről a június 28-i ülésen döntenek. Tető alatt Szente eddigi, egyetlen közintézménye. Az idáig tízmillió forintba kerülő beruházás kuriózuma, hogy az önkormányzat saját erőből finanszírozta az építkezést. Bár pályáztak megyei támogatásra, abból Szentére nem jutott, segítséget egy országos alapítványtól kaptak. Az építmény egyébként óvoda lesz, amely felépítése mellett azért voksolt az ön- kormányzat, mert az óvodáskorúak a kétbodonyi intézménybe kényszerülnek. Ami nem is lenne baj, csak az - a közlekedési viszontagságok okán - hogy onnan a gyerekek hamarabb érkeznek haza, mint szüleik a munkahelyről, minek következtében gyermekfelügyelettel bízzák meg a rokonságot, szomszédságot. Az óvoda bár kész, ám bútorzata még hiányzik. Az ön- kormányzat reményei szerint - az erre való anyagi fedezet függvényében - a szeptemberi tanévet már a Kossuth úti épületben kezdhetik a szentéi óvodások. Négyféle pályázat roma fiataloknak Tanulásösztönzés A Soros Alapítvány négy programban hirdetett meg pályázatot roma fiatalok számára. Év végi ösztöndíjat nyerhetnek a jól tanuló 6-7. osztályos általános iskolások, ezen pályázat célja, hogy minél több roma fiatal folytassa tanulmányait érettségit adó középiskolai intézményben. A július 10-éig pályázó nyertesek év végén 10 ezer forintos pénzjutalomban részesülnek. A másik pályázatot érettségit adó középiskolába jelentkezők számára hirdették meg, itt 25 ezer forintos beiskolázási támogatást kapnak a nyertes tanulók, a pályázat beküldési határideje július 4-e. A felsőoktatásban tanuló roma fiatalok részére kiírt pályázatra szeptember 14-ig lehet jelentkezni, az elnyerhető támogatás tíz hónapon keresztül havi 15 ezer forintos ösztöndíj. A negyedik program közös ösztöndíjpályázat érettségit adó középiskolába járó roma gyerekek és patronáló tanáraik számára, ebben a közös teljesítmény alapján mindkét fél ösztöndíjban részesülhet. Erre július 16-ig jelentkezhetnek. Azok a diákok, akiknek tanulmányi eredménye 3,51 és 4,5 közötti, tíz hónapon keresztül havi 5 ezer forint támogatást kaphatnak; akik tanulmányi eredménye 4,51 vagy ennél magasabb, tíz hónapon keresztül havi 7 ezer forintos támogatásban részesülhetnek. A nyertes diákok patronáló tanárainak támogatása tíz hónapig havi 4 ezer forint (egy tanár legfeljebb öt tanulót patronálhat). Azok a patronáló tanárok, akiknek diákjait a 2000/2001-es tanévre felveszik valamelyik államilag akkreditált felsőoktatási intézménybe, és ezt az igazoló értesítést 2000. szeptember 15-ig beküldik az alapítványhoz, gyerekenként egyszeri 10 ezer forint jutalomban részesülnek. A pályázati adatlapokat a Salgótaijáni Cigány Kisebbségi Önkormányzatnál szerezhetik be, illetve itt kaphatnak bővebb információkat (Bajcsy-Zs. út 43., telefon: 32/420-428). Harang sem szól értük Harangszó hallatán tudta a terenyei báró kotyházi birtokán élő cselédség, evésidőre abbahagyhatják a munkát. A cselédharangot kondították az elhunytak lelki üdvéért is. A cselédvilág rég letűnt, ám a harang, lélekharangnak megmaradt. Előbb egy akácfára függesztve töltötte be szerepét, majd annak kidőltét követően rendes állványt kapott a település első háza előtt. Ez is rég volt persze, nem csoda, hogy az idő kikezdte, majd jó négy éve kidőlt, s végképp az enyészetbe tűnt. Az 1694-ben öntött harangot azért őrzik - a helybeli Papp család - ám a helybeliek fájdalmára elhunyt hozzátartozóikért harang sem szólhat már. A „városrész” ravatalozóját évekkel ezelőtt ugyan felújította a salgótarjáni önkormányzat, ám a harangról megfeledkeztek, vagy a lakosság a bejelentésről. J. -K.
