Nógrád Megyei Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-17 / 139. szám

2. oldal Salgótarján És Környéke 1999. június 17., csütörtök Helyi iparűzési adó Karancsalján? A nyári szünet előtti ülését tartja meg június 22-én Ka- rancsalja önkormányzata. A testület előtt szerepel az általá­nos iskola és a Napfény Óvoda tanévzáró beszámolója is. A testület döntés előtt áll a he­lyi iparűzési adó bevezetéséről. Amennyiben a határozat meg­születik, július 1-jétől új bevételi forrással bővül a község bü­dzséje. A tervek szerint az adó­alap 1 százalékát fizetik a község vállalkozói. Kedvezményként a helyi telephellyel rendelkező, s ott foglalkoztató vállalkozók azonban csak 2000. január 1-jé­től fizetik a helyi adót. A testületi ülésen az is eldől, ráköthet-e már a csatornaháló­zatra a félezer igénylő. Szó lesz az önkormányzati élelmiszerbolt felújításáról, amelyen jelenleg közhasznú munkások is dolgoz­nak. A testületi ülés jövő kedden 15 órakor kezdődik, (németh) Toyotával jár a „milliomos” fuvaros Pilisi Zoltán salgótarjáni sze­mélyszállító fuvaros beírta a ne­vét a Toyota történelemköny­vébe. Magyarországon ő volt az első, aki mikrobuszával egymil­lió kilométert teljesített, ráadá­sul balesetmentesen. '- A „gép” is jól bírta - ültet le ritka növényekkel szegélyezett kis­kertjében. - Soha nem hagyott cserben, mindössze egy kuplung­tárcsát kellett cserélnem. A gumi­köpenyek 250-300 ezer kilométert futnak, amíg újat teszek fel, a fék­betétem pedig még eredeti! Egy­szer ugyan kicseréltették velem, hogy már „lejárt az ideje”, de amit betettünk, Olaszországban fel­mondta a szolgálatot. Pilisi Zoltán a rendszerváltás után iett vállalkozó. Addigi cége tönkrement, munkát kellett keres­nie. Egy Volkswagen transporterrel kezdett fuvarozni, az akkor divatos beváráslóhelyekre: Törökországba, Olaszországba, Bécsbe. Kakuk Jó­zsef salgótarjáni Toyota-márkake- reskedő tanácsára ült át a már sokat futott német autóból a japánba.- Jelenleg egymillió-harminc - hétezret mutat a kilométeróra - mondja. - Az utóbbi években már csak egy vonalon járok, az olaszor­szági Triesztbe. Hetente egyszer­kétszer megyek, igény szerint. Éj­szaka indulok, hajnalban érünk Triesztbe. Délig bevásárolnak az utasaim, aztán indulás vissza.- Sokan kérdezték már út köz­ben: nem alszom el? Hozzászok­tam az éjszakai vezetéshez, s szá­momra az a megnyugtató, ha az utasaim alszanak. Ez jelzi, hogy bíznak bennem. A mai napig egyet­len balesetem sem volt - kopogja le. - Nincs nekem titkom: csak ész­szel nyomom a gáz- és fékpedált. Pilisi Zoltán nem mindennapi teljesítményét a Kakuk József által a közelmúltban rendezett Toyota- bálon egy Lexus karórával ismerte el vendéglátója. Pár nappal később a Toyota Motor Hungary központ­jában átvehette a Toyota-milliomo- sok klubjának első számú emlék­plakettjét. - Nem tudok róla, hogy lenne második, úgy lehet, én leszek az is - mondja mosolyogva. - Amíg bírom csinálom! Bejárta már fél Európát, amely­nek nyomát kertjében is felfedezhe­tem. Minden országból hoz egy neki megtetsző növényt. Pazar lát­ványt nyújtanak sziklakertjében, amelyet nagy gonddal ápol. Most télikertről álmodik. A növények nyugalmat árasztanak, s erre nagy szüksége van az országutak vándo­rának. (németh) Pilisi Zoltán: Nincs titkom, csak ésszel nyomom a gáz- és a fékpedált! Irányítószáma: 3104 - Elöljárók jönnek-mennek, Kotyháza marad ami volt Városi puszta, ahol utcanév sincs Városlakóknak mondják őket, bár a városi létformát csak hírből is­merik. Előnyként pusztán a környezetüket említik, bár az utóbbi időben már azt sem, miután jócskán megbolygatták a természet rendjét. Az egymást váltó önkormányzatok rendre ígérgetik a „vá­rosiasodás” lépcsőfokait, amit az itteniek hitegetésnek könyvelnek el. Polgármesterek, képviselők jönnek-mennek, ám Kotyháza marad, ami volt: puszta. Gyér járatú tömegközlekedéssel, egyre romló út- helyzettel, melegben bűzlő levegővel, egy ideje pedig gomolygó por­felhővel. S gyanítják, nemsokára sűrűsödő gépjárműforgalommal, amelyek majd a város hordalékát hordják a puszta határába. A település sorsa rendszerfüggetlennek tűnik Nem örülnek persze a történések­nek, de már előre beletörődni lát­szanak sorsukba, amely rendszer­függetlennek tűnik. Nem vélemé­nyeztették őket egykor a szenny­víztározó idetelepítéséről, ahogy most sem, másról. Dombtakarásból csak a legma­gasabb épület, a régente magtár­ként szolgáló épület teteje látszik. Szem elől rejtve élnek erre fele a „városlakók”, akik ajka e megne­vezésre kesernyés mosolyra húzó­dik. A település egyetlen „közin­tézménye” a vegyesbolt, ami kocsmaként is funkcionál. Valójá­ban nem a mértéktelen ivászat a célja az ide betérőnek, inkább a baráti beszélgetések kedvéért tele­pedik be, főként a férfinép. Az idegen láttán kirajzanak a kora nyári melegbe, s az egyre terebé- lyesedőbb körben, ki-ki mondja a helybelieket nyomasztó gondokat.- Megbékélünk mi itt sok min­dennel, igaz nem kedvből, mint­sem kényszerből - mondja Misu- rák Zoltán, a 22 éves fiatalember, aki szécsényi munkahelyre járván azzal toldja mondandóját, hogy hiszen, ha türelmüket a munkába járás feltételeinek javításával ho­norálnák... A település az úgynevezett egyutcásak közül való. Nem is az­zal van problémájuk, hogy nincs „elkeresztelve”, hanem hogy ál­laga egyre romlik, miután majd tíz éve a látszatnak eleget téve úgy­mond rendbe hozták. Hiába mond­ták a helybeliek, ablakon kidobott pénz, ha csupán megszórják a zú­zott kővel, hisz’ azt lemossa az első eső. Ami meg is történt, még akkortájt. Az úrnak már annyi, vi­szont a lejtős utca aljában álló por­táknak korántsem, amelyek kény­telenek nyelni az esővizet, vízel­vezető híján. Égszakadástól tarta­nak most is, hogy az idő változé­konyabbra fordult, attól félnek ha lezúdul az eső, kimossa a krumplit is a földből, mint tavaly.- Bár por ellen nem árt a csen­des eső, mert abból nyelettek ve­lünk már annyit idén - mondja egy idősebb úr. - A temető mellett lakó kisgyerekes asszonyka házát hetekig látni sem lehetett, csak a kavargó port, mint robbantáskor. A határból hordják ugyanis a homokot a készülő ipari park terü­lete feltöltéséhez, s bár a szállítás befejeztét egy hónappal korábbra ígérték, hordják még most is.- Lesz még itt nagyobb is a for­galom - mondja a fiatalember -, ha idetelepítik a szemétlerakót. Akkor majd kukás autók kavarnak port, rongálják az utat! Amit ugyan javítottak már, de újra csak szétnyomtak a nehézgépek. Eső után napközt is óvatosan járható, este meg úrnak se vágjon senki! Kotyházán, e salgótaijáni város­részben négy éve vezetékes ivóvíz iható, egy éve pedig telefonon is elérhetők az itteniek. Ezzel egy időben pedig megszűnt a nyilvános telefon, amit nem tudnak elfogadni a kotyházaiak, ahogy a megannyi hétvégi telkes is hiányolja. Nem készült el az öt éve ígért buszfor­duló sem, minek következtében a téli hóban, vagy sárözönben az au­tóbuszok be sem mennek a hely­ségbe. Posta azért jár e városrészbe is: biciklivel jár a postás, már ha tud. Kerekezve, vagy a sárban, hó­ban kerékpárját tolva, de viszi az újságot, levelet, s bármilyen kül­deményt, amelyeken az irányító­szám 3104. J.K. Decemberben dől el, nyert-e 44 és fél milliót Kazár pályázata Hat palóc falu rejtett értékei „Az élet szép, a palóc falvak rejtett értékeinek megőrzése”’ címmel pályázott hat nógrádi község, a Phare SOP ’97 támogatásra. Kazár, Mátraszele, Vizslás, Cered, Zabar és Szilaspogony önkormányzata az első értékelést követően kedvezményezett lett - tudatta lapunkkal Molnár Katalin, a koordináló Kazár polgármestere. Indul a tábor Karancskeszi - A nyári tábo­rozáshoz 15 ezer forintot nyert a sportminisztériumhoz benyúj­tott pályázatán a helyi művelő­dési központ. Kézművestábo­ruk június 21-én indul, s 26-ig tart. A jelentkezők megtanul­hatják a szövés, a nemezelés, a gyertyaöntés, a bőrmegmunká­lás és a batikolás művészetét, s részt vehetnek népzene- és né- pitánc-foglalkozásokon is.-A teljes projekt több mint 65 millióba kerülne, ebből most re­ményünk van kb. 44 és fél millió elnyerésére - mondja. - Még egy sor megmérettetésen kell átes­nünk, s ha minden sikerül, akkor idén december 31-ig megköthet­jük a szerződést. A pályázat segítségével szeret­nék növelni a falvak önmegtartó erejét, megóvni a helyi építészeti értékeket, a buszmegállók átépíté­sét. Mindez elősegítené a falusi tu­rizmus kialakulását, térségi prog­ramok készítését, egy kézműves­ház megvalósítását, ott a képzés elindítását - reméli a polgármester asszony. (t.n.l.) Gyula bácsi, Isten áldja meg a kezét!- Most már megnyugszom, mert van, aki folytatja ezt a szép munkát. Ilyen besegítő kellene nekem, mint te, mondta a sógorom - idézi fel az akkori elismerő szavait Sándor Gyula vizslási szövőszékkészítő. Egyik ismerőse megjegyezte, amikor meglátta az ajándéktár­gyat: - Te számviteli ember vagy, nem a szakmád, hogyan csináltad meg? Egyetlen szög sincs benne, mégis olyan masszív.- Nem tudok neked választ adni, elkészítettem - mondta. Tíz évvel ezelőtt ment nyug­díjba az SVT-Wamslertől. A kez­deti öt év a méhészkedéssel és a kerti munkával telt el. Az előbbi­vel 35 évvel ezelőtt kötelezte el magát. A két tevékenység nem töl­tötte ki szabad idejét, főleg télen. Azon gondolkodott, hogy ekkor is kellene valamivel foglalkozni. Végül rátalált a megoldásra.- Szüleim annak idején szövés­sel foglalkoztak. Gyerekkori em­lékeim is kötöttek az előbbihez. Sógorom emléke is ebbe az irányba ösztönzött. így hát bele­vágtam. Az első elég jó sikerült. Miniatűr kivitelben készült, amit a feleségemnek ajándékoztam, ő megdicsért és biztatott, hogy foly­tassam. Olyan, amivel a felesé­gemnek kedveskedtem, nincs több. A mostaniakat kétféle mé­retben készítem. Számomra hasz­nos időtöltés. Csak akkor tevé­kenykedem amikor kedvem és időm van rá. Előfordult, annyira belefeledkeztem a munkába, hogy a befejezés az éjszakába nyúlt. Ezt követően a szövőszékké- szítő-mester részletesen beavat a szövés művészetébe és a szövő­székkészítés technológiai folya­matába. Sándor Gyula olyan aján­dék szövőszéket készít, amely működik is, ráadásul a szövőmin­tákat is ő gondolja ki.- Eddig hány darab került ki kezei közül? — kérdeztem.- Úgy emlékszem, negyvenöt.-Mennyi idő alatt készül el egy?- Nem mérem. Hobbiból csiná­lom. Egyik tanárnő megkérdezte, hogy mennyiért készítenék neki egy nagyobbat. Nem vállaltam el. Főleg a külföldiek érdeklődnek iránta. Az egyik helybeli ismerőse szövőszéket ajándékozott külföldi barátjának. Amikor az meglátta, csak annyit mondott: - Gyönyörű munka! Az ajándékozó pedig a saját vé­leményét így tolmácsolta: - Gyula bácsi, az Isten áldja meg a kezét, hogy ilyet csinált. Szó szót követ és Sándor Gyula egy érdekes esetet mesél: -Az idősek fesztiválja alkalmából 1998-ban szóba került, hogy aki­nek van valamilyen bemutatni való érdekessége, azt szívesen ve­szi a nyugdíjaseseményt rendező bizottság. Én felajánlottam, hogy bemutatom a szövőszékemet. El­fogadták. Először teherautót akar­tak küldeni érte, csak később de­rült ki, hogy ez ajándéktárgy - meséli nevetve. A kiállításon a zsűri emléklappal és plakettel ju­talmazta.- Lesz-e, aki folytatja hobbi­ját? -faggattam.- A helybeli általános iskola al­sósai is meglátogattak és bemutat­tam nekik a szövőszékeket. Volt köztük, akinek kedve lett volna hozzá. A polgármester is felhívott és megkérdezte, hogy megtaníta­nám-e azokat a gyerekeket, akiket érdekel? Igent mondtam. Sándor Gyula a kenyeret adó munkát a kisterenyei szénbányák­nál kezdte, majd Eger következett, utána Budapesten elvégezte a Pénzügyi és Számviteli Főiskolát. Onnan visszatérve, 1954-ben a tűzhelygyárba került, pénzügyi osztályvezetőnek, majd munkaügyi osztályvezető-helyettesként hagyta abba az aktív munkát. V.K. Pénteken nyit a Halász söröző, debütál a Lídó diszkó Figyelj haver, új dizsi! Utolsó simításokat végzik a Lídóban Holnap újra éled Salgótarján egyik legszebb fekvésű vendég­látó egysége, a Tóstrand mel­letti Halász söröző. Itt debütál a város legmodernebb szóra­kozó helye, a Lídó diszkó is. A tulajdonos Galcsik Lajos ter­vei azonban még koránt sem merültek ki...-A Halász hétköznap sörö­zőként, hét végeken diszkóként működik majd - mondja a fo­gadó tulajdonos. - Az első öt hét végére már a műsort is lekötöt­tük: holnap este az Amokfutók együttes a sztárvendég, állandó lemezlovasunk a Szécsényben is népszerű Varga Szabolcs lesz. A szórakozni vágyó csopor­tok egy olasz dizájn alapján be­rendezett egységet találnak az évek alatt szinte teljesen lepusz­tult épületben. A Galcsik család egyéves munkája nyomán telik meg most élettel a furcsa for­májú épület. Bent különterem szolgálja a csoportos rendezvé­nyeket, baráti összejöveteleket. A távlati elképzelésekben szál­lodai lehetőségek kialakítása is szerepel. Megtalálja a számítását az is, aki biliárdozni, darts-ozni, cho­cho-zni szeretne, s az is, aki haj­nalig képes ropni a legújabb diszkózenére. Aki csak a falra festett képeket szereti, annak ajánlja Galcsik Tamás, a sö­röző-diszkó vezetője Szűcs László graffiti jellegű alkotásait.-A zeneteremben 3000 watt összteljesítmény szólal meg a Cerwin-Vega „cuccokból” - mutatja büszkén a legújabb ame­rikai ládákat, erősítőket a tulaj­donos. -A színpad előtti fény­orgia ugyancsak a legmoder­nebb technikát képviseli. A bú­torzat saját fejlesztés, egy olasz diszkó mintájára. így talán ért­hető, miért lett a diszkó neve Lídó. Pénteken 21 órakor várjuk az első vendégeket, 500 forintos belépővel, amelyben már a mű­sor ára is benne van. Aki a va­sárnapi programra is megváltja a jegyet, annak csupán 800-ba ke­rül. A vendégek a hely jellegének megfelelő italkülönlegességek között válogathatnak, étvágyu­kat gasztrofol készítményekkel csillapíthatják. A Halász söröző hétfőtől csütörtökig és szomba­tonként délután kettőtől este tí­zig várja a betérőket. PR Sándor Gyula, a működő mini szövőszékekkel

Next

/
Thumbnails
Contents