Nógrád Megyei Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-14 / 136. szám

1999. június 14., hétfő SZÉCSÉNY Megyei Körkép BÁTONYTERENYE RÉTSÁG 3. oldal Nógrád Megyei Hírlap Csongrády Béla jegyzete Nemzedékek - oda-vissza s 1~V vége van. Nem a nap- H/tári esztendőé, a tanévé. Az egymást érő búcsúzó, kö­szöntő ünnepi alkalmak közé ilyentájt - talán nem véletle­nül- bekéredzkedik a peda­gógusnap is. Bár valamelyest csökkent a fénye, a varázsa, még mindig szívszorító azok­nak, akiket érint. Ilyenkor - ha csak egy napra is —, de ók - a mindennapok napszá­mosai - kerülnek a reflektor- fénybe, róluk, nekik szólnak a beszédek, a kulturális műso­rok, irodalmi, zenei összeállí­tások. így volt ez a közelmúltban a salgótarjáni ünnepségen is, amelyet a zeneiskolában rendeztek. A helyi Bolyai János Gimnázium kórusa is közreműködött a program­ban. Az ő szereplésük elis­meréseként születik ez az írás. Ugyanis ezúttal is osz­tatlan sikert arattak a jelen volt, ünnepelt pedagógusok körében. Azok között, aki soraiban nemcsak a jelent és a jövőt, hanem a múltat képviselők is ott ültek szép számmal. Azok például, akik éppen fél évszázada szerez­tek oklevelet az egri tanító­képzőben. Tehát az arany­diplomások. (A közeljövő­ben veszik át az erről tanú­sító dokumentumot Heves megye székhelyén, az alma mater falai között.) ők bi­zony nem kevés kulturális műsort láttak, hallottak, sőt mi több: csináltak, szerkesz­tettek, rendeztek különböző tanintézményekben hosszú pá­lyafutásuk során. Van tehát összehasonlítási alapjuk, ér­tenek hozzá. Ha ők mondják biztos igaz, felejthetetlen élményt okozott számukra a Bolyai gimnázium kórusa. Úgy ítélték meg, hogy mind a művek kiválasztása, mind az előadásmódja kivéte­les igényességre utalt. Ami pedig Rozgonyi István kar­nagy vezénylését illeti: azt egészen kiválónak minősítet­ték. Ahogyan alig észrevehető jelekkel - szemvillanással, ujjheggyel - is kézben tartja a szólamokat, ahogyan kicsi­holja az éneklés örömét a fia­talokból, az párját ritkítja. Ezüstös hajú, tisztes mun­kában elfáradt idős pedagó­gusok köszönetét, üzenetét tolmácsolom e helyütt a kar­nagy személyében a közép­korú nemzedéknek, a kórusta­gok személyében pedig a fel­növekvő, ma még csak tizen­éves generációk képviselői­nek. M űsoruk azt bizonyította, hogy ily módon is meg lehet tisztelni az előttük jártak életútját, pályáját, aminek ha­tása - túl az egyéni képessé­gen, tehetségen - Rozgonyi István szakmai tudásából, te­vékenységéből is kisugárzik, visszaköszön. (Folytatás az 1. oldalról) A rövid hivatalos emlékezés után a labdarúgópályán, asztali- teniszben és tekében vetélkedtek a résztvevők. A vendégek és az egykori munkatársak - többsé­gük alapító tagja a cégnek - ki- sebb-nagyobb csoportokban foly­tatott beszélgetést a régen látott kollégákkal. Cselényi György, 1949-től ’79-ig dolgozott, anyaggazdál­kodó, osztályvezetői munkakö­röket töltött be, és - mint mondta - 2500-3000-féle cikket kellett folyamatosan biztosítaniuk a kis szögtől a gerendákig. -Mindig nyugodtan tudtam aludni, a ren­deletekkel soha nem kerültem szembe. Arra kellett vigyáznunk, hogy minden építkezésen folya­matos legyen a munka, amire szüksége van az építőnek, az ott legyen a keze ügyében. Nem is­mertem azt a lazaságot, amelyről ma nap mint nap hallani. Tarr Béla 1949-től ’88-ig építésvezető, termelésirányító volt, különböző munkakörök­ben dolgozott. - Büszke va­gyok rá, hogy én is hozzájárul­tam Salgótaiján építéséhez. Fölteszem sokszor magamban a kérdést, mit bírál majd negyven év múlva a következő generá­ció. Timmer Zoltán 1982-től ’90- ig volt a NAEV igazgatója.-Örömmel tölt el, hogy még ez az időszak is sok-sok új léte­sítményt teremtett. A Ferihegyi repülőteret építettük. Tovább folytatódott a lakóházak építése. Mélyponton volt ekkor már a cég, de sikerült a kollektívával együtt életben maradnunk - mondta. Pánczél Ferenc 1990-től ’93­Segítettek a zagyvapálfalvai képviselők és vállalkozók is Arany-órák - ötödik alkalommal A kiállításmegnyitó közönsége fotó: gócs Éva (Folytatás az I. oldalról) legkisebbek a tornateremben har­coltak a gólokért. Ezúttal sem hi­ányzott a mászófal, volt tűzbiz­tonsági és bűnmegelőzési tanács­adás, közlekedéstechnikai bemu­tató és kerékpáros verseny. Nép­táncokat, népi játékokat és mo­dem táncokat mutattak be délután a színpadon az iskola alsós és fel­sős csoportjai, fellépett a Lurkó- rus és a salgótarjáni Kölyök Dixieland Band, a Horváth-Fo- dor duó, Gabora Károly és ze­nekara. A sörivóverseny után sorsolták a tombolát, amelyhez a helyi vállalkozók biztosították az ajándékokat. Délután a zagyva­pálfalvai fiatalok alkotásaiból rendezett kiállítást Orosz István festőművész, az iskola tanára nyi­totta meg a galériában. Tavaly szerveztek először vér­adást az Arany-órák keretében, akkor háromszor annyi donor je­lentkezett, mint amennyien egyébként megjelentek a pálfal- vai véradó napon. A szombati véradás pedig ezt az eredményt is meghaladta, mint Juhászné Kin­cses Helen, a megyei Vöröske­reszt titkára elmondta, kora délután már a tavalyinál is töb- ■ ben vettek részt a véradásban. D. I. Elkezdődik az ipari terület kialakítása - Lakossági fórum Szécsényben Lipthay Antal földadománya (Folytatás az 1. oldalról) befektető anyagi helyzetét, s úgy ítéltük meg, helyet kaphat az ipari területen. Megítélésünk szerint a kft. Szécsény város la­kóinak jó partnere lehet. Olyan szerződést kell kidolgozni, amely a város és lakóinak érde­keit és a céget harmóniába hozza. Máté Csaba polgármester ar­ról szólt, hogy Lipthay Antal úr az ajándékozás idején kérte a korábbi testületet, hogy 1998 végéig kezdődjön el az általa adott területen az ipari beruhá­zás. Köztudott, hogy erre nem került sor. Most viszont az Eu- rocandle Kft., aki jelenleg Szé­csényben bérelt helyen működ­teti a gyertyaöntő üzemét, ko­moly vételi szándékkal jelent­kezett. Az elővásárlási szerző­dés elkészült. Sát Antalné a kft. képvisele­tében arról szólt, hogy tervek szerint egy húszezer négyzet­méteres csamokrendszert kí­vánnak felépíteni, amelyből előbb egy ötezer négyzetméte­res készül el. A dolgozóik ré­szére megfelelő munkakörül­ményeket fognak biztosítani. Ők hosszú távon gondolkod­nak. Szándékukban áll a város civil szervezeteinek a támoga­tása. Vállalják, hogy három éven belül befejezik a teljes be­ruházást. Máté Csaba a jelenlévőkkel ismertette a szerződésterveze­tet. Ebből kiemelte, hogy a kft. 25 százalékkal növeli a mostani dolgozóik létszámát, s részükre megfelelő bérezést biztosíta­nak. Jelenleg az átlagbérük negyvenezer forint. Az üzem területén szolgáltatóegységeket alakítanak ki. Lipthay Erzsébet a szerződés- tervezetből kiemelte, amennyi­ben a kft. eladja az üzemet, úgy a jelenlegi vételár és az eladási összeg közötti különbséget meg kell fizetni a városnak. Amit az önkormányzat oktatási-kulturá­lis célokra és műemlékvéde­lemre fog fordítani. A'z üzem a szakképzési alapját a város arra jogosult oktatási intézményé­nek adja. Dr. Serfőzőné dr. Fábián Er­zsébet, városi önkormányzati képviselő kifejtette, hogy Lipt­hay Antal a város érdekeit fi­gyelembe véve körültekintően járt el. S a lakosság nevében ezt és a földterületet megköszönte. Végezetül Lipthay Antal ar­ról szólt, szerette volna, ha a la­kosság részéről többen jelennek meg a fórumon, s élve demok­ratikus jogaikkal elmondták volna, hogy mi kerüljön a szer­ződéstervezetbe. Annak a re­ményének adott kifejezést, hogy a leendő ipari területen kialakuló ipari üzemek hozzá­járulnak a város fejlődéséhez, a lakosság életszínvonalának nö­vekedéséhez. - szenográdi ­Fél évszázados évforduló az építők napján Építészeti történelem ban. Számos beosztásban dolgo­zott. Ha kellett, lakatosmunkát végzett, de jó egynéhány salgó­tarjáni nagy épület építésvezetői beosztását is ellátta. A NAÉV egykori alapítói, dolgozói örömmel fogadták a mai vezetés meghívását fotó: gócs ig volt az igazgató. Ahogy ő fo­galmazott, a legnehezebb idő­szakban. - De fennmaradtunk. A NÁÉV az ország első sikeres épí­tőipari csődegyezségét hajtotta végre. Összezsugorodni és élet­ben maradni. Ez volt a vezetői fi­lozófiám. Nyitottunk a német pi­acra, a Walter Bau Rt.-vel való kapcsolatunk jelentette az életben maradást. Botka Miklós 14 évet dolgo­zott a cégnél. - Örülök neki, sze­rencsés időszak volt. Gyárakat építettünk, átléptük a megye ha­tárát, Vácon, Aszódon, Pesten és másutt raktuk le a nógrádi építők névjegyeit. Büszke is vagyok rá. Perényi László 1963-tól '83 között volt főmérnöke a NAÉV- nek. Rengeteg élménye van. Azt kéri, említsük meg: azt tanították az egyetemen, Salgótarjánban nem lehet magas épületet építeni. - Nos, a nógrádi kollektíva rácá­folt, s közben a várost is alkottuk, alakítottuk. Egyedüli Európában, hogy a központból kifelé építke­zett a város. Ami itt épült, az épí­tészeti történelem. Sokan lehet­nek rá büszkék, de leginkább ma az itt élők. Az értékeket becsülni kell.” Eppich Albert 1949-től 1989- ig, ahogy ő mondja, kerek 40 évet szolgált becsülettel az építőipar­- Az első bérháztól a városhá­záig, minden itt épült létesít­ményhez van kötődésem. Tu­dom, hogy amikor több mint 4000 embernek adott kenyeret a vállalat, mit tett a sport, a kultúra területén a közösségért. Salgótar­ján, a városnak nevezett település ekkoriban vált várossá, középüle­teiben mindenféleképpen. Nehezek voltak a búcsúzás percei is. Mert a korosabbak nem győzték dicsérni Balázs István igazgatót, hogy ismét gondolt a régi szakikra és a hagyományos építők napját - ha nem is ezrek jelenlétével - de sikerült felele­venítenie. K. G. Hetvenéves a bárnai iskola - Fejlődéséért mindenki tett valamit Ünnepelték a „tudás házát” (Folytatás az 1. oldalról) Kerekes mesternek, így csak két szekér fát, egy szekér szé­nát kapott, míg a nótáriusnak hét 1/2 pozsonyi mérő búza, hat szekér fa, egy szekér széria járt. 1900-ban a hatszáznyolc­van lakos közül százharminc­egy a tankötelesek száma, ténylegesen százhuszonnyolc gyerek járt iskolába, ebből harmincnégy volt az ismétlő. Legtovább oktatott itt Fülöp Ilona (1908-tól 1942-ig), megemlíti a krónika Theiner László, Kis István kántorta­nító, Chmely Anna, Kiss Gyula és Balassa Dezső nevét is. Tizenhárom órakor a tantes­tület tagjai, diákok és volt ta­nítványok fogadták a vendé­geket. Susánné Torják Erzsébet Bámán élő naiv festő képeiből az iskola folyosóján (itt kaptak helyet a régi tablók is) rende­zett kiállítás megnyitásával kezdődött az ünnepség, amelynek résztvevőit Hadik József polgármester köszön­tötte. Mosoni István iskolaigaz­gató ünnepi beszédében így fogalmazott:- A régi diákok büszkék embert formáló nevelőikre, az iskolára, s annak életében be­következett változásokra. Köztük a hét tanterem kialakí­tására, az összevont osztályok megszüntetésére, központi fű­tés bevezetésére, napközi indí­tására, a melegítőkonyha, sportpálya létesítésére. Torna­szoba, vizesblokk és számító- gépes terem zárja a sort.- Ehhez a fejlődéshez azt hiszem, mindenki tett valamit, s nagyon nehéz dolga lenne annak, aki szeretné megmérni, hogy melyik csapattól mek­kora erőfeszítést igényelt. Kedves vendégeink ennek az aktív csapatnak voltak tagjai, s még most is biztosan tudnak sok jó ötletet adni nekünk, je­lenlegi zászlóvivőknek. A diákok műsorral kedves­kedtek a megjelenteknek. Fel­lépett többek között a három Szegedi testvér: Alexandra - aki a Mesemondók Nagy Mes­tere címet Szlovákiában nyerte el - Éva és Nikoletta, a Főnix tánccsoport, az iskolai színjátszó csoport, valamint Babolcsai Klementina. Az összejövetel baráti be­szélgetéssel, közös vacsorával zárult. (m.j.) Két csaló még szabadlábon Csalókat keres a salgótar­jáni rendőrkapitányság vizsgálati osztálya: a gyanú­sítottak idén májusban egy ceredi férfitól 360 000 forin­tot vettek át gépkocsivásár­lásra, és a kapcsolattartás érdekében különböző mobil­telefonszámokat adtak meg. Ezeken egyiküket sem lehet elérni, így aztán az autó át-, illetve a pénz visszaadására mindeddig nem került sor. A bűncselekmény elkövetői a Nagy József, Ádám Sándor és Kőrössy Gyula neveket használtak, az utóbb említett két férfiról fantomkép készült. A rendőrség kéri, hogy aki ezek alapján segíteni tud a személyazonosság megállapí­tásában, jelentkezzen szemé­lyesen vagy telefonon az emlí­tett kapitányságon, ahol Né­meth József és társai ellen fo­lyik a büntetőeljárás. (A vizs­gálati osztályon váiják azok jelentkezését is, akiket esetleg szintén megkárosítottak, de eddig nem tettek feljelentést.) „Adám Sándor” 45-50 éves, vékony testalkatú, barna bőrű, de nem roma. Dús, jobbra fésült, barna hajú, ke­rek arcú, karláncot viselt. Ma­gabiztos fellépésű. „Ádám Sándor” „Kőrössy Gyula” 35 év kö­rüli, kb. 165 cm magas. Köze­pes testalkatú, fehér bőrű, fiata­los arcú, lassú beszédű, mély hangú. Kopaszodó, haja rövid, világosbarna. Nyakláncot, órát, gyűrűt, karláncot viselt, néme­tül is beszélt. i „Kőrössy Gyula”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents