Nógrád Megyei Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-12-13 / 135. szám

6. oldal Mozaik 1999. június 12., szombat A dicsőséges tavaszi hadjárat nyomában Egy nefelejcsszál „ ... Ábrándaim visszate­remtik a csak névről ismert ősöket bajnoki tetteik dicső­ségével. És ha végre eltűnik a bűvös jelenet, fölmarad lel­kemben egy nefelejcsszál: a történeti visszaemlékezés!” Azon a nógrádi tájon bo­lyongva írta e sorokat Nagy Iván 1854-ben, amerre végső úti cé­lunkhoz, Horpácsra az ő sírjához közelítettünk. Középiskolás emlék De pillantsunk vissza a Tájak-Ko- rók-Múzeumok salgótarjáni klub­jának közelmúltbeli programjaira, amelynek fő tartalmát az 1849-es év kiemelkedő katonai eseménye­ire való emlékezés jelentette. Az egyik klubnapunkon Balogh Zoltán történész-muzeológus tar­tott előadást a tavaszi hadjáratról, s annak nógrádi vonatkozásairól. Az eseményeket, tényeket összefüggé­seket feltáró ismertetés, mintegy ráhangolás szerepét is beöltötte, hi­szen ezt követően a váci csata szín­helyére látogattunk. Az útvonal megválasztásában az vezérelt, hogy a ritkán felkeresett, kevésbé közismert nyugat-cserháti tájon ve­zessen keresztül utunk, ismerkedve a táj földrajzával, történelmével. Acsa-Csővár-Penc-Rád pl. a Mocsáry által szerkesztett monog­ráfiában 1826, illetve egy évszá­zaddal később 1934-es Nógrád és Hont vármegye monográfiában - hozzánk tartozó területként jelen­tek meg s ez tartott 1946-ig. Ge- rengay Pál evangélikus lelkész tanító szakszerű faluismertetésére már középiskolás diákkoromban felfigyeltem! Most tudtam meg, hogy ő volt a tájmúzeum létrehozá­sának szorgalmazója, gyűjtője. A táj geográfiailag azért érdekes, mert a Cserhát legrégibb üledékes kőzetanyaga építi fel. A Csővári­rög, Romhányi-rög, a Cserhát leg­magasabb csúcsa, a Naszály (652 méter) úgynevezett mezozoosz mészkőrög a földtörténeti közép­időben képződött kb. 150-200 mil­lió éve, természetesen fiatalabb márga-agyag-homokkő összletből, mintegy sasbérc emelkednek ki a dombvidékből, egyes tudósok vé­leménye szerint úgy tekinthetjük, mint a Budai-hegység Pilis-Duna bal parti folytatása. A kréta-eocén időszaki ős- karsztban előfordul a bauxit, a bar­naszén, formailag is más, kis doli­nák, barlangok, karrlejtők, vala­mint különleges patakvölgyek jel­lemzik, más tehát, mint a vulkani­kus területek mifelénk. Őskori leletek A megbúvó kis falvak a tavaszi zöldben és virágpompában igazán gyönyörködtettek, feledtették a bo- rongós időt, a néha-néha megeredő tavaszi finom esőpermetet, s feltűnt Csővár. A régi Cső falu, várhegyén a várral, amelyet a tatárjárás után 1250-es években kezdtek építeni. E terület barlangjaiban már az őskő- korszakban megjelent az ősember, erről tanúskodnak a legrégebbi 25-30 ezer éves úgynevezett gra- vetti kultúra kőeszközei, amelyet a csővári Uhu-barlangban találtak. A penci falumúzeum a Cserhát táj régészeti leleteit őrzi, már 1733- ban volt a csővári papiakban egy múzeum - egy szoba. E terület rég­óta betelepült. Az újkőkor, a réz­korszak, az úgyevezett péceli kultúra (i. e. 2150-1900) leleteit a múzeumépület telkén tárták fel. A bronzkori, vaskori, kelta leletanyag a váci, gödöllői, buda­pesti múzeumokba ke­rült nagyrészt. A kiállí­tás mégis lenyűgöző volt. A Kozaky-család kúriája, a múzeum épü­lete is középkori ala­pokra épült. Az 1952. május 1-jén hivatalosan megnyitott helytörténeti gyűjteménynek 1962 óta ad otthont. A gazdag régészeti anyag a római, avar-, honfoglaláskori, középkori tárgyaival előhívja a múlt ábránd­jait a mi lelkűnkben is. Az 1848^49-es szabad­ságharc, a két világhá­ború emlékei korhűen berendezett szobákban kaptak he­lyet. Nagy örömet és meglepetést keltett az írók, költők dokumen­tumanyaga Petőfi, Madách, Mik­száth, Sréter Kálmán stb., akik­nek családi, baráti kötődései voltak e falucskához. Kőtár, néprajzi anyag teszi teljessé a múzeum érté­kes kiállítását. Valódi gyöngy­szemre találtunk - egy kis hajdani nógrádi faluban! Követendő lenne... A rádi úton érkeztünk meg Vácra, amelynek történetéről és nevezetességeiről az autóbuszon ismertetőt tartott szervezőtársam. A váci csata rövid történetén túlme­nően megemlékeztünk Földváry Károly, Damjanich János had­vezérekről - akik győzelemre vit­ték a viadalt, a barokk kőhídon folytatva le a neves csatát. Az I. és ül. hadosztály, innen észak felé vette útját, Nagysalló és Komárom felé, hogy a „dicsőséges” hadjárat jelzőjét örökre szívünkbe véssék katonasikereikkel. A honvédemlékművet a buda­pesti műút mellett egy mestersé­ges dombocskán állították fel 1868-ban a váci csata hőseinek emlékére, egyes források szerint maga Kossuth Lajos is küldött pénzt az emigrációból az obeliszk felállítására. A TKM koszorúját klubelnökünk dr. Lukács Ida he­lyezte el. Párizsi mintára Az autóbuszos váci városnézés után megtekintettük a székesegy­házat. A váci püspökséget István király alapította, az első székes- egyházat fogadalomból, Géza ki­rály építtette (1074 után), aki oda is temetkezett. A második átépített templom a XIV. században épült, aminek ma már csak csekély maradványa lát­ható. Az új székesegyházat 1761- ben kezdik alapozni az új helyen, a Konstantin téren, amelyet áttervez­nek, s a Bécsben élő francia épí­tészt, Isidore Canevalet bízzák meg az építéssel, Migazzi Kristóf hercegérsek irányításával. A hatalmas téren a panteonszerű, klasszicizáló, késő barokk stílusje­gyeket is magán viselő épület pári­zsi mintára épült, úgynevezett „francia forradalmi” építészeti ha­tásokat tükrözve. Korinthoszi osz­loppárok tartják a főhomlokzatot, előcsarnokot képezve, a kétoldali négyszögletes, csonkának ható to­ronypár kubusai emlékeztetnek a Notre Dame-ra, a kupola azonban eltérő. A belső kupola és a szen­télyfreskó elkészítésére a század legjelentősebb osztrák festője, F. A. Maulbertsch kapott megbí­zást. A főoltár freskója a visitatiót ábrázolja Mária és Erzsébet talál­kozását, látogatását, ami valóban a Notre Dame számára készült Jou- vent francia festő főműve nyomán született úgynevezett tükörkom­pozíció. Az épület díszítését nem célom teljességgel leírni, mivel csaknem egyórás tájékoztatót hallottunk. Kiemelném a reneszánsz szen­télykorlátot, a bal oldali oltár szentségházát, művészi értékét, csodáltuk szépségét. A székes- egyház méreteivel kiemelkedik a magyar műemlékek közül. Ma­gassága 55 méter, külső hossza 72 méter, művészeti értékei felbe­csülhetetlenek, nem csak a gazdag aranyozottság miatt. Kincstára zárva volt. Rövid ebédidő után a Hincz Gyula-gyűjteménybe látogattunk, mivel ebben az épületben kapott helyet a Tragor Ignác Tájmúzeum. Megtekintettük a „Vác évszáza­dai” című állandó helytörténeti ki­állítást és az emeleti termekben a magyar Picassónak is elnevezett híres festőművész állandó tárlatát (H. Gy. 1904-1986). A Március 15-e tér tavaszi pom­páját nem élvezhettük, a tervezett séta elmaradt. A kőkapun át - dia­dalív - hagytuk el a Duna-parti vá­rost. Irány Horpács Horpácsi úti célunk felé haladva Mikszáth Kálmánra és a 175 éve született Nagy Iván történész, mú­zeumalapítóra emlékeztünk, is­mertetve életútjuk legfontosabb ál­lomásait, Horpácson töltött éveik eseményeit felidézve. A horpácsi Mikszáth Kálmán Emlékmúzeumot 45 éve alapítot­ták a balassagyarmati Palóc Mú­zeum, illetve a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum anyagából. Nem kívánok részletesen beszá­molni az ország legszebb irodalmi múzeumáról, azért mert a 150. év­forduló kapcsán 1997-ben e napi­lapban igen sok hírt adtak róla. Az emlékév eseményeiről az újság fo­lyamatosan beszámolt. S szeret­ném, ha ez a hiány itt és most arra buzdítaná a tisztelt olvasókat, hogy menjenek el és nézzék meg! Temetői koszorúzás A délután utolsó programjára a te­metőbe mentünk. Felkerestük Nagy Iván és gyermekei sírját. Ta­valy ünnepeltük halálának 100. év­fordulóját. S a mi klubunk lehet az első, amelyik Nagy Iván születésé­nek 175. évfordulójára készülő em- lékezők közül elhelyeztük az emlé­kezés koszorúját. A rövid megem­lékező beszéd a történész szakmai, írói tevékenységének méltatása mellett, azokra a versidézetekre koncentrált, amelyeket a szabad­ságharc alatt verses naplójába írt. A dr. Kovács Anna muzeológus ál­tal válogatott versekből egy legyen sírjára „Nefelejcsszál”: „Ki hitte volna, hogy a mért / Három szá­zadig küszködénk / A szabadság, egyenlőség /Ismét legyen a miénk. / Piros véremből ekképp / Piros rózsa terem / A szabadság ró­zsája: / Föláldozott életem. (Po­zsony, 1848. márc. 18.) Balassagyarmatra érve megis­mertük a Palóc Múzeum alapításá­nak előzményeit. 1891-ben Nagy Iván történetíró és családkutató kezdeményezésére alakult meg a Nógrád vármegyei Múzeum Társu­lat. 1894-ben már saját épületében működik könyvtára és látogatható az a gyűjtemény, amit főképpen Nagy Iván alapozott meg, értékes hagyatékával kiegészítve később. Az új múzeum épületét Wälder Gyula tervei szerint építették 1914-ben. Több mint száz éve az Erzsébet-liget - ma Palóc liget - vadregényes fáival, szobraival, emlékműivel olyan kulturális kör­nyezetet képez, amiben a törté­nelmi múlt, a palóc népélet és a természet szinte eggyé válva kép­viseli páratlan kincseinket. Méltán viselhetné ismét alapítója nevét! Reméljük, így lesz egykoron! Lőrincz Gézáné túravezető a Tájak-Korok-Múzeumok klub tagja A váci székesegyház Jó megfejtés, szerencsés nyertes Elmúlt heti rejtvényünk meg- kipufogógáz! Ezerforintos vá- ép. II/2. sz. A mai rejtvény he­fejtése: Szeretnénk elkerülni, sárlási utalványt nyert: Tóth Fe- lyes megfejtését június 18-áig Templomaink története Szentháromságnak szentelve - PATAK A ma is álló templom csaknem egy évtizedig épült Balassagyarmattól délnyu­gatra fekszik, nevét a rajta átfolyó Derék-patakról kapta. Egykori iratok a XIII. sz. közepén már Potok, Patak néven említik, („in uallem fluminis potok..., inde ad uillam potok.”). A fenti idézet egy 1255-ben kelt oklevélből való, melyet az esztergomi érsek Vadkerten - ma Érsekvadkert - lévő birto­kainak rendezéséről szövegez- tek. „Villa Patak” 1431-ben kiváltságokat nyert helység, aminek következtében Vásá­rospataknak is nevezték. Az 1633-as összeírások szerint 5 adóköteles portáját vették „lajstromba”. A környékbeli falvakat (Dej- tár, Érsekvadkert) tekintve a megye legnagyobb kiterjedésű irtásos területe, történelmük is részben azonos, előbb királyi, majd nemzetségi birtok, ké­sőbb földbirtokosa a váci vagy az esztergomi püspökség, szol­gáltatásaival távolabbi vagy közelebbi várakhoz tartozik. Lakói szorgalmas, törekvő né­pek, akiket a török is hamar adófizetőjévé tesz, és a falvakat valamelyik hűbéresének adja. Patak plébániája középkori eredőjű. az 1397-es eszter­gomi káptalani írások is jegy­zik: „plébánia de Pathak”. Pázmány 1629-es összeírásá­ban a nógrádi főesperesség plébániájaként említi. A török időkben - bár licenciátusok működtek, így a hívek része­sülhettek egyházi szolgáltatá­sokban - Patak is megsínylette a rombolásokat. Egy 1634-es egyházlátogatási jegyző­könyvben Apáti Márton sze­rint „...A plébániának semmi felszerelése és jövedelme, sőt temploma is le van omolva.” Ez a régi, torony nélküli temp­lom a Derék-patak mellett ál­lott egykor, újabb építéséhez 1731-ben fogott az akkori kegyúr, az esztergomi érsek­ség. Időközben Vadkert plé­bániája látja el. A ma is látható, 300 négy­zetméter alapterületű, Szent- háromság tiszteletére felszen­telt templom közel egy évtize­dig épült, 1731-től 1740-ig. A pataki plébánosok név­sora 1732-től folyamatosan követhető; az 1731-es Cano- nica Visitatio egyházi iskolá­ról is tesz említést. Plébániaháza 1772-ből való, a plébániához tartozó négy kápolna (Szent Anna, Fájdalmas Szűz, Nagyboldog- asszony-hegyi, Nepomuki Szent János) barokk stílusúak. A templom, melyet dombte­tőre építettek, szintén barokk jegyeket visel. Az 1800-as évek elején újraszentelik, 1937-ben lényegesen megna­gyobbítják. Három évtizeddel később új liturgikus térkikép­zést kap. Főoltárképét 1937- ben Vaszary János festette. Itt- ott, jelesebb ünnepnapokon előkerülnek a ládafiába rejtett népviseletek. A Nepomuki Szent János-kápolna beltere négyszög alaprajzú, kolostor- boltozással fedett, az 1855-ös árvízzel kapcsolatban, me- mentóul épült. Oltárán a név­adó szent barokk szobra. A plébánia területén több feszü­let is áll, ezek közül a népies korpusszal, hasábtalapzaton álló klasszicista kőkereszt fel­irata érdekes: „Pataki nép buzgalma emelte 1842”. Kö­zel két évszázadig a minden­kori pataki plébános gondozta Dejtár híveit is. Patak plébá­nosai voltak: Neymon Károly, Horváth Rezső, dr. Budai Já­nos, Tárnái Béla, Baranyi László, Sághy Ferenc. Egy esztendeje az 1977-től dejtári plébános, Horváth Jó­zsef misézik Patak templomá­ban is. D. F.

Next

/
Thumbnails
Contents