Nógrád Megyei Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-11 / 134. szám

Megfelel az idősek igényének Összejönnek, ünnepelnek A salgótarjáni, Forgách-te- lepi idősek klubjára nem a mindennapos összejövetelek, hanem az alkalmi, ünnepi- essé tett találkozások a jel­lemzőek. Leginkább abból fakad ez, hogy az ide tartozó 20-25 telepi a szó szoros ér­telmében igen idős ember igényének ez felel meg. Sajá­tossága az is ennek a közös­ségnek, hogy rendszeresen felkeresik azokat, akik a ne­hézkes mozgásuk vagy be­tegség miatt nem tudnak részt venni az összejövetele­ken. Számukra tehát ünnep a klubnap, ahol nem feledkez­nek meg a névnapi köszön­tőkről, az uzsonnaosztásról, s arról sem, hogy élőzenével, tánccal, vidámsággal töltsék ki az együtt töltött órákat. Mindezért Brát Rudolfnét, Széli Józsefnél, a klubelnök Vágvölgyi Józsefet, Bazsalya Lajosnét illeti a köszönet. Új gyógyszerek kikísérletezéséhez vezethet a felfedezés Fájdalomcsillapító nikotin Francia tudósok rájöttek arra, hogy a nikotin miként fejti ki a hatását az agyban és csökkenti ezzel a fájda­lom érzetét. Ez a felfedezés olyan új gyógyszerek kikí­sérletezéséhez vezethet, amelyek hatékonyabbak, mint a morfium, de kevésbé hoznak függőségbe. A nikotin, a cigaretták él­vezeti eleme úgy mérsékli a fájdalmat, hogy kölcsönha­tásba lép bizonyos receptor­molekulákkal az agyban. A tudósok 10 nikotinreceptort különítettek el, 1 mostanáig azonban nem tudták, hogy mely receptorok váltották ki a nikotin különféle hatásait a viselkedésre. Mint a Reuter hírügynök­ség jelentette, Jean-Pierre Changeux és tudóscsoportja a párizsi Pasteur Intézet mo­lekuláris neurobiológiai rész­legében olyan egereket te­nyésztett ki, amelyekből hiá­nyoznak az alpha-4 és a beta- 2 receptorok génjei. Mindkét fajta receptor nagy szerepet tölt be a nikotin hatásainak közvetítésében. A kutatók megvizsgálták a normális, és az alpha-4 és a beta-2 receptoroktól meg­fosztott egerek reagálását a fájdalomra. Nikotin nélkül a „kiütött” egerek úgy visel­kedtek, mintha normálisak lennének. Amikor azonban kitették őket a nikotin hatá­sának, akkor nem tapasztal­ták magukon a fájdalomcsil­lapító hatást és érezték a fáj­dalmat. A nikotin önmagában nem használható fájdalomcsillapí­tóként, mert addiktív tulaj­donságai vannak és toxikus hatást gyakorolnak a szívre és a tüdőre. Fájdalomrecep­torait azonban meg lehet cé­lozni nagy erejű fájdalom- csillapítók teljesen új kategó­riájával. Ezek a nikotinhoz hasonló vegyületek lenné­nek, amelyeket laboratóri­umban szintetikus módon le­het előállítani. A koffein lehet a rejtély kulcsa Epekő ellen igyunk kávét! Férfiaknál a bőséges ká­véfogyasztás csökkenti a epekőképződést. Ezt ál­lítja a Journal of the American Medical Asso­ciation című orvosi szak­lap szerdai számában megjelent tanulmány. A bostoni Harvard egye­tem kutatói felfedezték, hogy azoknál a férfiaknál, akik naponta 2-3 csésze kávét isznak, az átlaghoz viszonyítva 40 százalékkal csökken a epekőképződés. Aki pedig három csészénél több kávét fogyaszt napjá­ban, annál a csökkenés akár 45 százalékos is lehet. Az amerikai kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a koffeinmentes kávé vagy tea fogyasztása nem befolyásolja a epekőképző­dést. Következésképpen a koffein lehet a rejtély kul­csa. A tanulmányt készítő ku­tatók tíz éven át összesen 46 ezer - 40 és 75 év kö­zötti - férfit figyeltek meg folyamatosan. Az AFP jelentése arra nem tért ki, hogy mi a hely­zet a nőknél, és miért nem vizsgálták őket is. Kazári aranylagzisok: három a férj, és a feleség - Szívükben megmaradtak fiatalnak Mátkapárok százötven éves hozománya A Telek és a két Bakos házaspár családi körben emlékezett a napra, amikor örök hűsé­get fogadtak a templomban Egymás mellett maradni, együtt megöregedni, s valahol legbe- lül, titkon megőrizni egy csipetnyit a fiatalság mámoros ízéből. A hétköznapok és emberöltők e legszebb adományaiból sokmil­lió embernek csak egy-egy fejezet jut. Boldog lehet az aranyla­kodalmát június 6-án családi körben ünneplő három pár: Te­lek Balázs és neje, Bakos Ferencék és Bakos Pálék. Hogyan is volt az akkor régen, alig pár évvel a háború, a fél­tés, bujkálás után? Kazáron három lányos és három fiús háznál szólt a muzsika, pün­kösdi rózsával díszítették a templomot, sült a boíjú- pörkölt, a „morványka- lács” és a kelt tésztából ké­szült az ízletes ferentő. 1949- et írtak. A két Bakos fiú egy napon esküdött örök hűséget szíve válasz­tottjának. Volt azonban egy harmadik esküvő is azon a június 5-én, a Telek Balá­zsé és szép menyasszonyáé, Ró- zsikáé, aki nem csak a szépségé­vel hódította meg a férfit, hanem - ahogyan ő mondja - a viselkedé­sével. Nem volt visszahúzódó, de kedves szavú, illemtudó lány volt, pontosan olyan, amilyennel Telek Balázs gondolatban elképzelte az életét. ' ' Összejön a család- Huszonkilenc éves korombán nősültem. Kicsit az is ösztökélt, hogy a legénykori, tőlem két évvel fiatalabb cimborám akkor már megházasodott. Korábban hiába is gondoltam volna házasságra, nem volt mire alapozzak, hiszen hu­szonnégy évesen kerültem haza a fogságból, azután gondolhattam magamra. Balázs bácsi ma is jól emlékszik a napra, amikor kidobolták a falu­ban: a 16-50 év közöttiek mind hadkötelesek. A legények erre el­bujkáltak, a „csendőrök fogták össze” őket a közeli erdőben. Az­tán jött a fogság, amelynek sötétjét elűzi az együtt töltött, dolgos, tar­talmas évtizedek derűje. A három kislányuk érkezésének, felnevelé­sének felejthetetlen időszaka. Rózsika néni kis albumban la­poz, büszkén mutatja lányai fotóit, aztán annak a lányunokájának az esküvői képét, aki szeptemberre babát vár, az első dédunokát... Az aranylagzira, a vasárnapi ünnepi ebédre eljöttek a gyerekek családjai, s bár rezesbanda nem unokájuk van, természetesen ők is eljöttek a kis közös házi ünnepsé­gükre, ahol Margit néni az ura kedvenc ételeit rakta asztalra. Összeválogatásuk nem volt nehéz, férje ugyanis nagyon szereti a főztjét, bármi legyen is az. húzta, mint ötven éve, de a fino­mabbnál finomabb fogások nem hiányoztak az asztalról. Bakos Pál és Sándor Margit esküvőjére maga Pali bácsi és Margit néni emlékezik:- Főtt a sok finomság, a násznép készült a tányéros- táncra - mondja mosollyal a szája sarkában a férj, aki annak idején - mint legénycimborái - először csak a faluban, vasár­napi séta közben vette szem­ügyre Margitkát. Később - szintén a többiekkel - ellátoga­tott hozzájuk is esténként. El­jött az az idő is, amikor kettes­ben maradhatott kis ideig a ka­puban a lánnyal, majd követke­zett az udvarlás, aminek házas­ság lett a vége. Félárvaként nőtt fel A mennyasszony népviseletben lépett az oltár elé. Öltözéke szebb­nél szebb darabjaival a nagy nap előtt nem volt sok dolguk, csak épp a vasalásra, csinosítgatásra kellett időt szentelniük. Egybeke­lésük Margit néni részéről egy ne­héz gyerek-, ill. ifjúkor végére tett pontot, ő ugyanis félárvaként nőtt fel, családja életére tragédia vetett árnyat.- Édesapámra 34 éves korában rádőlt a szénfaí a bányában. Há­rom testvér sírt utána... - mondja az asszony. A bányászkodás azonban megmaradt az életükben: párja is a szenet fejtette, a bányától ment nyugdíjba. Egy fiúk és egy lányuk, négy Nagy nap volt 1949. június 5-e Kovács Máriának és Bakos Fe­rencnek: a kazári templomban ek­kor esküdtek örök hűséget egy­másnak. Mariska néni akkor még alig haladta meg a 16 évet, férje 21 éves volt. Azóta bizony eltelt egy fél évszázad, de őket még mai is mindennap együtt találja.-Akkoriban nem úgy történtek ám az ismerkedések, mint manap­ság- emlékszik vissza Mariska néni. - A faluban bálokat rendez­tek, lányok, fiúk, külön csapatban sétáltak az utcán. Aztán, ha vala­melyik lány megtetszett, hát a le­gény hazakísérte. Nagyon csinos fiatalember volt ám akkoriban az uram, kölcsönös volt a vonzalom. Mindenki azt mondta, szép pár va­gyunk. Szüleim ugyan mondogat­ták, hogy fiatal vagyok még, ráérek férjhez menni, de én már választot­tam. Az eltelt idő be is bizonyította, hogy nem siettem el semmit. Nem volt nehéz összerázódnunk sem, mert ahol szerelem van, ott megér­tés is jobban akad. Nagy problé­mánk soha nem volt, mindig min­dent együtt csináltunk: megosztot­tuk a munkát is, mert azt tartottuk, hogy addig kell az embert kímélni, amíg mind a ketten megvannak. Eltört a mécses- Milyen volt az ötven évvel ez­előtti esküvő?- Népviseletes ruhában esküd­tem: fekete csizma, fehér, sejtes ruha, alatta keményített, vasalt al­sószoknya, a nyakon színes se­lyemkendő, koszorú, fátyol. Ak­koriban az volt a szokás, hogy az esküvő délelőttjén a menyasz- szonyt elbűcsúztatták szüleitől, testvéreitől. Nagyon megfogad­tam, hogy nem sírok, hiszen ahhoz megyek, akit szeretek, de bizony csak eltört a mécses, alig bírtam abbahagyni. A lányos és a fiús háznál is volt lagzi, de az esküvő után a temp­lomból az új házaspár a fiús házhoz ment. Éjfél előtt a „tányértáncra” jött át az én rokonságom: ajándékokat, pénzt kap­tunk. Másfél évig laktunk együtt anyósomékkal, közben építkeztünk. Fél­kész volt a ház, amikor beköltöztünk, aztán ap­ránként fejeztük be. Az­tán megszületett a fiunk, aki ma már családos em­ber, két szép fiúunokánk is van.- Soha nem vesze­kedtek ez alatt a hosszú idő alatt?- Köztünk is voltak viták, nézeteltérések, de mindig mindent megbe­széltünk, engedtünk a másiknak. Apránként szereztünk meg mindent, amink csak van. Az uram a bányánál dolgozott, én meg beosztottam a pénzt. Kocsmázó ember soha nem volt, hál’ Istennek, az erdőbe annál inkább szeretett járni. Most is odavan, a gombázás a min­dene. Nem bánta meg- Mi a jó házasság titka?- Nincs erre egyértelmű re­cept: talán csak azon múlik, hogy mindkettő embernek tekintse a másikat. A mai fiatalok bizony könnyen odavágják, hogy már nem szeretlek, váljunk el: ha így beszél, akkor az nem is volt igaz szerelem. Sokan nincsenek tekin­tettel a gyerekre sem: pedig ha csonka családban nő fel, akkor az a gyerek nagyon szenved.- Úgy tudom, megünnepelték a házassági évfordulókat?-Mindig megtartjuk, szépen, csendesen. Finom ebédet főzök, levest, rántott húst vagy töltött ká­posztát, mikor mit kívánunk. Az én reszortom a főzés a névnapo­kon, születésnapokon is, szeren­csére a fiamék közel, az utca túl­oldalán laknak. Mindig rendelek tortát, mert ezek a napok kicsit másabbak, mint a többi.- Soha nem bánta meg, hogy férjhez ment?- Nem én, soha. Ha ma lennék 16 éves, újra csak így választa­nék. Voltak problémáink, de azt tartottuk: a megértés mindenen átsegít. Hegedűs-Mihalik Örökre a kedvenc kocsma közelében Első regény - százévesen Százesztendős olasz mat­róna jelentkezett az olasz könyvpiacon. Carol Lunetta Cianca első regénye 150 ol­dal terjedelmű. Címe: Anima in viaggo (A lélek utazása), és mint a szerző egy nyilatkozatában el­mondta, voltaképpen „napló azzal az igénnyel, hogy megmagyarázza egy hosz- szú élet értelmét”. „Megta­nultam, hogy magamban keressem az igazságot” - magyarázza életfilozófiá­ját. Hozzáfűzi azonban, hogy nem feledkezett meg gyermekkori álmáról sem, nevezetesen, hogy „keresse a szépet a világban”. Kedvenc kocsmájának közelé­ben, egy kis ír faluban temették el Oliver Reed brit színészt, akit a közelmúltban egy máltai kocsmában, iszogatás közben ért a halál. A színész - amint azt felesége emlegeti - pontosan tisztában volt az élettel, éppen ezért döntött úgy, hogy nem érdemes komolyan venni, s számtalan, sokszor bot­rányba torkolló „csínnyel” tá­madta, egyre csak a „rosszalkodá- son” járt az esze. A 61 éves korában elhunyt Oli­ver Reed, aki az „Oliver” és „Sze­relmes asszonyok” című filmek­ben nyújtott alakításával vált is­mertté, Churchtown falucska XIII. századi temetőjében nyugszik. Sírhelyéről rálátni kedvenc kocs­májára, az O’Brianre. Nyugis város időseknek Nemrégiben új város született Kaliforniában. A település nem a ha­tóságok kegyéből kapta meg a városi rangot: lakói döntöttek úgy a közelmúltban lezajlott voksoláson, hogy ezentúl városlakók lesznek. A város neve is a polgárok szavazata alapján lett „Nyugis Világ”. A települést ugyanis egy olyan 19 ezer fős zárt közösség alapította, amely szinte csupa nyugdíjasból áll. Ez az első eset az Egyesült Ál­lamokban, hogy idősek közössége városi státust vívott ki magának. Varrás és varázs - Különleges, hasznos, de lehet művészi is Ez a folt nem az a folt... Kell hozzá tű, cérna, né­hány foltnak való anyag, begyakorlott alapművelet, s már kezdődhet is a lele- ménnyes öltögetés, készül­het a textilmozaik. Ki gon­dolna erre, ha azt hallja: foltvarró klub? Tisztes neve Mátra-Folt Klub annak a pásztói kis kö­zösségnek, amely a múlt év decemberében alakult a nem hazai gyökerű, fortélyos, de nőies foglalatosság iránti ér­deklődés talaján. Kiss Ká­roly né, a klub vezetője - aki ruhaipari vonalon dolgozott - külföldi kapcsolata révén is­merte meg azt a Nyugatról el­terjedt, divatossá vált foltvar- rási technikát, amelynek nem a - nálunk hagyományos ér­telemben vett - textilanyag- folytonosság visszaállítása, a kikopott, elszakadt ruhadarab megfoltozása a célja. A szóban forgó módszerrel - kézzel vagy géppel - egy­fajta foltokból összerakott textilmozaik készül az elen­gedhetetlen alapműveletekre épülve, a fantázia és a kéz­ügyesség párosával, kifogy­hatatlan variációkban. Van­nak, akik művészien szép összeállításokra képesek. Mint Kiss Károlyné el­mondta, ezzel a módszerrel teljesen újjá lehet vará­zsolni, színesíteni a ruhada­rabot, aki ezt elkezdi, biztos, hogy sikerélményekben lesz része. A klubtagok munkáit már nem egy alkalommal meg­csodálhatták kiállításokon, s valószínű, hogy a mozaikok láttán egyre többen lesznek, akik - engedve a kíváncsi­ságuknak - meg szeretnék tanulni a foltvarrás alapele­meit. Ezért tervezik, hogy ősszel tanfolyamot indíta­nak. (mj)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents