Nógrád Megyei Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-13 / 110. szám

2. oldal 1999. május 13., csütörtök Szécsény És Környéke Kitüntetés a Vöröskereszttől Három szécsényi is van azok között, akiknek odaadó telje­sítményét elismeréssel jutal­mazta a Magyar Vöröskereszt. A Salgótarjánban megtartott ünnepségen a „Vöröskereszt Munkáért” kitüntetés ezüst fo­kozatát adományozták Var- gáné Tóth Katalinnak. Hor­váth Györgyné és Nagyné Matuszka Ildikó pedig a bronz fokozatot vehette át. Hírek Zenedélután Karancsság - Már nem az első alkalommal, de annál na­gyobb lelkesedéssel készül a több mint 30, zenét tanuló diák a május 13-i, csütörtöki bemutatkozására. Nem csak hangszeres-, hanem énektu­dásuk is kiderül az iskolában 14.30 órakor kezdődő ren­dezvényen. A legjobb pro­dukciók díjazásban részesül­nek. Második szombat Magyargéc - A község is be­kapcsolódott a „Három szombat” mottóval indított fa­luszépítő mozgalomba. Ezen a hét végén, május 15-én, vagyis a második szombaton Kisgéc településrészen a ját­szóteret csinosítják, festik és kerítés is készül. Az önkor­mányzat ezúttal is számít a lakosokra, akikre nem csak a munka, hanem egy-egy tányér finom gulyás is vár. Pesti vendégek Rimóc - Egy fővárosi iskolai csoport lesz a falu vendége május 16-án, vasárnap. Meg­tekintik a falumúzeumot, s az egyik hagyományőrző cso­port jóvoltából a helyi ha­gyományokkal, köztük a la­kodalmas szokásokkal ismer­kednek. Fiatalok klubja Szécsény - ízig-vérig ifjúsági a művelődési központ leg­újabb közössége, amelynek tagjai hetente egy alkalommal találkoznak, rendszeresen és önként vállalnak feladatokat a városi rendezvényeken. A szalmatercsiek nemcsak a szerencsében, elsősorban saját magukban bíznak Lesz-e a kastélyból szociális intézmény?- Tisztában voltam azzal, hogy nem lesz könnyű helyze­tem, de a faluért mindent fel kell vállalni. Jó képviselő-tes­tületet is választott a lakos­ság. Az átlagéletkor harminc év. Velük együtt vallom, hogy ebben a nehéz helyzetben is tennünk kell valamit a falu gyarapodásáért. Amennyiben a szerencse mellénk szegődik, (s miért ne bízzunk benne?), akkor gyarapodunk. Eddig hét pályázatot adtunk be. Amennyiben elfogadják, akkor kialakíthatjuk a falu- gondnoki hálózatot, teljesen ki­cseréljük a művelődési ház te­tőszerkezetét. A második fél évben meg­ismételjük a tíz községgel kö­zösen tavaly a szennyvízháló­zat kiépítésére beadott pályá­zatunkat, hogy 2000-ben el tudjuk indítani a beruházást. Nemcsak elképzelésünk, ha­nem eszünk is van, hogy te­gyünk valamit a községért, hogy gazdagabb legyen - mondja többi között Szalma- teres új polgármestere, Szentes Dezső, tősgyökeres helybeli, aki annak előtte tíz évig dolgo­zott a közigazgatásban. A tavalyi önkormányzati vá­lasztáson hatan kérték polgár- mesterré választásukhoz a sza­vazópolgárok támogatását. Az új polgármester tizenkettő sza­vazattal előzte meg korábbi tár­sát, aki két ciklusban tiszteletdí­jasként látta el a község vezeté­sét. Az indulók közül négyen ­köztük Szentes Dezső is - nyi­latkoztak, hogy csak főállásban képzelik el az egész embert kí­vánó közösség első számú ve­zetői tisztség ellátását.- Milyen lehetőségeink vol­tak, mit használtunk ki az új helyzetben, milyen legyen a hi­vatal felépítése, foglalkoztat Szentes Dezső most többek között - kér ismét szót a polgármester, majd kis­vártatva így folytatja: - A Ma­gyar Polgármester címmel megjelent első lapszámban, me­lyet dr. Gémesi György jegyez, van egy írás, melynek szerzője szerint a kistelepüléseken nincs annyi baj, mint a nagyobbakon. Aki ezt írta, vagy nem állam- igazgatási szakember, vagy nem dolgozott falun.-Mert...?- A városokban vannak a gyárak, az ipartelepek, az újak is odatelepülnek, mert kiépített infrastruktúra válj a őket. Ennek révén kedvezőbb a pozíciójuk, mint a miénk. Nekünk csupán vizünk és telefonunk van. An­nak idején a három községet magába foglaló volt mezőgaz­dasági szövetkezetét, mely öt­hat száz főt foglalkoztatott, tönkretették. A tagok jó része itt maradt munkanélküliként. Tudom, mit jelent ez, mert én is megéltem a munkanélküliség keserves időszakát. A regiszt­rált munkát keresők száma, a munkaképes korú lakosság negyven százaléka. Huszonhét jövedelempótlósunk van. A ti­zenegy közhasznú munkásból kettő pályakezdő, öten pedig nem szereztek annyi munkavi­szonyt, hogy jogosultak legye­nek a munkanélküli-segélyre.-Az előbbiek miként tükrö­ződnek vissza az idei költségve­tés kiadásaiban?- Évi költségvetésünk 5 mil­lió 930 ezer forinttal forráshiá­nyos. A rendelkezésünkre álló pénz ötven százalékát elviszik a szociális kiadások. Minimális a kommunális adó, a szemétszál­lítás ötven százalékát is az ön- kormányzat vállalta magára. Most is csak azért soroltam fel gondjainkat, mert rákérdezett. Jelen pillanatban még működ­tetni tudjuk a közösen fenntar­tott intézményeket.-Bevezető gondolataiban a bizakodás hangja is erőteljesen jelentkezett. Ilyen körülmények között mire épül az előbbi re­ménykedése?-Nem csak feleségem, aki tanítónő, hanem a munkatársak is ellátnak jó ötletekkel, ame­lyek megvalósításához nem kell mindig pénz. Sok múlik azon, hogy egymást megértve, összefogva dolgozzunk a falu­ért. Ez sokszor sokkal többet ér, mintha bármit adnánk egymás­nak.- Milyen közös megvalósí­tással létrejövő elképzelésre jogosítja fel önt és a képviselő- testületet a nagyon jó össze­tartó község?- A szennyvízhálózatról már szóltam. Nagy álmunk, hogy megszerezzük a kihasználatla­nul álló kastélyt. Módszerét kö­zösen keressük. Amennyiben miénk lesz, akkor szociális in­tézménnyé alakítjuk át, ahol he­lyet kap többi között a nyugdí­jasok, esetleg az idősek klubja. Működtetését társulási formá­ban képzeljük el.-Korábban említette, hogy sokan felajánlják segítségüket. Kikre gondolt?-Nehéz erre válaszolni, ne­hogy megsértsek bárkit is. Ha már szóba került, elsőnek a kép­viselő-testületet említhetem. Rajtuk kívül nagy segítséget ka­pok a cigány kisebbségi önkor­mányzattól, a tűzoltócsapattól, melynek én is tagja vagyok. Még konkrétabban? - ismétli a kérdést, majd Hegedűs Oszkárt, és Tóth Győzőnét említi, mint a legaktívabbakat. V. K. Szécsényi mezőgazdasági szakképzősök országos sikerei Aki tud, nyer, győz és tovább jut Más-más módon, nyolc al­kalommal tették próbára tudásukat április és május hónapban a szécsényi Lipt- hay Béla Mezőgazdasági Szakképző Iskola diákjai. Csábi Viktor első helyezést ért el a szakmunkások tantárgyi tanulmányi versenyének orszá­gos döntőjében, történelem tan­tárgyból (felkészítő tanár: Lé­nán László). Galcsik Tamás hatodik lett a szakközépiskolások országos szakmai tanulmányi versenyén mezőgazdasági gépész szak­macsoportban (felkészítő: Fii­kor Lajos). Helyezésével felvé­teli nélkül juthat be felsőokta­tási intézménybe és a középis­kolai tanulmányait - vizsga nélkül - jelessel zárja. Bercsényi Enikő első helye­zett lett a Mezőgazdasági Mú­zeum „Hazánk mezőgazdasága diákszemmel” című pályázatán (felkészítő: dr. Kanyó Józsefié, Hüse Lajos). A Csekonics József lovas em­lékversenyen ötödik helyen végzett az iskola csapata (ta­gok: Annus Albert, Molnár Gergely, Pál Andrea, kilenc in­tézmény mezőnyében. A buda­pesti Nemzeti Lovardában ren­dezett háromnapos eseményen Annus Albert lovaglásban a második-harmadik helyet sze­rezte meg huszonkét tanuló kö­zül. A verseny szóbeli kategó­riájában a második legjobbnak bizonyultak a szécsényiek. Szintén szép sikerrel zárták a tanulók a dr. Cuba Sándor or­szágos szakmai versenyt Ka­posvárott. Pályadolgozatuk és egyéni szereplésük alapján első lett Faludi László, ötödik Ber­csényi Enikő, tizenegyedik Győri Zoltán (felkészítő: Hüse Lajos, Filip Csaba és dr. Kanyó Józsefné.) A Szent György-napi ju­hászversenyeken Hódmezővá­sárhelyen évek óta nagyszerű teljesítménnyel bizonyítják fel- készültségüket a szécsényiek. Idén Faludi László és Bercsé­nyi Enikő egy-egy különdíjat nyert (felkészítő: Hüse Lajos és Filip Csaba). Baranyi Edina a „Gyermek- világ ’99” címmel rendezett or­szágos megmérettetés elődön­tőjében, népdal kategóriában elért sikeres szereplésével beju­tott a szeptemberi nemzetközi döntőbe (felkészítő: Kürtösi László). Mosó Gábor a megyei se­gédmotor-kerékpáros verseny második helyezettje, ő képvi­seli megyénket az országos döntőben (felkészítő: Bállá Já­nos). Csőkígyó? - Jókora csővezetékköteget iparkodnak célba juttatni az endrefalvai főút mel­lett. A karika azonban sokkal inkább szétugrani igyekszik, semmint elfoglalni a helyét. Ám hiába rakoncátlankodik, erős markok kordában tartják, majd lefektetik. Nincs már sok ha­sonló attrakció hátra a településen, amely két szomszédjával - Pilinnyel és Szécsényfelfalu- val közösen kezdte meg a gázhálózat építését. A befejezés határideje: május 31. Harminchat éves szolgálat és az utolsó nap Postásbúcsú Ságújfaluban Antal Józsefné május 8-tól, főállású” nagymama Kis harapnivaló, édesség a pár perces látogatóknak, furcsa szorongás, mert pre­cízen mindent át kellett ad­nia, délután a kollégák bú­csúja. így állt össze május 7-e, az a munkanapja, amely a leges­legutolsó volt. Antal Józsefné, a ságújfalui posta hivatalveze­tője a helybeliek „Postás Ju­liska néni”-je nyugdíjba vo­nult. Postásévei elején úgy gon­dolta, kézbesítő lesz holnap és azután is, mégis másként döntött: elvégezte a techni­kumot, így előrelépett, ’63 jú­lius 1 -jétől vezette a falu pos­tahivatalát. A rácsos ajtó, a kis ablak mögötti szolgálati helyén is azt várták tőle, mint korábban: legyen pontos, megbízható, emberséges, szánjon pár percet olyankor is a hozzá fordulóra, amikor az ügy nem hivatalos. Vegye fi­gyelembe az egyéni érdeke­ket, de a szabályok ne sérül­jenek. Az ötvenöt éves Antal Józsefné mindig igyekezett megfelelni ennek. Bizalom, lelki kötődés volt a fizetsége mindezért. Sok-sok tapasztalat mon­datja vele, egy postásnak tudni kell az emberek nyelvén be­szélni. Tudni kell nemet mon­dani is, például ha valaki - a meghatározott ütemet megke­rülve - előbb szeretne a nyug­díjához jutni, mint lehet. Hej, de várják is az emberek a pénzt hozó postást! Antalné jól emlékszik, nem volt ez mindig így. Ahogy ke- vesbedik a megélhetés forrása, ez a hiány egyre nagyobb sze­repet játszik az emberek életé­ben, s ezzel egyenes arányban nő a pénz célba juttatása iránti türelmetlenség. A dolgok megértésén kívül nincs mit tenni. „Kastélylakó” Antalné má­jus 8-tól „főállású” nagy­mama. Az első jelző kapcsán annyit: ő annak idején már a Kubinyi-Prónay-kastélyban kialakított hivatalban kezdte. Szerette ezt a helyet, sőt, ami­óta felújították az egykori úri lakot, büszke is volt rá, s azokra, akik megmentették a jövőnek ezt az értéket. Nagyon sok ideje azért nem lesz a kellemes, múltbeli vál­tozásokon elidőznie, hiszen három kisunoka vár rá, a leg­kisebb, a hároméves Fruzsi ap­jával, anyjával ott lakik, ahol ő. A másik kettő sincs messze, Karancsalján élnek. Antal Józsefné postásságát két gyermeke viszi tovább. (Mj) Családi házak a kisebbségieknek Varsány - Szociálpolitikai tá­mogatással, a megyei kisebb­ségi önkormányzat pályázati lehetőségeinek kiaknázásával és a helyi települési önkor­mányzat segítségével nyolc roma családnak építenek házat a településen. A települési ön- kormányzat kedvezményes te­lekvásárlással, valamint a tel­kek határáig a vízbevezetéssel támogatja az otthonteremtést. A szolgálat új láncszemei a szegények javára Karitasz-csoportok Ruha-, tartoselelmiszer- gyűjtés, illetve adományo­zás a szegények, a rászoru­lók javára. Egyebek mellett ezeket a feladatokat vállalta fel a ka­tolikus egyház, a váci egy­házmegye szervezésében Nógrádmegy erben (nagyjá­ból ezzel azonos időben Sóshartyánban és Etesen is) nemrégiben megalakult a Karitasz-csoport. A nóg- rádmegyeri közösség veze­tője, Kojnok Lászlóné az el­képzeléseik sorában emlí­tette vallásos filmek vetíté­sét, a Szentírás rendszeres olvasását, beszélgetést csa­ládoknál, lelkisegélynyúj­tást mindazoknál, akik erre igényt tartanak. •

Next

/
Thumbnails
Contents