Nógrád Megyei Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-12 / 109. szám

Megyei Körkép Majdnem panaszmentes Volt idő, amikor azt hittem, ez már a végső stádium. Néha úgy tűnt, nincs segítség, más­kor csak késett, s közben a be­teg - az Országos Mentőszol­gálat - csendben vegetált. Túl sokat soha nem költöttek rá, még kevésbé azokra, akikből állt - mégis: a krízisnek lassan vége, a beteg, ha nem is gyó­gyultan, de idén is megérte a soron következő születésnap­ját. Az ötvenegyediket. Május 10. táján általában semmi jelentős nem történik, csak egy szűk társadalmi cso­port ünnepel — Nógrádban például ez 156 embert érint, ők hét állomáson, huszonöt autóval - mentősök. Olyan szűk csoport, amelynek tavaly több mint hatvanezren köszön­hették többé vagy kevésbé, részben vagy egészben az egészségüket, ezen belül majd­nem 4600-an az életüket. Vol­tak még vagy kilencezer-négy­százán, akiket csak úgy, egy­szerű lábtörés, konyhai baleset és más hasonló apróságok mi­att vittek kórházba, rendelőin­tézetbe, „azonnali” szállítás­ként. A többiek: kötözésre, gipsze­lésre, katéterezésre, művese- kezelésre várók, s mindenki más, aki tavaly meg tavalyelőtt meg talán azelőtt is elégedett volt a mentősökkel. Panasz ugyanis évek óta nem érkezett a Nógrád megyei mentőszer­vezetre, kaptak helyette sok köszönetét meg dicséretet. Nagyjából ennyivel kell beérni mostanában, meg az éppen az inflációhoz igazított közalkal­mazotti fizetéssel - aki volt már egészségügyi dolgozó, tudja, hogy ez mennyit ér. Nem is a pénzért maradnak itt, valami más tartja meg az embereket. Most talán kellene valami nagyon szép közhelyet írni, arról, mi ez a valami, de nincs értelme. A lényeg úgyis az: teljes a létszám, most már, végre. Feltöltésre vár a jár­műpark is, amelyből a veterá- nabb Toyota Hiace-k már 300—400 ezer kilométert jutot­tak, s belátható időn belül jut­nak még tovább is. Idén 180 autó cseréjére kért pénzt az OMSZ, kapott nyolcvanra. Nógrádnak kettő jut, pa­naszkodni mégsem illik: ígé­ret van rá, hogy még az idén Balassagyarmaton is éjjel­nappal lesz mentőtiszt, hogy állandóan riasztható legyen az életmentésre szánt esetko­csi, Rétságon pedig új Mer­cedest várnak (a jelenlegi eleve használtan érkezett). Hát, ennyit a közeli jövő­ről. A mentőkről meg még annyit, hogy ha az anyagi megbecsülést nem is érzik (nem is érezték talán még soha), az erkölcsiből meg a szakmaiból annál több jut ne­kik. Kapják az orvosoktól, a társszervektől, a „ lakosság­tól ”, meg persze saját család­tagjaiktól is. Nógrád megye vezető mentőtisztje szerint ilyen munkát, ilyen színvona­lon végezni csak ilyen családi háttérrel lehet. Ezen belül a színvonal leginkább a mentés színvonalát jelenti, azt, hogy hány sürgős esethez jutott el 15 percen belül az eset- vagy a rohamkocsi. A rétsági állomás megnyitása előtt Nógrádban ez a mutató 56 százalék volt, tavaly december óta kilencven körüli. Az idén nem egészen kerek születésnapot ünneplő mentő- szolgálat kétségtelenül beteg. Kezelőorvosai, úgy tűnik, még keresik a terápiát - pénzügyi gondjaira hetedik éve nem ta­lálnak gyógyírt. Az OMSZ mégis élvezi a lakosság bizal­mát, s mivel ebben a szakmá­ban nagyjából ez a legfonto­sabb, a szervezet mindent ösz- szevetve, némi túlzással akár panaszmentesnek is mondható. S. J. F. * * * Az Országos Mentőszolgá­lat főigazgatója a minapi köz­ponti ünnepségen kitüntetése­ket adott át. Nógrádból Kökény József, a balassagyarmati ál­lomás szakápolója kapott fői­gazgatói dicséretet. Sikerült célba, azaz kórházba érni a betegekkel PÁSZTÓ 1999. május 12., szerda A Hírlap postájából A Pf. 96 ■ A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A kpzölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. iiaioiiioiw Sürgősségi betegellátás Szécsényben Kötelez az orvosi eskü Tisztelt Olvasó! Az április 27-i Nógrád Megyei Hírlapban megjelent „Telefo­non nem lehet gyógyítani” című írással kapcsolatban tájé­koztatom, hogy a lakosság sür­gősségi betegellátásának min­den részlete az előírások, a cél­szerűség és a humánum szelle­mének megfelelően történik Szécsényben. Az ügyelet valamennyi munkatársa nagy tapasztalatai, gyakorló orvos, akitől elvár­ható, hogy mindent elkövet a beteg egészségének helyreállí­tásáért. Erre kötelezi egyébként a saját lelkiismeretén túl az or­vosi esküje is. Az írás némely részletének hátterét kértem, hogy tisztázzuk Máté Csaba polgármester úrral. Az írásbeli dokumentumok megismerése után minden, eset­legesen nyitva maradt kérdést e lap hasábjain keresztül fogok megválaszolni, de addig is fel­ajánlom valamennyi betegünk­nek, hogy az orvosi ügyelettel kapcsolatos bármilyen észrevé­telével forduljon hozzám biza­lommal. Dr. Fábián Mária Balassagyarmat A baglyasaljai Martin dinasztia emlékére Kijár a tisztelet a hősöknek Salgótarján és környékének ipari, gazdasági és kulturális fejlődésé­ben meghatározó szerepet játszó szakemberek - bányamérnökök, geológusok stb. - között ott volt Martin Károly a bányászkodás gazdasági szaktekintélye is, aki az 1880-as években Sziléziából érkezett Baglyasaljára. 89 éves korában hunyt el. Leszármazottai közül Müller Kálmán és fele­sége Tiboldi Ilona akkor már ta­nító házaspárként nevelték és ok­tatták a baglyasaljai fiatalokat szakmai és emberi helytállásra. Fia Martin Károly pedig mint ve­zető villamosipari szerelő szol­gálta a bányaipart. Müller Kál­mán úgy került Baglyasra, hogy ifj. Martin Károly elvette felesé­gül a húgát. A Martin dinasztia harmadik és negyedik ága is itt él és szor­goskodik. Ifj. Martin Károly neve maradandóan csillog már hét évtizede a baglyasaljai első világháborús emléktáblán. De az idő múlása, az időjárás viszon­tagsága kikezdte már a táblát. Pedig a tisztelet kijár a haza szol­gálatában érdemeket szerzett hő­söknek! Mohai Gyula Salgótarján (Párt)vélemények a jugoszláviai háborúról „Szükséges rossz” (Folytatás az 1. oldalról) népirtás, etnikai tisztogató hadjá­rat folyt. Háborús körülmények között már csak idő kérdése volt, hogy az etnikai kisebbségben lévő magyarokra is kiterjesszék. Ezért támogatom a NATO köz- beavatkozását, tiszteletben tartva az egyetemes emberi jogokat. A háború végkifejlete tekintetében egy kérdés óhatatlanul felmerül bennem: hogyan gondolhatja azt Kis-Jugoszlávia vezetése, hogy csúzlival elefántot lehet elejteni? Dr. Csekey László MDNP:-Pártunk mindig az euroat- lanti gondolat elkötelezettje volt, ezért örültünk a NATO-belépés- nek. Ugyanakkor egy paradox helyzet állt elő: az észak-atlanti szövetség 50 éves történetének első háborúját éppen most kezdte. A koszovói albánok elül- dözése egy olyan helyzetet terem­tett, amely indokolttá tette a NATO beavatkozását. Ebben az évszázadban már volt olyan rend­szer, amely emberek millióit vé­gezte ki, népeket helyezett át, ez még egyszer nem ismétlődhet meg. Ezért lépett közbe a NATO, mint a földkerekség legnagyobb hadereje, mert nem enged újabb népirtást. A légicsapások komoly hatást váltottak és váltanak ki, de nem lehet megjósolni, mikorra érik el azt a célt, hogy Szerbia be­tartsa a békeegyezményt. A szá­razföldi hadműveletről még nincs NATO politikai döntés. Elkép­zelhetőnek tartom, hogy szüksé­gessé válhat, de hogy mikor és milyen formában, erről még nem aktuális beszélni. Az bizonyos: ha elindul az offenzíva, Magyar- ország nem lehet kiindulópontja. Detre Jenő MDF:- Magyarországon népszava­zás döntött a NATO-tagságról. A NATO a koszovói kitelepítés, népirtás megakadályozására, a jugoszláv hadsereg stratégiájának 'gyengítésére légi támadásokat rendelt el, amelyek óriási veszte­ségeket okoztak és okoznak a ju­goszláv hadseregnek. A koszovói albán kisebbség mérhetetlen szenvedései leírhatatlanok, s az elhúzódó bombázásoknak jugo­szláv oldalról is jelentős áldozatai vannak. A parlament nagy több­séggel megszavazta a légtér és a repterek korlátlan használatát, ugyanakkor az érintett politiku­sok élesen elvetik egy Magyaror­szágról induló szárazföldi táma­dás, valamint magyar katonák részvételét a háborúban. Törté­nelmi múltunkat, földrajzi hely­zetünket, a vajdasági magyarok helyzetét tekintve mi is ezt látjuk helyesnek. Elítéljük az emberiség elleni bűntetteket, nem örülünk a balkáni háborúnak és semmiféle háborúnak, különösen ha a szom­szédságunkban zajlik, s ami ráa­dásul magyar lakta területekre is kiteljed. Tudomásul vesszük ugyanakkor a kormány intézke­déseit és reményeinket fejezzük ki, hogy a józan ész létrehozza a békét és demokratikus fejlődést Jugoszláviában is. Füzesi István MSZP:- Nem hiszem, hogy hazánk­ban sokan vannak, akik örülnek a háborúnak. Úgy gondolom, hogy a polgári áldozatok, az emberek által létrehozott érté­kek, az emberi viszonyok meg­romlása pótolhatatlan vesztesé­gek. Ugyanakkor a koszovói rendezésre irányuló béketárgya­lások eredménytelensége miatt az MSZP is támogatta a NATO- beavatkozást. A NATO was­hingtoni csúcsértekezletét érté­kelve úgy látjuk, hogy új hely­zet alakult ki hazánk részvételét tekintve. Ezért azt kérjük az or­szág felelős vezetőitől, hogy fo­lyamatosan naprakész tájékoz­tatást adjanak a háborúval kap­csolatos kérdésekről. Hazánk a NATO-tagállamok egyikéhez sem hasonlítható helyzete miatt fontos kijelenteni, hogy az eset­leges szárazföldi beavatkozás esetén magyar alakulatok ne vegyenek részt, és magyar terü­letről ilyen akció ne induljon. Leghatározottabban kérjük a kormányt, hogy a súlyos hely­zetben megnyilvánuló szélső­séges véleményektől - területi igények, határmódosítás, nem­zetközi békeszerződések felül­vizsgálata - egyértelműen hatá­rolódjon el. Ezt várja hazánk lakossága. Gyürky János ' KDNP:- Véleményem szerint a NATO és Jugoszlávia háborújá­ban a helyzet úgy rossz, ahogy van. Ha 10-es skálán osztályoz­nám a NATO katonai vezetését, egyes osztályzatot adnék, a poli­tikai vezetésnek pedig még eny- nyit sem. A bombák és rakéták nagyon magas technikai szintet képviselnek, pontosak is, de ere­deti céljukat nem érték el, s eredményük is kétséges. Valami­kor, valahogyan vége lesz a há­borúnak, a szerbek azonban az elhúzódó háború vereségét is győzelemnek fogják tartani, én pedig, mint újdonsült NATO- polgár, nem igazán tudok örülni a felemás győzelemnek. A hivata­los politikánk is magyarázkodik, bizonygat, nem tud mit kezdeni az ország földrajzi helyzetéből, történelmi múltjából adódó kér­désekkel. Pedig a NATO-tagság nem csak előnyökkel jár, de oly­kor kellemetlen kötelezettségek­kel is. Juhász Attila Pofosz:- Ezt a háborút Milosevicsék provokálták ki a szisztematikus népirtással, az etnikai tisztoga­tással. Teljes mértékig egyetér­tünk a NATO-bombázásokkal, mert ha ez nem következik be, Milosevics szívfájdalom nélkül kiirtatta volna a több mint két­milliós koszovói albán népet. Mivel Magyarország NATO-tag lett, az ezzel járó kötelezettsége­inek eleget kell tennie. Mélyen elítéljük azonban az olyan ma­gyar politikusi magatartást, amely teret enged a háborús bű­nösként emlegetett jugoszláv el­nökkel való szívélyes találko­zásnak, s az olyan biztosítéknak, miszerint Milosevics számíthat a látogató személyes, valamint pártja támogatására. Különös­képpen felháborító, hogy a talál­kozó létrejöttét a Magyar Tele­vízió is bemutatta. Mi azt várjuk ettől a háborútól, hogy a demok­ratikus ellenzék kerekedik felül, leváltja és nemzetközi bíróság elé juttatja a Milosevics-féle tö­meggyilkosokat. Szeretnénk, ha békés tárgyalásokon rendeznék Kis-Jugoszlávia ügyét, nem utolsósorban a vajdasági ma­gyarságét. Reméljük, örökre el­veszik a szerbek kedvét a vé­rengzésektől. Kapás Imre SZDSZ:- Az SZDSZ osztja és megérti a lakosság megalapozott aggo­dalmait. Úgy gondoljuk, hogy a felelős politikusoknak nem sza­bad olyan nyilatkozatokat ten­niük, amelyek árthatnak a ma­gyar érdekeknek, elsősorban a legveszélyesebb helyzetben lévő vajdasági magyarságnak. Úgy érezzük, hogy a kormány sodró­dik az eseményekkel, az utóbbi hetekben tett kijelentéseiket ké­sőbb rendre módosítaniuk kel­lett. Ennek elkerülése csak nyílt, hatpárti konszenzuson alapuló politikával lehetséges. Ezért is kezdeményezte a NATO-csúcs előtt Magyar Bálint a parlamenti pártok közötti egyeztetést. Bí­zunk benne, hogy a helyzet rövid időn belül megnyugtatóan ren­deződik, ez nem csak Magyaror­szág, hanem mindenki érdeke. Kovács Gábor MKDSZ:- Döbbenetes, hogy a 2. évez­red végén Európában egy nemzeti kisebbség védelmében katonai eszközök bevetésére van szükség. Egy háborúban a győztesnek is vannak veszteségei. A katonai és gazdasági veszteségeken kívül még erkölcsi veszteségek is. A maradék Jugoszláv állam katonai és gazdasági ereje eltörpül a NATO-é mellett, tehát csak vesz­tes lehet. Sajnos a magyarság egy­szerre lesz jelen a győztes és a vesztes oldalon. Az anyaország a NATO oldalán, és vele ellentétes oldalon a Jugoszláv állam polgá­raként a vajdasági magyarság. Kormányzatunk fő törekvése csak az lehet, hogy minél kisebb ma­gyar áldozattal éljen véget a konf­liktus, és később se szenvedjenek hátrányt, ne váljanak üldözöttekké és áldozatokká a Jugoszláviában élő magyarok. Számunkra tehát jóval nagyobb a tét, mint Milose­vics nacionalista törekvéseinek megfékezése. A nemzeti kisebb­ségek elnyomásának, megsemmi­sítésének megakadályozása pedig nem csak a NATO-nak, hanem az egész emberiségnek feladata. Re­mélem, hogy ezt a háborút az ott élő nemzetek megbékélése fejezi be, mert enélkül törékeny lesz a béke. Miklósvári Gyula MSZDP:- Pártunk támogatta a NÄTO- ba való belépést, ezért azt mond­juk: tudomásul kell venni, hogy nem csak jogaink, hanem kötele­zettségeink is vannak. A beavat­kozást indokoltnak látjuk, mert másképpen nem lehet megállítani a népirtást és az etnikai tisztoga­tást. Hangsúlyozzuk azt is, hogy Magyarország közvetlenül nem vehet részt a hadműveletekben, kizárólag humanitárius elven, ugyanakkor a NATO-csapatok mozgását elő kell segíteni. Azt viszont problémának látjuk, hogy a kormány nem értesíti döntései­ről a lakosságot, a parlamentet, de még a saját koalíciós partne­reit sem. A kormánynak ki kel­lene jelölni, meddig megy el a támogatásban, és azt tudomásul kellene venni. Az már most lát­szik, hogy ennek a háborúnak nem lesz vége egyhamar, gyors sikerre nem lehet számítani. Nem szabad hagyni, hogy egy offen­zíva Magyarország területéről in­duljon: ez veszélybe sodorhatná Magyarországot és a határon túli magyarokat is. Urbán Sándor Munkáspárt:- Pártunk tiltakozott a NATO- hoz való csatlakozás ellen. El­mondtuk veszélyeit, amelyek csatlakozásunk után azonnal be­következtek. A NATO rettenetes erővel bombázza Jugoszláviát. Cselekedete agresszió, meg­szegte vele az ENSZ alapokmá­nyát, súlyosan veszélyeztetve Eu­rópa és a világ békéjét. Közvetlen veszély fenyegeti hazánkat, a vajdasági magyaroknak az életük van veszélyben. Humanitárius érdekek védelmét hazudjék most, közben indukálták az etnikai problémák mélyülését, mígnem az USA által létrehozott, fizetett zsoldoshadsereg lévén fegyveres harcok alakultak ki, amelyet most okként használnak a jugoszláv nép ellen folytatott háborúra. Az igazi ok más, az, ami mindig is volt a háborúk oka. Szolidárisak vagyunk Jugoszlávia népeivel, féltjük hazánk biztonságát, a dol­gozók életét, s ezért tettük meg azt, amit a nagy pártok nem: tár­gyaltunk a jugoszláv vezetéssel. Eredményesen. Hazánk hadszín­térré változásának veszélye - minden NATO-igény azonnali teljesítése miatt- nagy. Közel­múlt történelmünk során már vol­tunk az „erős” csatlósa, tudjuk mi lett a vége. Számunkra nem az a biztonság, ha a bombázni szán­dékozó gépet légterünkben lelövi a NATO. Egyetlen biztonság van: az azonnali, feltétel nélküli béke! Folytatódjék a harc a tár­gyalóasztal mellett. A legifjabb állomás Rétságon FOTÓ: RIGÓ TIBOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents