Nógrád Megyei Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-08-09 / 106. szám

2. oldal Pjjj^ SALGÓTARJÁN Megyei Körkép 1999. május 8., szombat A fővárosba készül az igazgató - Nem lehet feledni Madách és Mikszáth földjét, a varázslatos nógrádi tájat Rendezett, megbecsült munkahely lett a levéltár A Budapest Főváros Levéltára igazgatói posztjára kiírt pályá­zatot dr. Á. Varga László nyerte meg, aki jelenleg a Nóg- rád Megyei Levéltárat irá­nyítja. Új munkakörét augusz­tus elsején foglalja el. Ebből az alkalomból kerestük fel a jeles szakembert, hogy megkérdez­zük a Nógrádban töltött évek­ről, az itt végzett munkáról, si­kereiről, tapasztalatairól.- Milyen elképzelésekkel, tervekkel érkezett Heves me­gyéből, s egyáltalán hogyan ke­rült ide?-A kérdés második felével kezdem: 1982 októberi idejöve­telemnek egyéves előzménye volt. A „csábítás” ugyanis már akkor megkezdődött, amikor a korán elhunyt Nógrád megyei levéltár-igazgatót Schneider Miklóst temették. Már akkor próbáltak rábeszélni, hogy jöjjek Nógrád megyébe. Hogy azonnal nem mondtam igent, annak az volt a fő oka, hogy én az egri le­véltárban egy nagyon jó kollek­tívában dolgozhattam. Olyanban, ahol nyíltan, magas szinten lehetett a levéltári szakma legégetőbb, a történettu­domány legfontosabb, s a poli­tika legkényesebb kérdéseiről is diskurálni. Tehát eléggé nehezen adtam be a derekam, hogy egy ilyen liberális munkahelyet fel­adjak a biztosabb egzisztenciát nyújtó Salgótarjánért. Egyetlen dolog azonban mégis csábított, mégpedig az, hogy amely levél­tárba hívtak, annak nem is olyan régen az ország egyik legképzet­tebb levéltárosa volt a vezetője. Schneider Miklós mérce volt nemcsak számomra, hanem az egész levéltárosszakma számára. Egyrészt tehát magamat kellett meggyőzni, hogy meg tudok birkózni a feladattal, másrészt fel kellett mérnem, hogy nem csinálhatom rosszabbul a levél­tár irányítását, mint az elődöm. Ez komoly kihívást jelentett egy akkor 34 éves fiatalembernek. Ami pedig a kérdés első felét il­leti: idejövetelemkor eltökéltem, hogy az intézmény vezetése által addig képviselt magas levéltári szakmai követelményeket meg­tartva megpróbálok egy olyan levéltárosi-történészi műhelyet is létrehozni, amelynek hatósu­gara akár a megye határain is túl­terjedhet. Bővülés - korlátokkal- Milyen körülmények fogadták ?- Abban az időszakban kerül­tem ide, amikor a levéltár már birtokba vette ugyan a múzeum volt főépületét, de a volt régi épületrész futetlen, omladozó vakolatú részeiben továbbra is denevérek röpködtek, s a megye örökbecsű, egyedileg is pótolha­tatlan értéket képviselő iratainak jelentős részét továbbra is a le­véltár régi részében, még min­dig méltatlan körülmények kö­zött, rozoga fapolcokon tárolták. Le kell szögezni, hogy az 1968 és az 1980 közötti állapotokhoz képest a volt múzeumi rész bir­tokbavétele jelentős előrelépés volt ugyan, azonban már akkor is világosan látszott, hogy ez a bővülés hosszú távon továbbra sem oldja meg, csak enyhíti a levéltár férőhelygondjait. A községek vizes, penészes irattá­raiban heverő történeti értékű dokumentumok levéltárba szál­lítására továbbra sem gondolhat­tunk.- Hogyan sikerült kedvező változásokat elérni?- Ennek a méltatlan állapotnak a megszüntetésében nagy segít­séget kaptam Horváth Istvántól, a Nógrádi Történeti Múzeum je­lenlegi igazgatójától, aki akkor éppen a megye művelődésének irányításával volt megbízva. Horváth Pistának sikerült megér­tetnie a megyei tanács akkori el­nökével, Devcsics Miklóssal, hogy a megye tanácsi korszaka történetének majdani megörökí­tése csak úgy lehetséges, ha an­nak írásos forrásai a törvények ál­tal előírt határidőt követően (ak­kor ez 30 év volt) azonnal levél­tárba kerülnek. Az akkori megyei tanácselnök ezt józan parasztész- szel felfogta. (Jó lenne ha a mai elnököknek is lennének Horváth István-kaliberű súgóik.) így 1984-ben megkaptuk levéltári célra a Karancskesziben lévő Zá- horszky-Prónai-féle kúriát, ame­lyet két év alatt, ugyancsak me­gyei forrásból, alkalmassá tettünk a járási tanácsok és a megszűnt járási hivatalok iratanyagainak fogadására. Szintén 1984-ben, a volt vármegyeházán méltatlan körülmények között működő ba­lassagyarmati részlegünk került elfogadható körülmények közé a megye jóvoltából a város volt mezőgazdasági szakiskolájának átalakításával. 1989-ben a salgó- taijáni központ udvarának egy ré­szén alakítottunk ki egy könnyű- szerkezetes raktárát. A rendszerváltást követő első négy évben is éreztük a megye segítségét évtizedes hátrányaink felszámolásában, hiszen a megye 1992-ben is önzetlen támogatást nyújtott a balassagyarmati rész­legünk bővítéséhez. Ez a segítő­készség érvényesült 1993-ban is, amikor a csődbe ment megyei gazdálkodó szervezetek irat­anyagainak megmentése érdeké­ben a Nagybátonyhoz tartozó Ti­ribespusztán megszerezhettük a volt Nógrádi Szénbányák épüle­tét, illetve az időközben használa­tunkba került volt ideggondozó épületét alkalmassá tehettük le­véltári anyag tárolására. Szellemi műhely Ezt követően 1997-ben már csak nagy nehézségek árán tudtuk el­adni karancskeszi részlegünket, s az árából egy az egyben meg­venni a végelszámolás alatt álló Palóckemek a karancskeszinél több mint ötször nagyobb befo­gadóképességű épületét. Ennek levéltári célra való átalakítása döntően kormánysegítséggel eb­ben az évben fejeződik be. Itt a megye maradandó értékű irat­anyagát már nyugat-európai kö­rülmények, klimatizált viszonyok között tudjuk majd tárolni. 1998- ban pedig - részben megyei se­gítséggel - már egy felsőfokú képzettségű restaurátor vezetésé­vel megkezdhettük az iratvé­delmi műhelyünk kiépítését is.-A tárgyi feltételek javítása mellett sikerült-e szellemi mű­helyet kialakítania?- Talán ez még nehezebb fel­adat elé állított, mint a férőhely­gondok enyhítése. Amikor ugyanis átkerültem Egerből, a mintegy másfél kilométernyi le­véltári anyagot mindösszesen he­ten kezelték, ráadásul azt is két helyen. Ekkor csak egyetlen olyan szakalkalmazottja volt az intézménynek, aki öt évnél hosz- szabb levéltári gyakorlattal ren­delkezett, ráadásul az is a balas­sagyarmati részlegünkben dolgo­zott. A többieknek mindössze egy-két éves levéltári munkavi­szonyuk volt. Az elmúlt tizenhét évben a levéltárban őrzött irat­anyag mintegy hatszorosára, a szakembergárda pedig közel öt­szörösére gyarapodott. Ezek kö­zött nyolcán felsőfokú iskolai, hatan pedig felsőfokú szakmai végzettséggel rendelkeznek. Né­gyen egyetemi doktori címet is szereztek az elmúlt években. A nyolcvanas évek második felé­ben, a kilencvenes évek elején a Nógrád Megyei Levéltár volt a központja a magyar társadalom- történet-írás irányításának-szer- vezésének, s ennek, a hazánkban ekkortájt meghonosodó történet­írói irányzatnak több kollégám is elkötelezett híve lett. Az eltelt ti­Dr. Á. Varga László zenhárom évben három társada­lomtörténeti témájú országos konferenciát is rendeztünk. Három munkatársam doktori dolgozatában szintén társadalom- történeti témakört dolgozott fel. Legfiatalabb munkatársimat is a hétköznapok történetének minél alaposabb feltárása irányában in­dítottam el. Mindeközben a me­gyei levéltár volt az irányítója az egész országra kiteijedő vidéki 56-os forrásfeltárásnak, és itt je­lent meg ebben a témakörben az a kötet is, amely először adott rész­letes ismertetést egy megye 56-os eseményeiről, illetve a forrada­lomban részt vett személyek leg­fontosabb adatairól.- Voltaképpen miért távozik?-Úgy vélem, hogy a mellet­tem felnövő, tíz évvel fiatalabb tehetséges kollégáknak is meg kell adni a lehetőséget a tovább­lépésre. Ugyanakkor átalakulás előtt áll az országban a levéltári hálózat. Az önkormányzati levél­tárak elválnak az állami levéltá­raktól. A Fővárosi Levéltár, mint a legnagyobb önkormányzati anyaggal rendelkező levéltár, az önkormányzati levéltáraknak lesz a központja. Ennek az irányítását Salgótarjánból nehéz lenne meg­oldani. Döntésemet erősíti az is, hogy az Önkormányzati Levéltá­rak Tanácsának is elnöke vagyok. Nógrádi témák-Folytatni akarja a kutatásait is?- Természetes, hiszen az em­berben van egy késztetés erre, tehát a kutatást mindenképpen folytatni kell. A kutatásaim hosszú ideje Nógrádhoz kapcso­lódnak és ide kötnek. Persze, pesti témákkal is foglalkozom, de valószínű hosszú évekig vi­szem továbbra is a nógrádi té­mákat.- Akkor nem feledi Nógrádot?- Ha akarnám sem tudnám elfelejteni. A legszebb éveim ide kötnek ehhez a közösség­hez, ehhez a tájhoz. Ahhoz a történelmi miliőhöz ahol Ma­dách, Mikszáth élt. Úgy vélem, hogy maradandó módon tudtuk alakítani egymás szakmai munkáját, emberi egyéniségét a kollektívával is. S ezáltal sike­rült értékeket teremteni önma­gunk és a közösség hasznára. P. A. Salgótarján jövője eltartó és megtartó képességétől függ! Polgármester a polgári körben Harmadszor fogadta el a Salgótarjáni Polgári Kör meghívá­sát Puszta Béla, a város polgármestere. A megyeszékhely éle­tében három különböző helyzet inspirálta a látogatást. A szerdai összejövetelen dr. Horváth István körelnök nyújtotta át az írásban megfogalmazott kérdéscsomagot. Elöljáróban a városvezető el­mondta, hogy egy folyamat­nak lehetünk tanúi: az első ciklus a pénzügyi egyensúly megteremtését szabta számára feladatul, a másodikban pedig szembe kellett néznie az el­lenzéki szerepkörrel, ami ér­zékelhetően lassítja a gazda­sági fejlődést.- Megengedhetetlen, hogy még mindig tizenhét százalé­kos a munkanélküliség - han­goztatta. Benépesül az ipari park A megkezdett folyamatok kö­zül sajnos visszafordíthatónak bizonyult a 21-es út korszerű­sítése, a Salgótarjánt elkerülő szakasz megépítése.- A kettő összefügg - mondta -, s most remény van rá, hogy a második fél év­ben felgyorsulhatnak az ese­mények. Aggodalmát fejezte ki azonban amiatt, hogy a tárca illetékese még mindig nem hívta életre az útprogram fe­lülvizsgálatával megbízandó független szakértői csapatot. Az ipari park építése és „benépesítése” hamarosan lát­ványos szakaszhoz érkezik. Előrehaladott tárgyalások vannak több céggel is, sőt, a park bővítése érdekében újabb 16 hektáros területet vásárol­tak. Összesen majd’ 30 hektár áll a befektetők rendelkezé­sére. Elmondta, hogy a három­megyés régió ügyében ő a kormány álláspontjával ért egyet, de úgy érzi, hogy éppen a kormánypárti megyei veze­tés nem elég határozott Nóg­rád csatlakozásának megerősí­tésében.- Az idő pedig sürget - hangsúlyozta -, hiszen Borsod és Heves már nyilatkozott e kérdésben. Talán felgyorsítja az eseményeket a jövő heti salgótarjáni régiós találkozó. Sok szó esett a turisztika fejlesztési lehetőségeiről. A polgármester véleménye sze­rint ez a kérdés ugyancsak a megyével és az érintett vállal­kozókkal együtt mozdulhat el a holtpontról, habár a turizmus és az idegenforgalom soha nem lesz húzóágazat a város­ban. A kör számos tagja sze­rint viszont a polgármesteri hivatalnak kell a folyamat élére állni, más nem képes ezt koordinálni. Szent Imre-hegy Az itt élők életminőségét az is jelzi, meg tudja-e tartani a vá­ros a lakosságát, az értelmisé­gét. Egy másik kérdéscsomag azt firtatta, milyen módon ké­pes itt tartani Salgótarján a fia­tal szakembereket. Puszta Béla szerint ez is a gazdaság állapotától függ, noha azért van elmozdulás: egyre több civil kezdeménye­zés valósul meg, a helyi pap­ság is kész együttműködni a várossal, s ha kiteljesedik a város kereskedelmi-szolgál­tató jellege, pozitív önger­jesztő folyamatok indulhatnak meg. A millennium kapcsán ki­fejtette, hogy tervezik a Pipis- hegy általános rendezését, s átkeresztelését Szent Imre- hegyre. Az Alkotmány úti úgynevezett „csúcsos” házban nemzetközi innovációs center alakul ki, amennyiben ered­ménnyel pályáznak PHARE- támogatásra. A fiatalok Hang-ár elneve­zésű szórakozóhelye bizo­nyítja, hogy ez a réteg is meg tudja valósítani elképzeléseit, amennyiben akarja. Nem értett egyet azzal, hogy a város és temetői pisz­kosak, rendezetlenek. Mint mondta, a Városgazdálkodási és Üzemeltetési Kft.-vel közö­sen elindítottak egy 300 mil­liós fejlesztési programot, s fél évtől új elvekre helyezik a szemétszállítás díját is. A Salgó Vagyon Kft. munkájáról ugyancsak elismeréssel szólt. Otthon a fórumokon Végezetül elmondta, hogy már nem „idegenként” üdvözlik a lakossági fórumokon, számos civil szervezet meghívását fo­gadta el, s csak akkor mozdul ki a városból, ha elkerülhetet­len valahol a személyes jelen­léte. Feltételezésre válaszolva elmondta: nem tud „korrupció- gyanús” esetekről a városhá­zán, de ha ilyennel találkozna, azonnal megtenné a szükséges intézkedéseket. A Salgótarjáni Polgári Kör nyári szünetet tart - jelentette be a kör elnöke - júniusban azonban még egy kötetlen ta­lálkozón vesznek részt körtár­suknál, Salgóbányán. (németh) Népjóléti intézmény a társadalom peremén élők szolgálatára - Hátrány és fokozatai Munkanélküliek, rokkantak reménye A társadalom alapsejtje a család. Napjaink statisztikai mutatói több család széteséséről tanúskodnak, mint amennyi létrejön. A szülők között dúló érzelmi és nem ritkán anyagi természetű viharok törvényszerűen a gyerekeken csapódnak le. A nebuló által választott azono­sulási minta, jelen korunk csa­ládszerkezetének mintegy passzív visszatükrözése. És ez a „tükör” egzisztenciális problé­mákkal, megélhetési gondokkal küszködő családokat mutat. A jövő ezred populációja nem mindegy, milyen modell alap­ján sajátítja el a legfontosabb magatartási normákat.- Ki nyújt segítő kezet a krí­zishelyzetben lévő családok­nak? - kérdeztük Smida Tibort, Nógrádkövesd jegyzőjét.- Három falu önkormány­zata minden „fölülről” jövő se­gítség nélkül döntött úgy, hogy társulásos alapon létrehozza Becskén, Nógrádkövesden és Szécsénkén a népjóléti intéz­ményt. A családgondozás fel­adatkörébe tartozó teendőket eddig a gyámhatóság látta el, felügyelte. A népjóléti szolgálat működtetése azonban egy telje­sen új kihívás, intézményi kere­tekben kell funkcionálnia Nóg­rádkövesden.- Létrejötte példaértékű kez­deményezésnek is tekinthető?- Igen. A környéken - tudo­másom szerint -, csak Bercelen működik hasonló tevékerfysé- get folytató intézmény.- Eves szinten mennyi az elő­irányzott költségvetés?- Három községre vetítve 820 ezer forint a pénzügyi ke­ret, ami az 1999-es költségve­tésben már normatív támoga­tásként jelenik meg. A kereseti és jövedelmi vi­szonyok különbözősége „egészségtelenül” éles az egyes társadalmi rétegek között. Kü­lönösen áll ez a munkanélkü­liek és a rokkantnyugdíjasok presztízshelyzetére. így aztán nem csoda, ha falun belül igen nagy életszínvonalbeli es élet­módbeli különbségeket lehet ta­lálni. A rétegződést tovább bo­nyolítja, s az iskola oktató-ne­velő munkáját jelentősen nehe­zíti az egyre gyakrabban jelent­kező nemtörődömség, az in- diszponáltság, s nem utolsósor­ban az alkoholizmus (szülők esetében). Az eltérő szociális­kulturális körülmények közül származó tanulók - sajnálatos tény - nem élveznek azonos művelődési esélyegyenlőséget. Tudvalévő, hogy a kultúra, a művelődés iránti beállítódást - a gyerekek jövőjével kapcsolato­san is - családi szokások közve­títik. A deviáns szülői magatar­tás következtében fellépő súlyos hátrányok - veszélyeztetettségi foknak megfelelően - különle­ges intézkedést követelnek. Erre hivatott a népjóléti in­tézmény, az óvodával, iskolá­val karöltve kell ápolja-gon- dozza a válsághelyzetbe kerülő családokat - tudtuk meg Smida Tibortól. Havasiné Danyi Irén Nem sok kell, hogy vihar ala­kuljon ki a balassagyarmati Nógrádi-lakótelepi dühöngő körül. Az idő vasfoga nem csak a volt partizánvezér nevét pusz­tította el, amelyet a ’70-es évek­ben felépült lakótelep viselt, ha­nem a játszótér körülkerített labdázóhelyét, a gyerekek nagy focicsatáinak a színhelyét, a dü- höngőt is megviselte. Igaz, voltak szebb idők is, ami­kor még Kenyeres László és tár­sai társadalmi munkában segítet­tek létrehozni egy gyerekeknek való játszóhelyet a frissen felépült lakótelepen. Azóta sok víz folyt le az Ipolyon, Kenyeres Laci nevét is egy rá emlékező, a nagy kapust idéző kézilabdatoma tartja a jó Dühöngő emlékezetben. A dühöngő még tartja magát, bár az évtizedek alatt többször volt a megsemmisülés határán. Volt egy megújulás a tör­ténetében, amikor az akkori gye­rekek, Mészáros Jancsi, Oláh Zsolt és társaik segítségével is bi­tumenborítást kapott. Akkor eb­ben segített több cég is. Az újjáva­rázsolt dühöngő nagy focicsaták színhelye lett, még lakótelepek közötti bajnokságnak is helyt adott. Ez már a múlt, mert egy-két éve a szülők félve engedik le cse­metéiket a dühöngőbe, és málla­dozó drótkerítését inkább a szél lengeti. Nincs szeme az önkor­mányzatnak? - kérdezik a lakóte­lepen élők. Ismert az ügy, még a terület képviselője is szóvá tette, de erre még nem jutott pénz. A vá­rosgazdálkodási kft. felmérte a városi játszóterek állapotát, ame­lyekre már szinte évtizedek óta nem jutott felújítási összeg és csak reménykedik, hogy végre történik valami. Míg a városatyák határoz­nak ebben a kérdésben, talán a nyár is eltelik. Talán még azt is megélhetik a lakótelepiek, hogy az intézményekhez hasonlóan a ját­szóterek is átadólistára kerülnek. Igaz, ez csak egy szép álom. A va­lóság az, hogy még egy hegesztőre sem telik, aki a csonka kapufát ki­pótolja; így marad a dühöngés a dühöngő miatt. Sz. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents