Nógrád Megyei Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-07 / 105. szám

Illő olajok, számtalan panaszra - Teák, fürdők, kúrák, - egészség Mit tudnak a gyógynövények? Le sem hunytam a szememet - panaszkodik sok ezer ember­társunk, aki rendszeresen szed altatókat, s mégis nehezen pi­heni ki magát. A rosszalvók természetes szerekkel is segíthet­nek magukon: a gyógynövények és különféle gyógy teák szá­mukra is meghozhatják a pihenést. Macskagyökér Teakészítés', keverjünk össze fele-fele részben macskagyöke­ret és citromfűlevelet. Két teás­kanálnyit forrázzunk le negyed liter vízzel. Negyed óráig hagy­juk fedő alatt. Naponta legfel­jebb háromszor egy-egy csé­szével, lassan fogyasszuk. Nyugtat, pihentet. Fürdő: 10 dkg baldriánt 1 li­ter vízben 10 órán keresztül áz­tassunk. Lefekvés előtt 15-20 percet fürödjünk a gyógyfüves vízben. Narancsvirág Teakészítés: 10 gramm macskagyökeret, 10 gramm komlót, 10 gramm citromfüvet, 10 gramm narancsvirágot ösz- szekeverünk. Két teáskanálnyit felöntünk negyed liter forrás­ban levő vízzel, majd öt percig lefedjük. Ezt követően leszűr­jük. Este egy csészényi langyos teát fogyasztunk, melyet méz­zel édesítünk. Az illó olajoknak köszönhetően nyugtató hatást gyakorol a szervezetre. Komló Teakészítés: két púpozott evőkanál komlóvirágot áztas­sunk negyed óráig negyed liter forró vízben. Lefekvés előtt fél óráig fogyasszunk egy csészét belőle. Nyugtató hatású. Citromfű Teakészítés: három teáskanál aprított citromfűlevelet csé­szénként forrázzunk le. Ezután 10 percre fedjük le, majd le­szűrve mézzel édesítsük. Na­ponta három csészével fo­gyasszunk belőle. Fürdő: 50-60 grammnyi cit­romfűlevelet tegyünk egy liter forrásban levő vízbe. Tíz perc elteltével szűrjük le, majd önt­sük hozzá a kádvízhez. Lefek­vés előtt mintegy fél órával 15-20 percet üljünk a legfel­jebb 37 fokos citromfüves víz­ben. Harmonikussá, kiegyensú­lyozottá tesz. Orbáncfű Teakészítés: két púpozott te­áskanál orbáncfűteát áztassunk be negyed liter forrásban levő vízbe. Három-négy perc múltán szüljük le. Naponta 2-3 alka­lommal fogyasszunk belőle egy-egy csészével. Enyhe nyugtatótea. Fényérzékennyé teszi szervezetünket, tehát rendszeres fogyasztása alatt le­hetőleg kerüljük a tűző napon való tartózkodást. Borsmenta Teakészítés: egy púpozott evőkanál borsmentát tegyünk negyed liter forrásban levő vízbe, majd fedjük le 10 percre. Ezt követően szűrjük le. Na­ponta egy-három csészével fo­gyasszunk belőle lassan, kor­tyonként. Illó olajokat tartal­maz. A gyomrot és az idegeket nyugtatja. HtNxAsZkK ríjyj Az emberek többségének nincs módja arra, hogy hintaszékben ol­vasgatva, pár kellemes percet töltsön. Pedig ennyi minden­kinek k(jár... Nagyanyó meséje Nagyanyó hetvenhét éves. Ar­cának üdeségéből már sokat vesztett, de a szeme csillogása a régi maradt. Elnézem, ahogy esténként két kezét ölébe ejtve el-elbóbiskol, s ilyenkor a régi időkről álmodik. Fiatalságáról, élete párjáról, aki már rég, örökre eltávozott. Mint pici gyerekkoromban, úgy látom ma is: fiatal asszonyként hány­szor, de hányszor ült az ágyam mellett, és én kértem, mesélj, mesélj még mami! És ő soha nem mondott nemet, mesélt, sokszor a maga költötte mesé­ket. A süteményei, a főztje ízét most is a számban érzem. Ha beteg voltam, fáradhatatlanul ő hajolt fölém, beszélt hoz­zám, simogatta az arcomat. Tőle örököltem az olvasás sze- retetét, az írás, önkifejezés igényét. Ötéves sem voltam, amikor egymagám próbáltam megismerni a betűket, meg­sárgult, régi újságokat néze­getve a varázslatosnak tűnő padláson. Ha fájt valami, vagy öröm ért, ide vonultam. Nagymama élete páijával kevés pénzéből nevelt fel ben­nünket. Éjszakánként kis ru­hákat varrt, stoppolta a lyukas zoknikat. Tudom, nélküle a Télapó sem jött volna, putto­nyában meséskönyv sem lett volna. Nagypapa szegény, so­kat betegeskedett, emiatt több­ször volt távol, de a szanatóri­umi kezelései után mindig gyarapodtak a játékaim. Soha nem feledkezett meg rólam. Gondtalanul, boldogan repül­tek el a gyermekévek, s ők las­san megöregedtek. Nagy any óra keserves idők jöttek: elveszítette támaszát, élete párját, de ő nem tört meg, megőrizte életerejét. Ma is, ha benyitunk hozzá, fel­dúlja a konyhát, tesz-vesz, tüs­ténkedik, elénk varázsol min­denfélejót. Ki nem fogy a szere- tetből. Szeretünk nála lenni. Hosszú, téli estéken, mikor a gyerekeim ágya mellett ülök, száll a mese: egyszer volt, hol nem volt... S ha végre ránk bo­rul a csillagos éjszaka, gondo­latban hálálkodva nagyanyóhoz repülök, hogy arcomon érez- zem a simogatását. Mindennapi virágok nem mindennapi szeretetben Csendélet képen és a szabadban Ahogy én ismerem, újdon­sült, holland szomszédaitól a tulipántermesztés számára még ismeretlen fortélyait megpróbálja majd eltanulni. Virág, s amit arról csak tudni lehet, nem maradhat előtte titokban ... Az öregecske házőrző a tornác tövéből figyelmeztet komótos vakkantásaival: en­gedélye nélkül nem ajánlatos belépni a portára. Gazdája felbukkanása a jel arra, hogy egyelőre nincs szükség riasz­tásra, a gazdival szavak nél­kül is értik egymást. Az ősz hajú asszony mintha botra támaszkodna, de amint köze­lebb ér, kiderül, hogy szó sincs itt támaszról, kapa az, amit a kezében tart. Ez egy olyan eszköz, amelynek min­dig akad dolga, ha megfelelő kezekbe kerül. Olyanokba, mint amilyenek a kutasói Pó­lusin Pálnéé. Az ő fürge ujjai és kapája elől gyom, haszon­talan, növényi túlszaporulat nem menekülhet. S hogy az egyensúly csorbát ne szen­vedjen: egy letört hajtás nála földbe talál, s rendszerint meg is gyökerezik. Minden virág őszinte híve ez az asz- szony, aki konyhájának falán egy (a faluban is lakó) festő­művész pompás virágcsendé­letét őrzi. Ajándékba kapta a képet, amely jobb helyre nem is kerülhetett volna. Pólu- sinné úgy élt eddig, hogy a lejtős udvarába telepített kerti virágokat éveinek szá­mával egyre csak gyarapí­totta. Bimbós, még alvó, vagy már szirmait elejtett, bokros, indás, cserjeféle zöl­dek garmadája él itt az ő örömére és viszont. Mert há­lás lehet az a hagymás, gu­mós, cserepes vagy örökzöld növény, - rózsaszín ibolyától a húsvéti liliomon át a kanka­linokig - amely nála jut földbe: egyhamar nem végzi be az életét, vízben nem szenved hiányt, s a gyomok sem fullasztják. Az idős asszony és a virá­gok különös kapcsolata köl­csönös előnyökkel jár. Pólu- sinné az az ember, aki együtt él és érez a növényeivel, s aki nem kerülheti el, hogy egy idő után (amely idő már nála is bekövetkezett) nem egyszerűen hobbikertésszé, hanem minden élő védelme­zőjévé válik. Ha úgy tetszik, a természet így köszöni meg, amit az emberektől kap. S van még egy különleges tulajdonságuk a Pólusinné- hoz hasonlatosaknak: akik velük élnek, észrevétlenül, ugyanilyenné, az élők tiszte­lőivé válnak. .. (mj) Sokféleképpen indokolják a távolmaradást - Kényszeríteni senkit sem lehet Nyugdíjasklub, program nélkül A pusztaberki nyugdíjasklu­bot három évvel ezelőtt alakí­totta ki az önkormányzat a volt tűzoltószertár átalakítá­sával. Ezt követően szépen be is rendezte. Tévé biztosítja a tájékoztatást, a szórakozta­tást, a nemrég bevezetett gáz pedig fokozza az itt eltöltött idő kellemes érzését, kulturált körülmények között. Ilyen feltételek mellett sem alakult ki, a másutt szokásos idősek igényeihez és kívánsá­gaihoz igazodó élet. E helyett a klub esetenként fogadja az ér­deklődőket, melyek alapvetően különböző helyi eseményekhez kötődnek. Amikor az önkormányzat a nyugdíjasklub kialakítását hatá­rozta el és valósította meg, a községben élő jelentős számú nyugdíjasnak kívánt kedvezni, rendszeres találkozóra alkalmat nyújtani nekik. Ez azonban nem következett be. A távolmaradást többféle­képpen indokolják. Egyesek szerint a hetven éven felüliek között sok a magatehetetlen. Mások betegségük miatt ma­radnak otthon, s családjuk gon­doskodik róluk. Mivel a 120 la­kosú község többsége nyugdí­jas, és hetven éven felüli, az él- tesebb korúak inkább az otthoni pihenést választják.-A családok megkerülésé­vel pedig nem lehet a klubba invitálni senkit sem - véleked­nek a polgármesteri hivatalban. Nem volt olyan időszak, amikor nem mertem az emberek szemébe nézni - Turulmadár a régi helyén Előláncban mentették ki az idős házaspárt- Lagziban voltam aznap. Este, nagyon esős időben, nyolc óra körül érkeztem vissza. Másnap reggel 6-fél 7 órakor azzal kel­tettek, hogy a víz elönti a községet. Ilyennel soha nem találkoz­tam. Egyes házakba az ablakon folyt be a víz. Aki tehette, roko­nainál talált szállásra, másokat családok fogadtak be. Egy idős házaspár nem akarta elhagyni a házat. Este 10 óra lehetett, amikor kiabálni kezdtek, hogy hozzuk ki őket. Egymás dereká­hoz kötve, élőláncot alkotva hoztuk ki az idős házaspárt. A mentésben résztvevők egyike azt mondta, jöjjön be, adunk egy ruhát, amíg az öné megszárad - emlékezik kezdeti pályafutásá­nak Zalabaksán történt eseményére dr. Domonkos Imre kazári nyugdíjas, aki körjegyzőként élte meg ezeket a nehéz napokat. 1948-ban a salgótarjáni keres­kedelmi középiskolában érett­ségizett. Az akkori munkanél­küliség nem tette lehetővé, hogy végzettségének megfelelő munkahelyet kapjon. Az esz­tendő végére pályázat útján si­került a közigazgatásba kerül­nie. Zagyvarónán gyakornok­ként kezdte, majd később Kazá­ron folytatta. Rövid időt Cser- hátszentivánon töltött, majd egy több hónapos közigazgatási tanfolyam elvégzése után a ke­zébe nyomott papírlapon a kö­vetkező állt: Zalabaksára ne­vezték ki körjegyzőnek. Öt község tartozott hozzá.-Az első időszakban úgy éreztem, hogy némi fenntartás­sal vannak velem szemben. Ahogy múlt az idő, apróbb dol­gokkal sikerült megszerezni a helybeliek bizalmát, akikről kezdet kezdetén nagyon jó be­nyomásokat szereztem. Közös erővel gyalogátjárót csináltunk a második világháborúban fel­robbantott hídon. Hasonlóan alakítottuk ki a községi kultúr- házat. A valamit tenni kell gon­dolat során együtt kitaláltuk a megoldást: a községházat át­alakítottuk kultúrházzá, a hiva­tal pedig egy üres tanácsi épü­letbe költözött. Mivel látták, hogy tenni akarok, egyre töb­ben álltak mellém. Sohasem diktáltam, hanem kölcsönös megértésre törekedtem. Min­denkinek megadtam a kellő tiszteletet. Őszintén megmond­tam, mit és hogyan tudunk tenni a községért. A zalabaksai évek után - ugyancsak Zalában - a megyei tanács igazgatási osztálya kö­vetkezett, majd a katonaság je­lentett számára kitérőt. Onnan visszatérve az újabb álláshe­lyek listáján szerepelt még Bu­dapest. Ött az államigazgatási főiskolán a tanácselnököknek és -titkároknak ismertette az akkori tennivalókat. Mivel nem tudták lakásproblémáját meg­oldani, hazajött. A tarjáni járási tanács igazgatási előadójaként tevékenykedett, ezt követően pedig 18 évig volt vb-titkár.-Jó érzés volt visszatérni, hisz’ itt születtem, itt képzeltem el életemet. Nem lebecsülöm magunkat, de szükséges meg­említenem, hogy Zalában jól lehetett az embereket külön­böző akciókra szervezni. Itthoni sok tevékenysége kö­zül említésre méltó a kazári jó ivóvizet biztosító hálózat kiépí­tése. Az árkokat társadalmi munkában az ingatlantulajdo­nosok házuk előtt ásták ki, a szükséges anyagokat, vezetéket a község vezetése biztosította. Emiatt feljelentették, mondván, hogy Kazáron azért vezették be a vizet, mert én vagyok a titkár. A kisterenyeiek azt mondták: nekik fizetni kell ingatlanon­ként. A feljelentést kivizsgál­ták. Nem volt semmi követ­kezmény. Egyébként nagyobb konfliktusom nem volt soha, mert az emberekkel meg tud­tam értetni magam. Sohasem féltem a velük való találkozás­kor. Falugyűlésen mondtam el, mit lehet tenni, ők mondják el, mit, hogyan lehetne jobban megoldani. A rendszerváltás után indult a polgármesteri választáson. Befutott.- Tiszteletdíjasként végez­tem az önként vállalt feladatot, majdnem minden nap bent vol­tam a községházán. Azt meg­előzően Kazárnak és Mátrasze- lének közös tanácsa volt. A Ka­zárhoz tartozó Székvölgyön vi­szont gondot jelentett a jó ivó­víz megteremtése. A vízmű ak­kori igazgatója ígéretének meg­felelően adott gépet, embert a kivitelezéshez. Lett jó ivóvíz, 15-20 idős családnak. A kazá- riak közül voltak, akik emiatt nehezteltek rám. Elődöm, Sa­lamon Feri kezdte el, mi fejez­tük be a turulmadár visszahe­lyezését régi helyére, a lakos­ság kívánságának megfelelően. A szennyvízhálózat kiépíté­sének gondolata 1991-ben in­dult. Az ehhez kért tanulmány- terv 1992-93-ban elkészült.- Olyan összeget - 400 mil­liót „hoztak ki” - beruházási költségként, amellyel nem mer­tünk kiállni a lakosság elé. A hatalmas összeg visszafogott bennünket. Akkor állami támo­gatást sem adtak hozzá. A mos­tani polgármester asszony, Molnár Katalin szerint hozzá kellene kezdeni a beruházás­hoz, amelyhez állami támoga­tást is adnak. A jó víz, gáz után bizonyára lesz szennyvízháló­zatunk is. Dr. Domonkos Imre ma is tevékenykedik a közösségért.- Nem hagytak teljesen munka nélkül. Önkormányzati képviselőnek választottak, tagja vagyok a Nyugdíjasok Országos Szövetségének. Nyu­godtan mehetek bárhová a me­gyében, a volt taijáni járás köz­ségeibe, a munkám során nem volt olyan nehéz időszak, hogy ne mertem volna az emberek szemébe nézni. V. K. Papírszívek Virággal van tele a nógrád- megyeri időskorúak napközi otthonának társalgója. A la­kók - talán, hogy osztozza­nak egymás örömében, meg­csodálhassák a másik aján­dékát - itt vigyázzák, ápolják az anyák napjára kapott virá­gokat. Féltve őrzik a papír­szíveket is, az óvodásoktól kapott meglepetést. Ez a kedveskedés könnyet lopott a szemükbe, azon a napon. Búcsú, ünnep Május 16-án, urunk menny- bemenetelének ünnepén bú- csús szentmisét tartanak Szentkúton. A szertartások kezdési időpontja 9 és 10.30 óra, a nagymise - az időjá­rástól függően - körmenet­tel zárul. Strandnapok A szécsényi művelődési központban működő nyugdí­jasklub már megkezdte a strandfürdőzéssel kitöltött kirándulások szervezését. Nemrégiben Zsófiban jártak, s ugyanide készülnek a hó­nap végén, 29-én is. Akit ér­dekelnek a programok, a művelődési központban ér­deklődjön. Pólusin Pálné, a „virágok őszinte híve”

Next

/
Thumbnails
Contents