Nógrád Megyei Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-22-23-24 / 118. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép |j^ PÁSZTÓ 1999. május 22., szombat Az ezredvég utolsó balassagyarmati érettségiző diákjai a pénzes szakmák felé orientálódnak Biztos anyagi háttér - Családalapítás (felelősséggel) Balassagyarmaton is az érettségizők hangjától zajos a város. Egy-egy jól sikerült vizsga után kis csoportokban sétálnak az utcákon, szinte vibrál körülöttük a levegő. A maturánsok ugyan vizsgaláz­ban égnek, ám a nagybetűs élet nem biztos, hogy tárt karokkal öleli majd keblére - legalábbis nem mindannyiukat - az isko­lapadból kikerülvén. No, de lás­suk csak, mi is foglalkoztatja leginkább az ezredvég utolsó érettségizőit?! És vajon milyen tervekkel, gondolatokkal hagy­ták el iskolájukat 5, 24 évvel ezelőtt a végzős diákok? Molnár Gábor, a Balassi Bá­lint Gimnázium maturánsa vi­dám, divatos és magabiztos. Balassagyarmaton él szüleivel és testvérével.- A Kandó Kálmán Műszaki Főiskola menedzser szakára je­lentkeztem. Az érettségin túl a felvételi vizsga eredményes­sége foglalkoztat legjobban. A felvételi tárgyak szerencsére az „erősségeim”, így minden bi­zonnyal megfelelek a felvételi követelményeknek is. Molnár Gábor Baráz Judit- Ti vagytok az évezred utolsó érettségiző diákjai. Mi­lyen trendek szerint választo­tok pályát, szakmát, hivatást?- A menedzser szak és a jogi kar igen divatos és „felkapott” területek. A pénz fontos és meghatározó tényező jelen ko­runkban, így aztán leginkább a pénzes szakmák köré orientá­lódnak diáktársaim és persze jómagam is. Szabadúszóként majdan könnyebb az érvénye­sülés, a munkalehetőség is.-Mi a kedvenc időtöltésed, kedvtelésed?- A Kábel SE kézilabdacsa­patában játszom, a rendszeres sportolás is része az életemnek. Erőt, kitartást és nem utolsó­sorban szellemi frissességet nyújt. Baráz Judit 5 évvel ezelőtt lépett ki a balassagyarmati Szent-Györgyi Albert Szakkö­zépiskola kapuján, friss érett­ségi bizonyítvánnyal a kezé­ben.- Érettségi után katonai fő­iskolára jelentkeztem, - nem vettek fel - életem első nagy csalódását éltem át. Egészsé­ges optimizmusom lévén hirte­len érdeklődéssel a számítógé­pes világ felé fordultam. A Bánki Donát Műszaki Főisko­lán „landoltam”, informatika­menedzser szakon, sok-sok ta­nulás eredményeként szerve- zőmémöki diplomát szerez­tem, marketinggel foglalko­zom. Mindig vonzottak az új kihívások, a még meg nem hó­dított területek. Örülök, hogy a véletlen éppen erre a területre „sodort”.- Milyen terveket szövögetsz mostanában? Kosik Roland-A párválasztáson már túl vagyok, s remélem, hogy 2-3 éven belül - szülői segítséggel - saját lakáshoz juthatunk.-Kedvenc időtöltés, szóra­kozás? Csallóné Majoros Erzsébet-Hobbim a horgászás. Az Ipoly parton nagy a csend, olykor még „különlegesebb” hal is fönnakad a hálón. Ked­velem a virágokat. Igazi fel­frissülés számomra a kertész­kedés. A szivárvány minden színében pompázó virágok látványa mindent kárpótol. Ismerőseimet gyakran megle­pem egy-egy szárazvirág­kompozícióval. Ha tehetjük moziba, színházba is járunk barátommal. A 30 ezer forintos babako­csiárak mellett azonban csa­ládalapításra még csak nem is gondolhatunk. Pár év múlva - megalapozott anyagi háttérrel - talán vállalhatjuk a család- alapítást. Ez azonban még tö­mött pénztárca mellett is ko­moly felelősség! Kosik Roland a Balassi Bá­lint Gimnáziumból indult hat évvel ezelőtt, akinek „jövőké­pét” a Széchenyi István Főis­kola gazdálkodási szakának elvégzése jelentette, s hatá­rozta meg. őt is a felvételi vizsga foglalkoztatta leginkább azokban a „történelmi pillana­tokban”. Jelenleg közgazdász­ként dolgozik. Újabb és újabb terveket „kovácsol”, s ezen célok megvalósítása, a folyto­nos megújulás adja élete ér­telmét. Szomorúan veszi tu­domásul, hogy évfolyamtársai - különösen a budapestiek -, anyagilag nagyobb megbecsü­lésnek örvendhetnek. Nógrád megyében alacsonyak a mun­kabérek, s e mellett a fiatalok önálló lakáshoz jutásának le­hetősége igen csekély. A csa­ládalapítást időben nagyon tá­voli helyre teszi. Csalióné Majoros Erzsébet, a Szántó Kovács János Szak- középiskolából indult - 24 év­vel ezelőtt - merész tervvel a tarsolyában. Merész volt, mert egészségügyi iskolából az esz­tergomi tanítóképzőbe jelent­kezett! Tanárai bizony, bosz- szankodtak is miatta.- Csakis és kizárólag kicsi gyerekekkel akartam foglal­kozni. Már akkor tudtam, érez­tem, hogy tanítónőként az írás­olvasás „művészetére”, a ver­sek, az irodalom szeretetére nevelhetem, oktathatom a jövő embereit. Tanítványaimat saját gyermekeimként szeretem. Boldog ember vagyok, mert álmaim maradéktalanul meg­valósultak, munkámat szívvel- lélekkel végzem ma is. Fele­lősségtudatunk már 24 évvel ezelőtt is volt, ám az élet egy nagy tanítómester. A piciny „emberpalántákban” elhelye­zett szikra, felnőttkorban egy- szercsak lángra lobban, s mindaddig lobog, míg az évek során „begyűjtött” tapasztalat, s tudás gerjeszti (egyre na­gyobbra). Csordás Henrik, Marosvöl­gyi Brigitta és Hellenpack Ta­más 2. osztályos tanulók - akik egyébként Nógrádkövesden élnek szüleikkel - a harmadik évezred elején érettségiznek, ők lesznek - remélhetőleg - az új kor hajnalán az elsők között végző szakács, külkeres és bankár szakemberek. H. Danyi Irén Csordás Henrik, Marosvölgyi Brigitta, Hellenpach Tamás Sikerült kiállításokkal betelepíteni az épületet Különdíjat kapott a Pásztói Múzeum Ebben az évben immár harmadik alkalommal választották meg az év múzeumát. Ezt a kitüntető címet általában azoknak ítélik, akik az előző évben kiemelkedő szakmai munkát végez­tek. Az idei év fődíjasai a jászberényi Jász Múzeum és a kis­kunhalasi Thorma János Múzeum voltak. Amint azt dr. Hír Jánostól, a Pásztói Múzeum igazgatójától megtudtuk, a díjakat a múzeumok majálisán, május 15-én, szomba­ton nyújtották át ünnepélyes kül­sőségek közepette. Itt vehette át a Pásztói Múzeum a Kulturális Örökség Minisztériumának 200 ezer forintos különdíját. Ezzel az elismeréssel a bíráló bizottság azt az intenzív munkát honorálta, amely az intézményben az utóbbi két év folyamán zajlott. A mú­zeum 1997 szeptemberében vette át a pásztói ciszterci rendház épü­letét a városi könyvtártól. Még ab­ban az évben berendezték a „Cso- hány Kálmán emlékére” című ál­landó képzőművészeti kiállítást és a ciszterci rend történetét bemu­tató tárlatot. 1998-at új lendülettel kezdték, felépítették az ..Évmilliók üzenete Nógrádban” című állandó kiállí­tást, és a „Képek Pásztó történeté­ből” helytörténeti kiállítást. Mindez külső pályázati támogatá­sokkal valósulhatott meg. A leg­fontosabb támogatók között talál­ható a Nemzeti Kulturális Alap, a Nemzeti Kulturális Örökség Mi­nisztériuma és a Soros Alapítvány. Az intézmény vezetője és be­osztottai természetesen ezután sem kívánnak a babéijaikon ülni: e pillanatban épp’ az oskolamester házának meszelésével vannak el­foglalva, melyet közösen, igazga­tói kezekkel is csinálnak.- Ugyanakkor több feladatot is terveztünk erre az évre - mondja dr. Hír János. - Ezek közül is a legfontosabb, hogy az állandó megyei természettudományi kiál­lításról egy többnyelvű ismertető kiadványt- úgynevezett kataló­gust - adhassunk ki. Egy ilyen kis könyvecske hasznos abból a szempontból, hogy a látogató - kis túlzással - „hazaviheti” a kiállí­tást. A többnyelvű szöveg pedig külföldi látogatóinkat tájékoztatja, de remélhetőleg hasznos olvas­mány lesz diákok, biológia- és földrajztanárok számára is.- Az előző két évben lényegé­ben sikerült kiállításokkal betele­píteni az épületet. Néhány kisebb szabad falfelület azonban még mindig maradt, például a lépcső­házban. Ha a közeljövőben még szerencsések leszünk néhány pá­lyázati támogatás elnyerésében, akkor szeretnénk a nógrádi táj ma élő természeti értékeit - például a növényeket is- bemutatni idő­szaki jellegű fotókiállítások kere­tében. Égető problémánk, hogy a nagyközönség még mindig nem igazán tud rólunk. Költséges rek­lámkampányokról természetesen szó sem lehet, ezt nem engedhet­jük meg magunknak, de országos folyóiratokhoz írt cikkekkel és az idegenforgalmi szervekkel való in­tenzívebb kapcsolattartással foko­zatosan javíthatunk intézményünk ismertségén. Hegedűs Címzetes bírák, szűk keretben Mindjárt az első nekifutásra valamennyi nógrádi jelöltből címzetes megyei bíró lett - igaz, ez azzal is járt, hogy újabb címeket - ebben a me­gyében - az Országos Igazság­szolgáltatási Tanács már csak akkor oszt, ha a most címze­tessé vált bírák valamelyike távozik a helyi bíróságról. Hat év, helyi bíróságon eltöl­tött szolgálati idő és kiváló munka volt a feltétele annak, hogy a büntető és polgári kollé­giumok által jelölt és a megyei elnök által javasolt bírák visel­hessék a címet és felvehessék a húsz százalékkal megemelt fize­tést. Ami a keretet illeti: me­gyénként az engedélyezett lét­szám tíz százaléka volt a kiindu­lási alap, Nógrádban tehát annak ellenére, hogy pillanatnyilag öt­ven helyett csak negyvenhatan dolgoznak, maximum öten le­hettek címzetes bírák. Ők öten: dr. Muzsnayné dr. Luby Zsuzsanna, a Salgótarjáni Munkaügyi Bíróság elnöke, dr. Molnár Mária, aki ugyanott bíró, dr. Krajnák Tibor, a Sal­gótarjáni Városi Bíróság elnök­helyettese, dr. Ablonczy László szintén salgótarjáni büntetőbíró, továbbá dr. Hegedűs János, a Pásztói Városi Bíróság büntető ügyszakos elnöke. Kiváló munkájáért tanácsosi címet kapott négy bírósági dol­gozó is: Kurisné Tőke Piroska, a megyei bíróság gazdasági hiva­talának vezetőhelyettese, Laczó Józsejhé, a Nógrád Megyei Bí­róság és Halaj Józsejhé, a Ba­lassagyarmati Városi Bíróság Kezelő Irodájának vezetője, va­lamint Szűcs Istvánné, salgótar­jáni elnöki irodavezető. Nem történt helikopter-baleset Téves volt a riasztás Száguldó rendőrautók szirénázásától, mentők és tűzoltókocsik vijjogá­sától volt hangos szerdán Rétság. Futótűzként terjedt a szörnyű hír: a kettes út mentén, valahol a diósjenői elágazás tájékán lezuhant egy mezőgazdasági heli­kopter. Pillanatok alatt ér­tesült róla mindenki a nyu­gati megyeszélen. Izzottak a telefonvonalak, s megje­lent a helyszínen a szenzá­cióéhes tv, rádió és jó né­hány újság fotósa is. Min­denki a balesethez igyeke­zett volna, ám itt volt az első bökkenő, nem találták meg a szerencsétlenül járt gépet. Helikopter is érke­zett, hogy segítsen felderí­teni a bajba jutott társa hol­létét, ám mindhiába. Mi­után tűvé tették a feltétele­zett helyszín minden négy­zetméterét, abbahagyták a keresést. A feladat immár az volt, hogy ki kell derí­teni, hogy honnan szárma­zik a bejelentés. A telefon- vonalak lenyomozása után derült ki a személye - állí­tólag egy kínai származású állampolgár - ki jóhisze­műenjárt el, hiszen azt ész­lelte, hogy egy domb mö­gött eltűnt & gépmadár és abban a pillanatban sűrű fekete füstfelhő gomoly- gott fel az ég felé. Nem gondolhatta, hogy véletlen egybeesés csupán, hiszen a domb mögött valaki — eléggé el nem ítélhető mó­don - autógumikat égetett. Ebből származtak a fekete fellegek. Az észlelő köte- lességszerűen jelezte a vélt tragédiát és ezután beindult a gépezet. A dolog érde­kessége, hogy rádión az érintett helikopter is vette a riasztást és ő is elindult a „társa”, jobban mondva önmaga keresésére. Mostanra megnyugod­hatnak a kedélyek, nem csupán azért, mert nem tör­tént meg a baj, hanem azért is, mert meggyőződhettünk róla, hogy szükség esetén minden érdekelt azonnal ri­asztható és tudja, hogy mi a dolga. V. J. Hétfő: abszurd dráma Különóra a Kohászban A salgótarjáni Kohász Műve­lődési Központ színházter­mében május 31-én, hétfőn 18 órakor mutatja be Eugene Ionesco Különóra című ab­szurd drámáját a megyeszék­helyi M.E.R.T. Színházi Kö­zösség. A bemutatásra kerülő méltán híres műben a szerző a hatalom­vágy rejtett mechanizmusát, va­lamint meglehetősen riasztó kór­képét egy magánóra paródiájában vázolja föl. A Különóra Eugene Ionesco életművének egyik leg­jelentősebb darabja, melyet a színházi közösség Skoda Ró­bert rendezésében visz színre. A szerepekben a tanár: Csá- nyi Tibor, a diáklány: Milák Melinda, a szobalány: Kemer Edit. Hangverseny Salgótarján - A megyeszékhe­lyi kamarazenekari egyesület 1999. május 25-én este fél 7 óra­kor hangversenyt rendez a zene­iskola hangversenytermében, a salgótarjáni ifjúsági kamaraze­nekar részvételével. A műsorban Corelli-, Csajkovszkij-, Krcek-, Haydn-művek csendülnek fel. A belépés ingyenes. Eredményesen pályáztak Szalmatercsen - Pénz a diákok nyári kirándulására Önkormányzat a helyi cigányságért Első ízben alakult cigány ki­sebbségi önkormányzat Szal­matercsen. Fennállásuk rövid ideje alatt sikerült hathatós együttműködést kialakítania a települési önkormányzattal. Együttmunkálkodásuk ered­ménye a polgárőrség felállí­tása, az idősek napközijének működtetése, valamint a jele­sebb ünnepi események meg­rendezése. A települési testület irodát is biztosított a kisebbsé­gieknek, amelyet önerőből, társadalmi munkában állítottak helyre azok. A cigányság érdekképviselői működésük alatt, két pályáza­ton vettek részt eredménnyel, minek következtében kedvező árú vetőmagvakkal látták el a helybeli rászorulókat. A másik pályázaton nyert 100 ezer fo­rintból pedig a karancsságiak- kal közösen fenntartott általá­nos iskola diákjai - akiknek 75 százaléka cigány származású - részesülnek, miután a nyert pénzt, nyári kirándulásukra utalták a szalmatercsiek.

Next

/
Thumbnails
Contents