Nógrád Megyei Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-21 / 117. szám

1999. május 21., péntek SporTTüköR 11. oldal Fordulóhangoló - Feljutó helyen a Stécé, Mátranovák-Öblös megyei rangadó az NB Ill-ban Ma sok minden eldőlhet a Stécé számára Soproni FAC - SBTC Nem mindennapos sorozat kel­lős közepén van jelenleg az SBTC NB I-es labdarúgócsa­pata, hiszen zsinórban három idegenbeli mérkőzésen kell(ett) szaporítania pontjainak számát. A nagy menetelés utolsó állo­mása lesz Sopron, hiszen a ko­rábbi kecskeméti, majd sorok­sári kirándulás is sikerrel zárult. A mai, szokatlan időpontban megrendezendő találkozón egy olyan csapathoz látogatnak Szoboszlaiék, amely minden va­lószínűség szerint búcsút int a másodosztálynak. Ennek elle­nére nem lesz könnyű sétaga­lopp a találkozó, hiszen a ven­déglátók soraiban több volt első osztályú labdarúgó lép majd pá­lyára. A nógrádi együttes háza táján nagy az elszántság, a fiúk átérzik a mérkőzés fontosságát. Gondot okoz, hogy többen is kisebb sérüléssel bajlódnak, így erősen kétséges Gyetvai, vala­mint Gubán szereplése is, így a kezdőcsapat kijelölése csupán a mérkőzés előtti pillanatokban történhet meg. Kis Károly vezető edző: - Egyáltalán nem szabad lebe­csülnünk a soproniakat. Az ősszel hazai pályán nem tudtuk legyőzni őket, s annak ellenére, hogy ez évben nem szerepelnek fényesen, minden velük játszó csapat dolgát megnehezítették. Ha múlt heti eredményes játé­kunkat ezúttal is meg tudjuk ismételni, minden esély meg­van arra, hogy sikerrel vegyük a soron következő akadályt. Eger - Palotás Vegyes érzelmekkel készülőd­hetnek a dél-nógrádi játékosok az Eger elleni fellépésre, hiszen hosszú vegetálás után a sereg­hajtó Kalocsa ellen végre ma­gabiztosan sikerült begyűjte- niük a három bajnoki pontot. Ennek ellenére a viharfelhők még most sem oszlottak el fe­jük fölül, hiszen a Duna-parti különítmény játéka ezúttal is kérdéses. Egy biztos: bárhogy is alakul a helyzet, a csapat le- játsza hátralévő meccseit, a kérdés csupán az, hogy milyen összetételben, s minőségben... Lénárt János játékos-edző: - Remélhetőleg az alföldiek el­leni múlt heti siker egyfajta po­zitív impulzust ad a társaság­nak, s bízom abban is, hogy bármilyen összetételben lépünk pályára, „pontosan” térünk haza. A keret: Orosz - Lalusz, Nádasdi, Kiss, Bábik, Hadár, Tóth, Szuróczky, Óvári, Hanzli, Csorba, Korecz, Lénárt. Poroszló - Balassagyarmat Határtalan volt az öröm az Ipoly partján a csapat Mátrano- vák felett aratott győzelme után, ennek ellenére nagyon jól tudják Csemi István „fiai”, hogy a poroszlói mérkőzés pontjaira még égetően nagy szükségük volna. Úgy hírlik, hogy a hevesiek is alaposan felkészültek az izgalmasnak ígérkező finisre, így ismét egy idegőrlő, „hatpontos” rangadó vár Szalánszkira és társaira. Csemi István edző: - Sajnos, felkészülésünket beárnyékolta hogy Kmetti begyűjtötte har­madik sárga lapját, így biztos, hogy hiányozni fog, de sérülés miatt kérdéses Szilágyi, Pintér A. és Gyimesi pályára lépése is. Ettől függetlenül mindenkép­pen pontokat szeretnénk ra­bolni a poroszlóiak otthonából. A keret: Pálmán, Mogyorósi (kapusok) - Szilágyi, Orgová- nyi, Jelen, Dombóvári, Pintér A., Hodászi, Szabó, Pintér /., Szalánszki, Bóta, Schuchmann, Tedás, Gyimesi, Fábri, Zol- nyánszky. Pásztó - Karcag Igencsak régen fordult elő a pásztóiak háza táján, hogy tel­jes létszámmal készülhetnek a soron következő megmérette­tésre. Bár akadnak kisebb sérü­lések, most mégis úgy tűnik: mindenki vállalni tudja a játé­kot szombat délután. Erre alig­hanem szükség is lesz a köztu­dottan jó Karcag ellen. Zsély László játékos-edző: - Nagy öröm volt mindannyiunk számára, hogy tartalékosán is győztesen térhettünk haza Rá- kóczifalváról. Most teljes lét­számmal minden esély meg van arra, hogy jó eredményt éljünk el a csoport egyik legjobbja el­len. Persze ehhez mindenkinek tudása legjavát kell nyújtania, s szükségünk lesz szurkolóink biztatására is. A keret: Ács, Pé­csi (kapusok) - Galbács, Rizán, Jeney, Holtner, Kovalcsik, Árva, Zsélyi, Oravecz, Litkei, Mátyus, Cristea, Maksó. _ Mátranovák - Salgó Öblös Egy percig nem vitás, hogy a hazaiak számára létkérdés a győzelem megszerzése. Mind­két nógrádi együttesről el­mondható, hogy a tavasszal folytatott tartalmas szakmai munka gyümölcse egyre inkább kezd beérni. Tóth Miklós edző: - Múlt heti katasztrofális vereségünk után úgy érzem, a csapat lelki­leg „padlót fogott”, ezért a héten elsősorban harci kedvü­ket próbáltam felszítani. Tud­juk, hogy nem mi vagyunk a mérkőzés esélyesei, de csakis a győzelemben gondolkodha­tunk. Sérülés miatt kérdésessé vált Kisbali és Oláh B. játéka is, Kerényi pedig begyűjtött har­madik sárga lapja miatt nem állhat csatasorba. A keret: Bo­dor, Reviczky (kapusok) - Csi­kós G., Králik, Pintér, Tóth P., Gulyka, Lakatos, Nádasdi, Oláh B., Kisbali, Utasi, Gólyán, Csi­kós I. Simon Attila edző: - Nagyon szerettük volna már a bajnok­ság előtt, ha nem a megyei rangadókon dőlt volna el a kie­sés sorsa. Ahhoz, hogy tovább tudjuk gyarapítani pontjaink számát, elsősorban az időseb­beknek kell jobb teljesítményt nyújtaniuk. Itt az ideje annak is, hogy a perememberek is hosz- szabb távú bizonyítási lehető­séget kapjanak. Remélem, hoz­záállásbeli különbség nem lesz a két csapat között. Döntő lesz, hogy az eltiltott Smelkót hogyan tudjuk helyettesíteni. A keret: Lázár - Mezei, Jenei, Kőházi, Ács, Birincsik, Csatlós, Tátrai, Tóth, Holló, Szabó, Berki, Barta. - kétes ­Az elnök értékelése a Salgótarjáni Fekete Sasok BT NB I/B-s férfi kosárlabda-csapatának 1998/99-es szezonjáról „Még egy ilyen évet nem akarunk végigcsinálni!” Napokon belül el kell dönteni, kell-e még a minőségi kosárlabda Salgótarjánban! Az NB I/B-be kerülése óta a legrosszabb eredményt érte el az 1998/99-es bajnoki idényben a Salgótarjáni Fekete Sasok Basket Team férfi kosárlabdacsapata. Az együttes a 26. helyen zárt, azaz csak hajszál választotta el a kieséstől. Másként is meg lehet azonban közelíteni ezt az eredményt, hiszen azok után, hogy a csapat csak óriási késéssel állt össze, hogy gyakorlatilag az egész idény alatt a pénztelenség volt a legfőbb téma az öltözőben, s hogy az alapszakaszt mindössze két győzelemmel zárta a gárda... - nos, így azt mondhatjuk: siker, hogy megőrizte NB I/B-s tagsá­gát az együttes. Jövőre így újra elindulhat a salgótarjáni csapat a pontvadászatban, ám kérdés, hogy valóban láthatnak-e a Sasok szurkolói mérkőzéseket a város sportcsarnokában. A miértre az évet értékelő klubelnök, Dániel Tamás adott választ.- Nem adott igazán okot az ün­neplésre a mostani szezon. Mik ennek az okai, illetve milyen ta­nulságokat vont le a klubveze­tés? -fordultunk az egykori já­tékoshoz, az elnökhöz. Késői kezdés- 1998. júliusában, nem sokkal megválasztásom után határozta el a vezetés, hogy meg kell újí­tani a salgótarjáni kosárlabdát, csináljunk végre egy jó évet, reális célokkal. Már ekkor ké­sésben voltunk, hiszen a játéko­sok jó része elkelt, ráadásul pénzünk, illetve ígéreteink sem voltak, mégis belevágtunk, bízva abban, hogy ha az ered­mények jönnek, talán a pénz­tárcák is könnyebben megnyíl­nak. Úgy vélem, hogy a késés ellenére egészen jó csapatot si­került összeverbuválnunk, amellyel nem csak a bentmara- dás, de talán egy kicsivel maga­sabb célok is elérhetőek lettek volna. Nagy fegyverténynek tartom, hogy Turcsán Árpád személyében egy válogatott já­tékost sikerült a nógrádi me­gyeszékhelyre igazolni, aki a Salgótarján eddigi legjobb ma­gyar játékosa volt. Mellé jó ki­egészítő játékosok kerültek, így reális célnak tartottuk, hogy csoportunk első négy együttese közé kerüljünk. A csapat irányí­tására Novák Gábort, az NB I- es női csapatoknál sikereket el­érő edzőt kértük fel, aki a felké­szítést a játékosok szerint is jól elvégezte. A felkészülési torná­kon halványan szerepelt a csa­pat, ez annak tudható be, hogy későn kezdett, s még nem állt össze igazán. A hazai Szert Sándor Emlékversenyen, a baj­nokság főpróbáján már jó játé­kot mutatott a gárda, ekkor már az amerikai légiós Tucker, il­letve a már magyar állampolgár Radonjic is a csapatot erősí­tette.-Nem a legjobb előjelekkel kezdődött tehát a bajnokság...- Az előző év helyezése alapján előnytelen sorsolást kaptunk, mindjárt a bajnokaspi­ráns Nyíregyháza ellen kezd­tünk, idehaza. Bár kikaptunk, ekkor nyújtottuk legjobb játé­kunkat, hasonló folytatással a hazai meccseinket, s az idegen­beliek közül jó néhányat meg­nyertünk volna. De nem így tör­tént, vereséget szenvedtünk a Miskolctól, majd a Szegedtől, s a sikertelenségek megtörték a csapatot. Októbertől az anyagi problémák is jelentkeztek, ame­lyek akkortól kezdve állandó­sultak, mindennap birkóztunk a létünkért, s tovább romlott a csapat hangulata. Nem tudott saját porából felemelkedni a gárda, s olyan csapatoktól is ki­kapott, amelyektől egyénileg és csapatként is jobb volt. Lát­szott, hogy nagy problémát okoz a késői kezdés, ráadásul Novák Gábor sem tudta a fér­fiak mezőnyében kamatoztatni a nőknél szerzett tudását, ta­pasztalatát. Szerződtetésével személy szerint hibát követtem el. Innentől számítható zuhanó- repülésünk egészen az alapsza­kasz végéig, ameddig mindösz- sze két (!) győzelmet aratott csak a csapat, mindkettőt az OSC ellen. Akkor még nem tudtuk, mekkora jelentősége lesz ennek a későbbiekben. Az anyagi helyzet egyre rosszab­bodott, a kulcsjátékosok (Tur­csán, Brandi, Tucker) pedig el­hagyták a csapatot. A gondokat tetézte, hogy Novák Gábortól az országos szövetség szakmai kifogások miatt megvonta a li- cencét, így szerződést bontot­tunk. Padlón a csapat-Mondhatni: padlón volt a csapat, játékosok és edző nél­kül, pedig az igazi kihívás, a bentmaradás kivívása még csak ekkor várt a játékosokra.- És ez még nem minden! Decemberben ígéretet kaptunk arra, hogy január 15-ig meg­kapjuk az önkormányzati tá­mogatást. Ehelyett egy bejelen­tést kaptunk: Salgótarján Me­gyei Jogú Várostól ne váljunk közvetlen anyagi támogatást. Nem volt mit tennünk, elővet­tük többévi jó kapcsolatainkat, ennek révén Valaczkay Győző - aki akkoriban bontott szerző­dést a Hódmezővásárhellyel - „visszaköltözött” Salgótar­jánba, edzést tartani. A szezon második részében, amikor a másik csoport hasonló helyeket elért csapataival mérkőzött az együttes a nehéz anyagi és mo­rális helyzet ellenére minden mérkőzést lejátszott és minden mérkőzést elvesztett, gyakran igen nagy arányban. De éltünk, pedig többször fontolgatta a vezetőség a visszalépést is. Vergődés volt ez az időszak, de végigcsináltuk, hogy lehetőség legyen kivívni a bentmaradást. E keresztbejátszás végén sem adták fel a játékosok, s ez ösz­tönzött arra minket, hogy lép­jünk két olyat, amilyet eddig Magyarországon még egyetlen klub sem tett meg. A nagy húzás Kölcsönkértük a Danone-Hon- véd két ifjúsági válogatott játé­kosát, Cseszlai Ádámot és Va­laczkay Gábort, illetve leszer­ződtettük a Körmend és a Hódmezővásárhely egykori sztárjátékosát, Harry Bellt. S most jön a hozzáállás: a Hon­véd az évek óta kialakult jó kapcsolatra hivatkozva egy fo­rintot sem kért a két ifistáért, a játékosok pedig szintén nem kerültek egy filléijébe sem a klubnak, még az utazásukat és az étkezésüket is maguk állták! így, három jó játékossal felvér­tezve vágtunk neki a mindent eldöntő, nagyon fontos harma­dik szakasznak, amelyben óri­ási bravúrként sikerült legyőzni a Baját, s itthon kezdhettük a kiesés elleni párharcot az OSC ellen. Bizonyára sokan emlé­keznek még: a hazai győzelme­ket idegenben szoros vereségek követték, a mindent eldöntő ötödik meccsen Selmeci és Bell sérülten lépett pályára, az ellen­fél játékosa a palánk eltörésével „mentett meg” bennünket, s a megismételt találkozón kivív­tuk a bentmaradást, a további NB I/B-s jogot. Az ezután kö­vetkező két meccs a Fehérvár ellen csupán formalitás volt, s bár szerettünk volna egyel elő­rébb végezni, ez nem sikerült.- Kik álltak ki a csapat mel­lett e nehéz időben is?- Sajnos, nem sokan. A KNC, a Nógrád Volán Rt., az Acélárugyár, az adidas, az Opel Kenderesi, a Sisa Print és a Dakx mellett köszönetét mon­dunk az önkormányzatnak a te­remért és az egymillió forintért. A fentieknek köszönhető, hogy megmaradt a jog - de minek? Még egyszer egy ilyen évet nem lehet végigcsinálni. A ve­zetőség tagjai nem tudnak to­vább kínlódni, saját pénzt bele­rakni, mert nem erre keresnek. Úgy érezzük: igen kevés em­bert érdekel, hogy van-e Salgó­tarjánban NB I-es kosárlabda. Még olyanokat sem, akik egy­kor maguk jelentették a kosár­labdát a városban. Május dere­kán feltehetjük a kérdést: mi lesz? Mi lehet? Itt a vége? 1. Keressük azokat a támoga­tókat, akik szerint városunk szegényebb lenne e csapat, e sport nélkül. 2. Mi, vezetők, nem ragasz­kodunk a pozíciónkhoz, keres­sük és szeretettel fogadjuk azo­kat,akik a további működés re­ményében hajlandóak tovább csinálni. 3. Keressük azokat, akik fan­táziát látnak a kosárlabda üzleti alapon történő folytatására. Ez lenne a kiút helyzetünkből.- Ezt - gondolom - már rég­óta teszik, ahogy látni, kevés si­kerrel. Mi lesz akkor, ha min­den marad a mostani állapot szerint, azaz nem jön támo­gató?-Akkor nem tudjuk tovább csinálni. Nem akarunk még egy ilyen évet sem a játéko­soknak, sem a szurkolóknak, sem magunknak. Innentől saj­nálom azokat a megyei és vá­rosi vezetőket, azokat a befo­lyásos cégvezetőket, közéleti személyiségeket, akik lehető­ség ellenére nem tudják, vagy nem akarják megteremteni a feltételeket a minőségi kosár­labdára Salgótarjánban. Ismét egy érvvel, egy okkal keve­sebb, hogy amiért érdemes eb­ben a városban maradni. Én személy szerint egyre rosszab­bul érzem magam itt, pedig úgy gondolom, hogy a bará­taim és én megpróbáltunk va­lamit tenni azért, hogy érde­mes legyen itt élni. Persze tu­dom, hogy mindenki nem me­het el. Nézzük meg, hogy az elmúlt években minek kapcsán merült fel az országos sajtóban Salgótarján neve. Szégyenle­tes! Egy dologért szurkolunk, hogy ha jövőre nem tud elin­dulni a kosárlabdacsapat (amit több száz ember fog sajnálni), akkor legalább az SBTC lab­darúgócsapatajusson fel a pro­filigába, és szerezzen álmatlan éjszakákat azoknak, akik te­hetnének a Stécéért, a kosár­labdáért, a sportért, Salgótar­jánért. — Szóval mi lesz, ha nem lesz támogató?- Nem titok: más városokból már megkerestek, hogy nem akarjuk-e az indulás jogát el­adni. Számunkra ez csak a leg­utolsó lehetőség, de sajnos, minden nappal egyre közelebb állunk hozzá, hiszen a játéko­sok és egyéb helyek felé fenn­álló tartozásainkat úgy tűnik, csak így tudjuk rendezni. De még egyszer megismétlem: nem ez a célunk, nem ezt látjuk megoldásnak! Úgy érezzük, van még tartalék ebben a vá­rosban. A jövő évi bajnokság számításaink szerint mintegy húszmillió forintos költségve­tésből gond nélkül megoldható, ebből papíron rendelkezésre áll nyolcmillió, ami viszont nem elegendő. Felhívás Szombaton megyei bajnoki döntőt rendeznek a Madách Imre Gimnázium tornatermé­ben. Akit érdekel még az NB I/B-s csapat sorsa, jövője, s haj­landó tenni is, áldozni is érte, az jöjjön el oda, várjuk, mi ott le­szünk. Aki azonban nem jön el, azt úgy vesszük: számára nem fontos, hogy van-e csapata Sal­gótarjánnak, azaz nem érdekli, ha megszűnik sem. A vezetés­nek két héten belül döntenie kell, így vagy úgy. Nem mi mondjuk majd ki az igent, vagy a nemet, hanem azok, akik el­jönnek, vagy azok, akik nem jönnek el - zárta szavait az el­nök. Andó Ákos Nógrád megyei férfi kosárlabda-bajnokság, rájátszás Négyük között ott van a bajnok Rájátszásához érkezett a Nógrád megyei férfi kosárlabda­bajnokság. A szombaton Salgótarjánban, a Madách Imre Gimnáziumban rendezendő döntőbe az alapszakasz első négy helyezett együttese jutott be, közülük kerül ki a megye idei bajnoka. A rájátszás egyben az ötödik alkalommal meg­rendezendő Mosonújvári Frigyes Emlékverseny is lesz. A négyes fináléban a Kistere- nyei SK, a Balassagyarmati Justitia SE, a Salgótaijáni Fe­kete Sasok BT utánpótlás-csa­pata és a Karancsaljai MSE méri össze tudását a verseny- bíróság által kisorsolt párosí­tás szerint. Reggel kilenc órakor az alapszakaszt veretlenül nyerő kisterenyeiek és a rájátszásba negyedikként bejutott karancsaljaiak mérkőznek meg a fináléba kerülésért, majd fél tíztől a rájátszás és az emléktoma ünnepélyes meg­nyitója következik. Ézután az Ipoly-partiak és a fiatal Sasok csapnak össze, szintén a dön­tőbe jutásért. Délben a legjobb három­pontos-dobók mérhetik össze ügyességüket, majd fél egykor a bronzéremért, kettőkor a bajnoki címért lépnek pályára az együttesek. A találkozókat Laczkó Sán­dor, Tóth Péter, Deák Csaba és Kiss Gábor vezeti majd. Magyar Kupa Mindössze három csapat ne­vezett be az 1999/2000. évi Magyar Kupa-sorozat Nógrád megyei selejtezőibe, az idő­rendi beosztást már el is készí­tette a Nógrád Megyei Kosár­labda Szövetség. A Karancs- alja és a Pásztói B. és Szabad­idő SE oda-visszavágós ala­pon dönt a megyei fináléba kerülésről, ahol az első körben erőnyerő Kisterenyével mérik majd össze tudásukat két meccsen az országos előselej­tező első körébe jutásért. * * * Az első mérkőzésen Karancsalja - Pásztó 56-73(31-37) Legjobb dobók: Cséki D. 13/3, Fodor Cs. 16/12, Hollósy L. 11/9, illetve Chikán I. 20, Markó A. 15. A tartalékos Karancsalja csak az első félidőt tudta szo­rossá tenni. Visszavágó május 29-én, Pásztón.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents