Nógrád Megyei Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-21 / 117. szám
Charles Aznavour háromnnegyed évszázada A sanzon Napóleonja Jó ötvenéves pályafutással a háta mögött összességében elégedetten fogadhatja a gratulációkat 75. születésnapján az örmény származású Charles Aznavour, a huszadik századi francia kultúra és szórakoztatás egyik kiemelkedő személyisége, énekes, zeneszerző és szülész. Shahnour Varenagh Aznavo- urian néven látta meg a napvilágot 1924. május 22-én, Párizsban, így ízig-vérig franciának tekinthető. Kisgyermek korától erős volt benne a vonzalom a színpad, a szereplés iránt, még tízéves sem volt, amikor már mulatókban táncolt, 1935-től pedig gyermekszmészként alkalmazták. A Jean Dasté Színtársulatnak 1941-ben lett a tagja, a Pierre Roche társulat pedig 1942-ben fogadta be tagjai közé. Már túl volt a harmincadik születésnapján, amikor a Moulin Rouge-hoz került, s tagja lett az Edith Piafot kísérő együttesnek. E zsúfoltnak tűnő pályakezdés ellenére elég későn, az ötvenes évek végén ismerték meg a nevét szélesebb körben. A rádióban alkalmazták először, lemezszerződése is volt már akkor és 1957- től elkezdett filmezni. Több tucat filmje közül Magyarországon is bemutatták az 1962-ben készült Az ördög és a tízparancscsolat, az 1965-ös Egymilliárd a biliárdasztalban (ennek egyúttal társzeneszerzője is volt), az 1974-es Tíz kicsi indián, az 1979-es Bádogdob valamint az 1982-ben bemutatott Kisvárosi fojtogató című filmjeit. Énekesi pályáján Edith Piainak sokat köszönhet: az énekesnő indította el és segítette az első időkben. Több mint ezer dalt komponált, sanzonénekesként bejárta az egész világot. A hatalmas mennyiségű szerzeménye közül ő maga is szívesen emlékezik a La Mamma, Les comédiens, a Comme des étran- geres, a Sur ma vie és a Ce jour tant attendu című dalaira. írt emellett operettet, musicalt, s filmzenét nemcsak azokhoz a filmekhez, amelyekben ő maga is szerepelt. Pályatársai közül énekelte dalait többek között Juliette Gréco és Gilbert Bécaud, de rajtuk kívül előadói stílusa másokra is erős hatással volt. Nem hiába nevezik őt rajongói és tisztelői - számtalan más mellett - a sanzon Napóleonjának (utalva persze alacsony növésére is). A Francia Akadémia is méltányolta sok évtizedes teljesítményét, amikor 1995-ben zenei díjat adományozott neki. Két évvel később Caesar-díjjal gyarapította kitüntetéseinek számát. Menjünk nagyitáborba! Nagyitábort szervez a salgótarjáni József Attila Művelődési Központ. A húsz felnőtt és (hátrányos helyzetű) tíz gyerek részére tervezett ingyenes, nyári program június 28-án kezdődik, helye a ÍTf-bázis. Sajátossága, hogy olyan nagymamákat is várnak, akiknek nincs unokája, s azokat a gyerekeket is szívesen látják, akiknek távol élnek a nagyszülei. (Érdeklődők Gyenge Györgyné népművelőt, egészségügyi, mentálhigiénés szakembert keressék.) A szervezők örömmel fogadják karitatív szervezetek támogatását. Énekművész akart lenni - Szabad idejében ma is festeget az idős festőmester Pásztói tájak, emberek, ecsetvonások- Gyerekkorom óta művelem a szakmát, s mint iskolás édesapámnak segítettem, aki szobafestő-mázoló és a szakma kiváló mestere volt, 88 éves korában halt meg. Mivel az utcánk végén volt a közgazdasági technikum, oda kértem felvételemet, el is végeztem, s mint közgazdásztechnikus kerültem ki. Az érettségi után a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezető-helyettesének akartak, de nem fogadtam el. Egy percig sem ültem íróasztalnál. Inkább a festőszakmát választottam - emlékezik a pályaválasztását megelőző évekre Vida László pásztói festőmester... Freskófestés közben a mester Egy évig tartott a tanulóidő. Balázs László mestertől lestem el a szakma alapvető fortélyait, utána egy évig a salgótarjáni Lakáskarbantartó Ktsz.-nél dolgoztam, majd édesapám mellé szegődtem fényező- és mázolótanulónak. Énekművész is szerettem volna lenni. Fel is vettek Kecskemétre a Kodály Zoltán Zeneiskolába, de szüleim lebeszéltek a zenetanulásról, mivel édesapám keresetéből ötünknek kellett megélni. Segédlevéllel a kezében egyévi salgótarjáni munka után, két évig a pásztói kórháznál dolgozott, majd az áfésznél eltöltött hosszabb idő következett, ide kirakatrendezőnek hívták.- Miniszteri engedéllyel hat hónap alatt elvégeztem az egyébként kétéves kirakatrendezői iskolát. Tizenhárom és fél évig az áfész dekorációs részlegének voltam vezetője, esetenként négy-öt munkatárssal dolgoztam. Itteni ténykedésének ideje alatt többször kirakatrendezői és reklámgrafikai versenyt nyert. Kétszer a szegedi kirakatversenyen is bizonyította tehetségét, Miskolcról a reklám- grafikai pályázat első helyét hozta el. Emellett sok megyei első és második helyezés tette ismertté nevét és tudását. Szavainak igazságát egy dokumentummal tanúsítja, melyben az áll, hogy ő az áfész-áruházak közötti országos kirakatverseny győztese. A többszörös kiváló címmel elismert pásztói áfészen kívül a megye más településein is megismerték, elismerték szakmai tehetségét.- Amikor építkezni kezdtem, a kötetlen munkaidő érdekében kénytelen voltam otthagyni az áfészt és kiváltottam az ipart. Önálló kisiparosként letettem a szobafestő-mázoló, tapétázó mestervizsgát. Édesapám révén sokan ismertek. Később az ő kuncsaftjait is átvettem. Volt cégemtől, az áfésztől több megrendelést kaptam reklámfalak tervezésére és készítésére. Mindig egyedül dolgoztam. Ez meglátszik mindkét kezemen. A hideg víztől, a megerőltetéstől tönkrementek az ízületeim. A szakmabeliek nem gán- csoskodtak ellene. Nem is adott okot erre: mindig tisztességesen, becsületesen végezte a munkáját és így is élt. Vida László hat évvel ezelőtt ment rokkantnyugdíjba. Előtte tizenkét hónapig betegállományban volt. Minimális nyugdíjat kapott, 7 600 forintot. Hatvanéves korában kérte nyugdíjának emelését. Időközben a pásztói áfészt jogutód nélkül felszámolták, a vele kapcsolatos iratok eltűntek. Kérésének felülvizsgálatakor a Salgótarján és Vidéke Áfész kevesebb gyakorlattal és munkaviszonnyal rendelkező kirakatrendezői átlagkeresetét vették alapul. Ennek alapján kérését elutasították. Később a szakmunkáskedvezmény szerinti, újbóli megállapítását kérte nyugdíjának. Harminchét év, száznyolcvanhat nap munkaviszonyt igazoltak neki. Próbálkozása nem sikerült. Nemrég újból megismételte kérését.- Pásztón, a közelmúltban átadott új könyvtárépület megnyitásakor az én képeimet mutatták be. Az ezredforduló tiszteletére Pásztói tájak és emberek címmel tervezem az újabb kiállítást. Két-három mértékadó személyen kívül, néhány barátomról festek portrét. Ámeny- nyiben az egészségem megengedi, ami sajnos egyre rosszabb - kilátásban van egy hosszabb kórházi kezelés - freskók, szekkók restaurálásával, díszítő festésével foglalkozom. A művészi érzékkel is megáldott festőmester 1990-ben első alkalommal vette át az aranykoszorús vállalkozónak járó címet - mivel ez új kitüntetés - az IPOSZ-nál. A rákövetkező esztendőben a mestervizsgáztatásban való eredményes munkáját ismerték el (tíz évig volt a vizsgabizottság elnöke). 1998-ban pedig a huszonöt éves kisiparos kitüntetést vette át. V.K. Nyugdíjasok Országos Képviselete - Kétmillió tagot számlálnak Cél: az ellátás színvonalának javítása A nyugdíjas-társadalom érdekvédelmi szervezetei közül az egyik legnagyobb tömörülés, pártsemleges társadalmi szervezet. Részvételük a nyugdíjreform és nyugdíjtörvény előkészítésében sikeresnek volt mondható. Az 1999. évet - amely az idősek nemzetközi éve - munkával és méltóképpen szeretnék emlékezetessé tenni. Úgy tűnik, a tett intézkedések ellenére az az érdekérvényesítés mai formái még nem elégségesek, markánsabb megjelenítésre van szükség. A Nyugdíjasok Országos Képviselete 1990-ben alakult, 15 szervezet tartozott hozzá, mintegy félmillió taggal. Az elmúlt közel tíz évben az építkezés, a szervezetfejlesztés eredményesnek bizonyult: ma már 47 szervezetében kétmillió tagot számlál. Vannak olyan egyesületek, amelyek itt is, és a Nyugdíjasok Országos Egyesületében is tagok. Az alapszabály értelmében a képviselet politikamentes szervezet, pontosabban pártsemleges, hiszen a jó értelemben vett politizálásról nem mondhatnak le. A szervezet szerepe a nyugdíjas-társadalomban meghatározó, célja a nyugdíjasok érdekeinek megjelenítése, védelme és minél markánsabb érvényesítése. Négy képviselőjük vesz részt az idősügyi tanács munkájában. Még nem „kerek” Aktívan kivette a részét a képviselet az elmúlt években a nyugdíjreform előkészítésében, a nyugdíjtörvény alakításában. Bár az új törvény nem egészen olyan lett, nem sike- » rült olyan „kerekre”, mint { ahogy szerették volna, ered- i ménynek könyvelik el azt is, \ hogy a törvény alapján kerül sor a legtöbb esetben a nyugdíjasokat érintő intézkedések megtételére. Ezek eredményeként javultak a nyugdíjasok létfeltételei az utóbbi két évben, noha ezzel sem lehetnek még elégedettek az időskorúak. Feladatok, kihívások Rendszeresen kikérik a szervezet véleményét, az egész nyugdíjas-társadalmat érintő ügyekben. így például az utazási kedvezmény esetében is: régi vágyuk, követelésük teljesült azzal, hogy a jogosultság korhatárát 70-ről 65 évre csökkentették. Figyelembe vették javaslataikat az energiakompenzáció, illetve a közgyógyellátás ügyében is. Minden év új feladatokat, új kihívást is jelent, 1999 például az idősek nemzetközi éve. Úgy tervezik, azt szeretnék, ha a protokolláris rendezvények és ünnepi akciók mellett - amelyeket egyébként nem akarják a nyugdíjasokra úgymond ráerőltetni - már az idén igazi, nyugdíjasok életkörülményeit javító, „érzékelhető” intézkedések születnének. Dolgoznak egy új, átfogó, megalapozott nyugdíjpolitikai koncepció kialakításán, megalkotásán is. A civilszervezetek ösztönzésével, támogatásával is a megfelelő társadalmi kontrollt szeretnék biztosítani. Rendezésre szorulnak El szeretnék érni az európai szociális charta ratifikálását, s dolgoznak egy hazai idősek chartájának kialakításán. Ebben együtt fogalmazódnak majd meg a nyugdíjas-társadalom egészének létfeltételeivel kapcsolatos egészségügyi, szociális, lakhatási gondok, nem különülnek el a minisztériumi és önkormányzati hatáskörök. A nyugdíjreform még korántsem teljes: a korkedvezményes és a rokkantsági nyugdíj rendezésre szorul, és ha az elmúlt két évben már nem is csökkent az átlagnyugdíjak reálértéke, de színvonala még messze nem éri el a megnyugtató mértéket. A Nyugdíjasok Országos Képviseletében javítani szeretnék az ( öregkori ellátás egyéb formáit, * az utógondozók, a nyugdíjas-1 házak, a házi gondozás válaszd' tékát és színvonalát. B.O. Gyorsabb a gyógyulás, kevesebb a kiadás - Minél több beteg hozzájuthasson Kórház helyett otthoni szakápolás Öt esztendeje, hogy megkezdték munkájukat az első otthoni szakápolási szolgálatok Magyarországon, tevékenységükről nemrégiben megrendezett szakmai kongresszusukon számoltak be. Az itt elhangzott tájékoztatóban szó volt arról, hogy az egészségbiztosító az 1999-es évre 1 milliárd 285 millió forintot különített el az otthoni betegápolás finanszírozására. A munkát jelenleg 330 szolgáltatói szervezet látja el az ország területén. Az egészségügyi szolgáltatások finanszírozásáról idén márciusban hozott kormányrendelet azt a célt szolgálja, hogy minél több beteg juthasson szakszerű ápoláshoz saját otthonában a kórház helyett. A rendelet szerint a beteg számára ingyenes ellátást a családorvos rendelheti meg, egy adott betegségre, egy esztendőre, 56 alkalomra. Áz orvos kötelezettségei közé tartozik azonban, hogy 14 szakápolói vizit után újból megvizsgálja a beteget és döntsön a további tennivalókról. A szaktárca véleménye szerint a kórházi gondozásra már nem szoruló betegek gyógyulása otthoni körülmények között gyorsabb, ugyanakkor ápolásuk az egészségbiztosítónak is lényegesen kisebb kiadást jelent. Az emberek többségének ma nincs módja arra, hogy hintaszékben olvasgatva, pár kellemes percet töltsön. Pedig ennyi mindenkinek kijár... Otthon, édes otthon Legjobb sötét ruhájába öltözött aznap reggel, remegő ujjai ügyetlenül babrálták a keskeny övét, nagy nehezen sikerült a derekára kapcsolnia. A beépített szekrény aljából elővette a cipzáros táskáját, hogy belepakolja a három napra való legszükségesebb holmiját. Ünnepre haza készült az otthonlakó nagymama, aki maga sem tudta, miért szólítják nagymamának, hiszen egyetlen gyereket sem hozott a világra. Hetvenkét éves korára egy szál egyedül maradt, igaz, egyedüllétről nem volt oka panaszkodni, mert másfél éve befogadta a szociális otthon. Arról viszont nem mondott le, hogy az ünnepeket ne a saját házában töltse. Mire a legszükségesebb dolgait berakta a táskába, megjelent a nővérke is, hogy felajánlja a segítségét, ellenőrizze, nem maradt-e ki a csomagból a gyógyszere, a meleg köntöse vagy a kis rádiója. Körülötte néhány lakótársa is haza készült, furcsa izgalommal rendezgették kis szobájukat, amit rövid időre maguk mögött hagynak. Szatyrukban ott lapultak az unokáknak vásárolt kis ajándékok. Neki ilyesmire nincs gondja, gondolta irigykedve, mint mindig. Indulás előtt nehézkesen leereszkedett az ágyára, üldögélt, gondolataiba mélyedt, míg meg nem érkezett a kísérőnek ajánlkozott ismerőse. Örülnie kellett volna, hogy ismét visszatérhet megszokott környezetébe, de valami egészen mást érzett. Elképzelte, milyen lesz, ha belép a szobába, s becsukja maga mögött az ajtót. Kétszer is megnézi majd, ráfordította-e a kulcsot, s hogy jól zárnak-e az ablakok. Lefekvés előtt megint belakatolja majd a kaput, de tudta, a szorítás ott belül ezek után sem múlik el. Félt. Otthon egyedül egyre jobban félt. Betörőktől, duhajkodó, támadó suhancoktól. Tudta, képtelen megvédeni magát, mert öreg, mert gyenge, rendőrért pedig nem kiálthat. Mégis hiába marasztalnák, neki mennie kell hazafelé, hisz’ jön az ünnep.
