Nógrád Megyei Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-19 / 115. szám
NŐK VlLÁGA^rnNO®“®®1 1999. május 19. szerda 9. oldal Tizenkilenc évesen cukrászmester - „Előbb volt a gomb, utána jött a kabát” Példakép (is) az édesanya- Az ország területéről többen voltak Budapesten a cukrász mesterlevél megszerzéséért. Nem emlékszem, hogy rajtam kívül még más is lett volna megyénkből. Én örültem a legjobban, hogy sikerült a megmérettetés. Akkor tizenkilenc éves voltam - emlékezik a pályafutását alapvetően meghatározó nagy napra Oravecz Roberta, a fiatal cukrászmester. A szakma mesterfokú művelésének bizonyítéka Szülői segítséggel Szurdokpüspökiben kezdte önálló vállalkozói tevékenységét. Akkoriban a mestervizsgához nem volt kötelező az érettségi. Teendőinek ellátása mellett a mestervizsga mellé szakközép-iskolai érettségit is szerzett. Közben volt egy kiruccanása Németországba az ismerősökhöz, ahonnan gazdag szakmai tapasztalatokkal tért vissza. A családban a nagypapa testvére és annak lánya választotta az ő idejükben a cukrászmesterséget.-Kisgyerek koromban a sütésben segítettem édesanyámnak. Akkor Szurdokpüspökiben még nem lehetett fagyit kapni, Pásztora kellett érte utazni. Azt mondtam szüleimnek, barátnőimnek, nálam majd lehet kapni. A legfiatalabb cukrászmester tényekkel bizonyítja, hogy egyedül képtelen lett volna a mai napig eljutni. Mindig maga mögött érezte édesanyja segítségét, bármilyen gond megoldásáról, tennivalóról volt szó, akit az életben is példaképnek tart. Sokat köszönhet még tanítómesterének Hídvégi Árpádnak, aki sajnos, már nincs az élők sorában. A Pásztó és Vidéke Ipartestület és édesanyja közreműködésével sikerült a Nógrád Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítványtól az elsők között pályázat útján 400 ezer forint kölcsönt kapni, amiből zsámolyt, sütőt és egyéb berendezéseket vásárolt.-Előbb volt a gomb, utána jött a kabát - érzékelteti akkori helyzetüket a beszélgetésnél mindvégig jelenlévő édesanya. - Kis hűtővel indult a lányom, most vagyunk ott, ahol annak idején szerettük volna. A szerény nyereséget minden évben visszaforgatták fejlesztésre, közben fizetniük kellett a kölcsönöket.- Lányommal megegyeztünk, hogy a napi bevételből annyit mindig félreteszünk, amennyi kell az esedékes törlesztéshez, a határidős fizetési kötelezettségekhez - egészíti ki az előbbieket az édesanya. Egy év alatt alakult ki vevőköre, amit nem lehet kategorizálni. Az ötéves kisgyerekek ugyanúgy a vevők közé tartoznak, mint az éltes korúak. A forgalom az évszakokhoz és napokhoz igazodik. A szezon tavasztól őszig tart, a télen lazább. A hét eleji napokon előfordul, hogy a kasszába ötszáz forint vagy még annyi sem kerül. Beszélgetésünk közben megmegszakad, mert rendelést hozó vevők tolmácsolják kívánságaikat névnapra, esküvőre vagy más családi eseményre.- A szezonban előfordul, hogy csütörtök reggeltől péntek estig dolgozom a műhelyben. Addig vagyok a lakásban amíg kisfiam, Bence elalszik, utána visszajövök, s ha kell éjfél után egy, kettő, három vagy öt órakor hagyom abba. Nincs mese, csinálni kell - érzékelteti a fiatal cukrászmester.- Van-e segítőtárs?- Édesanyámon, férjemen kívül nincs. Alkalmazott foglalkoztatását a forgalom nem búja el. Talán öt-tíz év múlva, amikor már számításaink szerint, ha minden bejön, akkor egyenesben leszünk. Oravecz Roberta annak idején a Budapesten megrendezett Szakma kiválója versenyben eredményei alapján a legjobbnak bizonyult. Tagja a Pásztó és Vidéke Ipartestületnek, a Cukrásziparosok Országos Ipartestületének és a Nógrád Megyei Kézműveskamarának.-Egy vállalkozó nem lehet ma anya, annyi az elfoglaltsága. Nem teheti meg, hogy bezáija folyamatosan működő üzletét, mert akkor... - mondja búcsúzóul. V. K. Anyák és lányok újfajta viszonya Ami a 60-as 70-es években elképzelhetetlen lett volna: megszűnt a nemzedéki ellentét anyák és lányaik között Legalábbis ez derül ki egy amerikai vizsgálat eredményeiből, ahol tinilányokat és anyákat kérdeztek meg kapcsolatukról. A megkérdezettek 90 százaléka úgy nyilatkozott, hogy igen jó, meghitt viszonyban vannak egymással. A lányok 69 százaléka szívesebben beszéli meg komoly problémáit a mamával, mint a barátnőjével. Ugyanígy nyilatkoztak az anyák is: „A lányom a legjobb barátnőm”. A magyarázat nyilván az életmódváltozásban rejlik. Ma a nők önállóan döntenek sorsukról, sokan vállalkozók vagy magas beosztásban dolgoznak. Reálisan szemlélik a világot és gyermekeik problémáira is fogékonyabbak, mint elődeik, akik csak a háztartással voltak elfoglalva. Persze most is megszólalnak kétkedő hangok, mondván, túl szép ez az ábra ahhoz, hogy igaz legyen. Van, aki úgy véli, hogy ez a nagy összeborulás nem használ a tekintélynek, amit pedig a tinik - titokban - nagyon is igényelnek. Mások az eredményekben inkább a mai ifjúság konfliktuskerülő magatartását látják. A generációk ilyen nagy egymásra találásában csupán egyetlen állandó jellegű vitapont bukkan fel: a szex problematikája. A lányok zöme szerint ugyanis a szex 18 év alatt is megengedett; ezzel azonban a mamák mindössze 15 százaléka ért egyet. Mi kell a jó munkahelyi légkörhöz? A népszerűség titkai Két dolog szükséges a jó munkahelyi légkör kialakításához: tolerancia és udvariasság. Ez a titka, hogy népszerűek lehessünk munkatársaink között, állapították meg német szakemberek. Ehhez kilenc alapkérdést kell önmagunk előtt tisztázni Elég toleránsak vagyunk-e? Minél több időt töltünk egy munkahelyen, annak arányában csökken ez a képességünk. Köztudott, hogy a tapasztalat kiöli a fantáziát. Meg kell tanulni úgy tekinteni kollégáinkra, mint az első időkben. Képesek vagyunk-e jól feltenni kérdéseinket? Mindig úgy kell kérdezni, hogy ezáltal kellő véleményt alkothassunk. Lebegjen szemünk előtt az orvos vagy bíró gyakorlata, aki a kérdésfeltevésekből állítja össze a diagnózist, illetve hozza meg az ítéletet Kellő időt áldozunk-e másoknak? Ha állandóan azzal hárítunk el minden közeledést, hogy „most sajnos nincs időm”, akkor ezzel azt is közöljük, hogy nem vagyunk kíváncsiak mások álláspontjára. Kellő figyelemmel hallgatjuk-e kollégáinkat? Igyekezzünk meghallgatni és osztozni mások gondjaiban. Nyílt kártyákkal játszunk-e? Azaz van-e bátorságunk saját problémáinkat mások elé tárni. Betartjuk-e az együttélés szabályait? Ezek a szabályok meghittebbé varázsolhatják a benti légkört. Becsületesek és nyíltak vagyunk-e? Az intrikák és fúrások tönkreteszik a közösséget. Kellő módon kritizálunk-e? Az számíthat elismerésre, aki nem nyílt színen szégyeníti meg a hibázó kollégát, hanem négy- szemközt tisztázza vele a problémákat. Tudunk dicsérni is? Népszerűségünk töretlen lesz munkatársaink körében, ha kapnak tőlünk egy-egy jó szót. Ugrás a toronyból Mindössze két másodpercig tart és egyre több hódolója van a legújabb extrém szórakozásnak Japánban. A vállalkozó kedvűek egy harminc méter magas toronyból vethetik alá magukat biztosítókötél nélkül, teljesen szabadon zuhanva. Az ugrók egy nyolc négyzetméteres, kifeszített hálóra érkeznek. Retikülök az utókornak A régiségkiállításokról ma már nem hiányozhatnak a női táskák, a szokványos formájúak mellett ott sorakoznak olyanok is, amelyek telefonkészülékre vagy tejescsöbörre hasonlítanak, gyönggyel díszítettek, csa- tosak, harmonikaberakásúak, és még sorolhatnánk. Amint a divat visszafelé halad, az öltözék kiegészítői is követik olyannyira, hogy a Sotheby’s a közelmúltban megtartotta első exkluzív retikülakcióját. 163 táska elárverezéséből 262 546 dollár bevétele volt. Egy rubinvörösre lakkozott, ékkövekkel díszített, krokodilbőrből készült estélyi táska 11 500 dollárért kelt el. A női táskákat manapság gyűjtik, az újakat is, amelyek között művészi munkák is akadnak. A márkás retikülök ára évente jóval több mint 10 százalékkal emelkedik. Némelyek piaci értéke egy-két év alatt a duplájára vagy a triplájára nőtt. Ennek oka részben az, hogy vannak nők- nem sokan, de egyre többen-, akik hajlandók megfizetni a jó tervezést. Félig-meddig felelevenedik a retikülök aranykora, amely az 1980-as évek gazdasági fellendülésének idejére datálódik. ,Amit én gyűjtök, azt valamikor még 100-150 dollárért meg tudtam venni, most azonban 300-1200 dollárért látok ilyen táskákat”, mondta a Reuters tudósítójának egy New York-i gyűjtő, aki homárról, hajókról és más tárgyakról formázott retikülökért rajong. A Sotheby’s árverésén volt egy Jean-Paul Gaultier tervezte 1998-as alumíniumvödör bőrszíjakkal (2587 dollár), Tom Sachs- tól egy 1998-as táska, ezüstszalaggal körülragasztva (1725 dollár), egy Wadsworth-féle, kamera formájú kosár (1725 dollár) és egy Gianni Versace tervezte 1997-es, falevél borítású táska, amellyel Madonna jelent meg az Evita londoni bemutatóján. Meglepő módon a Hermes francia divatház egyszerű bőrtáskái keltek el a legmagasabb árakon, némelyek 2500-10 350 dollárért. Szibériai hajköltemény - Nem a divatvilág központjaként ismert a távoli Szibéria. Krasznojarszkban nem túl gyakran rendeznek olyan eseményt, mint az elmúlt hét végén: most volt ugyanis az évente megrendezésre kerülő haj- és kozmetikai verseny döntője. A képen látható hölgy haját Ljubov Szvetlicsnaja készítette, az arcát pedig Ulja KriCSenkO festette ki. FOTÓ: FEB-Reuters Differenciálódó női társadalom - Lenne miért jobban összefogni Nem egységesek igazán (2.) Hasonló focímű írásunk első részében bemutattuk - legalábbis utaltunk rá - a rendszerváltás utáni közel egy évtizedben számos nőszervezet alakult, nincs azonban egységes, a női érdekeket markánsan megjelenítő, következetesen és karakterisztikusan képviselő, azokat megvalósítani is tudó, hatékonyan működő nőmozgalom. Felvetettük, lehetséges, egyáltalán szükséges- e egy üyen intézmény a mai magyar valóságban? A költőinek látszó kérdést alábbi írásunkban szakértők segítségével kíséreltük megválaszolni. Szabadság és egyenlőtlenség Számos példa, a mindennapok gyakorlata, az egész mai magyar valóság azt bizonyítja, hogy a rendszerváltás utáni közel egy évtizedben növekszik - a társadalmi élet minden területén fokozódik - a differenciálódás. így van ez a női társadalomban is, egyesek szerint még hatványozottabban. A miértet sok-sok neves tudós és közéleti személyiség is megkísérelte már megválaszolni, több-kevesebb sikerrel. Szempontunkból most nem is ez a leginkább fontos, sokkal inkább az, hogy ilyen körülmények között szükség van-e egy egységes, hatékony nőmozgalomra. Mielőtt erre rátérnénk, figyeljünk Ferge Zsuzsára, a nők társadalmi helyzetét kiválóan ismerő tudósra. Megfogalmazása szerint (is) a rendszerváltás utáni új korszakra a nagyobb szabadság és a robbanásszerűen bekövetkező egyenlőtlenség jellemző, a két nem (mármint a férfiak és nők),valamint a társadalmi „osztályok” és csoportok között. Természetesen nemcsak nálunk, hanem az összes volt szocialista országban. Ám - mint megjegyzi - megindult a mozgás az egyenlő esélyekért. Ennek kimenetele azonban még igencsak kérdéses. A diszkriminációk ellen Bármennyire differenciálódott is a női társadalom, az a makacsul megismétlődő kérdés, amely hatékony, ütőképes mozgalmat kér számon az esélyegyenlőségért vívott harcban a nőktől - vitathatatlanul jogos. „Nálunk egy nőt naponta érhet diszkrimináció a munkahelyén, a családjában, vagy a közéletben, pusztán női léte okán... Nem vonul az utcára, nem szervez tüntetést a családi juttatások visszaállításáért, nem követeli az abortusztablettát, de még a tájékozódás jogát sem, nem követel segítőházakat a megvert nők számára...” - írja egy helyütt Lévai Katalin, az Egyenlő Esélyek Titkárságának vezetője. Szavaiból - pontosabban megfogalmazásából - világosan következik, lenne miért harcolni, jobban összefogni a női társadalomnak... A legutóbbi időkig - csak szerény kezdeményekről és megmozdulásokról tettek tanú- bizonyságot a nők és a női szervezetek. Tömegesen egyetlen alkalommal gyári és mezőgazdasági munkásnők tiltakoztak - ők is „csak” írásban - a nyugdíj- korhatár emelése ellen, még valamikor 1992 nyarán-őszén. De ugyanebben az évben a szigorú abortusztörvény ellen nem volt tömeges és még kevésbé szervezett tiltakozás. Mi több, sérelmek azóta is jócskán érték a női társadalmat, ám tiltakozásuk hangja nem hallatszott... Mielőtt valaki, bárki is azt gondolná, hogy valamiféle lázadásra, látványos demonstrációkra biztatnánk a nőtársadalmat, sietve leszögezzük, a megoldást nem ilyen fajta megközelítésben képzeljük el magunk sem. Sokkal inkább az esélyegyenlőség társadalmi szintű és méretű megteremtésében, a demokrácia ki- teljesedésében. Ez viszont már nemcsak a nők és a nőmozgalmak kompetenciája. B.O. (Vége)
