Nógrád Megyei Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-17 / 113. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN Megyei Körkép 21 éve igazgató - Aki megismeri a „Kodályt”, megtudja, róla szól az ő iskolája Nádasdi István nagy utazása Tanítani könnyű, de gyereket megtanítani nagyon nehéz. Akinek kisgyereke van, meg fogja ismerni a pedagóguso­kat. Kívánom, hogy sok olyannal találkozzon, mint Nádasdi István. Ebben a megyében kevesen nem tudják, hogy ő a salgótar­jáni Kodály Zoltán Általános Iskola igazgatója. 21. éve. Szép, páratlan szám. Azért is szép, mert az ő iskolája (ezt mindig úgy ejti ki, hogy az em­ber elirigyli tőle mindazt a jó érzést, amit a szavak kifejez­nek) idén negyvenéves. S ez a jubileum különös fényt ad mindennek, ami vele összefüggésbe hozható, ennek felezővonalát túllépi Nádasdi István iskolavezetői pályája. A véletlen úgy hozta, hogy e sorok írója emlékezhet pedagó­guséveinek majdnem a kezdete­ire, amelynek Báma falu volt a helyszíne. Ő igazán tett róla, hogy „a Nádasdi tanítót” egész Báma megismerje, emlegesse. Mindig emberek között, ve­lük, értük, ez a hármas viszony az életeleme, ezt játszotta gye­rekkorában, a játékosan komoly gyerekiskolában. Pajtáscsalád, őrsi élet, KISZ-es mozgalom, párt. Ma iskolai, városi élet, munkaközösség vezetése, rész­vétel műszaki egyetemi to­vábbképzési szak munkájában, és a többi. Már Báma is a lehe­tőségek lehetőségét jelentette számára. Mert így akarta, így tudta akarni.- Adott volt egy falu, amely­nek életébe be kellett, hogy kapcsolódjak, majd részévé vál­jak. Befogadtak, s olyan jó ba­rátokra találtam, akiket soha­sem felejtenék el, s akikkel - ha már ritkán is - őszinte örömet jelent szót váltanom. Nem használ udvarias, de üres szóformulákat. Ha azt mondja, örülök, tényleg nagyon örül, más kérdés, hogy a sajná- lom-ot ritkábban használja. Tudniillik úgy intézi a dolgait, úgy él, hogy ne kelljen sajnál­koznia. Lehet ezért irigyelni. Szabad a megfontoltságáért is, amely nála stílus és a kiegyen­súlyozottsága egyik jele. Igaz, maga ezt így magyarázza:- Jó értelemben, szeretem megadni a módját a dolgoknak. - Figyelme fáradhatatlan, (ha­sonlóan a türelme is), de soha nem osztja meg zavaróan, nem hagyja elmosódni a határokat. Bámán a könyvtárat vezette, de számos egyéb módon kért és vett részt abból, abban, amit úgy neveznek: a mindennapok. Az itteni öt és fél évéből két és felet már igazgatóhelyettesként töltött, itt ismerte meg a felesé­gét, aki szintén pedagógus. Vizslás volt a következő ál­lomása, innen már több mint ti­zenegy év után vitte tovább a vonata. Ezekről az esztendeiről is lehetne egy kisebb regényt írni, a szín- és kedvpompás szü­retikről, a bájos színdarabokról, a művelhető emberfőkről. S egy plusz ízelítő mindabból, ami ide köti, arról, hogy mint ízig-vérig közösségi ember, mi­lyen hatással volt egy másik emberre: egy volt vizslási ta­nítványa ma a Kodályban kol­légája. S még valami, amit jól­esik hangsúlyoznia: - A bará­tok mindig megmaradtak, sőt állandóan bővült a kör. Zagyvapálfalvai, egyéves igazgatóhelyettessége után megérkezett... Bár ekkor legfel­jebb sejthette, hogy ímhol a pá­lya csúcsa közeleg. Annak rendje-módja szerint izzasztó kapaszkodókkal, rázós emelke­dőkkel. Csak azért, hogy majd kárpótolja a panoráma... Tehát bő két évtizeddel ezelőtt:-Új kihívások előtt álltam, hiszen addig falvakban dolgoz­tam. Más körülmények, más emberek vártak, ehhez társult az elfogadtatás, a bizonyítás vágya, s az a tudat, vannak olyan kollégáim, akik a he­lyemre pályáztak. Nem retteg­tem, de bizony félszegen kezd­tem ebben az iskolában. Módszeresen, nem erőltetve, de határozottsággal vette ke­zébe az irányítást, amelyhez még képzeletben sem volt szüksége pálcára, annál inkább a sok-sok közös álláspontra. Ez nála alapvető elv: mindent megbeszélni, tudatni, megvi­tatva, ha kell, átformálva elfo­gadtatni a nevelőkkel. Enélkül nincs összhang a zenekarban, amelynek már-már felbecsülhe­tetlenül nagy a felelőssége. Hisz’, ahogy a szülők mondják: sorsokat formálnak, sorsokba van beleszólásuk. Óriási a rutinja, tapasztalata, a művészeti nevelésről ismertté vált iskolája városi, megyei, or­szágos eredményei, a rangos külföldi eseményeken való sze­replések eredményei önmagu­kért beszélnek. Mégis minden­nap kezdi, mert tisztában van azzal, hogy újra kell tudni kez­deni, egy kicsit naponta meg kell születni...- Egy-egy új feladat, ese­mény, verseny előtt ugyanúgy izgulok, tervezgetek, mint bárki más. Azt szeretem, ha semmi sem válik sablonossá, ehhez folyton újabb ötletek, közös el­képzelések kellenek. Olyanok, amelyek diákot, tanárt is ösztö­nöznek. A nevelőtestületét úgy emle­geti, amely nélkül nem lenne iskolájának az az arculata, amit egy kisebb univerzum már meg- és elismert. Minden elis­merése benne volt a tapsában, amikor a jubileumi ünnepségen az iskolai kórusok vezetői meghajoltak a közönség előtt. A szülőkkel való jó kapcsolat- tartás szintén nagy jelentőségű a szemében. Nádasdi István hisz a kap­csolatok jövőformáló erejében, nála egy másik emberhez fű­ződő, kölcsönösen hasznos is­meretség buzgár, vivőerő, ezt ápolni, óvni, ebből töltekezni kell. Azt vallja: egy iskola ne csak belső életet éljen, nyitott legyen, mutatkozzon meg, sze­rezzen érdemeket, ez ma tör­vényszerű. A tárgyáról mondja: -A földrajz egy nagy utazás. Óráin piros pontok helyett valu­tát és kilométereket gyűjtenek a nebulók, s persze ezek je­gyekké állnak össze. (Remek lehet így is útra kelni.) Pár éve meglátta őt egy ma már nagymamakorú tanítványa. Tizenöt-húsz éve találkozhattak utoljára, s a tanítvány elké­pedve mondta: úristen, ez az ember semmit sem változott. Valóban nem, mert a Nádasdi tanító ifjúkori személyisége, derűje, kisugárzása az önmeg­valósításban vált maradandóvá. Mindig pezseg az élet körü­lötte. Mindent belead és még­sem üresedik, nem ég ki, ellen­kezőleg: a pezsgés körforgása révén visszakapja mindazt, amit kölcsönad. Energia nem vész el... Milyen is a jó pedagógus? Válasz: jó pedagógusok a Ná­dasdi Istvánok. S ki a jó igaz­gató? Azt hiszem az, aki meg­marad tanárnak, tanítónak, megmarad örök tanítvány­nak. (M. J.) PÁSZTÓ 1999. május 17., hétfő Együtt a szórakozásban is Emlék a május elsejei majálisról Hosszú évek után először rendezett majálist Salgótar­jánban a Madzsar József kórház vezetése, a szakszer­vezet, a közalkalmazotti ta­nács és az orvosi kamara a kórház dolgozóinak. A csaknem hétszáz dol­gozót és családtagjaikat festői környezetben, gyö­nyörű időben fogadta a Nógrád Tourist által üze­meltetett kemping. A nap folyamán sportve­télkedőkkel, gyermekjáté­kokkal, zenével tették kel­lemesebbé a programot. A résztvevőket bográcsgu­lyással, sajtos pogácsával, üdítővel, sörrel vendégelték meg a szervezők. Ennek költségeit a kórház jóté­kony támogatói fedezték. Az együtt ünneplés öröme valamennyi résztve­vőnek segít a mindennapok embert próbáló egészség- ügyi munkájában. Emlékfák Kisgécen Hét tuja a parkban Hét gyerek életét oltotta ki egy háborús robbanószerke­zet 1953-ban Kisgécen, az iskola közelében. A gyászos eset emlékére ezen a faluré­szen kis parkot alakítanak ki, a lakosok és az önkormány­zat összefogásával. Hét tuját telepítettek a helyre, ahol kopjafák is figyelmeztetnek majd: ne legyenek elvesztett gyermekéletek! Közösségi faültetés Becske - Az önkormányzat a független ökológiai központ ál­tal kiírt pályázaton 150 ezer fo­rintot nyert a közelmúltban, ős­honos fafajok ültetésére. Az eseményre majd egy előre meghirdetett hét végén, társa­dalmi munka keretei között ke­rül sor. Az őshonos fákat az óvoda, iskola és a kultúrotthon környékén, illetve más közterü­leteken ültetik el. Több forrásból is csepeg pénz, de még nincs meg a szükséges tízmillió Mentik a műemlék templomot Nógrád megye egyik legszebb műemléke a verebélyi templom Megújul a mátraverebélyi mű­emléki templom. Igaz, egyelőre a vízelvezetési munkálatokat követően a tető fedélszékét hoz­zák helyre, miután az öt évvel ezelőtti szarufatörések követ­keztében elodázhatatlanná vál­tak a fedési munkálatok. A műemlékvédelmi támoga­tás mellett mindezt csak az ön- kormányzat, a lakosság anyagi segítsége és a pályázatokon nyert pénz teszi lehetővé. A te­tőszerkezet felújítását köve­tően, a gótikus stílusban épült templom külső és belső felújí­tása sem odázható sokáig. Kér­dés, mikorra gyűlik össze a so­ros felújítási szakaszra való anyagi fedezet, ami összessé­gében tízmillió forint körül mozog, még annak ellenére is, hogy tetemes a társadalmi munkavégzés. J. K. Rohanunk a nyárba - Irány dél, de minél messzebb a háború árnyékától Szigetekre vágyik a legtöbb nógrádi (Folytatás az 1. oldalról) mellőzött. Akciós árakról (30—50 ezer egy személynek egy hétre) aligha lehet szó, ezek ugyanis a téli nyaralás slágerei voltak. Júniustól szeptemberig a repülőút plusz például a félpanzió egy hétre, egy főnek százezernél kicsi­vel többe kerül. A koszovói háború és a pénztelenség sokakat belföl­dön marasztal, ők megelégsze­nek egy-egy honi, pár napos gyógyfürdőzéssel. (-mj-) Frankenberg: iskola a halmozottan akadályozott gyerekek oktatására Hittel, akarattal, tettel... (Folytatás az 1. oldalról) Egyik üzemvezetőjük, Kovács Éva maga is pedagógus erede­tileg, így tapasztalatból is tudja, milyen nagy szüksé­günk van a segítségre. Tavaly például 156 ezer forintot adott át nekünk a cég nevében, és munkakapcsolatban is va­gyunk: a szomszédos rehabili­tációs képzési központban dolgoznak a már végzett gye­rekek, és bérmunkában külön­féle összeszereléseket végez­nek. Mindez azt is lehetővé te­szi, hogy a környező országok speciális iskoláit is támogatni tudjuk: könyveket, játékokat gyűjtünk nekik. A segítőkész­ség megnyilvánult az árvíz idején is, szinte mindenki megmozdult a környéken, kü­lönösen sokat segített Mátra- mindszentről Mihók Olga dok­tornő. Két mikrobusznyi élel­met, ruhákat gyűjtöttünk és juttattunk el az árvízkárosul­taknak.-Ez a kapcsolat egyben azt is jelentette önnek, hogy a kö­zelmúltban szakmai látogatást tehetett Németországban.- így igaz, a cég jóvoltából a közelmúltban Frankenbergben jártam a Kegelberg iskolában, amely a hesseni járásban ta­lálható. Ez egy húsz éve épült iskolakomplexum, ahol a tanu­lásban súlyosan, halmozottan akadályozott gyerekeket oktat­ják. Elég nyomasztó látvány volt, amikor a gyerek mellett ott állt a lélegeztetőgép. Én azt gondolom, hogy az itthoni szakemberek nem rosszabbak a német kollégáknál, de van egy óriási különbség: ott hat gyerek mellett három ember dolgozik. Egy speciálpedagó­gus, egy nevelő és egy alterna­tív: vagy katona, vagy pedig olyan valaki, akit a munkaügyi központ közvetített ki.- Milyen tapasztalatokat szer­zett?- Talán azt emelném ki, hogy lényegesen jobb feltétek mel­lett dolgozhatnak, mint mi itt­hon. Ehhez persze az is hozzá­járul, hogy ezt az intézményt kifejezetten erre a célra építet­ték, míg Nógrád megyében csak a pásztói iskola épült meg speciális jelleggel. Sze­mélyre szólóbb az oktatás is, hiszen egy gyerekre sokkal több idő, energia jut, a mód­szerek tekintetében nem tér el az itthonitól. Amiben megint csak különbséget fedezhetünk fel, az a társadalmi szerveze­tek hozzáállása, és minden cég kötelességének érzi a támoga-. tást. A Kegelberg iskola egyébként tavaly ősz óta tá­mogat minket, ezért is éreztem fontosnak ezt a látogatást, hogy személyesen is köszöne­tét mondhassak érte. Játéko­kat, édességet, ruhaneműt ka­punk tőlük, most hoztam egy olyan könyvet, amelyben a be­tűket piktogrammok helyette­sítik: ez olyan súlyosan akadá­lyozott gyermekek részére ké­szült, akik talán soha nem ta­nulnak meg olvasni. Eszköze­iben, módszereiben nem tér tehát el az itthonitól, de van még egy fontos momentum: az, hogy a német szülők part­nerek, mindenben számíthat rájuk az iskola. A magyar gyógypedagógia mindig az el­sők között volt a világon, el­kelne nálunk is az a másfajta szemlélet, amit ott tapasztal­tam: nem csak az állami nor­matívát kapják meg, hanem a szülő, a közösség is áldoz a gyerekért. Ott az igazgatónő semmit nem dönt el az iskola- tanács nélkül: nálunk is van iskolaszék, de közel sem olyan szoros az együttműködés.- Lesz-e folytatása ennek a kapcsolatnak?- Természetesen, hiszen meghívtam a német kollégá­kat. Fontos ez a kapcsolat a nyelvtanulás szempontjából is, szeptembertől ketten né­met, ketten pedig angol nyelv- tanfolyamra mennek majd a kollégák közül. Ez utóbbi azért is fontos, hiszen bekerül­tünk a Tempus Közalapítvány Comenius-programjába. Pá­lyázaton 3 ezer ecu-t nyertünk, amelynek egy részét utazásra, másik részét pedig arra fordít­juk, hogy megismerjük és megismertessük külföldi isko­lákkal egymás hagyományait. Ebben videofilmek, tárgyi eszközök vannak segítsé­günkre.-Miért éppen a „HAT" Rehabilitációs Egyesület nevet választották?- A HAT betűszó, annyit je­lent: hit, akarat, tett. Úgy tart­juk ugyanis, ha valaki nagyon meg akar csinálni valamit, előbb-utóbb meg is teszi. Ezekben a gyerekekben is hinni kell, mert nekik is vannak ál­maik, céljaik, és nagyon akar­nak. Ezért jönnek létre az ilyen egyesületek, hogy ahol lehet, segítsenek. Azt kellene felis­merni a társadalmi szervezetnek, hogy ezek nem öncélú társulá­sok, hanem a tanulásban akadá­lyozott gyermekek hathatós se­gítői. Akkor talán ehhez mérnék a támogatást is. H. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents