Nógrád Megyei Hírlap, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)
1999-04-10-11 / 83. szám
iála-v _iCl II! pl Lí LOlLCL nn A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 1999. ÁPRILIS 10. | Április 11-e: a költészet napja - Születésnapon a halálról - Mítosz és kísérlet „A legenda oda” - Lírája ma is él Még márciusban röpítette világgá a sajtó és a televízió a hírt; miszerint dr. Garamvölgyi László, az ismert rendőrségi szóvivő -más fontos tennivalója mellett - behatóan foglalkozik József Attila halálának körülményeivel is. Kutatásának eredményeit a közeljövőben kiadásra kerülő könyvében fogja közreadni. Ebben bizonyítani szándékozik: a költőzseni nem lett öngyilkos, hanem véletlen baleset következtében vesztette életét. Kétségkívül szép és izgalmas vállalkozás. Amolyan szenzációfélére számíthat a tisztelt olvasó. Talán kevesen tudják, hogy nem Garamvölgyi László az első, aki kételkedik József Attila öngyilkosságában. Balogh László volt az, aki több mint harminc évvel ezelőtt szintén folytatott kutatásokat ez ügyben. Érvelt amellett ő is, hogy József Attila tragikus baleset áldozata lett. És igyekezett bizonyítani. A „Be vagy a Hét Toronyba zárva ... József Attila életének utolsó fejezete” című művében részletesen foglalkozott a költő eme legutolsó életszakaszával. Mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy legenda született József Attila haláláról is, ugyanúgy, mint Zrínyi és Petőfi esetében. A mítoszteremtés a tragédia pillanatában megkezdődött. Balogh László már 1967- ben egyértelműen a realitás talajára kívánt állni, a mítosz helyébe a valóságot akarta állítani. Arra próbálta ráirányítani a figyelmet: József Attilának meglévő testi és lelki kínjai ellenére sem volt alapos oka arra, hogy életét elvesse magától. Ellenkezőleg. Biztató jelek egész sora volt már meg problémáinak megoldására vonatkozóan ebben az időszakban. Többször is felteszi a kérdést a „Kortárs” 1967. decemberi számában megjelent írásában Balogh László: „Mi történt?” Mi a biztos, mi a bizonyítható? A következők mindenképpen azok: 1937. december 3-án pénteken 19 óra 36 perckor a balatonszárszói megállóhelyről elinduló 1284. számú tehervonatnak 15. és 16. kocsija alatt halálát lelte József Attila. És még annyi, hogy holttestét Magyarország térképével takarták le. A többi - a mozdonyvezető, az állomáskezelő vallomása, a két balatonszárszói gyerek elmondása - mindmind bizonytalan tényező. Ellentmondásos, kételkedésre alkalmat adó. Tehát Balogh László szerint sincs szándékosság. Van viszont fatális véletlen, s megdöbbentő szörnyűség. Kizárható az öngyilkosság, és biztos a baleset. Szerinte ugyanis a szárszói vasútállomáson a költő nem akart mást tenni, csupán átjutni a szerelvény túlsó oldalára. Akkor történt a tragédia. Igen ám, de ezt sem lehet bizonyítani. Ahogyan az öngyilkosság sem biztos, úgy a baleset sem az. Semmiféleképpen sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a költő lelkiállapota mennyire labilis volt már ekkor. S egy csapásra megváltozhatott. A társakkal való találkozás okozta öröm és bizakodás hamar átcsaphatott ellenkezőjébe, a depresszióba. A mítosz azonban mindenképpen mólónak látszik. „A legenda oda” - idézhetjük akár magát József Attilát is. A legendáért persze nem olyan nagy kár, abból maradt még elég a magyar irodalomban és történelemben. De nem is ez a legfontosabb. Nem is ez a lényeg. A lényeg az alkotás, a hátrahagyott munkásság, a teljesítmény. Az, hogy József Attila csodálatos költészete sok évtizede is él. Mindenesetre az irodalombarátok, József Attila tisztelői nagy érdeklődéssel várhatják Garamvölgyi László kötetét, amely a költő halálának körülményeivel foglalkozik. Talán sikerül közelebb kerülnie az igazsághoz. - la Rejtély övezi József Attila balatonszárszói tragédiáját Film jegyzet: Szerelmes Shakespeare Hát igen, ennél jobb reklámot senki sem kívánhat a saját filmjének! A független Miramax stúdiónál mostanában igencsak ujjonghatnak a pénzügyi és szakmai siker láttán, hiszen a kilencvenes években másodszor fordul elő, hogy ez, a hatalmas filmgyártó cégek árnyékában tevékenykedő stúdió elhappolja monstrum ellenfelei elől a legjobb alkotásnak járó Oscar-díjat. „Az angol beteg”-et követően ugyanis a „Szerelmes Shakespeare” producerei is a magasba emelhették az aranyszobrot; ezen kívül pedig további hat Oscart - köztük a legjobb színésznőnek, a legjobb mellékszereplő színésznőnek és a legjobb forgatókönyvnek járót - is a magukénak tudhatták az alkotók. A film a szakmai elismerés mellett a közönség tetszését is elnyerte: bár az ifjú William életének egy kitalált epizódját meséli el, bájos humorával és romantikus történetével minden nézőjét elkápráztatja. William Shakespeare (Ralph Fiennes öccse: Joseph Fiennes) élete eddigi legnagyobb alkotói válságát éli át: van valami sztoriötlete egy bizonyos Rómeó és egy bizonyos Etelka kapcsolatáról, ennél többet azonban egyszerűen nem képes papírra vetni. Mivel nehezen halad a művel, barátaitól és más íróktól csen el egy-két ötletet. Hirtelen azonban megtáltosodik, ugyanis beleszeret Lady Violába (az Oscart érdemelt Gwyneth Paltrow), aki ezúttal ihletadó múzsájává is válik. Williamnek így természetesen már sokkal könnyebb megírnia drámáját, amely a keresztségben végül is a „Rómeó és Júlia” címet kapja. A mű készen áll, már csak a színészek kiválasztása van hátra, amikor férfiruhába öltözve Viola belopózik a meghallgatásra és - bár nem fedezik fel, hogy nő - meg is kapja Rómeó szerepét.. . A többi maradjon titok, hiszen Marc Norman és Tom Stoppard zseniális forgató- könyve tartogat még néhány váratlan fordulatot. Míg a mindvégig humoros, modem felfogású filmben az elménk szórakozik, a szemünk pazar díszletekben és még pazarabb kosztümökben gyönyörködhet. A „Szerelmes Shakes- peare”-ben szereplő színészek egytől-egyig ragyogó teljesítményt nyújtanak: legfőképpen a kép oscáros, Gwyneth Paltrow és a királynőt játszó Judi Dench sziporkázik, de mellettük Joseph Fiennes és a további szerepekben feltűnő Ben Affleck, Geoffrey Rush és Colin Firth is elsőrangúan játszik. A „Szerelmes Shakespeare”-! Salgótaijánban április 8-tól, Balassagyarmaton pedig 15-től vetítik. Szilágyi Gábor „Bányászlegény jól megrakd a csillét. . Palóc népköltészet és más A poétika ünnepén érdemes szót ejtenünk szőkébb pátriánk, a palóc vidék népköltészetéről is, hisz e tájon is akad bőséges anyag. Szeder Fábián, a palócság első kutatója 1819-ben így ír egy palócokról szóló értekezésében: „Az ifjú fejérszemélyek többnyire a’ dalolásban és a’ mellett való tánczolás- ban lelik fő mulatságukat. ” Az 1843-ban Felsőpálfal- van született Pap Gyula, Erdélyi János buzdítására kezdett a Salgó vidékén gyűjtéshez; a „palóc népköltemények” szerzője tizenegy balladát, kilencven dalt, hat mesét, negyvenhat találós kérdést, nyolc játékdalszöveget, három mondókát, valamint egy farsangi és egy karácsonyi köszöntőt kötött csokorba példaértékű - elsőként publikált valaki szülőföldje nép- költészetéből - munkájában. A fent említett balladák közül csupán a Vidróczkyról szólónak sok változatával találkozunk a Karancs és a Mátra vidékén. Köztük egy Kodály-feldolgozással is, ő ezt 1906-ban (az akkor még Gömörhöz tartozó) Zabaron gyűjtötte. Manga János pedig a „Ködöllik a Mátra” kezdetű dalszövegnek Bujákon, Kis- terenyén, (itt 1973-ban Kó- már Sándomé ötvenkét éves énekelte el Mangának), változatosság kedvéért Hatvanban is, de Mátramindszenten és Karancskesziben is - Varga Bálint József nyolcvanéves 1971-ben, illetve egy évvel később Osváth Mihály hatvannyolc éves adta elő -, valamint Cereden, sőt Taron is akadt változata. Amikor a múlt század végén Vikár Béla, Bartók Béla, Kodály Zoltán tervszerű munkájával megindult a népdalgyűjtés, hihetetlenül sok etnikai kincs került elő a nép ajkáról. „A magyar népdal” című 1924-es könyvének táblázatán Bartók százhuszonegy népdalt jegyez csupán Nógrád nyolc községéből, de ez a gyűjtőmunka eleje volt. A Vidróczky kontra Pintér Pista-ügyről szóló mondákat, versezeteket, dalokat Manga János csaknem tíz változatban közli „Palócföld” című munkájában. Az arató- és summásdalok mellett a bányák megnyitásával együtt járt a bányászdalok „népköltészete” is. (Zagyvaróna, Etes, Kisterenye, Ve- cseklő, Kazár, Vizslás, Zagyvapálfalva, Mátrano- vák.) 1974-ben például Vizsláson ezt hallotta Manga János: „Bányászlegény jól megrakd a csillét, / Az hoz néked igaz jó szerencsét. ” Vagy 1975-ben Cereden: „Nincs is annál betyá- rosabb élet, / Amely kislány bányászlegényt szeret. ” Nagy Zoltán tarjáni pedagógus is sokat gyűjtött a megyében. Kolozsvárott, a Dacia Könyvkiadó 1982-ben jelentette meg „Ha folyóvíz volnék” (A magyar népi líra antológiája) című kötetét, Orosz Katalin válogatásával. Meglepő, hogy egy kolozsvári kötetben nem kevesebb, mint tíz nógrádi helység neve is felbukkan, mellette még „palócvidéki, mát- ravidéki” jelzős gyűjtések. Ezek közül hetet Kodály gyűjtött, Rimóc, Borsosbe- rény, Zabar, Romhány, Pásztó érintésével. Érdekesség, hogy ez utóbbi gyűjtésekor jegyezte fel talán legszebb kórusművének szövegét és dallamát, az „Esti dal”- t. A mátrai képekbe is bekerült Nógrád, a Vidróczky-nó- táról. A fenti kötet nógrádi gyűjtései kiegészülnek: Ortu- tay Szurdokpüspökiben, Borsai Litkén, Kerényi Ipolyba- logon, Kiss Mátraverebély- ben, Járdányi Bujákon végzett szöveg- és dallamjegyzéseivel. Fejet hajtunk valamennyi neves és névtelen költő előtt, Varga Imre Radnótijára rácsodálkozunk naponta Salgótarján főtéri fái alatt, vagy a művelődési ház portáján József Attila bronz arcvonásaira. Adózzunk nekik is a Ko- dály-gyűjtötte sorokkal: „Adjon Isten jó éjszakát, / Küldje hozzám szent angyalát, / Bátorítsa szívünk álmát, / Adjon Isten jó éjszakát! ” (deák) Színilázi estéh Bármilyen hihetetlen, Bohumil Hrabal - mint önéletrajzi jegyzeteiben őszintén hírül adta ország- nak-világnak - húszéves koráig jószerivel azt sem tudta, hogy mi az írás, mi az irodalom, akkortól viszont már másnak sem örült, csak a hét végéknek, amikor hazautazhatott Prágából Nymburkba, ahol apja üzemvezető volt, ahol érettségizett és ahol a sörgyár csendes irodájában két napig is dolgozhatott az Underwood márkájú írógépen. Ahol megállt az idő munkás, raktámok, pályamunkás, távirdász, ügynök, díszletező - s rengeteg tapasztalattal rendelkezett az úgynevezett kisemberek mindennapi örömeiről, gondjairól, elsősorban a velük történt apróságok, látszólagos semmiségek leírásával, környezetük részletes bemutatásával foglalkozott szívesen. Hősei társadalmi szempontból érdektelen, nem ritkán sikertelen, különc figurák, de képesek felépíteni egy képzeletbeli világot, amelyben jól érzik magukat. így történik ez a „Sörgyári capriccio”-ban is, amely nem Sör nélkül nincs Hrabal-mű A fiatal Maryska (Rácz Brigitta) és Pepin bácsi (Mikó István) élvezi a cigarettázás örömeit FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ S, hogy nem minden eredmény nélkül kezdett kopogni a billentyűkön, azt mutatja méltán közismertté, híressé lett könyveinek sora. A cseh író műveinek értékét elsősorban eredeti, mélyen humanista világlátása, az általa művelt sajátos műfaj, a komikum és a tragikum kereszteződésében bal- lanszírozó groteszk és az annak megfelelő jellegzetes stílus adja. Miután -jogvégzettsége ellenére - megannyi foglalkozást kipróbált az élet nem éppen napos oldalán - volt sörgyári más, mint keserédes lírai napló anyjáról, apjáról és nagybátyjáról, a közép-csehországi kisvárosról, ahol megállt az idő, ahol az óra mutatói immár mindig fél nyolc előtt öt percet mutatnak. Hrabal életrajzi krónikáiból Hap Béla, Hosszú Ferenc, Varga György, V. Detre Zsuzsa fordításainak felhasználásával a soproni Petőfi Színház igazgatója, a jeles színművész Mikó István hangszerelt színpadi előadásra alkalmas és élvezhető művet. Az előadást a minap Salgótarjánban is bemutatták a színházi bérletsorozatban. A nagy siker több pilléren áll: egyrészt Hrabalt dicséri, másrészt az átdolgozót, - aki híven idézte meg az eredeti szövegírót -, harmadrészt a négy színészt és a rendezőt, Szatmári Györgyöt, aki képes volt megteremteni és a színpadra varázsolni a hrabali életképek hangulatát. Ebben Mikó István színészként is kitűnő partnere volt. Pepin bácsi figurája igazán „testhez álló” számára, szinte lubickol a mesélő kedvű, kicsit hóbortos, de sze- retetre méltó és vágyó nagybácsi szerepében. Ügyes fogás Maryska „megduplázása” a darabban, hiszen igen érdekes az emlékező idős hölgy (Hacser Józsa) élményeinek az összevetése fiatalkori önmaga (Rácz Brigitta) tényleges megjelenítésével. Méltó partnere Mikó Istvánnak (aki mostanában hazajár Tarjánba) a Francint megformáló Győri Péter. Bohumil Hrabal március 28- án lett volna 85 éves. Két esztendeje repült el kedves galambjaival egy prágai kórház ablakából - az örökkévalóságba. Ez az előadás méltó tisztelgés a világirodalmi rangú, Magyarországon is kedvelt cseh író emléke előtt. Cs. B.
