Nógrád Megyei Hírlap, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)
1999-04-09 / 82. szám
Dolgozott a munka öröméért is, és nem várt érte kitüntetést Libapásztorból agrármérnök-Szeretném hangsúlyozni: szürke eminenciás voltam, vagyok, az is maradok. Kérem, hogy a rólam írtakkal csínján bánjon. Ugyanolyan állampolgár vagyok, mint többi társam a községben - hangsúlyozza többször és búcsúzáskor is otthonában özv. Ravasz Aladárné karancsaljai nyugdíjas, a ka- rancslapujtői termelőszövetkezet volt osztályvezetője. A maga módján színes egyéniség. Nyugállományba vonulása egy évre szóló fizetés nélküli szabadsággal kezdődött, amit megbetegedett nővérének 17 és fél évi gondozása követett.-Nővérem annyira magatehetetlen volt, jó pár évig nem tudott beszélni, fél centilitemyi folyadék lenyeléséhez két és fél órára volt szüksége. A gondos ápolás eredményeként valamit javult az állapota. A kritikus időben fecskendővel tápláltam. Később, amikor állapota megengedte azt mondtam: egyél annyit, amennyi jólesik, hogy megmaradj. Egyébként mindig étkes volt, így hát könnyen rá tudtam beszélni a rendszeres táplálkozásra. Az utolsó négyöt év nem csak neki, nekem is nehéz volt. Egyre idegesebb lett maga miatt, visszajött a korábbi nyelésbénulása: Diploma a Szovjetunióból A szimpatikus özvegyasszony pályafutása a SZIT-ben (Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom) kezdődött, ahol oktatási felelősként tevékenykedett. A mozgalom iránti vonzalmát bányász édesapjától kapta. A társadalmi munka mellett akkoriban a salgótarjáni polgármesteri hivatalban telefonközpontosként dolgozott és forgalmi adózási megbízatásnak tett eleget. Földjük nem volt, napszámosként dolgoztak, özvegy Ravasz Aladárné, Elvira, kislány korában libapásztorként ismerkedett az élettel. A SZIT-nél kettő-négy hetes továbbképző tanfolyamokon vett részt, majd egyik alkalommal valamelyik vezető megkérdezte tőle: akarsz-e továbbtanulni?- Igen - válaszoltam. - De nem kettő-négy hétre, hanem hosszabb időre. Utána hazajöttem, hogy megkérdezzem édesanyámat, mit szól hozzá. Amikor benyitottam, azzal fogadott: de hamar hazajöttél. Csak kérdezni jöttem, hogy elengedsz-e hosszabb időre iskolára. Menj csak - volt a válasz. Amikor megtudta, hogy a Szovjetunióba és hat évre megyek, éreztem, hogy az a „menj csak” nem volt komoly. De nem volt visszaút. Megkaptam a behívót Kecskemétre az Oleg Kosevoj ösztöndíj astáborba. Ne haragudjon, ha gondolataimat félbeszakítom és megkérdem: ilyesmiről írhatnak-e most?- Igen, hiszen ezek tények. Diákszerelem- Nehezen búcsúztam el a szüleimtől. Hat év után vörös diplomás agrármérnökként jöttem haza olyan javaslattal, hogy tudományos agronómusként a martonvásári kutatóintézetben folytassam. Nem fogadtam el. Ugyanis a kinti diákszerelem házassággal végződött. Férjemmel együtt Hódmezővásárhelyre mentünk. Ő a mérleggyárban dolgozott, én pedig a Gorzsai Állami Gazdaságba kerültem. Később a Csongrád Megyei Állami Gazdaságnál dolgozott, majd néhány év után hazajött. Először a Nógrádkövesdi Állami Gazdaságban tevékenykedett, majd a Magyar Nemzeti Bankban folytatta.- Erre az időszakra esik a zagyvapálfalvai társasház építése is. Pályázat útján sok férfi előtt egyedüli nőként kaptam meg a megbízást. Egyébként Karancsalján vettem egy házat, ahol most is lakom, és idős szüléimét is magamhoz vettem. Bankos korában gyalog, busszal járta a megyét, kereste fel a mezőgazdasági termelő- szövetkezeteket, hogy meggyőződjön hitelképességükről. Az időjárás kikezdte egészségét. Tartósabb betegállomány következett. Visszatérte után a bankban kinevezték közgazda- sági osztályvezetőnek. Itteni beosztása sem tartott sokáig, mert a Kisterenyei Állami Gazdaságba jelölték igazgatónak.-Nem vállaltam el, mondván, nem voltam, ma sem vagyok párttag. Ezután a kistere- nyeit összevonták a Pásztói Állami Gazdasággal, ahol Hajdú József igazgatósága alatt nagyon jól éreztem magam. Életem végéig ott dolgoztam volna, ha nem jönnek közbe a családi gondok. Az akkori Karancslapujtői Mezőgazdasági Termelőszövetkezet vezetői Gergely Sándor, Halász László, Ponyi Ferenc azzal csalták a szövetkezetbe, hogy neki és az édesanyjának is jó lesz.- Édesanyám jelenlétében lefolytatott többszöri beszélgetés után mondtam igent, mert meggyőztek. Egyébként szerettem dolgozni. Mindenféle szempontból munkafóbiás voltam. Csodálkozni fog azon amit mondok, örömömet leltem a munkában, akartam, hogy igényeljék tevékenységemet. Özvegy Ravaszné részt vett az öregek napközi otthonának, a Fészek klubnak szervezésében, a tagtoborzásban, intézte az özvegy bányászfeleségek segélykérelmeit, munkát szerzett nekik, hogy keresetükből be tudják fizetni napi ebédjük árát. Hegedűs Pál magányos férfiszabóra pedig hosszabb ideig ingyen főzött. Az idős ember gyümölccsel, ruhajavításokkal viszonozta a gondoskodást. Ma a nyugdíjas agrármérnök szabad idejét tévézéssel, olvasással, rejtvényfejtéssel tölti. Jár neki a Hírlap is. Szellemi frissesség- Az előbbiek szükségesek ahhoz, hogy az ember szellemi frissessége megmaradjon - hangsúlyozza. A hetvenedik életévét betöltő, Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója címmel többszörösen kitüntetett tevékeny nyugdíjas ezzel zárja a beszélgetést:- Hetvenen felül az ember már megtette kötelességét. Soha nem azért dolgoztam, hogy kitüntessenek vagy prémiumot kapjak! V. K. Emberhez méltó életet! z apa, az anya és a gyermekek körülülték a konyhai asztalt, hogy közösen elfogyasszák a feltálalt vacsorát. A nagyapa a téli hideg elől az istállóba húzódott. Letette fáradt testét a deszkákból összetákolt ágyra, s hallgatta hogyan ropogtatják a lovak az eléjük vetett szénát. Majd elfogyasztotta szerény vacsoráját, és elaludt. Egy napon a fiú a fészerben kopácsolt. Megkérdezte az édesapja: Mit csinálsz? ő azt felelte: Egy ágyat, ha öreg leszel azon fogsz aludni az állatok között. Az esti vacsoránál a nagyapa is ott ült a többiekkel az asztalnál. Hány és hány család lehet, ahol az idős emberek otthona a jelképes istálló,, a lelki kiközösítés? Mennyien lehetnek azok, akik idős, megtört életükön cipelik a magány súlyát, keresztjét? Egy társadalom, egy közösség emberi fokmérője, hogy mennyire törődik az idősekkel. Ha az élet kegyes hozzánk, egyszer mi is megöregszünk. Minden ember olyan öregkort érdemel, amilyent aktív korában ő teremtett a nyugdíjasok számára. Eletet a nyugdíjaséveknek! De nem mindegy, hogy milyent. Emberhez méltó életet. Olyant, ahol nem gyötri a kínzó gondolat: ki fogja gondját viselni, ha megbetegszik? Olyant, ahol emberi szót hall, ahol megértés veszi körül. Az ember még él, társakra vágyik. Társakra, akik szeretik, akikkel meg lehet osztani örömeinket, bánatunkat. Mert meghatványozódik lelkűnkben az öröm, ha meg tudjuk azt másokkal is osztani. De meghatványozódik bennünk a fájdalom is, ha nincs kinek elpanaszolni. A társaság jótékony hatással van az egészségre, a kiegyensúlyozott életre, a valahová tartozás tudata, a szeretet érzése pozitívan befolyásolja a hormon- háztartásunkat, csökkenti a stresszt, erősíti ezzel az immunrendszert. Számtalan hasonló gondolat jutott eszembe, a nyugdíjasok megyei Ki mit tud?-jának bemutatóján. Élettel volt tele a színpad. A szereplők érezték, rájuk figyelnek, tudták, hogy valamit most ők adnak, és ott abban a pillanatban fontos emberek. Igen azok voltak. Több volt számukra a délután egy egyszerű szereplésnél. A fellépés, a közönség szeretete hitet, erőt adott számukra az élethez. Csak az elismerés hangján lehet szólni azokról a misszionáriusokról, akik ilyen és hasonló rendezvények szervezésén fáradoznak, akik katalizátoraik a nyugdíjasklub-hálózat létrejöttének. Gazdagok a lelki szegények... Boriska nénit valamikor jól ismertem, de már régen halott. A napokban a lánya megállított az utcán. Azt hitlem, hogy szokása szerint most is kínzó bajairól mesél, de tévedtem. Kopott retikül- jéből elővett egy csekkszelvényt, s mutatta. Kétezerötszáz forintról állította ki, ennyi pénzt küldött az árvízkárosultak javára. Szemét lesütve szabadkozott, hogy többet nem tudott adni, hiszen a nyugdíj nagyon csekély. Épp hogy megüti a 25 ezer forintot. De valahányszor a televízióban látta a sok összeomlott házat, mindig megkönnyezte. Eltökélte magában, hogy az összeg tíz százalékát elküldi a nyomorultaknak.- Csak hozzájuk is kerüljön - jegyezte meg - mert manapság sokszor másként történnek a dolgok, mint ahogyan mondják! Talán észrevehette a rosszallásomat, ami nem tetszett neki. Mondta is, hogy ehhez a dologhoz nincs köze senkinek. Még nekem sem, a család barátjának. Igaz, hogy a két huszonéves gyerek inkább nem dolgozik, mint igen, esetenként, egy kis alkalmi munkából pótolnak a háztartás kiadá- ’ saihoz. Feltámadt indulatát megkíséreltem tapin- j tatosan csillapítani, de ő mind jobban védte az igazát. Még azt is elmondta, hogy a koszovóiak neki csak annyit jelentenek, mint az izlandiak, de nekik is adna nyomorúságos nyugdíjából, mert azok most az élet-halál mezsgyéjén járnak. Kár lett volna vele vitába szállni, mert világéletében ilyen karitatív töltésű ember volt, amit feltehetően a szüleitől örökölt. Azért nem álltam meg szó nélkül és megkérdeztem, mit gondol arról, ha őt érné valamilyen nagy csapás, vajon neki adna-e valaki segítséget? Elnémult, s néhány pillanatig nem szólalt meg. Gondolatban valahová messzire pillantott és az időben sikerült befognia egy távolodó emlékképet.- Kislányka voltam amikor jött a háború, s az anyám egyedül maradt. Mindenütt bombák, világító lövedékek, vér és erőszak. Brutalitás és nyüszítőfélelem. Akkor még fel sem fogtam ezt. Csak azt érzékeltem, hogy vak erők törnek ránk, éppen ' úgy, mint a vad vizek áradata. Az italtól bűzlő katonák megbecstelenítették az életünket, s pusztítottak mindent, ami a kezük ügyébe került. Nem volt más akire számíthattunk, mint a sorstársaink. Az egyaránt megalázónak, megfélemlítettek csoportjai. Akik segítették egymást az utolsó falatig. Na, én ezt sosem felejtem el, amíg élek. Akkor megfogadtam, hogy segítek azokon, akik rászorulnak. Volt, amikor többet is tudtam adni, de most csak ennyi jut. S hogy sokan nem adakoznak, pedig gazdagok? Számolják el a lelkiismeretűkkel. Megfordult s indult tovább, de egy pillanatra visszafordult. Tudja mit mond a példabeszéd? - kérdezte. Azt, hogy gazdagok a lelki szegények. Ne mosolyogja meg. Van ebben igazság. Tud olyat, aki egészséget vagy boldogságot kapott a pénzért? De még az élete sem lett hosszabb a kimértnél, hiába volt hatalma, vagy milliói. Pádár András Az öregedés vizsgálata is rendszerszemléletű megközelítést igényel (1.) Elvesztett képességek visszaállítása Nemcsak változik, de „őszül" is a világ: nő az emberek születéskor várható élettartama. Egyszerre fogy és el is öregszik a népesség. E változások következtében is az öregedés és az időskorúak problémái a következő században meghatározóak lesznek orvosi és humánpolitikai szempontokból egyaránt. Különösen két tudományág indulhat rohamos fejlődésnek: a gerentológia és a ge- riátria. Személyre irányuló megkülönböztetés szükséges. Az időskorúakkal való eddiginél fokozottabb 'és behatóbb foglalkozást mindenekelőtt az idősek többféle és mind gyakrabban jelentkező testi-lelki problémája teszi szükségessé. Ez utóbbi kérdésekkel foglalkozott az elmúlt év végén a „Reha” Hungary ’98. nemzetközi rehabilitációs kongresz- szus, amelyet a MOTESZ szervezésében Budapesten rendeztek meg. Deres már a határ A XX. század végére meghatározóvá vált bolygónkon a népességrobbanás és a hosszabb emberi életkor. E jelenségek meglehetősen szorosan összefüggenek a technikai és társadalmi fejlődéssel is. A globális változásokon belül nagy a regionális és a kisebb közigazgatási területek szerinti különbség - számos szempontból. Ennek ellenére, összességében megállapítható, hogy „őszül a világ”, egyre több lesz a deres hajú ember (és persze a kopaszodó, meg a tar fejű is), hiszen az említett jelek, jelenségek az öregedés természetes velejárói. Az átlagos és születéskor várható élettartam egyaránt növekszik. A fejletlenebb országokban sajátos az is, hogy a népességen belül növekszik az időskorúak aránya, csökken a reprodukciós ütem (ez a túlnépesedett országokban még kedvező is!) Magyarország különös, speciális demográfiai képet mutat: egyszerre fogy, csökken és öregszik is a népesség. A fejlettebb országok hosszabb életkort valószínűsítenek az elkövetkezendő években, évtizedekben és számszerűen is mind többen élik meg a 60-80 éves életkort. Az egész világon bekövetkezett jelentős változások gazdasági, egészségügyi, életminőségi, társadalmi, politikai és egyéb más következményekkel járnak, amelyek az öregedés ügyét a 21. század meghatározó és társadalompolitikai szempontból is jelentős és kiemelten fontos probléma- és feladatkörébe sorolják. Tudományok Érthető tehát, hogy már az utóbbi években is világszerte, így nálunk, Magyarországon is előtérbe került a gerontológia, mint az idősödés és az időskor tudománya. A másik tudományág a geriátria, mint az idősödés és az időskor „gyógyítása”, orvoslása, megelőzéssel és rehabilitációval egyaránt. (Rehabilitáción az elveszett vagy elvesztett képességek visszaállítását, ezek hátrányainak kiküszöbölését értjük. A rehabilitálás a csökkent munkaképességű dolgozó egészségi állapotának megfelelő munkába állítását jelenti.) „Egyedi elbírálás” Az utóbbi 30 év kutatásai szükségessé tették, a társadalmi változások pedig egyenesen kikényszerítették, hogy az idősödést, az öregedést biológiailag, pszichológiailag és szociológiailag rendszerszerűen elemezze és értelmezze a politika és a szakmapolitika is és a felmerülő kérdésekre így adjon megfelelő válaszokat. Az is világossá vált, hogy az öregedés általános megközelítése nem elégséges és nem is helyes, kizárólagosan személyre irányuló megkülönböztetés szükséges az időskorúak egészségének, életminőségének elemzésében, vizsgálatában és értékelésében. „Egyedi elbírálásra” van szükség tehát, ha helyes és pontos diagnózist (kórismét) kíván az orvoslás. Kiderült ugyanis, hogy minél inkább korosodik az ember, annál inkább különbözik másoktól (B.O.) (Folytatjuk) Tervek: történelmi utazás a Szentföldre Izraelbe látogat a pápa? Felvételünk még nagycsütörtökön készült: Jézus emberségességére emlékezve, a hagyomány alapján ilyenkor a katolikus egyházfők tizenkét pap lábát mossák és csókolják meg. Történelmi útra készül II. János Pál: tervei szerint jövő márciusban a Szentföldre látogatna a kereszténység harmadik évezredének kezdete alkalmából. Az utazás tervét az izraeli idegen- forgalmi minisztérium szóvivője jelentette be hétfőn azután, hogy Móse Kacav, a tárca birtokosa Jeruzsálemben megbeszéléseket folytatott Roger Etchegaray bíborossal, magas rangú vatikáni tisztviselővel. A történelem eddig legtöbbet utazó pápája már régóta hangoztatja azt a vágyát, hogy az új millennium alkalmából ellátogathasson Krisztus szülőhelyére, Betlehembe - amely most palesztin fennhatóság alatt van —, valamint halálának és feltámadásának helyszínére, Jeruzsálembe. Ez lenne az első pápai látogatás a Szentföldre azóta, hogy VI. Pál ott járt 1964-ben.
