Nógrád Megyei Hírlap, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-01 / 76. szám

Az expressz rántottától „A pókhasú pók”-ig Sosem hagyjuk ABBA! Az előtérben csontváz, va­lami rongydarabbal, az au­lában különös arcok, néhá- nyan a Neue Deutsche Welle idején divatos jelme­zekben rohangálnak. A színpadnak kikiáltott há­romszor három méteres pódiumon (amúgy lépcső­feljáró) elvont előadások, meg kevésbé elvont zenék követik egymást, a Csókki­rálytól valami amerikai gettó-rapig. A bejáratnál láttam még egy semmilyen irányzathoz nem sorolható képet is, száznyolcvan fok­kal megfordítva, kezdtem sajnálni, hogy nem szület­tem denevérnek, úgy talán jobban szemügyre vehet­tem volna - aztán kapcsol­tam, hogy nem én őrültem meg, csak éppen a salgótar­jáni Bolyai gimnáziumban megint fejre állt a világ. Most éppen huszonötöd- ször, ráadásul az alapító atyák jelenlétében, mi több, közreműködésével: az 1974- ben végzett IV/A osztály - ahogy elnéztem, csak rész­ben- újra összeállt néhány műsorszám erejéig. A fordított nap vagy más néven diáknap, megint más néven KISZ-nap annak ide­jén azzal kezdődött, hogy az akkor még működő iskolará­dióban kiosztottak néhány feladatot, úgy mint: hozzon minden osztály(ból valaki) tojásrántottát, néhányan tud­ják meg, hogy milyen színű zokni van a valamilyen rend­számú busz sofőrjén, mások pedig annak járjanak utána, hogy milyen névre hallgat és hol lakik a 163. számú hús­bolt vezetője. Mindez persze időre ment, a gyorsaság pontokat ért, a pontokat pedig a legsikere­sebb osztály beválthatta a fődíjra, ami egy rakomány csokoládé volt, higiéniailag messzemenően kifogástalan biliben(!) tálalva. (Itt kell megjegyezni, hogy az edény fent írt jellemzőit illetően a boltosban annak idején erős kételyek támadtak, így elő­ször vonakodott megpakolni azt a kért áruval...) Ez történt tehát 1974-ben, amikor a műsor/diáknap/ver- seny rövidebb volt és - a fel­adatkiosztást illetően - rá­dión keresztül zajlott, vi­szont sikerült bevonni a ta­nárokat is. Ehhez képest mi történt 1999-ben? A rádió hallgatott - legalábbis amikor ott jár­tam —, a magnó viszont nem, sőt az erősítők is igen jól szuperáltak, egy idő után el is gondolkodtam rajta, hogy felkeresem kezelőorvoso­mat, gyógyszerészemet és kérek valamit halláskároso­dás ellen. Aztán inkább ne­kiálltam beszélgetni az alapí­tókkal, akik elmesélték a fen­tieket, majd hozzátették, hogy idén a bili üvegből ké­szült. Egyikük célzott rá, hogy az ő idejükben még kicsit spontánabb volt a dolog, de a többiek azonnal közölték, hogy ez magánvélemény, nem közös álláspont. Idén egyébként ők is előadtak egy számot, éppen a jubileum tiszteletére, „A pókhasú pók” címmel, amely több kö­tél és egy hegymászó öreg­diák felhasználásával ké­szült, természetesen spontán. További ajándék az isko­lának, hogy készítettek egy kalóz honlapot az Internetre, sőt az oldalnak már gazdája is van. A beszélgetés egy idő után félbeszakadt, mert az alapítók kivonultak Csókki­rályt énekelni, s ezzel igen nagy sikert arattak. Több produkciót sajnos nem tudtam megnézni, de azt azért még sikerült megtud­nom, hogy a fődíj egy egész csokitorta volt, ehhez jött még a már említett üvegbili, tele egyéb édességekkel, s ezt mind a legjobbnak talált csa­pat kapta, ismét igazolva, hogy az ABB A-nak igaza volt, amikor megénekelte, hogy a győztes mindent visz. Igaz, a dal nem huszonöt éves, ha­nem csak tizenkilenc, viszont a svéd kvartett pályafutása is 1974-ben kezdődött, tehát egy közös pontot máris találtunk a bolyais diáknappal. ..-ye­Az „Európa expressz” a mű- vészfílmek és vígjátékok mel­lett új műfajjal szélesíti a ma­gyar film palettáját: izgalmas akció, életszagú téma feldol­gozásával. Pop plusz rock Vicces zenészek... Igazán remek hangulat uralkodott az „Európa expressz” című film forgatásain egy újabb hatalmas „Bon Bon”- sláger! De ezt már megszokhat­tuk * Hát igen! Ez az a zene, amire a szépségkirálynők - név szerint: Horváth Eva (Miss World Hun­gary ’98), Nagy Agnes (Miss Universe Hungary ’98), Garami Anett (Miss Universe Hungary ’99) és Balogh Nóra (Miss Uni­verse Hungary ’99 II. helyezett) - sem tudtak álljt parancsolni lábaiknak. így kezdődött a sztori! A Miss Universe Hun­gary irodája és történetünk fő­hősének „bázisa” ugyanis pont ugyanabban az épületben talál­ható, mindössze két szintkü­lönbséggel. Eképpen esett meg, oktatásban vett részt. Első zene­karát 15 évesen László Miksával alakította, aki napjainkban a La- dánybene 27 együttes frontem­bere. Négy év kemény munkájának és Karinthy Márton igazgató­nak köszönhetően sok lehető­sége nyílt nagy színházban, profi színészek társaságában kipró­bálnia magát. Napjainak nagy részét stúdióban töltötte, az egyikben mint tulajdonos, a má­sikban mint zeneszerző és éne­kes. Tehetségkutató versenyekre írt kezdő zenekaroknak kitűnő szerzeményeket, de folyamato­san a fejében motoszkált egy sa­ját lemez elkészítése is. Szabad idejében zenéket írogatott, míg­nem rátalált erre a hangzásra és dallamra, amit egyből magáénak érzett. Hajnal négyre megszüle­tett a dal, ami több mint sláger­gyanús! Az április elején megje­lenő nagylemez és az animáció­A „Péter-X” nevezetű formáció: azaz Gyuricza Péter és nem kevesebb, mint négy szépségkirálynő Az első magyar akciófilm nem szűkölködik a műfaj elen­gedhetetlen elemeiben, mint ahogy hazai mozisztárokban sem (Dobó Kata, Kamarás Iván, Stohl András, Schlanger András és még sorolhatnánk), na és persze a „Bon Bon” zene­kar (Szolnoki Péter és Török Tamás) sem hiányozhat ebből az igencsak impozáns felsorolás­ból. Ugyanis az egész stáb egy­öntetű szavazással a „Bon Bon”- t választotta a film főcímdalának elkészítéséhez. A zenekar és a stáb néhány tagja már korábbról ismerték egymást. Például Ka­marás Iván szerepelt a „Köszö­nöm, hogy vagy nekem” című nóta videoklipjében. Egy alka­lommal a stáb elment az együt­tes egyik fellépésére, majd a koncertet követő sörözésen megszülettek a részletek, így be­indult a gépezet. „Bon Bon” a stúdióban, „Bon Bon” a forgatá­son! Persze csak szemlélőként... A film forgatásának nagy ré­szét a MÁV Rt. által felkínált 5 km-es holtvágányon végezték, amit a csapat 270 alkalommal tett meg. Mondanunk sem kell, azóta senki sem utazott vonaton. Az egyik alkalommal a Déli pá­lyaudvar volt a helyszín, ahol Péter és Tamás igencsak meg­viccelte a stábot. Történt ugyanis, hogy éppen azt a jelene­tet forgatták, ahol Dobó Kata filmbeli vőlegénye féltékenységi rohamok közepette fel akar ug­rani a mozgásban lévő vonatra, ami rendezői instrukció alapján 10 km/óra sebességgel haladt. Pontosabban haladt volna ... Merthogy közben mozdonyve­zető-váltás történt, aki persze minderről semmit sem tudva a „Bon Bon”-os fiúk utasítására 50 km/óra sebességre kapcsolt. (Sőt, a stáb is csak a forgatás vé­gén értesült a poénról!) Hát, volt nagy kacagás, amikor szegény Schlager András, mit sem tudva a cselről, eszeveszett rohanásba kezdett, hogy elérje a vonatot. Szóval jó hangulatban teltek a forgatási és stúdiómunkálatok, miközben a két csapat teljesen összeszokott és mind a film, mind a zenekar által készített fő­címdal remekül sikerült, amit hamarosan mindenki láthat, hallhat, hiszen maxi CD formá­jában napokon belül kint a nóta, megspékelve a „Kövér dal” című vadonatúj „Bon Bon”-slá- gerrel. A remek munkát megkoroná­zandó, a munkálatok befejezése után az egész stáb - a zenekart is beleértve - hatalmas partit ren­dezett, amelynek stílszerűen a „horrorparti” elnevezést adták. A 40 napos forgatás alatt ugyanis 510 lövés dördült el, aminek 112 garnitúra ruha látta kárát. A csapat úgy döntött, hogy ezekben a ruhákban ünne­pelnek, mindezt pedig tetézte a „Bon Bon” „házi fellépése”, amit kifejezetten a barátok tisz­teletére adott. Jó hangulat, izgalmas film és hogy a lemez készítése közben felszűrődő hangokra a lányok felkapták a fejüket, olyannyira, hogy legközelebb már csak a klipforgatáson tértek maguk­hoz.-A lányokkal már ismertük egymást, mivel egy épületben dolgoztunk. Egyik este stúdió­munkálatok közben lejöttek hozzám és elkezdtek táncolni. Ekkor jött az ötlet, hogy a lá­nyok szerepeljenek a videoklip- ben, sőt Ági és Nóra úgy döntöt­tek, hogy beszállnak a produk­cióba is - mondta Gyuricza Pé­ter, aki már apró gyermekként több filmben szerepelt, 15 évesen pedig a színházi életbe is belekós­tolhatott. Zenei vonzódása szin­tén ekkorra nyúlik vissza, folya­matos ének-tánc- és beszéd­val készült videoklip kétségkívül új színfoltot hoz majd a hazai popzenei élet palettájára. * * * JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK! Elmúlt heti rejtvényünk he­lyes megfejtése: 25 ezer eladott példány után jár aranylemez. CD-k, illetve kazetták között vá­logathat szerkesztőségünkben: Juhász Enikő, Bátonyterenye, Ózdi u. 30 sz. Mai kérdésünk: A ,3on Bon” együttes melyik tagja származott el Salgótarjánból? Tippelni postai úton, nyílt levelezőlapon, vagy személyesen lehet a következő címen: Nógrád Megyei Hírlap, „Pop plusz rock”, 3100 Salgótar­ján, Erzsébet tér 6. sz. Beküldési határidő: április 7. Jó játékot! Sándor András A ’80-as évek legelejétől mű­ködik kisebb-nagyobb meg­szakításokkal a tarjáni „Fa­nyúl” zenekar. Igényes szö­vegvilágukkal, előremutató zenei megoldásaikkal rövid idő alatt az ország szakmailag legelismertebb zenészei kö­zött tudhatták magukat. Hogy őket miért nem lehet hallani a zenei adókon, annak egyetlen oka van: soha nem tudta őket „megvásárolni” egyetlen lemezkiadó cég, rádió- , vagy televíziócsatorna, produ­cer, menedzser stb. Saját beval­Henning Róbert: A hányatott élet a mély zene felé vezet Ismét színpadon a „Fanyúl” lásuk szerint azonban hiába voltak fesztiválfődíjasok, a személyi nézetkülönbségek mi­att megtört a zenekar szekér- rúdja. Most azonban újra kez­dik, remélve, hogy ebben a fiú- és lányegyüttesektől hemzsegő korban is akadnak, akik kíván­csiak zenéjükre. Ez minden bi­zonnyal így lesz, s külön öröm, hogy állandó próba- és fellépő­Nem tréfa: ma este 20 órakor újra kezdik helyük is akadt: a salgótarjáni N.Y.P.D. diszkó egyik fölújí­tott helyiségét bocsátotta ren­delkezésre az intézmény tulaj­donosa. Az ütős ebben a fölállásban Csonka Róbert, Szőke György szólógitározik, Kudella Aladár az éneklés mellett ezúttal a basszusgitárt ragadta kezébe, Henning Róbert pedig a szokott módon - és színvonalon - gitá­rozik, illetve énekel majd. A zenészek számos tervet forgat­nak a fejükben, a most elindí­tott klub-zenélés csak az első lépés. A folytatásról Henning Ró­bert előadóművészt, a frontem­bert kérdeztük.- Egyelőre örülünk annak, hogy megkaptuk ezt a helyet. Amíg nem alakul ki a végleges formációnk - ami azt jelenti, hogy valószínűleg még bővü­lünk -, addig itt fogunk játszani többek között Led Zeppelin-, Deep Purple-, Uriah Heep-da- lokat és néhány instrumentális kompozíciót - mondta a most negyvenkét éves gitáros.-A régi „Fanyúl"-zenékkel lehet majd még találkozni?- Természetesen.-Lemezen is, vagy „csak” klubokban?- Ez pénz függvénye. Körül­belül egy dupla lemezre együtt van az anyag. Ha valaki támo­gatja azt, amit csinálunk, akkor működik a dolog. Én már pénzt nem tudok ebbe tenni - nekem egy fillérem sincs. Ha úgy gon­dolja valaki, hogy ez megér annyit, akkor elmegyünk egy stúdióba és összekalapáljuk.-Nem mondhatni, hogy az élet nagyon kegyes volt önhöz. Hogyan sikerült összehoznia azt, amit eddig elért?- Én nem hiszem, hogy olyan nagyon sok mindent ki tudtam volna hozni abból, ami bennem rejlett. Nem igazán sok munkát fordítottam erre, amit létrehoztam az természetesen jött. Soha nem gyakoroltam, megfeszítve, minden egyébbel foglalkoztam, mert az élet saj­nos felőrli az embert. Tehát nem fordíthattam ele­gendő energiát a zenélésre, nem adhattam oda magam a gitár­nak. De lehet, hogy ez így jó. Talán, ha többet gyakorolhat­tam volna, vagy az élet annyira elkényeztet, hogy csak a mu­zsikára koncentrálhatok, nem lennék ilyen szinten, ahol most vagyok... — Milyen hatása volt a zené­jére, hogy nem túlzottan nyu­godt életet élt eddig?- Igazán mélyen csak az tud dalokat írni és előadni, a zene mély bugyraiba csak az tud el­jutni, akinek az átlagostól há- nyatottabb élet jut. Kell hozzá az élet iskolája. Akinek minden megadatik, az száraz és merev lesz. Aki iga­zán szenved az életben, az a gondolkodtatóbb dolgokba nyúl bele és jobban tudja értel­mezni a világot. Élő példák va­gyunk erre mindannyian. Ku­della Aladár barátom most ju­tott oda - élete delén -, hogy teljesen át tudja magát adni a muzsikának. Biztos, hogy most még mélyebben fog zenélni. Szőke Gyuri sok együttest ki­próbált, nem nagyon jött ki neki, sem össze az élet, pedig fesztiválokat nyertek meg, ugyanúgy, mint mi. ő most itt van velünk, csakúgy, mint Csonka Robi, aki tulajdonkép­pen őstagnak is mondható. Már csak az a lényeg, hogy mi is jól érezzük magunkat, meg a kö­zönség is.- A sors összesodort minket, öregeket, megpróbálunk vala­mit összehozni. Ez sok minde­nen múlik, annyira nem erőlkö­dünk, nem akarjuk már a vilá­got megváltani.- Öregesen, becsületesen?-Hát persze. Elmuzsikálga­tunk, reméljük mindenki job­ban érzi magát majd a zenétől, amit mi tudunk nyújtani. Most klasszikus rocknótákat játszunk és én azt hiszem, hogy az or­szágban ezt senki nem tudja így interpretálni.- Nem nyomja ez el a saját nótákat?- Nem gondolom. Előbb- utóbb biztosan „elő fognak jönni” a saját gondolataink, amik majd megnyilvánulnak szerzeményekben is. Ezt én ok­tóber tájára teszem, amikor va­lószínűleg már többen leszünk. Amit most csinálunk, azt a nagy elődök iránti tiszteletből tesszük. Dukay Nagy Ádám

Next

/
Thumbnails
Contents