Nógrád Megyei Hírlap, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-01 / 76. szám

6. oldal Mozaik 1999. április 1., csütörtök A pásztói rendőrkapitány, Bodrogi István antiterrorista-kiképzésen vett részt az amerikai Luisianában (1.) Elkerülni a tragédiát! - Aki keményen dolgozik, jól megél Gyakran látni a televízióban, hogy túszt vagy túszokat ejte^ nek a bűnözők, hogy ilyen áron meneküljenek. Az ilyen helyzetekre a világ számos országában rendelkezésre állnak speciális képzettségű szakemberek, akik adott esetben min­dent megtesznek az esetek vértelen megoldása érdekében. Közöttünk is élnek, dolgoznak ilyen felkészültségű szakem­berek. Egy közülük Bodrogi István rendőr alezredes, a pásztói rendőrkapitányság vezetője. Az alacsony, izmos felépítésű rendőrkapitány már nem tarto­zik a harmincasok korosztá­lyába, de azok az ismeretek, módszerek, amelyekre Luisi- ana államban oktatták, nem feltétlenül acélos izmokat kö­vetelnek. Sokkal inkább egyéb személyi adottságokat. A jó tű­rőképességet, beszédkészsé­get, kapcsolatteremtő képes­séget. Szokatlan helyzet-Hogyan jutott be egy kis vi­déki város vezető rendőre erre a fontos tanfolyamra?- Feltehetően szerepet ját­szott ebben az a nagy port fel­vert és felháborodást kiváltó géppisztolyos leszámolás Pásztó és Mátraszőlős között, ami akkoriban történt. Ez az első hazai bérgyilkosság na­gyon ránk irányította a közfi­gyelmet.- Nem sokkal ezután az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériuma támoga­tásával, az antiterrorista-se- gélyprogram keretében szer­veztek tanfolyamot. A parancs engem is ide szólított. A mi csoportunk a túsztárgyalás, vál­ságkezelés feladatait sajátította el - mondja Bodrogi István.- Az államokon belül hol tör­tént a felkészítésük?- A kiképzésünk Luisiana ál­lam fővárosában, Baton Rouge­ban, az egyetem területén elhe­lyezkedő állami rendőr-akadé­mián történt. Tizenkét órás re­pülőút után érkeztünk egy telje­sen más világba. Nagyon szo­katlan helyzet volt, de szeren­csére hamar helyreállt a bioló­giai óránk is, hiszen az itthoni időszámításhoz képest hét órát „siettünk” - emlékezik moso­lyogva a kapitány. . - Nagyon kedves volt a fo­gadtatás, noha kezdetben kissé balkáninak néztek minket. Az első beszélgetés után azonban ez teljesen megváltozott.-Milyen volt az elhelyezés, az oktatás?- Kétszemélyes szobákban kaptunk szállást, teljes komfort­tal, önkiszolgáló étkezéssel, bő és változatos étrenddel. A kép­zés napi nyolc órában történt, következetesen és keményen. Vendéglátóink ebben nem is­mertek tréfát. Ami nekem na­gyon tetszett és ami nálunk nem tapasztalható, az elmélet és a gyakorlat közvetlen egy­sége. Ez azt jelenti, hogy ha elméletileg átvettek valamit, azt a gyakorlatban is azonnal meg­oldották. Nagy türelem-Mi kell ahhoz, hogy valaki túsztárgyaló legyen, s mi a fel­adata ?- A túsztárgyalónak elen­gedhetetlen jellemzője a hig­gadtság, a nyugodtság, az igen nagy tolerancia, tűrőképesség. Sokszor órákon keresztül kell visszatérni újra és újra a dol­gokra. Egy túsztárgyaló nem lehet ingerült, durva, ideges, mert ezzel életeket veszélyez­tethet. - A kapitány nevetve jegyzi meg, hogy ezt civilesen fapofa magatartásnak nevezik.- Mindezek nem elhanya­golható körülmények, hiszen a túsztárgyaló az adott esetben a hatóságok szóvivője. Mint ilyen, a legfontosabb láncszem a túszejtő és a hatóság között. Meghatározó, hogy meg tudja- e szólaltatni a túszszedőket.-Ugyanakkor az is fontos, hogy a főnökökkel is megfe­lelő módon tudjon kommuni­kálni, elkerülve ezzel az idő előtti taktikai beavatkozást. Két döntő feladata van. El kell érnie, hogy a túszszedő elen­gedje a túszait és adja meg magát, illetve elő kell készíte­nie az eredményes beavatko­zást.- Milyen módszert alkalmaz­tak a kiképzésben az amerikai kollégák?- Az USA-ban megtörtént túszügyekről készített filmeket néztünk. A vetítés részletekben történt, hogy bekapcsolódhas­sunk a megoldás menetébe. Megnéztük a történetet addig, amikor a rendőrség tudomására jutott a túszejtés. Akkor el kel­lett mondani, hogy miként kez­denénk hozzá a megoldáshoz. A megtörtént eseteket fo­lyamatosan dolgozták fel. Úgy, hogy a hallgatók nem tudták a végkifejletet. Verziókat kellett felállítani, tippelni kellett a megoldási módozatokra és az eredményre. A tanfolyam vé­gén pedig egész napos záró­vizsga következett, ugyanolyan körülmények között, mintha élesben történt volna minden.- Hosszú lenne elmondani, hogy a túszejtéses bűncselek­mények esetében mennyi korlá­tozást kell bevezetni. Ilyen le­het például, hogy ne tudjon te­lefonálni, ha szükséges el kell zárni a vizet, a villanyt. Ezzel érzékeltetve a célszeméllyel, hogy az erő a mi kezünkben van. Sehol sincs két egyforma ügy, éppen ezért minden túsz­esetet kiértékelnek. A jogsza­bály előírja, hogy a hatóságok lehetőleg vér nélküli megoldást találjanak. Nem lehet kizárni azonban a véres megoldást, de azt mindig szigorú vizsgálat követi. S ha a vizsgálat kideríti, hogy ez elkerülhető lett volna akkor nagyon komoly követ­kezményei lehetnek az ügyben résztvevőknek. Kell a tréning- Tehát a legfontosabb a tragé­dia elkerülése?- Igen. A túsz megmentése nagyon fontos, de előfordulhat többnyire vallási és politikai fanatikusok esetében, hogy akár a túszok feláldozásával is meg kell oldani a helyzetet, mert egyébként aránytalanul nagyobb sérelem émé a külvi­lágot. Szerencsére ezek a rit­kább esetek.- Nálunk mi a helyzet?-Hazai tapasztalatunk sze­rencsére még nem sok van, ne is legyen! Fel kell készülni azonban, hogy nálunk is bármi­kor bekövetkezhet ilyen eset. Vannak jól képzett szakembe­rek az ilyen esetekre, noha a képzésük lehetne folyamato­sabb. Szükség lenne rá, mert tudom magamról, hogy a tanfo­lyam után frissen éltek bennem a tanultak, de a nem használt ismeretek hamarabb kopnak. Tréning kell hozzá. Ahhoz, hogy egy ember órákon keresz­tül tudja ezt a tevékenységet csinálni.- Itthon szükség volt már erre a tudásra?-A balassagyarmati bünte­tés-végrehajtási intézetben csi­náltunk egy gyakorlatot, ahol nem én voltam a túsztárgyaló, hanem az egyik túszejtő. Ennek a megoldásnak szakmai indokai voltak. Nagyon jól sikerült a dolog, ezt állapították meg a vezetőim, a kollégáim viszont nem dicsértek meg. A gyakorlat végén a taktikai egység a földre nyomott rendesen. A kollégá­mat is, aki a túsz szerepét ját­szotta. Elfelejtettem figyelmez­tetni rá, hogy a túszokat ugyan­úgy lenyomják, akár csak a túszejtőket. Ennek az a magyarázata, hogy előfordultak esetek, ami­kor a túszejtők átöltöztek a tú­szok ruhájába és fordítva. A kommandósok a túszejtőkre ve­tették magukat, míg a túszejtők lelőtték a kommandósokat. Magyar kolónia- Egy adott helyzetben eredmé­nyes lenne a megmérkó'zés a túszejtővei?- Ügy dolgoznánk, hogy eredményes legyen. Persze vannak erre a rendőrség külön­leges egységénél tőlünk sokkal jobban képzett, edzésben lévő kollégák. Ámde az a fontos, hogy a kezdeti időszakot, amíg a magas szinten képzett és erre szakosodott kollégák meg nem érkeznek, tartani tudjuk.-Milyenek a luisianai civil hétköznapok?- Sok kellemes emléket őr­zök magamban. Ez nagyrészt köszönhető az ottani magyar kolónia tagjainak, akik rendsze­resen látogattak minket. Segí­tettek eligazodni abban az ér­dekes világban. A napi munka után minden estére programot szerveztek. Természetesen elő­ször a közvetlen környezettel próbáltunk megismerkedni. Ámde a méretek abban a világ­ban egészen mások. A helyi egyetemről tudni kell, hogy háromezer hektáron terül el, mintegy három-öt ezer fős tanári kara és kiszolgáló­személyzete van, s több tízezer diákja. A stadionja százezer fé­rőhelyes. Az egyetemen két­száznegyven karon lehet ta­nulni. Áz állatorvostól a szín­házi rendezőig lehet diplomát szerezni. Valóságos város, kü­lönböző gazdaságokkal körül­véve, amelyek a gyakorlati képzést segítik.- A számos érdekesség mel­lett megtekintettük a helyi bör­tönt is - folytatja Bodrogi Ist­ván. - Ide az enyhébb súlyú el­ítélteket csukják be. Ebben az intézetben az öt évet meg nem haladó büntetésüket töltik a ra­bok. A sheriffrészlegbe azon­ban nem mehettünk be, mert éppen zárva volt. Bezárt börtön-Nem voltak bűnözők, akiket bezárhattak volna oda? A kapitány elneveti magát.- Szó sincs róla! Mivel a vá­ros lakosai elmaradtak a helyi adók fizetésével, a város veze­tése azt mondta:- Ha a polgárok nem fizetik az adót, bezárják a börtönt! S megtették. Amikor az állam­polgárok panaszkodtak, hogy sok a bűnöző, közölték velük, fizessék be az adót, s kinyitják a börtönt. Ilyesmi a demokráci­ában lehetséges.- Jutott-e idő Luisiana állam megismerésére ?-Őszintén szólva erre ke­vés időnk volt. Látogatást tet­tünk a Mississippi deltavidé­kén, ami 150 mérföld széles, valóságos vízi dzsungel. Me­seszerű élmény. Elvittek a Mexikói-öbölhöz. Átmentünk az öböl Mississippi állambeli részére. Voltunk New Orle- ansban, a jazz hazájában, ahol minden utcasarkon folyama­tosan zenélnek a jazzegyütte­sek. Az önkéntes adományo­kat pedig kalapba, vagy hang­szertokba gyűjtik, mint egy­koron nálunk is tették a ván­dormuzsikusok. De nemcsak muzikálisak az ottani embe­rek, bármely napszakban szí­vesen táncra is perdülnek. A látnivalók közül nem le­hetett kihagyni az arab piacot sem, ahol bármit, akár repü­lőgépet is lehet vásárolni. Itt is érvényesül minden piac íratlan szabálya, aki nem al­kuszik, azt nem tekintik ko­moly partnernek. S persze, hogy elmentek megnézni a Borbon Streetet, a rossz lányok utcáját is. Bár itt egyetlen tanfolyami résztve­vőnek sem termett luisianai virágszál. No, nem azért mert nem voltak tetszetősek a lá­nyok, hanem egészen másért. De erről később.- Milyen az amerikai ember?-Hét közben nagyon ke­ményen dolgozik, elvárja hogy ezért meg is fizessék. A hét vége azonban a pihenésé. A víkend például Luisianában is szent dolog. Az emberek nem robotolnak mint nálunk. Az átlagember a nagypoliti­kával sem foglalkozik. Azt mondja, hogy azért válasz­totta meg a szenátorát, azért kapja a fizetést, hogy képvi­selje az érdekeit.- Viszont a helyi dolgokra élénken odafigyelnek. Min­den egyes önkormányzati ha­tározatot minden utcasarkon lehet látni. Az állampolgárok kellő tájékoztatást kapnak róla, hogy mikor mi történik. Nem szokatlanok a napiren­den zajló demonstrációk sem, melyeket bármilyen ügyben lehet rendezni. Az érdekeltek békésen felvonulnak, de alig vetnek rájuk ügyet, azután minden megy tovább a maga útján. Memorandum- Milyenek a társadalmi kap­csolatok, az erkölcsök, a szo­kások?- Megérkezésünk után azonnal kaptunk egy fontos memorandumot, amelyben felhívták a figyelmünket az odakinti viselkedésre. Az em­lékeztető az amerikai jog­rendszer szempontjaira fi­gyelmeztetett. Ebből kiderült, hogy a helyi törvények na­gyon szigorúak, különösen az autóvezetéssel és az alkohol- fogyasztással kapcsolatban. Pádár András (Folytatjuk) Száztíz éve avatták fel az Eiffel-tornyot Párizsban Svájci építész tervezte 1889. március 31-én adták át a párizsi Mars-mezőn a kö­zönségnek az Eiffel-tornyot, amely a francia forradalom centenáriumán rendezett pá­rizsi világkiállítás szenzációja volt. A 300 méteres torony nevét építőjéről, Gustave Eif­felről kapta. Eiffel 1832. december 15-én született Dijonban, német be­vándorló családban. Fémszer­kezetek, főleg hidak építésére szakosodott. Felismerte, hogy a nagy fesztávolságok áthidalá­sához az akkori technikai szin­ten hengerelt, illetve folytacél elemekből alakított, szegecselt térbeli rácsos tartószerkezetek a legelőnyösebbek. Nagy méretű acélvázas szer­kezeteinél felismerte a szél­nyomás jelentőségét. Hazájá­ban acélhidak és viaduktok so­rát építette meg. A modem ae­rodinamika egyik kidolgozója volt, és a repülés úttörői között is számon tartják. Magyaror­szágon az Eiffel-cég részt vett a Margit-híd és a szegedi közúti híd építésében és a Nyugati pá­lyaudvar tervezésében. Eiffel az elsők között alkal­mazott sűrített levegős keszo- nokat a hidak alapozásánál. A New York-i Szabadságszobor tartószerkezetét és a nizzai csil­lagvizsgáló forgatható kupolá­ját is ő tervezte. Az iroda mun­kája az 1914-ben megnyílt Pa­nama-csatorna számos hídja és zsilipje is. A tervezőirodát és magát Eiffelt legértelmetlenebb építménye, az 1889-es párizsi világkiállításra felépített Eiffel- torony tette világhírűvé, noha a közhittel ellentétben nem Eif­fel, hanem Maurice Koechlin svájci építészmérnök tervezte. Párizs városa 700 ajánlat kö­zül választotta ki Koechlin ter­vét. A 300 m-es (1000 láb) ma­gasság elérése már régóta nagy kihívást jelentett az építészek körében. Az Eiffel-torony a vi­lág akkori legmagasabb épít­ménye lett, egészen 1930-ig, a New York-i Chrysler Building felépítéséig. 1957-ben egy té­véantenna rászerelésével ma­gassága 320,8 méterre nőtt. A terv és a torony nemcsak csodá- ' latot, de megütközést is keltett, hiszen még soha hasonló épít­mény nem készült, és kétszer akkora volt, mint a római Szt. Péter bazilika vagy a gizai pi­ramisok. Az alapozás öt hóna­pig, a szerkezetépítés tízméte­res előregyártott elemekből 21 hónapig tartott. Ez volt az első olyan építkezés, amelynek minden fázisát végigfényképez­ték. Hét és fél millió akkori frankba került, két év, két hó­nap és két nap alatt készült el. mindenre lehet. Minden héten vidáman indulhat a reggel! Mert öt napon át négy órán keresztül, három műsorvezetővel kétségtelenül csak egy rádióműsor kíséri útjára - Danubius Cappuccino, a Tripla Reggeli. És ráébredni sohasem késő, hiszen minden hétköznap reggel belekóstolhat. A 80-as és a 90-es évek legjobb zenéi (6:00-10:00), Ébresztés (6:00-7:30), Kulturális besúgó (8:00-8:30), Horrorszkóp (7:30-8:00), Híres Ember (9:15-9:45), Álljunk meg egy magyarán szólva (7:15-7:45). Szimplán ennyi. Duplán megéri! Triplán szervírozzák: Jakupcsek Gabriella, Búza Sándor és Gundel Takács Gábor. Engedje, hogy felcsavarják a bioritmusát! • • DANUBIUS ^ CAPPUCCINO

Next

/
Thumbnails
Contents