Nógrád Megyei Hírlap, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)
1999-04-28 / 98. szám
2. oldal SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép 1999. április 28., szerda A „Medves-ügy”-ahogy a kuratórium elnöke látja A Nógrád Ifjúságért Alapítványt Nógrád Megye Közgyűlése hozta létre 1990-ben. Alapításkor az alapítvány tulajdonába került a balassagyarmati Nyírjes Ifjúsági Tábor és a salgótarjáni Hotel Medves és Ifjúsági Tábor. Az alapítvány a két ingatlan bérbeadásából befolyó árbevétel mellett egyéb forrásokkal nem rendelkezik. Ez a körülmény is hozzájárulhatott ahhoz, hogy mára kialakult az a vitát keltő helyzet, amelyet az olvasó az elmúlt hetek megyei és országos híradásaiból ismerhet és amelyet a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése az 1999. április 21-én megtartott, rendkívüli ülésén tárgyalt meg. Erre az ülésre készült el Farkas Szabolcsnak, az alapítvány kuratóriuma jelenlegi elnökének beszámolója, melynek szerkesztett változatát az alábbiakban adjuk közre. Érdekeltségnövelő támogatás a közkönyvtárakért Önkormányzati ösztönző A jelenlegi beszámoló kiemelten az 1999. február 1. utáni időszakra korlátozódik. Az előző kuratórium mandátuma 1999. január 31-ével lejárt, az új kuratórium azonban nem tudta megkezdeni a munkáját, mert a megválasztott elnök lemondott. A közgyűlés az 1999. február 16-i ülésén fogadta el a lemondást és ugyanakkor engem bízott meg 2002. február 1-jéig az elnöki teendők ellátásával. Első feladatom az új összetételű kuratórium összehívása volt, mely a megválasztása óta eltelt időszakban addig nem működött. Ez három napon belül megtörtént, így február 19-én megtartottuk első ülésünket. Az ülés kiemelt témája a Hotel Medves körül kialakult helyzet tisztázása volt, valamint annak a legoptimálisabb megoldásnak a keresése, mellyel mielőbb beüzemeltethető az objektum. A helyzet akkorra kritikussá vált: azzal együtt, hogy az alapítványnak a korábbi bérlőktől jelentős követelése vplt, tartozásai is felhalmozódtak. A gondot tovább növelte, hogy a korábbi kuratórium az objektum vagyonvédelme érdekében őrző-védő szolgálattal kötött szerződést, mely havonta 500 ezer forint költséget jelentett. Hozzávéve a fagyveszély miatti kötelező fűtés további 250 ezer forintos kiadásait, valamint a közműköltségeket, közel havi 1 millió forint kiadás terhelte az alapítványt. Az előző bérlővel a bérleti jogviszony felmondása után néhány nappal volt ugyan jelentkező aki megszemlélte az objektumot és azzal távozott, hogy amennyiben bérleti szerződést kívánnak kötni, konkrét ajánlatával napokon belül jelentkezni fog. Ez azonban a mai napig nem történt meg. A kuratórium 1999. február 19-i ülésén felvetődött a pályáztatás lehetősége. A pályáztatással járó további 1-2 hónapos üzemeltetési - havi közel 1 millió forint - költséget tekintve ez az alapítványt a teljes csődbe sodorta volna, hiszen a számított kötelezettségeink megközelítették a 4 millió forintot. így a kuratórium az anyagi helyzetre való tekintettel ezt a lehetőséget elvetette. A kuratórium felhatalmazása alapján tárgyaltam ugyan cégekkel és magán- személyekkel is az ingatlan bérbeadásával kapcsolatban, ám ezek a tárgyalások nem hoztak eredményt. Ezt követően kezdeményezett tárgyalásokat a salgótarjáni vállalkozókat tömörítő Taiján-Mát- rix Kft. A kuratóriumot a február 26-i ülésen tájékoztattam a társasággal lefolytatott tárgyalásról, melynek lényeges pontja volt, a 4 millió forintos kamatmentes hitel biztosítása, amely összeg a fennálló tartozásainkat fedezte. Ezen az ülésen döntés született arról is, hogy az őrzés-védés jelenlegi formáját felmondjuk, és csak a csökkentett éjszakai őrzést kérjük. A szálloda mielőbbi beüzemelése érdekében március 1-jétől 5 főt alkalmaztunk (két fűtő, két takarító, recepciós) egyben megkezdtük az épület festését, takarítását a Borbély Lajos szakközépiskola segítségével. A kuratórium következő ülését március 3-án tartotta, melyen bemutattam a jogtanácsosunk által készített szerződéstervezetet és javaslatot tettem módosításokra. A tervezet lényeges pontjaival a kuratórium tagjai egyhangúlag egyetértettek és a módosítást követően a március 9-i ülésén ellenszavazat és tartózkodás nélkül került elfogadásra a szerződés, amely 10-én került aláírásra, ezzel egy időben megkezdődött az épület átadása a közművek fogyasztómérőinek leolvasásával és a leltár szerinti átadással, amely 15-re befejeződött. Az átadást követően is figyelemmel kíséijük a bérlő tevékenységét és elképzeléseinket a jövőt illetően közösen alakítjuk ki. A hotelrész mindhárom szintje kifestve, kitakarítva újra fogadhat vendégeket. A húsvéti ünnepekben már voltak vendégek és jelentős számban érkeztek a Salgó Rallye-re is. A Tarján-Mátrix közös vállalattal kötött üzemeltetési szerződés véleményem szerint mindenben megfelel a Polgári törvénykönyv előírásainak és nem hátrányos az alapítvány számára. Tartalmát tekintve - megítélésem szerint - az alábbiakat kell figyelembe venni: 1. A korábbi bérleti szerződések megkötése során az alapítvány az elérhető legmagasabb bérleti díj kikötésére törekedett. 2. A pályázók, hogy a bérleti jogot elnyeljék, a gazdasági lehetőségeknek nem megfelelő, a hazai idegenforgalmi viszonyok között alig kitermelhető díjakat ígértek. 3. A tervezett bevételeket nem tudták elérni, ezért jelentős adóssággal fejezték be működésüket. 4. A bérlők az objektumot teljesen lelakták és 1999-re eljutottunk oda, hogy több tízmilliós felújításra lenne szükség, hiszen a jelenlegi műszaki állapot már a használhatóságot is korlátozza. 5. Az üzemeltetési szerződés az említett tapasztalatok figyelembevételével készült. Az önkormányzatok könyvtárfejlesztésre fordítható állami támogatását fejkvótában nevesítették. Mértéke, a feladathoz képest minimális, s arra sincs garancia, hogy e kevéske is, arra a célra fordítódik, amire szánták. Nem mindegyik könyvtárfenntartó költi ugyanis a csekélyke állami pénzt a könyvtárára, s ha igen, még akkor is kérdéses, a fenntartás, működtetés költségei mellett jut-e arra, amitől végül is könyvtár marad a könyvtár - azaz állománygyarapításra. Újólag egy rendelettel próbálják megfogni az önkormányzatokat, amely az érdekeltségnövelő támogatásról szól. Erre, kivétel nélkül mindegyik nyilvános könyvtárat fenntartó települési önkormányzat pályázhat, az előző évi állománygyarapításra fordított összeg arányában. A salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtár és a Magyar Könyvtárosok Egyesülete megyei szervezete kiadásában nemrég megjelent Forrás című szakmai tájékoztató épp a múlt évi beszerzési keretek tükrében vizsgálja Nógrád megye közkönyvtárait. Ebből kiderül, a könyvtárak több mint 10 százalékában egyáltalán nem volt dokumentumbeszerzés, hét helységről nem tudható, működik egyáltalán könyvtár helyben. A megye könyvtárainak 34,4 százalékában az országos átlag alatti volt a gyarapítás mértéke, azaz, az egy főre vetített összeg még a 65 forintot sem érte el. Az egy lakosra jutó gyarapítási összeg kirívóan kevés volt Szendehelyen (8 Ft), Mihálygergén, (11 Ft), Dejtá- ron 1 Ft-tal több, Alsópetény- ben (15 Ft), Őrhalomban (18 Ft). Meglepően sok helyütt mozog húsz és harminc forint között az egy lakosra eső könyvvásárlási összeg, s a városi könyvtárak legtöbbjében sem éri el az országos átlagot a gyarapodás mértéke, amely a városiakban 102 forintot jelent. Bá- tonyterenyén ez 79 forintra alakult, de még a megyeszékhelyen sem volt kedvezőbb. Tapasztalható azért jó értelemben vett érdekesség is a számadatokban. Elsőül Nagybárkány említendő, ahol az éves gyarapításra fordított összeg 515 ezer volt, minek következtében az egy lakosra jutó 734 forint, s ezzel az ösz- szeggel a dobogó első helyére is került. Pusztaberki második helyre szorult a 681 forintos arányával, Rétság pedig a harmadikra az 523 forinttal. Az adatokból egyébként elsősorban arra lehet következtetni, hogy a könyvtárosok zöme - a könyvtárlátogatók érdekében - szünet nélkül gyártja a különféle pályázati anyagokat, főként a kettős - iskolai és nyilvános - funkciót is betöltők. De a számokból az is kiolvasható, hogy az önkormányzatok egy része felismerte, hogy a könyvtár megfelelő működéséhez új dokumentumokra van szükség. S azt, hogy ha saját erőből többet áldoz e célra, nagyobb az esélye arra, hogy a központi pénzforrásokból részesüljön. A könyvtárak több forrásból kiegészített beszerzési kerete egyébként nem, vagy alig-alig tudja követni az egyre emelkedő könyvárakat. Az átlagosnak mondható 20-30 ezer forintnyi beszerzési keretből, az 1000 forintos átlagárú könyvek figyelembevételével, az átlagos könyvtárnak évente csak 20-30 darab friss dokumentum vásárlására telik, s akkor még egyetlen sajtóterméke sincs. J. K. — Pásztó, a béke szigete - Hagyománnyá nemesedett egy kezdeményezés Versünnep - igazgyöngyökkel Mi sem állt távolabb a „Tehetséges Pásztói Gyermekekért” Alapítvány vezetőitől, mint a politizálás, amikor öt évvel ezelőtt először meghirdették József Attila szép szavaival fémjelzett, „Gyöngy a csillag” elnevezésű nemzetközi versmondóversenyt. Ezúttal mégsem lehetett eltekinteni attól a háborús helyzettől, amely déli szomszédainknál ismételten kialakult. Szívszorító érzés volt hallani a Vajdaságból érkezett gyerekek magas színvonalú versmondását annak tudatában, hogy milyen körülmények között kellett felkészülniük. Nem véletlenül nevezte Si- sák Imre polgármester üdvözlőbeszédében Pásztót, a kezdeményezésből hagyományt teremtett várost a béke szigetének. - S bár kicsi ez a település, e rendezvény csak egy az értékek sorából, ez mit sem von le jelentőségéből. Hiszen az éjszaka sötétjét is parányi csillagok törik át - mondta szemléletesen. De nemcsak a vajdaságiak tettek ki magukért, hanem szinte valamennyi - negyvenegy - pódiumra lépett versmondó kiváló teljesítményt nyújtott. Méltón képviselték a magyar kultúrát - ezen belül a mérhetetlenül gazdag irodalmat, költészetet- a Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből és az idén először Szlovéniából(l) érkezett gyerekek éppúgy, mint azok, akik a határon belülről - tizenöt megyéből - érkeztek Pásztora. A vendéglátó megye képviseletében a helyi Dózsa és a Gárdonyi iskola versmondói szerepteltek. Ezekben az intézményekben a Zsolnai József- féle nyelvi és irodalmi kommunikációs program szerint tanítanak illetve tanulnak. A színpadképes szereplésben elévülhetetlen érdemeik vannak a felkészítő tanároknak, akik évről évre nagy igyekezettel és növekvő hozzáértéssel pallérozzák a gondjaikra bízott tehetségeket. Ez derült ki azon a szakmai beszélgetésen is, amelynek keretében a szakmai zsűri - élén Kiss László elnökkel, minisztériumi szakfőtanácsossal, a Magyar Versmondók Egyesületének alelnökével - minden versmondóról elmondta a véleményét, megfogalmazta a továbblépiéshez szükséges tanácsait. Kiss László valamennyi résztvevő elismerését, köszönetét tolmácsolta akkor, amikor összefoglaló értékelésében a versünnep házigazdáiról, rendezőiről is szólt. - Hál’ Istennek Pásztón vannak olyan emberek, akik a szép szó szerepét a magyarságtudat erősítésében, az anyanyelvi kultúra megőrzésében, az emberformálásban fontosnak tartják - mondta. Szavait igazolta az a sok-sok különdíj is, amelyet Pásztó város, a Magyar Versmondók Egyesülete, a Magyar Versmondásért Alapítvány, Antal András iparművész, a Dózsa György Általános Iskola diákönkormányzata, szülői munka- közössége és jó néhány helyi érdekeltségű cég, vállalkozó ajánlott fel az ifjú versmondóknak. A szakmai zsűri a következőket helyezte az első öt helyre: Kelemen Adél (Feketics - Vajdaság), Deák Norbert (Szekszárd), Hódi Eszter (Szeged), Nagy-Babos Janka (Kéz- divásárhely - Erdély), Pál Agnes (Feketics). Pásztó város kü- löndíját Bálint Andrea (Kézdi- vásárhely) és Nagy Beáta (Dózsa - Pásztó) kapta. A legeredményesebb felkészítő tanár címet Bart a Júliának (Feketics) ítélték oda. Csongrády Béla Barna-Márk Antónia a fővárosból érkezett fotó: r. t. Lakáshelyzet Nógrád megyében - Településenkénti szélsőségek (2.) Minőségi változások A lakásellátás mutatója - mint tegnapi írásunkban utaltunk rá - Nógrád megyében a ’90-es években folyamatos javulásról „árulkodott”. A megyei szintű - még nemzetközileg is elismerésre méltó - átlag mögött azonban településenként meglehetősen differenciált a kép. A mennyiségi lakásigények kielégítése mellett egyre inkább előtérbe kerültek a minőségi kívánalmak is. Ugyanakkor a régi, elavult lakások is jelentős arányt képviselnek még. Ezzel együtt komoly minőségi változások következtek be a lakások közművesítése stb. terén, írásunk a KSH Nógrád Megyei Igazgatósága időszakos információinak felhasználásával készült. A lakásellátás színvonalának javulását érzékeltetik a statisztikai adatok, amelyek szerint a 100 lakásra jutó lakosok száma Nógrád megyében 1998. január 1-jén 248 fő volt, jobb az országos átlagnál (251 fő), s a megyék rangsorában is közel vagyunk a dobogós helyezéshez (Heves megyével azonosan az 5-6. helyet foglaljuk el.) Szakemberek úgy vélik, hogy ez a lakásellátási mutató már nemzetközi ösz- szehasonIrtásban is figyelemreméltó. (Bárcsak minden társadalmi-gazdasági mutató „tekintetében” ilyen előkelő pozíciót „birtokolnánk”). Amit az átlag eltakar Megyén belül kistérségenként 235 (bátonyterenyei) és 269 fő (szécsényi) között ingadozik a mutató értéke, településenként azonban ennél jóval nagyobb eltérések is tapasztalhatóak. Legkisebb a mutató értéke azokon a kistelepüléseken (Kutasó 140, Cserhátszentiván 145 stb.), ahol kevés a gyermek és sok az egyedül élő idős ember. Ugyanakkor vannak települések, ahol a mutató értéke meghaladja a 300 főt is (Nógrádmegyer, Sóshartyán, Szügy stb.) Itt az átlagosnál több a gyermek és kevesebb az idősebb ember. Tehát megyei átlagban - országosan és még nemzetközileg is - kedvezőnek mondható lakásellátási mutató mögött meglehetősen szélsőséges értékek húzódnak meg. így a lakáshiány, a lakások iránti igény nem egyformán jelentkezik a megye minden területén, egyes településein. Javuló komfortfokozat A mennyiségi lakásigények kielégítése mellett egyre inkább előtérbe kerülnek a minőségi igények is. Bár az utóbbi 2-3 évtizedben épült lakások esetében megfigyelhető az alapterület bővülése, a komfortfokozat javulása, a többszobás lakások számának növekedése, a lakásépítés nagyarányú visszaesése következtében a lakásállomány egészére vonatkozóan mérsékeltebb eredményt hozott. Ennek egyik oka az is, - amire írásunk első részében utaltunk -, hogy a régi, elavult, kis alapterületű, komfort nélküli lakások még jelentős arányt képviselnek. A lakásállomány egynegyede 1945 előtt épült, s ugyanilyen arányt képviselnek az 1945-1969 között épült lakások, amelyek a mai igényeket nem elégítik ki. Az 1960 évi népszámláláskor a lakások közel 60 százaléka 1-2 szobás, egyharmada komfortnélküli volt. A lakások átlagos alapterülete az 1980. évi 61 négyzetméterrel szemben 1996-ban már 70 négyzetméternél is nagyobb volt ugyan, de még egyhatoda mindig 50 négyzetméternél kisebb. Korszerűbb közművek Jelentős minőségi változás következett be a lakások közművesítésében, amely főként a közüzemi vízellátás és a vezetékes gázellátás fejlesztésének eredménye. A közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakások száma 1980 óta 2,5-szeresére, a vezetékes gázellátásban részesülőké 5,5-szeresére nőtt, aminek következtében 1997. év végén a megyében a lakások 87,1 százaléka közüzemi vízzel ellátott volt, s mintegy 40 százalékot tett ki a vezetékes gázfogyasztók összes lakáshoz viszonyított aránya. A szennyvízcsatorna-hálózatba bekapcsolt lakások száma ugyanakkor csak másfélszeresére bővült, aránya 28,7 százalékra emelkedett. Az eltérő mértékű fejlesztés következtében a közműolló tovább nyílt: míg 1980-ban a vízvezetékbe bekapcsolt lakások 55,3 százaléka szennyvízcsatorna-hálózathoz is csatlakozott, addig 1997 végén csak 32,9 százaléka. A távfűtésbe és melegvízszolgáltatásba bekapcsolt lakások száma mintegy másfélszeresére növekedett 1980 óta, a villamos energia háztartási fogyasztóinak száma 20 százalékkal bővült. (B. O.) (Vége)
