Nógrád Megyei Hírlap, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-24-25 / 95. szám

LlIíI'V LíClL A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE s I 1 L‘l 1999. ÁPRILIS 24, | „Az irodalom nem hamburger” Vendégünk Turczi István, a „Parnasszus” főszerkesztője, író, költő, műfordító A Palócföld legújabb száma Magyarország egyetlen költészeti folyóirata, a „Parnasszus” közreműködéséveljelent meg. A Pa­lócföld főszerkesztője, Pál József író és a Pódium Versmondó Kör vezetője Sándor Zoltán előadóművész, illetve kör tagjai, Jakab Gabriella és Deák István látták ez alkalomból vendégül a Balassi Bálint Könyvtárban Turczi István József Attila-díjas író, költő, műfordítót, a Parnasszus főszerkesztőjét, őt kérdez­tük a „Palóc Parnasszusáról - amely ezúttal a nógrádi lap al­címe -, a költészet, az irodalom helyzetéről.- A folyóiratok hozzáférhetőek, s szinte egyike sem drágább egy csomag cigarettánál, verster­mésünk ma is értékes része kul­túránknak, és az is tény, hogy ez a műfaj nem igényli a többhetes olvasói figyelmet, mint például egy nagy regény. Mi lehet an­nak az oka, hogy mégis hát­térbe szorult az irodalmon be­lül a vers?-Valóban érzékelhető volt egy eltávolodási folyamat a költészet és a közönség között, de ez a folyamat úgy érzem vé­get ért és egy új időszak kezdő­dik. Menjünk vissza egy kicsit az időben! Az elmúlt negyven esztendőben a költészet nagyon erősen, - sokszor a prózánál is erősebben - alluzív jellegű volt, vagyis mindig volt egy mögöttes tartalma. Ugyanúgy, ahogy volt egy második nyil­vánosság, a versekből volt egy kiolvasható politikai üzenet.-A közéleti lírára gondol?-Igen. A nyolcvanas évek második felétől ez megszűnt, a rendszerváltozás sokkja azt je­lentette, hogy egyszer csak mindent szabad lett csinálni, nem volt érdekes az, hogy te mit üzensz a politikának. A po­litikát ez egyszerűen nem érde­kelte, önmagával volt és van ma is elfoglalva. Az történt, hogy ezzel az óri­ási nagy felszabadulással ’89- től, - „virágozzék ezer virág” alapon - rengeteg folyóirat, könyvkiadói műhely és csopor­tosulás keletkezett, tulajdon­képpen atomizálódott a kulturá­lis élet és itt természetesen nemcsak az irodalomról beszé­lek. Tehát szekértáborok jöttek létre, akik az első időben politi­kai polarizálódások miatt nem igazán kommunikáltak egy­mással, s nagyon lassan az évek, a mögöttünk lévő évtized során kezdett ez a blokád föl­engedni. Az utóbbi egy-két esztendő­ben érzékelhető az, hogy ezek a csoportok közelednek egymás­hoz, szóba állnak egymással, kíváncsiak egymásra. Ott még nem tartunk, hogy el is ismerik egymást, de az első lépések már megtörténtek, tehát ebben az ér­telemben én nagyon pozitívan látom a kultúra szerepét a tíz évvel ezelőtti helyzethez ké­pest. Most épül újra a káoszból a támogatási rendszer is. A központi állami irányítás meg­szűnt és mire ez az egész ön­szerveződési folyamat teljesen fölépült, körülbelül nyolc-tíz év telt el.- A csoportok közeledése azt is eló'revetítheti, hogy az olva­sók is közeledni fognak a vers­hez?-Az olvasók közeledése a vershez megkezdődött. Ettől függetlenül az tény, hogy az irodalom nem gyorsfogyasz­tású műfaj, az irodalom nem hamburger. Az irodalmat újra meg újra elő kell venni, mé­lázni, gondolkodni kell rajta, tehát a mostani világhoz képest egy másfajta mentalitást igé­nyel.- Mint az egyetlen költészeti folyóirat főszerkesztője, hogyan véli: nem a mai gondolkodá­sunknak köszönhető, hogy nem keresik az olvasók a verset?-Természetesen annak is. Én nagyon sok összetevőt lá­tok. Van, aki azzal magyarázza, hogy nincs ideje, van, aki azt mondja, hogy nincs pénze. Ezek álmagyarázatok. Teljesen új közvetítőrend­szerek alakultak ki az Internet és a rengeteg televíziós csa­torna megjelenésével. Pár év múlva minden bizonnyal tévé­vallások is megjelennek majd, csakúgy, mint az Egyesült Ál­lamokban... A mai viszonyok között tehát jól megszervezett programok kellenek ahhoz, hogy az olvasókhoz eljusson az irodalom, a líra. — Tehát írjunk és olvassunk verseket. . .- A művészet az önvizsgálat műfaja. Az az ember, aki csak rohan a közegével és nem tud megállni egy pillanatra elgon­dolkodni saját sorsán, környe­zetének helyzetén, az előbb- utóbb óriási baklövést követ el. Életformánkon, ha változtatni tudunk, ha meg tudunk állni, ha befelé tudunk nézni, ha elgon­dolkodunk saját létezésünkön, abban nagyon sokat segít az irodalom. Az irodalom igazából a forma buddhizmusa. Ezt kell nekünk erősíteni. Dukay Nagy Ádám Filmjegyzet: Háborús hadszínterek Még alig csitultak el Steven Spielberg „Ryan közlegény megmentése” című háborús opuszának robbanásai, egy csaknem húsz éve nem for­gató rendező, Terrence Ma­ilek állt ki a hadszíntérre, hogy csatába vezényelje válogatott emberekből összeállított csapa­tát. A II. világháború egyik leg­nagyobb Csendes-óceáni ösz- szecsapása, a Guadalcanal-szi- getekért folytatott elkeseredett küzdelem szemtanúi lehetünk „Az őrület határán” című dráma nézőiként. 1942-ben a szövet­ségesek ostrom alá vették a magas, átláthatatlan zöld fűvel bontott hegyeiről és sűrű dzsungeléiról híres Guadalca­nal!. A hegytetőkön a japánok rejtőznek minden felmerészke- dőt gyilkos tűzzel fogadva, míg jóval alattuk az amerikai kato­nák igyekeznek elfoglalni a magaslatokat. Elkeseredett harc kezdődik minden négyzetméte­rért. Óriásiak az emberi veszte­ségek, a parancs azonban egy­értelmű: bármilyen áron el kell foglalni a kitűzött célpontokat. A kisebb-nagyobb szerepek­ben olyan sztárok tűnnek fel, mint Sean Penn, Nick Nolte, Woody Harrelson, John Tra­volta, George Clooney, John Cusack. A film április 22-től Balassagyarmaton a Madách moziban látható. Chris Columbus neve eddig egyet jelentett a könnyed, hu­moros családi szórakozással. Legutóbbi filmjében, az „Éde­sek és mostohák”-ban sem hagyta cserben a viccekre vá­gyó nézőit, azonban a laza mo­zizást némi mondanivalóval és csipetnyi drámával megfűsze­rezve az eddigieknél valamivel többet tett le az asztalra. Luke (Ed Harris), az apa két gyermeket nevel. Azonban nem teljesen egyedül. Sőt! Ameny- nyire tőle telik, besegít neki ambiciózus, állandóan rohanó barátnője, Isabel (Julia Ro­berts) és a minden problémát könnyed mosollyal megoldó ex-felesége, Jackie (Susan Sarandon) is. Ez természetesen némi konfliktust is eredmé­nyez, ugyanis a férfi régi és je­lenlegi szíve hölgye között szép kis „állóháború” dúl. A csipke­lődések mindennaposak, míg Isabel kínkeservesen igyekszik megszerettetni magát a két iz­gága gyerekkel, addig Jackie határozott szuperanyuként rendre romba dönti ellenfele próbálkozásait. Egy szép napon azonban csitulni látszik a há­ború, hiszen egy komoly beteg­ség sötét felhője vet árnyékot a kis család mindennapjaira. A bájos filmet április 22-től vetí­tik a salgótarjáni Apollóban. Szilágyi Gábor Több mint háromezer érdeklődő a magyar nyelv hete nógrádi rendezvényein Velünk született kincsestárunk Mi legyen a borsosberényi plébánia értékeinek sorsa? Vallásos és világi könyvritkaságok Két lelkes borsosberényi fia­talember - Kovács György és Busái Dávid - kezdeményezése nyomán egy értékes kiálb'tás- nak lehettek szemlélői a hely­beli lakosok. A fiúk ugyanis a plébánia egyik raktárhelyisé­gének dűledező szekrényében régen porosodó könyvekre bukkantak. Némelyikükről csak az óvatos tisztogatás után derült ki, hogy núlyen értékes ritkaság, s volt amit az enyé­szet már-már elpusztított Mindenképpen méltóbb he­lyet kell keresni számukra - gondolták, s a legkézenfek­vőbb az volt, hogy egy kiállí­táson mutassák be az érdeklő­dők számára. Elképzelésüket tett követte, s a virágvasárnapi istentisztelet után, a hívek ámulva tekintették meg a plé­bánia egyik termében beren­dezett különleges tárlatot. Szép számmal vannak köz­tük igazi kuriózumok. A legér­tékesebbek talán a 18. század elejétől vezetett, a helyi egy­ház működését bemutató, kéz­zel írott feljegyzések, egyház­látogatási jegyzőkönyvek, de természetesen láthatók itt rom­jaiban is szemet gyönyörköd­tető díszes bibliák, latin nyelvű misekönyvek, teoló­giamagyarázatok. Porosodó kötetek kerültek elő a raktárhelyiségből A legrégibb nyomtatvá­nyukat, az evangéliumról szóló könyvet, 1657-ben ad­ták ki, de szép számmal ke­rültek elő könyvek az 1700- as évek elejéről is. Nem csupán vallásos tár­gyú kötetek találhatók a tárla­ton. Egyik büszkeségük Má­ria Terézia uralkodásának idején látta meg a napvilágot, s a magyar királynék történe­tét tartalmazza, de rábukkan­hatunk itt Széchenyi István Hiteljének 1830. évi első kia­dására is, sőt kiegészítésül kiállításra került néhány régi egyházi szobor és zászló is. A nagy kérdés immár az, hogy mi legyen a megtalált kincs további sorsa. Állaguk talán nem romlik immár to­vább, de az lenne az igazi megoldás, ha vitrinbe ke­rülve egy állandó kiállításon büszkélkedhetne vele a tele­pülés, mely így a templo­mon, az általános iskolában lévő, egykori kápolnában be­rendezett honismereti gyűj­teményen és a millenniumi emlékparkon kívül újabb lát­nivalóval gazdagodna. Végh József Nógrádi együtteseket is várnak a folkfesztiválra, a diósgyőri várba Zene „kalákában” a Kalákával A közelgő nyár zenei, kultu­rális programjai közül kie­melkedik a Kaláka együttes által húsz évvel ezelőtt indí­tott folkfesztivál, amelyet évről évre július második hét végéjén rendeznek Bor­sod megyében, a diós­győri várban. A történelmi hangulatú építményben és a várárokban felállított színpadon nógrádi együttesek is felléphetnek, amennyiben június 4-ig a Ka­láka Alapítvány irodájához (Budapest XIV., Városliget, Zichy Mihály út 14. - Petőfi Csarnok) húszperces kazettá­jukat és az együttest bemutató rövid írásos anyagot eljuttat­ják a szervezőkhöz. A beérkezett hanganyagok alapján úgynevezett előzsűri dönt arról, kik mutathatják be műsorukat az immár két évti­zedes hagyományokkal ren­delkező fesztiválon. A fellé­pőket június 26-ig írásban ér­tesítik a részvétel lehetőségé­ről. A diósgyőri várban a leg­jobbakat rádiófelvétellel, bu­dapesti és diósgyőri fesztiváli színpadi lehetőséggel díjaz­zák. A Duna Televízió díja emellett egy hétnapos táboro­zás, Miskolc városáé pedig pénzdíj, valamint számos, ze­nei rendezvényre szóló meg­hívás. T. L. Rangos esemény kitűnő ren­dezőjének bizonyult a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Tár­sulat Nógrád Megyei Egyesü­lete. A magyar nyelv hete Nógrád megyében rendezett országos megnyitójának, rendezvényeinek minden résztvevője tovább gazdagí­totta „veleszületett” kincses­tárát: anyanyelvét. Az aláb­biakban az április 12-17. kö­zötti rendezvényre tekintünk vissza a TIT Nógrád Megyei Egyesületének igazgatójával, Pálinkás Sándornéval.- Utólagosan lehet-e valami­lyen súlypont köré csoportosí­tani a magyar nyelv hete prog­ramjait?- Olyan értelemben minden­képp', hogy a programpontok átgondolt összeállításának kö­szönhetően megyénk minden ré­sze megfelelő hangsúlyt kapott. Városainkon túl például Érsek- vadkertre is eljutottak előadóink és népes hallgatósággal találkoz­tak. Dr. Grétsy László, az anya­nyelvápolók szövetségének ügyvezető elnöke elismerőleg jegyezte meg, hogy az egyhetes esemény kapcsán előtérbe ke­rültek az általános iskolák és a középiskolák, de ennek ellenére Népi ^pites/et’’? A somoskői vár és az alatta fekvő település évszázadokon át elvá­laszthatatlanul összetartozott. Most is együttesen alkotják a táj történelmi hangulatot sugárzó képét, amelyet a közöttük húzódó országhatár sem bont meg, külö­nösen akkor, ha átjárhatósága is megoldódik. A várromot és ter­mészeti környezetét az elmúlt év­tizedekben látványosan rendbe hozták. A váralja egy része, a Pe- tőfi-kunyhó körüli park az elmúlt év során megszépült ugyan, de az összképhez elengedhetetlenül hozzátartozik a „falu” is, amely­nek házai közül éppen a várhegy oldalában lévő legrégebbieket, a legjellegzetesebbeket az össze­nyugodtan elmondhatjuk, hogy nem csak helyileg, de korosztá- lyilag is kiegyensúlyozott volt a részvétel.- Úgy tudom, hogy az isko­lák nem csak nyelvileg gazda­godtak.-Az általános iskolák felső tagozatos tanulói részére anya­nyelvi játékot hirdettünk meg, s a legjobb megoldásokat bekül­dők között 200 ezer forint ér­tékű könyvcsomagokat osztot­tunk szét. Az érdeklődést az is fokozta, hogy „kellemesek”, szórakoztatóak, utánanézésre ösztönzőek voltak a feltett kér­dések. Ízelítőül csupán egy: mi a köznyelvi megfelelője a záró­jelben szereplő palóc elnevezé­seknek (rúra, rádiós tészta, ku- tács, csóvány, szakajtó, kö- szöndutka, kuperta, pampuska, vacsoracsillag, sublód)?- Ezeken bizony én is elgon­dolkoztam közben, de azon is, hogy minek köszönhető a ren- dezyény pozitív támogatott­sága?- Véleményem szerint annak, hogy értelmes cél érdekében nem csak közönségnek lehet megnyerni az értelmes embere­ket, és itt szándékosan nem csu- 'pán az értelmiséget említettem, omlás fenyegeti. Ma talán még megmenthetők a népi építészet hanem cselekvő, aktív résztve­vőnek is. A környékbeli gazdál­kodók, vállalkozók, a kulturális és művészeti területek kiemel­kedő személyiségei egytől egyig az első hívó szóra jöttek és min­denben segítettek. Talán nem szerencsés kiemelni közülük néhányat, hiszen minden felkért támogatta a rendezvényt a lehe­tőségeihez képest, de tényleg külön hálával tartozunk a SAC Rt.-nek, az SVT-Wamsler Ház­tartástechnikai Rt.-nek, a cell- dömölki Apáczai Kiadó és Könyvterjesztő Kft.-nek és Sal­gótarján önkormányzatának.- Lesz-e folytatás a hétköz­napokban, hiszen az anyanyelv- ápolás mindennapos program­nak is tekinthető?- Az esemény sikerén felbuz­dulva, több iskolával is egyez­tetve elhatároztuk, hogy a nyá­ron irodalmi, művészeti, nyelvi tábort rendezünk Nógrád me­gyében. Ha részletekkel is tudok szolgálni, azonnal jelentkezem. * A magyar nyelv hete Nógrád megyei rendezvényének több mint háromezer - nagyon fon­tos! - érdeklődő (nem pedig ki­vezényelt) résztvevője volt. B. M. e városunkhoz tartozó emlékei! Fancsik János Talán még megmenthető az enyészettől a ,Jalu” is

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents