Nógrád Megyei Hírlap, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)
1999-04-24-25 / 95. szám
2. oldal SALGÓTARJÁN Megyei Körkép 1999. április 24., szombat Sok megpróbáltatást élt át, múltjára mégis szívesen emlékszik - Volt, aki sírt, volt, aki énekelt - Summásélet Horthy Miklós tanyáján „Kormányzó úr” Sok megpróbáltatást átéltem már életemben, múltam egyes fejezeteire mégis szívesen emlékezem - vallja a szuhai Nagy Jó- zsefné, aki tizenhét évesen, nagy bátran odaállt Horthy Miklós kormányzó elé, s így szólította meg: - Nagybányai Ofőméltó- ságú Kormányzó Ur, szabad lesz egy táncra? - Szabad, kislányom - hangzott a válasz. Horthy Miklós birtokszemlén Szegénynek születtem, (1922. december 10-én) s bizony a harmincas évek sem voltak valami rózsásak. Tizenhárom éves koromban már megkezdtem a summásmunkát. Aratás Kenderesen Igen nehéz volt a felnőttekkel versenyt dolgozni, esténként nem is kellett elringatni, de nagy úr a muszáj, meg kellett keresni a betevő falatra valót - festi le gyermekéveinek kihívásait a szuhai asszony. Öt nyáron volt Nagytarlón aratni, fizetségül a kaszások, a férfiak jóval többet kaptak, mint a nők, akik pedig nem dolgoztak kevesebbet náluk.- Késő este volt, mikor lefeküdtünk és már éjjel kettőkor felkeltünk, hogy amit nappal learattunk, marokba raktunk, éjjel kévébe kössük. Éjszaka egy kicsit meggyengült a szalma, és így megvédtük a kalászt, nem töredezett le, így csomóztuk be. 1939-ben, 17 éves koromban Kenderesre, Horthy Miklós birtokára is eljutottam aratónak. Volt egy nagy pajta Az idénymunka előtt a gazdaságvezető eljött falura, miután a felekkel megegyezett, megkötötte a szerződést, összeszedte a munkakönyveket. Eljött Péter-Pál napja, a lányoknak menni kellett el itthonról...- Beraktuk a vagonba a koffert, tarisznyát, élelmiszert és elvitt a vonat. Volt, aki sírt, volt, aki énekelt, például azt, hogy „ha elindult ez a vonat, hadd menjen...” A szemekből meg hullottak a könnyek. Megérkeztünk Kunhegyesre, onnan lovas kocsi vitte holmijainkat a Horthy-tanyára, s mi gyalog mentünk a kocsi mellett. Volt ott egy nagy pajta, a szép, tiszta szalma már mindkét oldalán elkészítve. Takarót itthonról vittünk, házi szőtt pokrócot. A pajta egyik oldalán a férfiak, másikon a nők aludtak. Éjjelente többször is megjelentek a lovas csendőrök, ellenőriztek bennünket. Az első nap reggelén kisorakoztak, ki-ki a maga kaszásával, bocskorban. Kasza, sarló, gangakötény, tányér, kanál került a tarisznyákba, a kaszás holmijait is a marokszedő hurcolta. Már ekkor megérkezett Horthy Miklós a feleségével, hat testőrével. Sorakozó gémeskutak-A kormányzón „tengerészruha” volt, a neje is hasonlót viselt. Köszöntötte a Heves megyei bányász aratóbrigádot (akkor még Heveshez tartozott a falunk), utána elindultunk Jézus nevében dolgozni. Nagyon meleg volt, a víz majd’ felforrt a lajtban, nem tudtuk meginni. Kilométerenként sorakoztak a gémeskutak, mondtam is a barátnőmnek, Póko Rozinak, hogy menjünk el jó vízért. Vettük a kannát, el is indultunk. Mire megjöttek a friss víztáncosa Szuháról zel, már mindenki kipihente magát, túl voltak az étkezésen, csak ők ketten késtek az ebéddel, de nem bánták. Ám attól kezdve minden nap elmentek a gémeskúthoz.-Telt az idő, az emberek panaszkodtak az artézi vízre. Egyszer csak, egy szép napon megjelent Horthy Miklós. A tábla közepére hajtatott a kocsijával, a testőrök kirakták a sok italt - sört, bort, pálinkát, üdítőt -, volt örömük a férfiaknak! Olyan hőség köszöntött rájuk, hogy déltől négy óráig nem tudtak dolgozni, a kiesést éjjelente pótolták. Pár nap múlva megint meglátogatta az aratókat a Horthy házaspár, gyalog mentek be az útról a tarlóra. Öt pengő-Mikor a gazda kiment az aratókhoz, az akkori szokás szerint azok összekötötték a két kezét búzakalásszal, amiért fizetség járt. Én voltam, aki ezt megtette, adott is nekem öt pengőt. Kaszás Jóska a neje kezeit fogta össze a búzakalásszal, mire tíz pengő ütötte a markát. Duzzogtam is, hogy a kormányzó csak ötöt adott, az is az egész csapaté volt. Nemsokára megarattunk, lovas kocsin be- hordtunk, kazlat raktunk, végeztünk a munkával. Végzésre kötöttünk egy nagy búzakoszorút, be is vittük Kenderesre, a kastélyba. A gazda bált rendezett részünkre, az ő zenekara húzta a talpalávalót. A szakács (ő is a summá- sokhoz tartozott) először kapott segítséget a fogások elkészítéséhez. Sütötték a finom kalácsokat, disznót vágtak, ital is volt bőven. Délután kettőkor kezdődött a mulatás, tartott másnap reggelig. Megsürgette a vacsorát Délután négy óra lehetett, mire megjött Horthy Miklós és a felesége.- Kaszás Jóskával elterveztük, hogy táncra kérjük őket. Én a kormányzó elé álltam, s azt mondtam: Nagybányai Őfőméltóságú Kormányzó Úr, szabad lesz egy táncra? Azt felelte nekem: szabad, kislányom. Beszélgetett velem, kérdezte, hány éves vagyok. Azt is mondtam neki, elfáradtam a nagy munkában. Kérdezte, „ugye, kislányom, tifelétek, azon a hegyes vidéken, a Mátra erdeiben nincs olyan meleg, mint erre? Majd kérdezte, vacsoráztunk-e már, s megígérte, megsürgeti a vacsorát, hogy utána jobban essen a mulatozás. Hazafelé Emlékszem, a zenekar azt is muzsikálta, „Horthy Miklós, én is a tied vagyok, viselem a rozsdás szuronyod. Szuronyomnak rózsafa a nyele, rá van írva Horthy Miklós neve”. Én is énekeltem, de hallottam, amint Horthyné így szólalt meg a közelemben: hallod, apu, ez a kislány is a miénk. Hazafelé indultunk, örömmel daloltuk, hogy „Robog már a sebes gőzös kereke, látszik már az édesanyám vidéke. Haza megyek, haza már, Vég Szuha falujába, megölelem, megcsókolom anyámat, és az én rám váró babámat.” A hetvenhét éves Nagy Jó- zsefné egy óhajjal toldja meg elbeszélését:-De jó volna, ha lenne még abból a fiatalkori ügyességből! (M.J.) Vége az aratásnak. A felvétel 1939 július havában készült. Ünnepel a negyvenéves Kodály iskola Egy boldog születésnap... A múlt feltve őrzött emlekei borítják be a salgótarjáni Kodály Zoltán Általános Iskola falait. Különleges értékekké nemesült régi tárgyak - osztálynaplók, füzetek, oklevelek, serlegek, fényképek sokasága - sorakoznak minden látható helyen. A szeretettel teli emlékezés hatja át az épület minden zegét-zugát. Ünnepi ez az „öltözék”: 40. születésnapját ünnepli az alma mater, s a rendezvények sora az iskolatörténeti kiállítás tegnapi nyitásával megkezdődött. Az intézmény igazgatója, a jelenlegi és a volt dolgozókat, valamint az egykori növendékeket is köszönthette az évfordulós ünnepségsorozat első eseményén.- A művészet legkülönbözőbb ágai a kezdetektől otthonukra találtak ebben az iskolában, amely országosan is az elsők között fogadta be otthonába az ének-zene kultúrát - emlékeztetett történeti visszatekintésében Nádasdi István igazgató, aki 21 éve kapta feladatul az általános iskola irányítását. Ünnepi beszédében méltatta elődei, a megjelent alapító tantestület, valamint az egykori nevelők tevékenységét. Az ünnepeltet köszöntötte Pelléné Czene Csilla, a megyei jogú város oktatási, kulturális és sportirodájának vezetője, a tavaly végzett zene- tagozatos osztály, illetve a tanárok kórusa. Á volt növendékek is fellépést vállaltak, visszaemlékezéseikkel tették emlékezetesebbé a délutánt. Születésnapi ajándékként megszépült és eredeti színeiben látható az intézmény jellegét képekben kifejező fali vakolatintarzia, Ridovics László alkotása, amelyet - Radics István festőművész segítségével - Kisterenyei Ervin restaurátor újított fel. Az alkotás örömét hirdetik Antal Andrásné (aki tanár volt itt) kukoricaháncsból készült figurái, kompozíciói. (mj) Tegnap nyílt meg az iskolatörténeti kiállítás Végtelenül sajnálom, hogy így történt, de nem folytatjuk - mondja a Salgó Hotel bérlője Visszatáncolna a megyei közgyűlés (Folytatás az L oldalról) március 22-én dátumozott felmondólevéllel zárult, amelynek indoka az volt: a bérlő nem fizette ki a bérleti díj teljes ösz- szegét. A szennyvíztisztító berendezés állapota változatlan. Az ügyet április 21-i rendkívüli ülésén tárgyalta a megyei önkormányzat. Módosították az eredeti határozati javaslatot, amellyel egyszerűen jóváhagyták volna a Salgó Hotel bérlője felé korábban foganatosított intézkedéseket. Az előzmények ismeretében meglepő fordulat a módosított határozat második pontja. Eszerint, amennyiben a bérlő legkésőbb április 29-ig átutalja idei első féléves bérle- tidíj-tartozását, úgy a közgyűlés felhatalmazza elnökét a szerződés rendkívüli felmondásának visszavonására, a bérbeadó és bérló' között a szennyvízkezelő' működésével kapcsolatos vitás kérdésben a tárgyalásos egyezségen alapuló rendezésre. Megegyezés esetén módosítanák a szerződés díjfizetésre vonatkozó részét, az eddigi féléves helyett havi ütemezésre. Amennyiben a felmondás életben marad, a közgyűlés elnökének legkésőbb a júniusi ülésen kell javaslatot tennie a Salgó Hotel április 30-át követő hasznosításáról. Maga az a tény is furcsa (bár természetesen nem rosszallható), hogy a megyei közgyűlés utólag már hajlana a megegyezésre. Nem zárható ki, hogy az álláspont-változtatást annak mérlegelése indokolta, hogy ebből a jogi helyzetből Nógrád megye önkormányzata vesztesen kerülne ki. A bérlővel tárgyalásokat folytató megyei főjegyző a rendkívüli, március 31 -i hatállyal érvényes felmondással kapcsolatban korábban úgy nyilatkozott: Meggyőződése, hogy nem lehetett mást tenni, mert csak elmélyültek volna a problémák. A tekintetben pedig, hogy a bérleti szerződést nem az önkormányzat mondta fel, hanem az elnök (a képviselők ' egyetértését egy hónap múlva kérték), azzal érvelt: A szerződés betartatása operatív kérdés, és ez a mi kötelezettségünk.- Az új helyzettel kapcsolatban megkerestük Mühl Sándort, a Salgó Hotelt bérlő Ka- mü Kft. ügyvezető igazgatóját.- Számított rá, hogy a Salgó Hotel ügyében így fordulnak meg a történések a megyei közgyűlésen?-Eszembe sem jutott. Számunkra ez valamelyes erkölcsi elégtételt jelent, semmi mást. Ha ez itt így működik, az itt élő embereknek ez így jó, én mint idegen, miért szóljak ebbe bele? Az ügy sajnálatosan a politika irányába terelődött. A pártok közötti véleménykülönbségeknek, harcoknak semmi köze a mi munkánkhoz. Végtelenül sajnálom, hogy így alakult, de nem folytatjuk. Azért sem, mert ettől a szennyvíztisztító nem fog működni (hozzá kell tennem, akkor sem, ha mi elmegyünk), nem várjuk meg, hogy még egyszer belénk kössenek más témában. A határozati javaslat abban az értelemben nem hozott újat, hogy többször élj átszőttük már azt a helyzetet: előbb fizessétek ki a bérleti díjat, aztán majd történik valami. Alapvetően a bizalom rendült meg a részünkről. Valószínű egyébként, hogy kölcsönös bizalomromlásról is szó van, de úgy gondolom, hogy nekünk erre van okunk. Úgy érezzük, ha tovább maradnánk, három-négy év múlva velünk javíttatnák meg a szennyvíztisztítót. A másik: 15 utazási irodával bontottuk fel a szerződésünket, felbontottuk az egyéb szerződéseket, felmondtak a dolgozók munkaviszonyát. Megítélésünk szerint a megyei önkormányzat ezzel a lépésével két évvel visszavetette az amúgy sem nagyon létező idegenforgalmat. Az idegenforgalom bizalmi elv alapján működik, az irodák elsősorban azokkal tartanak kapcsolatot, akiket régóta ismernek. Azzal, hogy évente változik a Medves Hotel bérlője, a Domyay turistaház úgy néz ki, ahogy, azzal, hogy mi is kivonulunk erről a területről, a Karancs Szálló árverés alatt áll - nem hiszem, hogy nagy bizalmat sikerül kiváltania a környéknek. Ez az, ami már nem ránk tartozik.- Az, hogy felmondták az összes szerződésüket, a szerdai közgyűlési döntés értelmében teljesen logikátlan, merthogy aszerint április 30-ával mondták fel az önök bérleti szerződését.- A mi bérleti szerződésünket március 31-ével mondták fel. Ezt csak azért kifogásoltuk meg, mert a törvény előíija, hogy erről nyolc nappal előbb kellett volna értesíteni minket. Nem gondoltam volna, hogy valamilyen módon visszatáncolnak. Bizonyos értelemben erkölcsi győzelmünk, hogy amit leírtak - a számomra egyébként felháborító - előteijesztésben, nem igaz, vagy legalábbis egy része nem igaz. Mert valami történhetett, ha megfogalmazták az új javaslatot.- Mit fognak most csinálni? Elmennek Nógrád megyéből?-A környékre sem jövünk vissza.- Perelnek?- Egy hét múlva beadjuk a bíróságra a papírokat. Mivel álláspontunk szerint jogszerűtlen a felmondás, a bírósághoz először ez kerül be. Ha ezt megállapítják, ezután jöhetnek a kártérítési perek. Dudellai Ildikó
