Nógrád Megyei Hírlap, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-15 / 87. szám

2. oldal 1999. április 15., csütörtök Bátonyterenye És Környéke Hiánypótlás Mátraverebély - A település egészének rendezettségét, tisztán tartását szem előtt tartja az önkormányzat. Nemrégiben pótolták azt a hiányt, amely a szeméttároló edények terén mutatkozott. A tele­pülési önkormányzat 100 ezer forintot adott a helyi cigány kisebb­ségi önkormányzatnak, azzal a céllal, hogy abból kukákat telepít­senek az úgynevezett „Cigányhegy” településrészre. Beiratkozások Bátonyterenye - Mindkét óvodai igazgatóságon április 19-23 kö­zött, 8-16 óráig lehet beíratni a gyerekeket. Az általános iskolákba a beiratkozás időpontja április 19—20., 8-16 óra között. Ehhez szüksé­ges a szülők személyi igazolványa, a gyermek születési anyakönyvi kivonata és az óvoda által kiállított iskolaérettségi igazolás. „Legnagyobb öröm, amikor a galamb egy verseny után hazaérve a váltamra száll Jobb tenyésztő, mint versenyző Szuhán született, gyermekkorát is ebben a kis faluban töltötte Hor­váth László. Egészen aprócska gyerek volt még, amikor elkezdett fog­lalkozni a postagalambokkal. Persze, volt kitől örökölnie, hiszen már édesapja is ennek a kedvtelésnek hódolt. Aztán a kisfiú felnőtt, csalá­dot alapított, ma már unokával is büszkélkedhet. A lakhely ugyan megváltozott, hiszen 1983-ban Kisterenyén építettek családi házat, de a „galambászkodásf' - ahogyan ő nevezi - nem hagyta abba.- 1974-ben léptem be a pos­tagalambokkal foglalkozók egyesületébe, a kisterenyei E-II- be - idézi fel Horváth László. - Az egyesület alapító tagja Hajas Gyula volt, ő kapacitált, mond­ván, hogy itt a helyem. 1986-ban megválasztottak egyesületi el­nöknek, jelenleg 15 tagunk van Kisterenyéről és környékéről. Feleségem is szereti a galambo­kat, segít a versenyzésben, bár eddig ezzel viszonylag keveset foglalkoztam. ’95-ig csak ritkán röptettem, eléggé elfoglalt vol­tam: képviselőként tevékenyked­tem, a cégnél szakszervezeti bi­zalmi voltam.-Mit jelent az, hogy röpte- tés?- A Karancs kerületnek (amely összefogja a nógrádi ga­lambászokat) van egy éves prog­ramja, amely gyakorló utakból, fő versenyből áll. Általában öt gyakorló út és 10 főverseny van, a legmesszebbi az idén Nürn­berg, Halle, Magdeburg. Van egy galambászautó, amelybe 2000 postagalamb fér: össze­szedi a felgyűrűzött galambokat, elviszi az indítóhelyre, ahol fel­engedik. Megvannak a házhoz mért kilométerek, az indulási és érkezési időt betáplálják a szá­mítógépbe, kiszámítják, mek­kora sebességet ért el a galamb és ennek alapján rangsorolják.- Előfordult már, hogy nem érkezett haza a galamb, hiába várta ?- Volt már rá példa, hogy nem jött haza, ennek több oka is lehet. Megfogta például a héja, vagy nagyon elfáradt, leszállt egy háztetőre, lelőtték, vagy be­fogták. De a jó postagalamb akár öt év múlva is hazatér, ha kien­gedik. Senki nem tudja, milyen iránytű dolgozik bennük, de bármelyik irányból, bármilyen távolságról hazatalál. Nekem is volt ilyen galambom, amelyik öt év után hazajött. Azt nem lehet elmondani, mekkora öröm volt, amikor láttam, hogy ennyi idő után hazatalált, sőt azt is ponto­san tudta, hol is volt a helye a ga­lambdúcban.- Foglalkozik tenyésztéssel is?- Azt hiszem, jobb tenyésztő vagyok, mint versenyző. Ko­moly tenyészállománnyal ren­delkezem, a tenyészállatokat Németországból, Belgiumból, Hollandiából hozattam. Ebben nagyon sokat segített Varga Antal, a kerületi elnök, és két jó barátom, Bélák Ottó és Bárdos István. A jelenlegi állomány 100 darabból áll, amelyből 70 repül, 30 pedig igazi tenyészér- téket képvisel. Az utóbbi tíz évben a „Vaneenoo” fajtával foglalkozom, ezek alapozták meg az állományt, de értékes postagalamb a „Widen” és az „Arden” fajta is. Nem könnyű a tenyésztés: az ugyanis, hogy a szülők jók, nem feltétlenül vo­natkozik az utódokra. A márci­usban kikelt fiókákat begyűrű­zöm, augusztusban indítom a fiatalok versenyén, ott aztán ki­derül, milyen az eredmény. 1998-ban például a kisterenyei egyesület olyan eredményt ért el, mint amilyet még soha a 30 év alatt: kerületi III. helyezett, az első százban 3 tagunk vég­zett. Én jelenleg a középme­zőnyben foglalok helyet, de minden vágyam, hogy egyszer az élmezőnybe kerüljek.- Mennyibe kerül ez a szenvedély?-Tréfásan szoktam mondogatni, hogy ez már nem is szenvedély, hanem egyenesen beteg­ség, annyira rabja va­gyok a galambjaimnak. Napi öt óra elfoglaltsá­got jelent, vitaminokat, galambkeveréket kap­nak, hiszen ez a komoly versenyekhez nélkülöz­hetetlen. Egy évben kö­rülbelül 100 ezer fo­rintba kerülnek, ebben benne van az etetés, röp- tetés költsége. Nem lehet azt elmondani, mekkora öröm, amikor egy-egy verseny után hazaérve nem a helyére megy, hanem a vál- lamra száll, vagy éppen a te­nyeremből eszik. Szelídek, mert tudják, hogy szeretem őket, akár az udvaron is meg tudom fogni bármelyiket. Bár unokám még csak egyéves, úgy nézem, meglesz a galambászu- tód, még pedig nagyobb, mint én: amikor hallja a turbékolást, felcsillan a szeme, mutogat, örül nekik, muszáj odavinni hozzá a galambot egy-egy si- mogatásra. Hegedűs Erzsébet Horváth László büszkesége, a belga Vaneenoo postagalamb, amelynek értéke ötvenezer forint darabonként Kulhavi Gábor: Pályám legnagyobb kudarca a kisebbség Minden lehetőséget kihasználnak Kulhavi Gábor 1982-től dolgozik a bátonyterenyei Kossuth Lajos Általános Iskolában. Előbb tanárként, egy évig megbízott igazgató- helyettesként, négy és fél éve pedig igazgatóként tevékenykedik. Az intézmény sajnos, megosztott: az alsó és felső tagozat nem egy épü­letben működik, amelynek előnyei és hátrányai egyaránt vannak. Az iskolába 512 diák jár, ennek mintegy egyötöde hátrányos hely­zetű. Éppen ezért vezették be az etnikai programot, amelynek meg­valósítása időnként leküzdhetetlennek tűnő akadályokba ütközik.- Úgy is sommázhatnám, hogy pályám legnagyobb kudarca a ki­sebbség - fogalmazza meg tömö­ren Kulhavi Gábor. - Az etnikai programot azért indítottuk el, mert idejár a kisebbség nagy ré­sze, legtöbbjük a családi háttér miatt felzárkóztatásra szorul. Ezért minden tantárgyból kétszer mehetnek korrepetálásra, azokat a tanulókat, akik többször buktak, kis létszámú osztályokba helyez­tük el, ahol több idő jut egy-egy gyerekkel az egyéni foglalko­zásra. Ezekbe az osztályokba egyébként nem csak cigány gyermekek járnak. Az etnikai programra támogatást lehet igé­nyelni, de a névsort az előírás szerint nyilván kell tartani. Ezt a legegyszerűbben úgy lehetett megoldani - gondoltuk mi hogy a naplóban egy „c” betű je­lezte a cigány származást. Ezt vi­szont az egyik szülő meglátta, be­jelentett bennünket, hogy itt nyil­vántartják a cigányokat. Erre ta­láltuk ki azt a formanyomtat­ványt, amelyen a következő szö­veg állt: „Kérem, hogy az etnikai programban részt vehessek”. Az ÁSZ tételes névelszámoltatást követel, hogy kik szerepelnek a listán, és kik vesznek részt a programban. A fejkvótát 120 főre igényeltük, de az említett nyilat­kozatot mindössze 50 fő írta alá. így állt elő az a helyzet, hogy 770 ezer forintot vissza kell fizetnünk, amely egyébként nem ütközik akadályba, hiszen nem is használ­tuk fel. Az a legnagyobb baj, hogy a kisebbségi önkormányzat nem segít, hanem számon kér. Hiába javasoltam, hogy legalább félévente jöjjenek ki, itt, a hely­színen beszéljük meg a problé­mákat és a lehetőségeket.- Mi a helyzet azokkal a ci­Kulhavi Gábor igazgató sze­rint most lehet magasabb osztályba lépni gánygyerekekkel, akik nem igé­nyelnek egyedi bánásmódot, gondoskodást?- Akik hajlandók tanulni, aki­ket inspirál a családi háttér is, azoknál a tehetséggondozást se­gítjük. Legjobb példa arra, hogy nincs hátrányos megkülönbözte­tés: a Kazinczy szépkiejtési ver­senyen két évben is cigánytanulót indítottunk, aki a megyei versenyt megnyerve az országos döntőig jutott, részt veszünk a sziget- szentmiklósi etnikai szavalóver­senyen is. Minden gyereknek, aki élni kíván a tanulási lehetőséggel, széles választékot kínálunk: jól képzett tanárok avatják be őket a számítástechnika rejtelmeibe, ok­tatjuk szakkör keretében, techni­kaórákon, tehát 2 évig minden gyerek tanul számítástechnikát. Ezen alapszik egyébként az is­kola saját újságja, amelyet a gye­rekek írnak, tördelnek, másolnak tanári segédlettel „Szevasz, ka­masz!” címmel. Felső tagozatban működik az újságíró szakkör, te­hetséggondozást folytatunk a ma­tematika, magyar területén. Alsó tagozatban angol, német nyelv tanulására már harmadik osztály­tól lehetőség van, ha igény lenne, tudnánk még az orosz és szlovák nyelvet oktatni. 6. osztálytól lehe­tőség van arra is, hogy fakultáció keretében felvegyék a második idegen nyelvet is a diákok. Na­gyon jól működik a néptánccso­port, kértem a kisebbségi önkor­mányzat segítségét egy etnikai néptánccsoport megalakítására, de nem tudtak oktatót biztosítani, pedig minden költséget vállaltunk volna. Van aerobic, foci, évek óta hagyomány a Mikulás-kupa, amelyre meghívjuk a város másik két általános iskoláját is. És per­sze működnek a tömegsport-fog­lalkozások. Évek óta megrendez­zük a Kossuth-gálát, ez egy kultu­rális bemutatkozó, önkifejezés az osztályok számára. Negyedik éve rendezzük meg a gyermeknapot, árusokkal, különböző ügyességi vetélkedőkkel, tátikával, és még lehetne sorolni.-A legtöbb iskolában a tan­órán kívüli foglalkozásokat mi­nimálisra szorították a pénzhi­ány miatt.-Mi sem tudnánk kigazdál­kodni csak a költségvetésből, ezért minden pályázati lehetőséget megragadunk. így rendeztük be a számítástechnikai termet, ahol most 20 korszerű gép válj a a gye­rekeket, így hajtottunk végre könyvtárfejlesztést, és pályázati pénz teszi lehetővé az úszásokta­tást is: 5. osztályos kortól tanóra keretében visszük a diákokat úszni 3 hónapon keresztül, ehhez vi­szont szülői hozzájárulás is szük­séges. Télen sítúrákat szervezünk, jégpályáról gondoskodunk, ahol korcsolyázni lehet. Ilyenkor pedig, amikor már jön a jó idő, görkorira cserélhetik a korcsolyacipőt. Számtalan ötletünk van, szeren­csére olyan kollégáim vannak, akik nagyon akarnak, és tudnak is dolgozni. Úgy érzem, most már sikerült megteremteni a feltétele­ket, most lehet magasabb osz­tályba lépni. Hegedűs Idén lesz falunap Sámsonházán A szlovákság sámsonházai lete­lepedésének 300. évfordulója adta az apropót az öt évvel ez­előtti első falunapnak, amelyet követett a többi. A Sámsonházá- ért Alapítvány és a helyi önkor­mányzat hagyományteremtő szándéka azonban tavaly meg­szakadt. Pénzhiány gátolta a kör­nyékbelieket is vonzó esemény megrendezését. Idén azonban szinte bizonyos, hogy augusztus­ban folytatódhat a hagyomány; legalábbis erre utal, hogy az e célra beadott pályázatok, a ren­dezőkhöz eljuttatott ígérvények szintjén, a rendezvény anyagi fe­dezetének kilencvenkilenc száza­lékára van kilátás. A falunaphoz tartozik, hogy két évvel ezelőtt a rendezvényhez kapcsolódva, át­adták a faluházat, amelynek tető- szerkezete idén máris felújításra szorul: az elmúlt év telén ugyanis tüzet fogott, s erősen megrongá­lódott. Az önkormányzat akkor cserepeztette, most viszont az épület padlásának és a nagyterem mennyezetének rendbehozatalát tervezik. Szerencsére az épít­ményt biztosította a tulajdonos önkormányzat, bár az ebből származó díj nem fedezné a fel­újítás több százezerre rúgó költ­ségét; az csak a pályázati pén­zekkel együtt finanszírozható. Nagykeresztúr a csatát megnyerte, de az önjogúság sok harcot ígér Falu felé halad a puszta Válásról is, ám valójában va­lami egészen másról szól Luc­iáivá és Nagykeresztúr legújabb kori története. A lényeg legem­beribb sommázatát Grajzel Pál, az elsó' ciklus polgármestere adta: - Örülök, hogy a pusztá­ból falu lesz - felnőtt e feladat­hoz. El kell engedni a kezét, hadd bizonyíthassa felnőtté vá­lását. Arra kérte az ittenieket, hogy a Lucfalvától való „válás­kor”, ne ellenségként nézzen farkasszemet egymással a maj­dani két szomszédvár. A két te­lepülést a jövőben is összeköti a közös múlt, s az olyan emberi kötődések, mint az ismeretség, a jó barátság, a rokoni szálak. Múltja nélkül bárki szegé­nyebb, az is, aki a jelenét csak építgetni kezdi. Május 1-jei hatállyal Falugyűlésre hívta össze a nagy­keresztúri településrész lakóit a lucfalvai önkormányzat. Az ápri­lis 10-i összejövetel - amelyen a képviselő-testület teljes létszám­ban megjelent -, mint olyan, utol­sónak mondható az önkormány­zat történetében. Az idestova tíz éve elválást szorgalmazó Nagy­keresztúr május 1-jei hatállyal községgé lép elő. Ezzel nemcsak a település státusa változik meg, hanem önállóságot is kap azzal, hogy saját önkormányzata lesz. A szombati falugyűlésre legfőbb azért kerített sort az önkormány­zat, hogy számot adjon a felállá­sát követő alig fél esztendő törté­néseiről, s hogy útmutatót adjon a leendő „szomszédnak”. Múltról, jelenről, jövőről Grajzel János polgármester tar­talmas értékelést adott a rövid időszak eseményeiről - nem hall­gatva el a gondokat sem, amelyek főként a helyi klub villanyszámlá­jának horribilis összegéből adód­tak - a nagykeresztúriakat hatha­tósabban érintőket hangsúlyozva. Múltról, jelenről s a jövőről ejtett szót, a községi rangra emelkedés­ről, s annak vonzatúról, az elsejei ünnepségről, a 9-i választásról, amelyhez segédkezet nyújtanak a helyieknek. Ezt követően az ün­nepszervezők egyike kapott szót, aki részletes aprósággal ismer­tette a faluközösséggel a majdani ceremónia mozzanatait, a ven­déglátás mikéntjét és a hogyano­kat. Kié a felelősség? A polgármester tájékoztatója kapcsán elvétve akadt mondan­dójuk a jelenlévőknek; Gál László, a magas áramszámla - érzékeltetésül: az önkormányzati intézmények össz-számlája havi átlagban 70 ezer körül mozog, a nagykeresztúri két helyiségé há­rom hónap alatt 200 ezer forintra rúgott - okán a felelősség kérdé­sét forszírozta, s azt sérelmezte, hogy az önkormányzat egy egész falut büntetett felelős személy hí­ján, amikor zárakat cserélt Nagy­keresztúr egyetlen közösségi he­lyisége ajtaján. Rajta kívül Bóna Vilmos adott hangot a közvagyon mindenkit háborító herdálásának, mint ahogy rajtuk kívül jószeré­vel más nem is igen hajlott a jövő útját firtató kérdésekre. Úgy tűnt, a leendő község la­kosait az önállósodás eufórikus öröme lengi még körül, mintha minden energiájukat az ünnep előkészítése kötné le. Meglehet persze, jól tudják, a neheze majd csak a saját testület felállását kö­vetően jön, meglehet, nem is számoltak ezzel. A falu doayenje Gál László, de legfőbb Bóna Vilmos mindenesetre a közfigye­lem fókuszába állította a várhatót. Azt, hogy faluépítés lesz a felada­tuk, ráadásul egy rózsásnak nem nevezhető gazdasági közegben kell alapozniuk - a nincsből. Rázós kérdések Alberti Árpád Péter jegyző, mint a helyi választási iroda vezetője, néhány, az időszaki választások­kal kapcsolatban felmerülő „rá­zós kérdésre” hívta fel a figyel­met, mert amúgy ezzel kapcso­latban egyébként szinte minden kérdés „rázósnak” mondható. Az illetékes szervek minden szinten - helyi, megyei, de még az orszá­gos is - gyakorlatlanok a megva­lósítás témájában, pusztán amiatt, hogy az utóbbi évtizedben ilyes­mire nem volt precedens. Tudniil­lik nem puszta leszakadásról, kü­lönválásról van szó, mint például Berentén, hanem olyan választás­ról, amelyet az önjogúvá válás te­remtett. Jogtechnikai bizonyta­lanságokból jócskán adódik az önjogúsággal járó procedúra minden fázisára, de mindez, s a mi lesz témaköre nem érintette meg a falugyűlés résztvevőit. A polgármester, a képviselők, mit tehettek egyebet kérdések hí­ján, megköszönték a lakosság, vá­lasztóik bizalmát, az érdemi munkával töltött öt hónap során tőlük kapott támogatást. Megfo­galmazódott a remélt további együttműködés kívánalma, a fel­álló önkormányzatnak pedig jó „szolgálatot”, kitartást, bölcses­séget és sikert kívántak. A nagy­keresztúriak búcsúszavait Bóna úr tolmácsolta. Köszönettel mél­tatta a figyelmet, amelyet az ön­kormányzat a keresztúriak, a te­lepülés iránt tanúsított az utóbbi időben, amit nem sűrűn élt meg e helység. Sokan némák maradtak Az önkormányzat szándéka sze­rint számadásra érkezett Nagyke- resztúrba szombaton. Kérdéseket vártak a testületi tagok, szívesen fogadták volna a ténykedésükkel kapcsolatos észrevételeket, kriti­kát, hogy tovább építkezhesse­nek, s hogy a leendő falu, leendő vezetői is okuljanak. Sokan né­mák maradtak a késő estébe nyúló összejövetel ellenére. Fő­ként a fiatalok, akik bár nagyko­rúak, kiskorúsították magukat közéleti téren - tapasztalatok hí­ján. Bennük az is felködlött, hogy bár csatát nyertek, a harc még folytatódik. Elmorfondíroztak azon, hogy mert a lakosság egy része idős, más része munkanél­küli, vajon elegendő lesz-e a bol­doguláshoz egy megfelelő testü­let, egy rátermett polgármesterrel az élen? Vagy pedig más diktálja az életet, mint eddig, csak majd azzal a névvel, hogy állami támo­gatás? J.K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents