Nógrád Megyei Hírlap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-08 / 56. szám

I 2. oldal SALGÓTARJÁN Megyei Körkép 1999. március 8., hétfő Társadalmi munkában építették a rendőrök a közösségi termet Cél az eredmények további javítása Sikeres évet tudhat maga mögött a bátonyterenyei rendőrka­pitányság: tavaly 928 bűnügyi tárgyú feljelentés érkezett, amely az előző évhez viszonyítva csökkenést mutat. A kapi­tányság működési területén az utóbbi években sikerült lassí­tani a bűncselekmények számának növekedését, amely figye­lemre méltó eredmény akkor, ha tudjuk: 1995-ben Bátonyte- renye és térsége volt a megye bünügyileg legfertőzöttebb terü­lete. A bűnügyi nyomozás eredményessége 57,5 százalékról 61,8 százalékra, a felderítési eredményesség 46,9 százalékról 56,1 százalékra emelkedett.-Tavaly is létszámgondokkal küszködtünk - mondja Juhász István alezredes, Bátonytere- nye rendőrkapitánya. - Kevés a járőri állomány, a feladato­kat pedig el kell végezni. Volt olyan időszakunk, amikor csak egy járőrpárunk dolgo­zott: a szakközépiskola ugyanis nem ad kellő felkészí­tést a speciális feladatok el­végzéséhez, ezért szaktanfo­lyamokat kell végezni a rend­őröknek. Másik nagy gondot jelentett a rengeteg túlóra, amelyeket szabadnapban kel­lett kiadni. Sikerült azonban úgy szervezni, hogy tavaly mindenki ki tudta venni a sza­badságát is, úgyhogy az idén „tiszta lappal” indultunk. És akkor még nem szóltunk a be­tegségről: egy-két kollégánk tartósan betegállományba ke­rült, őket is helyettesíteni kel­lett. Nyomasztó a lerobbant gépkocsipark: van olyan jár­művünk, amely már kétszer is lefutotta a megengedett kilo­métert. Ennek ellenére a kö­zelmúltban megtartott ORFK- ellenőrzés jó színvonalúnak ítélte a kapitányság munkáját, bár a létszámproblémát első helyen emelték ki. Hasonlóan jónak ítélte munkánkat az ön­kormányzat, az idén is 400 ezer forinttal támogatják a Bá- tonyterenye és Környéke Közbiztonságáért Alapítvány munkáját.- A korábbi években sok gond volt a mátraverebélyi közbiztonsággal. Mi a helyzet most?- Örömmel mondhatom, hogy Mátraverebélyben csökkent a helyben lakók sé­relmére elkövetett bűncse­lekmények száma. Ugyanak­kor azt tapasztaltuk, hogy a bűnözők figyelik, kik érkez­nek a faluba — áruszállító gépkocsik, idegenek -, s a nyitva hagyott autókból pilla­natok alatt meglovasítják az értékeket. Jelentősen segítette a csökkenést az is, hogy kör­zeti megbízottja van a falu­nak, aki tavaly szaktanfo­lyamra járt, időnként az URH-s járőr is besegített, szóval érezhető a rendőri je­lenlét. Rendszeresek a foga­dónapok, mint ahogyan rend­szeresen jelen vagyunk a szentkúti búcsúkon is. Tavaly például egyetlen esetben tör­tént a búcsún zsebtolvajlás, amelynek a tettesét fülön is csíptük.- A sok teendő ellátása mel­lett mégis jutott energia és idő társadalmi munkára is.-így van, tavaly eddig még nem látott bővítésen ment át kapitányságunk: tár­sadalmi munkában, a közbiz­tonsági alapítvány támogatá­sával sikerült felépíteni egy 120 négyzetméteres közös­ségi termet, ahol kulturált kö­rülmények között tarthatjuk oktatásainkat, értekezletein­ket. Itt pihenhetnek a járőrök, sportolhatnak a kapitányság dolgozói. Ennek köszönhe­tően a főépületben felszaba­dult egy nagy terem, amelyet a főkapitányság anyagi támo­gatásával átalakítottunk egy nyugati színvonalú nyomozói körletté. Az alapítvány támo­gatásával szereltük fel a köz- rendvédelmi szolgálat URH-s gépkocsiját többféle fényké­pezőgéppel, reflektoros lám­pákkal, a bűnügyi munkához elengedhetetlenül szükséges technikai eszközökkel.- Milyen célokat tűztek ki maguk elé az idén?- Szeretnénk továbbvinni a bűnmegelőzési programot, il­letve kibővíteni az áldozatvé­delemmel, amelynek segíté­sére szerepel terveink között egy áldozatvédelmi iroda lét­rehozása is. Meg kell tartani a tavalyi eredményeket, sőt ha lehet, még egy kicsit javítani is szeretnénk rajta. Kapitány­ságunk állománya életkorát tekintve a legfiatalabb a me­gye kapitányságai közül, de most már jól összekovácsoló- dott ez a kis csapat. Létszám- emelésre nem nagyon számí­tunk az idén sem, a nyugdíjba yonulók helyett várjuk a szak- középiskolából kikerülőket. A személyi állomány hangulata az elmúlt években javult, an­nak ellenére, hogy a béremelés „felemásra” sikeredett: a köz- alkalmazottak hangulata fize­tésemelésük elmaradása miatt nem kielégítő. Ezen sajnos vál­toztatni nem áll módunkban, ezért gyakoribbá tettük az ál­lománnyal való foglalkozást, beszélgetést. A kollégák mun­káját el kell ismemi,'tavaly az alapítvány segítségével 52 esetben történt jutalmazás. Ezt szeretnénk megtartani az idén is, ha kell, akár alapítványi pénzből is. Kapitányságunkon a megyében egyedülálló pont- rendszert vezettünk be, amely ösztönzi a rendőröket a mun­kára: olyan intézkedésekért kaphatók pluszpontok, ame­lyek növelik az állampolgárok biztonságérzetét. Az egyéni mutatókat havonta értékelik az osztályvezetők, negyedéven­ként pedig jutalomban része­sülnek a legjobbak. Javítani szeretnénk a lakásbetörések felderítési eredményességén, ugyanakkor nagyobb propa­gandát kell szentelni a riasztó­központra való csatlakozásra. Legmeggyőzőbb példa talán, hogy amióta Mátraverebélyben az önkormányzat intézménye­ibe beszerelték a riasztókat, az­óta nem volt egy betörés sem. Az alapítvány segítségével to­vább finanszírozzuk a DADA- oktatást, a közlekedési és a bűnmegelőzési vetélkedőket szülők és gyerekek számára egyaránt. Hegedűs Erzsébet Szécsényben megszűnik a hajléktalanok átmeneti szállása Nem lesz kevesebb ápolt Szécsényben a képviselő- testület a közelmúltban tartott ülésén döntött a szociális létesítmények to­vábbi sorsáról. Mi a helyzet jelenleg a szociális létesítmények kö­rül? A városban jelenleg két épületben működik az idő­sek ápolóotthona. A Rákóczi úton lévő otthonban huszon­két, a Kossuth utcai épület­ben két személy részére biz­tosítanak gondozását. Az utóbbi helyen van a hajlékta­lanok átmeneti szállása, amit jelenleg ugyancsak két sze­mély vesz igénybe. Ugyanitt működik az öregek napközi otthona, ahol két-három fő jelenik meg. Az alkalmazottak lét­száma tizenkilenc fő. Közü­lük hárman házi gondozási feladatokat látnak el. A vá­rosban egyébként huszonöt olyan személy van, aki házi betegápolásra szorul. Az ad hoc bizottság, amely a város intézményeinek racionáli­sabb működtetésének lehe­tőségeit vizsgálja, javasolta a testületnek, hogy a Kos­suth Lajos utcai épület jelen­legi formában történő mű­ködését számolják fel. A javaslat heves vitát vál­tott ki a képviselők körében. Őze János kifejtette, hogy nem ért egyet a javaslattal. Pintér Sándor az idősekkel való kitolásnak nevezte az elképzelést. Máté Csaba polgármester elmondta, hogy egyáltalán nem az otthon megszünteté­séről és nem a bennlakók létszámának a csökkentésé­ről van szó. Mindössze ar­ról, hogy gazdaságosabb, ha egy helyen üzemel az ott­hon. Jelenleg ugyanis a Kos­suth Lajos utcában két benn­lakó miatt kell az éjszakai ügyeletet fenntartani, a há­rom műszakot megszer­vezni. Reznicsek László alpol­gármester azt a véleményét fejtette ki, hogy ha a Kos­suth utcai épület eladásra kerül, annak összegét a Rá­kóczi úti épület bővítésére lehet fordítani. Borik Albert javaslatai között szerepelt a szóban forgó épület szociális cé­lokra történő vállalkozásba adása. A vita során elhangzott az is, hogy a felvételnél a szé- csényieket kell előnyben ré­szesíteni, hiszen a városnak évente több mint 300 ezer forintjában van egy benn­lakó. Végül a testület nyolc igen, négy nem, továbbá egy tartózkodás mellett úgy fog­lalt állást, hogy Szécsény városban megszüntetik a hajléktalanok átmeneti szál­lását. Az öregek napközi otthona pedig a Rákóczi úti épület társalgójába költözik be. Jelenleg a Kossuth Lajos utcai épületben lévő bennla­kókat - ha a másik épületben megüresedés lesz - átköltöz­tetik. Ami pedig az épületet illeti, idősek ápolóotthona céljára, vállalkozásba adják. Ha nem lesz jelentkező, az épületet eladják, a pénzből a Rákóczi úti otthont fogják majd bővíteni. Szenográdi Ferenc A plébániatemplom karnagya Varga János - Hatvanéves és fél évszázada kántorizál - A mester csak annyit mondott: így képzeltem Messze földön híres hangversenyek Balassagyarmaton Messze földön híresek a balassagyarmati plébániatemplomban megtartott hangversenyek, amelyeken gyakran igazán neves énekesek és hangszeres művészek is fellépnek a közönség nem kis örömére. A szervező, Varga János kántor, a Szent Felicián kórus karnagya még a rendszerváltás előtt indította be a már hagyománnyá vált templomi koncertsorozatokat. Munkájának ezen sikeres és látványos részei, amelyek a mindennapok szakmai alá­zattal művelt kántori munká­jára épülnek. Szinte hihetetlen, hogy az idén a hatvanadik évét be­töltő Varga János már ötven éve kántorizál. Mesébe illő, hogy a tíz évet még be sem töltő terényi Jancsi gyereket plébánosa, Gyurkó Gábor az orgona mellé ültette 1949. február 3-án. Igaz, az előz­ményekhez tartozik, hogy a jó pap észrevette a fiúban lévő tehetséget, akaratot, és tanította vele a muzsikát. Arra talán ő sem gondolt, hogy az orgonával ismer­kedő fiút hamarosan feladat elé állítani kényszerül. Az történt, hogy az 1949. évi rákosista hatalomváltás az oktatásban is éreztette ha­tását. A helyi kántortanító, Ritly Ignác is választás elé lett állítva, vagy kántorizál, vagy tanít. Élni kellett, a ta­nítót egy kicsit jobban fizet­ték, így maradt váratlanul kántor nélkül a falu. A pap által a helyébe ültetett Jancsi fiú gyenge kis szoprán­hangja ugyan majd elveszett a templomban, de akkor nem volt más. A gyakorlás teszi mesterré az embert, tar­totta a mondást Gyurkó Gá­bor plébános, aki maga is univerzális ember hírében állt. Papként megvolt a ma­tematika-fizika tanári dip­lomája és kitűnő muzsikus volt. így a terényi templom mechanikus orgonáján ta- nítgathatta a zene ismeretére és szeretetére a kis falusi fiút, akinek aztán Kmetty Kálmán és Papp Győző jó mu­zsikusokként további zenei ismereteket adtak át. A ser­dülő Varga János nemcsak a templom áhítatában nőtt fel. Az, hogy nagyapja testőrka­pitány volt, akkoriban nem számított jó ajánlólevélnek. A kuláknak minősített csa­ládnak szinte mindenét elvit­ték és a János fiúnak sokszor csak a plébános jóvoltából jutott zsíros kenyér. A kántorképző elvégzése után Varga János gyermek­kora színhelyére, Terénybe és Szandára került vissza 1956-ban, hogy szolgálja az egyházat. Korengedménnyel állhatott munkába, és még ma is, ha Szandán jár, kis- kántomak szólítják az öre­gek. Első sikerét a szandai bányászkórussal érte el, aki­ket még ma is úgy minősít, hogy gyönyörűen énekeltek. A szép fekvésű Rimócra 1961-ben került 22 évesen kántornak. Hamarosan egy nyolcvantagú kórust szerve­zett, akikkel Kodály miséjét is bemutatták Esztergomban és a mester csak annyit mondott: így képzeltem! Fesztiváldíjas népi passióju­kat filmre vették. A rimóci templomi koncerteken sok neves előadóművész szere­pelt, köztük Gergely Ferenc orgonaművész és Kern István hegedűművész. Közben kar­nagyképzőt végzett, ahol neves tanárok, mint Bárdos, Werner, Rajeczky készítették fel a to­vábbiakra. Növendékekkel is foglalkozott és a mai napig 30 okleveles kántort nevelt fel az egyháznak. A hatvanas évekre jellemzően tevékenységét nem nézték jó szemmel és a fiatal­ság megmételyezése címén hét­szer „élvezhette” a rendőrség vendégszeretetét. A balassagyarmati egyház- község kántor-kamagyi állását pályázat megnyerése után 1969. április 1-jén nyerte el. Az azóta eltelt harminc esztendő Varga János kántor életének további aktiv es sikeres korsza­kát jelenti a mai napig. A min­dennapok áldozatos, embert próbáló kántori munkája mel­lett jutott energiája nagyobb feladatokra is. A püspöki kar engedélyével és barátai, Ger­gely Ferenc, Kovács Endre, Kolozs István orgonaművészek segítségével templomi hang­versenyeket szervezett. Az ed­digi 105 koncert sikerét nem­csak a telt ház jelezte, hanem az is, hogy a nagy művészekre épí­tett műsor szereplői is szívesen jönnek Balassagyarmatra. Sze­repelt itt a fenti művészeken kívül Simándy József, Sass Szilvia, Pitty Katalin és fellé­pett az Operaház gyermekkó­rusa. Gyakran megfordult Gyarmaton Lehotka Gábor or­gonaművész, de járt itt Varnus Xavér és egy dél-koreai kántor, Jaan Hee is megszólaltatta a felújított orgonát. Varga János kántor által fel­vállalt missziós munkát sokan segítik. De voltak idők Gyar­maton, amikor a „helyi na­gyok”, ahogy ő nevezi, mindent elkövettek, hogy fékezzék munkáját. Azokban az időkben 11 feljelentés fémjelezte tevé­kenységét. Ezeket fájdalmasan emlegeti. A várostól 10 ezer fo­rint támogatást kapott az in­gyen koncertekre, erre csak ennyi jutott. A változások, a polgároso­dásra tervezett világ a gyarmati kántor számára is új lehetősé­geket hozott. A Szent Felicián kórussal nemcsak a szertartá­sokat, miséket teszik szebbé, hanem rendszeres résztvevői a rangos templomi hangverse­nyeknek, bel- és külföldön egy­aránt fölléptek már. Kórusában jól megférnek egymás mellett a város különböző foglalkozású polgárai, mint például Merczel Miklós órásmester és Kovalcsik András tanár. Köztük énekel­nek még a város nagy öregjei, a 90 éves Kamarás József és ba­rátja, Mogyorósi János, vala­mint a régi kórustagok, Lengyel Ottó és családja, Markó Vil­mosáé és társaik, akik hittel, hűséggel és szeretettel végzik a kórusmunkát. Varga János balassagyarmati kántor és karnagy 50 éve még kisfiúként szólaltatta meg az or­gonát és azóta végzi ezt a felvál­lalt missziós munkáját. A még előtte álló időről ő maga így vall:- Remélem, hogy Isten segít­ségével még szerezhetek élmé­nyeket és szolgálhatom az egy­házamat. Életemben, mint sok mások, én is többször elkesered­tem, de Isten mindig megsegít. A nehéz napokban elolvastam újra és újra azt a versikét, amit Chesterton vetett papírra és én átírtam. Ennek a versnek a címét adnám életem történetének:„A szamár monológja’’: Ó, ti lovak, kik lenéztek en­gem, szürke szamarat, Ti zabot esztek, szénát és jó­kat. Nékem a gazdám ád száraz kórókat, Ti fényes szőrű paripák és mének. Ne higgyétek, hogy azért szomorúan élek, En álltam az úton álltam én kábán, Es bevittem Jézust Jeruzsá­lembe, Akkor virágvasárnapján.” Szabó Endre Varga János, a balassagyarmati plébániatemplom kántor-karnagya

Next

/
Thumbnails
Contents