Nógrád Megyei Hírlap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-31 / 75. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN Megyei Körkép 1999. március 31., szerda Gyorsabb, pontosabb, közérthetőbb adatszolgáltatásra törekszik a KSH ők is az ország pulzusát vizsgálják Dr. M .lár Tamás személyében 1998 szeptemberétől új veze­tője van a Központi Statisztikai Hivatalnak. A KSH első em­bere korábban makroökonómiát és politikai gazdaságtant ta­nított a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen, de szakterülete referenseként kormányfőtanácsosi posztot is be­töltött az Antall-kormányban 1992 és ’94 között. A KSH me­gyei szervezeteinek felkeresése során legutóbb Salgótarjánba is ellátogatott, ez alkalomból beszélgettünk vele.- Milyennek látta kívülről, s mi­lyennek látja most a KSH-t?- Felhasználóként tapasztal­hattam gyenge pontjait, amelyek elsősorban a módszertani meg­oldásokra vonatkoznak, s ösz- szességében egy bürokratikusán működő intézmény képe jelent meg előttem a KSH kapcsán. Belépésem óta olyan folyamatot indítottunk el, melynek eredmé­nyei reményeink szerint már ez évben is érzékelhetők lesznek. Gyorsabb, pontosabb, és főleg közérthetőbb adatszolgáltatást kívánunk megvalósítani. Ne­gyedéves kiadványaink „gyors- fényképként” szolgálnak a gaz­daságról, a társadalomról. Mindez kevés szöveggel, ugyanakkor egyértelmű tálalás­ban, úgy, hogy az átlag magyar állampolgár is fogyasztani tudja. Évkönyveink megjelenítésénél ugyanezt az elvet és megoldást szeretnénk követni. Bürokrácia-Mit jelent az ön számára a bürokrácia: hivatali papírgyár­tást, túlméretezett ügyintézői hálózatot, „öszvérmódszere­ket", avagy ezek nem kívánatos együttesét?-A bürokráciát mindaz jel­lemzi, amit felsorolt. A pontos munkára, bizonyos részletek, előírások betartására mindig szükség van, ám nálam a rugal­mas, időben végrehajtott fel­adatmegoldás a lényeg. A határ­idő ugyan mindig szent és sért­hetetlen, de ezt úgyis el lehet érni, ha megfelelő tartalmi munkával, mentalitással közelí­tünk feléje. Az irányítást egyéb­ként nem „erőből” valósítom meg, a demokratikus módsze­reknek megfelelően az elnök­ségi döntések híve vagyok. Ta­lán annak is köszönhető ez a fel­fogásom, hogy egy kifejezetten „antibürokratikus” közegből ér­keztem a KSH-hoz. Vallom, hogy a bürokrácia mindenütt el­sősorban vezetésfüggő. Vetélytárs nélkül-A köznapi ember számára a KSH úgy jelenik meg, mint egy „számgyár”, s ha az önök nevét hallja, akkor előbb-utóbb „be­ugrik” például a Szonda Ipsos és más, adatfeldolgozással, ki­mutatásokkal foglalkozó cég neve is. Mennyire versenytár­saik ezek önöknek?- A szakmának van egy olyan szelete, ahol nem létezik ver­senytárs, kötelező adatszolgálta­tást ugyanis csak mi végezhe­tünk. A GDP kiszámítása pél­dául nem versenyhelyzet kér­dése, viszont nekünk is lehetnek olyan adatbázisaink, műveletso­raink, amelyeket piacra vihe­tünk.-Költségvetésünkben tíz %- ot képviselnek a piaci bevételek, amit húszra szeretnénk feltor­názni. Egyébként ismerünk egy pár olyan céget, amelyek a mi munkánkból szármázó adatokat „tupírozzák fel”.- Ezek szerint mégis csak oda kell figyelni a versenytár­sakra. Ebből adódhat a követ­kező kérdés: létezik „agyelszí­vás ” a szakmában ?- Az átlagéletkor elég magas intézményünknél, nehéz fiatal, jól képzett munkaerőt találni, mert számukra sok esetben von­zóbb a banki szakma. Természe­tesen nem nézzük tétlenül ezt a folyamatot, s az Európai Unió tanfolyamain, a kanadai és a magyar statisztikai hivatalok közötti jó kapcsolatokon keresz­tül, továbbá a közgazdaság-tu­dományi egyetemen Phd-képzés keretében kívánjuk vonzóbbá tenni a KSH-t a fiatalabb gene­ráció számára. Tények és érzések- Hallottam már szocioló­gust arról fanyalogni, hogy: „ja, az csak statisztika, de hol van az ember?". Ön, hogyan kezeli ezt a kérdést, ha egyálta­lán kérdés ez?-Kétféle statisztika létezik, társadalmi és gazdasági. Hoz­zám ez utóbbi áll közelebb. Nyugodtan kijelenthetem, hogy adataink egzaktak. Persze az is nyilvánvaló, hogy a számadatok mögött egy egész társadalom húzódik, ezért szükség van, de nem csak nekünk, a társtudomá­nyokra is. A világon ez minde­nütt így van, és ebben a jövőben sem lesz változás, csupán az adatokat lehet közelíteni a pon­tosság, a tökéletesség felé. Az ön által felvetett gondolatra amúgy mindennapjaink egyik jó példája a magyarországi infláció helyzete. Ez év januárjában, hosszú idő után, tíz alá, 9,8 szá­zalékra csökkent a mértéke. Ezt egyik szakember sem vitatta, sőt még a pártok sem. A sokrétegű társadalomból viszont a médián keresztül nagyon jól kitapint­ható vélemény jött vissza: - Az nem létezik, hogy csak ennyi az infláció, hiszen mi ezt teljesen másképp' érezzük. A számok, a statisztika és a hozzájuk kapcso­lódó ember viszonyát ez a konk­rétum is jól jellemzi. „Számgyár” — Vannak-e a kormánynak el­várásai önöktől?- Ha az adatok kozmetikázá­sára gondol, az szóba sem jöhet. Egy-egy számadat „előállítá­sán” 50-60 ember is dolgozik, tehát képtelenség a valódi té­nyeket befolyásolni. A kormány kérése általában egy bizonyos adat szolgáltatására vonatkozik, s bizony rövid határidővel kell teljesítenünk azt. Már publikált adatokról van szó, s az is előfor­dul, hogy a felkérő polcain is megtalálható valahol, viszont a KSH egyértelműen be tudja ha­tárolni a fellelhetőséget.- Van-e lehetőségük tudo­mányos kutatómunkára, egyál­talán mennyire jellemző ez a KSH esetében?- A hivatal alapvetően, ahogy azt korábban jellemezte, „szám­gyár”, „adatgyár”, nem feladata a kommentálás, előrejelzéseket pedig egyáltalán nem szabad adnia, kinyilvánítania. A KSH mellett működik viszont az Ecostat Gazdaságelemző és In­formatikai Szervezet, valamint a Népességtudományi Kutató In­tézet, amelyek rendelkeznek az ilyen irányú jogosítvánnyal. A két intézmény viszont nem vesz részt az adatok képzésében és szervezetileg is elkülönül a KSH. - B.M. ­Stúdiókeret az aktív közösségi élethez „Civil ház” Tarjánban A közelmúltban a salgó­tarjáni városházán mintegy negyven helyi civil szervezet képvise­lője találkozott illetékes városvezetőkkel, Puszta Béla polgármesterrel és Domonkos Tamással, az önkormányzat ifjúsági ügyekért, valamint civil szervezeti kapcsolato­kért felelős tanácsnoká­val. A felek kölcsönösen tájékoztatták egymást lehetőségeikről, igénye­ikről. A polgármester e fórumon bejelentette, hogy hamarosan egy úgynevezett „civil há­zat” nyitnak a József At­tila Művelődési Központ épületében. A rendszerváltozás óta gomba mód szaporodtak a civil szervezetek, s napja­inkban talán már a félszáz ezret is meghaladja szá­muk az országban. E szer­vezetek megjelenése jel­lemző Salgótarjánban is. Ezen közösségek egy ré­sze a szabad idő hasznos eltöltésére szerveződött, de nagyon sok olyan fon­tos, közfeladatokat ellátó, már-már szervezeti for­mában működő csoporto­sulás is ténykedik, amelyik rendkívül sokat segít egy- egy települési önkormány­zatnak feladataik ellátásá­ban. Puszta Béla elmondta, hogy az önkormányzat ez évi különösen nehéz gaz­dálkodási helyzete elle­nére ugyanolyan nagyságú civil alapot képzett, mint amilyent az elmúlt eszten­dőben. A városházára már ed­dig is sok pályázat érkezett a civil szervezetektől, utóbbiak működési feltéte­leinek segítése tárgyában, s a hivatalban további megkereséseket is szíve­sen fogadnak. A civil alap szétosztásának két hónapja várhatóan május és októ­ber lesz ebben az évben. A különböző szerveze­tek közös érdekeit is figye­lembe véve, az is elhang­zott, hogy a József Attila Művelődési Központban, pontosabban a bejárattól balra lévő helyiségben egy „civil házat” alakítanak ki a közeljövőben. A helyi­ség korszerű infrastruktu­rális felszereltsége érde­kében az önkormányzat és a civil szervezetek közös pályázatokat nyújtanak be számítógépek beszerzé­sére. Domonkos Tamás a lét­rehozni kívánt „civil há­zat” a Salgótarjáni Ifjúsági és Tanácsadó Irodához (SITI) hasonlította, amely a SITI-hez hasonlóan amo­lyan stúdiókeretet fog biz­tosítani az aktív közös­ségi életet felvállalok számára. A találkozó végén arról is szó esett, hogy miként tudnak minél több anyagi erőhöz jutni pályázatok út­ján a civil szervezetek, s mennyire fontos a vállal­kozói szférával fenntartott kapcsolatuk ilyen szem­pontból is. - W. ­A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából ■ az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. „Fedezd fel Franciaországot!” - Bátonyi siker Sétahajózás a Szajnán A bátonyterenyei Fáy András Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium 11. t osztályos tanu­lói felkészítő tanáraikkal együtt, a Magyar Oktatási Mi­nisztérium, a francia nagykö­vetség és a Francia-Magyar Kezdeményezések Társaságá­nak közös szervezésében létre­jött „Fedezd fel Franciaor­szágot!” című vetélkedő nyerteseként ünnepelhettek március 19- én. Budapes­ten a Műszaki Egyetem dísz­termében Po- komi Zoltán oktatási mi­niszter, Henri Lebreton együttműkö­dési és kultu­rális tanácsos, a Francia In­tézet igazga­tója, továbbá a francia nagykövetség képviselője köszöntötte a pá­lyázó fiatalok képviselőit és ta­nárait. 162 középiskolai pályá­zat készült és került elbírálásra. A 30 nyertes osztály - köztük iskolánkból is - franciaországi tanulmányúton vesz részt má­jus 23-tól. Párizsban, a magyar csoportot fogadja a francia sze­nátusban az elnök, több francia és magyar vezető politikus tár­saságában. A főváros megtekin­tése után sétahajókázhatnak nyerteseink a Szajnán. Külön­leges gonddal megtervezett program szerint tölthetik el ta­nulóink azt az egy hetet, amelyre tanáraik, Szabó Já­műhelymunkáinak megtekinté­sére, majd Rouenban egy textil­ipari üzem meglátogatására. Kirándulást tesznek Le Havre- ba és Étretat-ba, útközben meg­tekintik Pont de Normandiet. Caen-ban városnézésen vesz­nek részt és felkeresik a Mémo- rial Múzeumot. Tengerparti ki­rándulásra készülnek és nagyon váiják a Mont Saint-Michel- hez tervezett utat is. Kinntartózkodásuk ideje alatt tanulóink naplót vezetnek a személyes tapasztalatokról. Idegen nyelvű anyagokat gyűj­tenek, fényképeket, videofilmét készítenek, különös tekintettel a partnerintézményre. Haza­térve pedig írásos útibeszámo­lót készítenek, kiállítást szer­veznek az iskola, illetve a helyi művelődési központ számára a legjobb fotók és legérdekesebb : : * ír K'rXJK***! VB5* .»jftia xwr. >: CER1WKA T/ OKU-VÉL La rlasve de fétahlííserneat ekéi; ci-üeaswss est íJtVJssrre Lswréaíe du annum* «. A Iá D&.wuví’rtc áe Iá h»»« », orßaius« par te Mirtiítf:!* hftngrois tte Ff-dnCtUimt, rAtttlmtade de Fl auer: cf Fsasbcúüwmí Iwitiatfvvs Fitwec-Hongri^ t.w András Szakközóniskok. ti t osrjátv / Bátanvtcrenve A ueraeu oknatáú «aMálya » magyar ÖStfatá« Mörártéríuisri, * Frantrin NajjykSvctség w * tfr»»cu».!M*gjar faa>k«tényea**ek j&rsiíífigiswtfe iwsrveífeéte* ferejötí,« Ffcfewjl fel » eintii vrtiSfeedő ayertottaefc ffyjKántítatik. Dtliyrv le 19 »an 1999 í KmÜÜ*» I«*) ne.tmus 19. omzmm mxwtm Mt v Kastól» xs k JF'HÄJWOXA :..t; A győzelmet dokumentáló okirat nosné és Sulyok László vezeté­sével készülnek és indulnak. A franciaországi tanul­mányút tervét az osztály szak­területéhez illően (ruhaipari technikusokról lévén szó) alakí­tották ki, önmaguk számára, így kerül sor a normandiai fo­gadó intézmény tanóráinak, anyagok bemutatásával. Video­filmét vetítenek szülőknek, di­ákoknak, érdeklődőknek. Be­mutatják a partnerintézmény szakmai tevékenységét a helyi, azonos profilú vállalkozóknak, vállalatoknak. Plachi Józsefné igazgatóhelyettes Vándorbot a romáknak - Jelent, jövőt vet papírra - Rímekben a remény Lesz-e már nyár és munka? Annyi gond nyomja lelkét, hogy másik háromnak is kitelne belőle. Szerencsé­jére, mindezek ellenére sem vesztette el alapvetően jó kedélyét. Hogy elolvadt a hó, hogy kipislantott a felhők mögül a nap, re­ménnyel leseget a keszi ol­dal felé. Lesz-e már nyár, lesz-e munka? A karancssági Oláh Jenő tizennégy évesen állt mun­kába. Bár jó feje volt a tanu­lásra, nem járhatott középis­kolába. Kellett a keresete az apjáé mellé. Később pedig, amikor még biztatták is a to­vábbképzésre, értelmetlen­nek látta, gondolván, tanulás nélkül is jól megfizetik. Csak évtizedek múlva jött rá, erre fizetett rá. A Salgótarjáni Öblös­üveggyárban kezdett behor­dóként, ám esztendő múltán kitanulta a fúvást, s tizenhét sem volt, amikorra megis­merkedett az üvegesség csín- jával-bínjával. Felnőtté cseperedve, sok évi munka után a poharasok brigádvezetője lett. Miután harminc évet ledolgozott a gyárban, négy évvel ezelőtt munkanélkülivé vált. Negy­vennyolc évesen azóta sem talál munkahelyet.- Az asszony is rokkant nyugdíjas, a gyerekek közül négy nem tud elhelyezkedni, s egyik unoka is velünk él az anyjával - mondja.- Még jó, hogy egy fiamat katonának vitték, legalább jó helyen lesz. Másikuknak a gyertyagyár ad kenyeret, remélem a lányka is bejut, ha már nekem nem akad hely. Oláh Jenő Karancsságról Beletörődve mondja, a ci­gánynak nem adnak munkát, még az iskolázottabbjának sem, csak ha szponzorálója akad. Elvétve azért kereset­hez juthatnak néhány helyen. Ahová más nem kapaszko­dik, ott jó a roma is. — Az utóbbi három-négy évben többet voltam a Du­nántúlon, mint otthon - adja tudtul, - építkezéseken dol­goztam alkalmilag. Ám az ilyesmi vagy van, vagy nincs, a családnak meg ennie kell.- Télen a legnehezebb, amikor még alkalmi munka sincs. Tavasszal már köny- nyebb, előbújik a sok csiga, később meg pattan a gomba. Híre van a faluban, annyit senki sem szed, mint én. Harminc-negyven kiló gom­bát is vittem egy nap a pi­acra, csigá­ból még többet az át­vevőhöz. Ami a jófé­léből nem kelt el, azt megaszaltuk télire. De ebből meg­élni nem le­het. Munka, az kellene inkább. Az önkormány­zat sem tud mindenkit foglalkoz­tatni. Jó-jó, hogy van az a szociális földprog­ram, de ab­ból nincs jö­vedelem, csak élelem. Már mondtuk az illetéke­seknek, jobban járnánk, ha állatokat tarthatnánk. Azok tenyésztéséből több hasznot remélnénk. Addig meg, marad a ta- vaszvárás, amikor újra ván­dorbotot vesznek kezükbe a sági romák. Kinek erre, ki­nek amarra visz az útja, de mindenképp a megyehatáron túlra, amerre falakat húznak fel, utat döngölnek a földbe. Oláh Jenő mindig hurcol magával egy darabka papírt, egy ceruzacsonkot. Bárhol előveszi ezeket, ha kikíván­koznak gondolatai; a cigány­ságáról, purdékról, fajtája apróbb, nagyobb gondjairól. Jelent, jövőt papírra vet, rí­mekbe szedve örökíti a re­ményt, hogy lesz talán jobb is a sorsuk.

Next

/
Thumbnails
Contents