Nógrád Megyei Hírlap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-26 / 71. szám

Mindenki örömére működik az őszirózsa Nyugdíjas Klub Karancskesziben Hagyományébresztő idős emberek- Ne nagyon tessék személyemet kiemelni, mert az Ősziró­zsa Nyugdíjas Klub minden tagja az alakulástól kezdve szívvel-lélekkel segíti egymást. Közösen oldunk meg min­dent - mondja bevezetésképpen Simon Lajosné, a nyugdí­jasklub létrehozójának kezdeményezője, vezetője.- Az alapító tagok huszon­hármán, köztük - Berta Elekné, Novak Lászlóné, Herczeg Dezsóné, Balázs Gyu- láné-hozták létre 1998. szep­tember 15-én azzal, hogy két­hetenként hétfőn találkozunk majd. Pénzre nagy szüksége van az embernek, de nem minden. Nagyon fontos a sze­retet, a megértés, a segítő­készség. Én ezeket többre ér­tékelem, ennek szellemében tevékenykedünk - hangsú­lyozza á nyugdíjasklub vezetője. Ez hatja át az általuk összeállított találkozók programját. Az elmúlt évi állandó programban szerepel, hogy a foglalkozásokon lehet kézimunkázni, sak­kozni, rejtvényt fejteni, hagyományőrző csopor­tok próbáját megnézni. A rendszeres foglalkozások közé sorolták a testmoz­gást, az ünnepélyeken, kiállításokon való rész­vételt, a vérnyomásmé­rést, a beteg társak meg­látogatását. Az elmúlt évben a klub tagjai részt vettek a temetői em­lékmű avatáson, erőtelje­sebben foglalkoztak a hagyományőrző csoport megszervezésével, közösen ünnepelték október 23-át, előadást hallgattak a mozgás- korlátozottak érdekképvisele­téről, orvosi tájékoztatót a nyugdíjas érdekvédelemről, termékbemutatón vettek részt adventtői karácsonyig címmel hagyományőrzéssel foglal- ■ koztak, tréfás vetélkedővel elevenítették fel a Luca-napi szokásokat. Karácsony ünne­pét az általános és zeneiskolá­sokkal közösen tartották. Az óévet batyusbállal búcsúztat­ták. Egy-egy rendezvényün­kön húszán vesznek részt. A klub tagjainak életkora 53-83 évig terjed. Balázs Gyuláné jó humorával szórakoztat ben­nünket. A batyusbált egyesek bakfis összejövetelnek minő­sítették. Az idei program is sok­színű. Tarján László a háztar­tási gépek biztonságos hasz­nálatáról és az energiatakaré­kosságról szólt a klub tagjai­hoz. Gordos József „tavaszi munkák a kertben” címmel tartott előadást. Szóba kerül majd az összejövetelen a szo­ciális ellátás, felelevenítik a húsvéti népszokásokat, köz­tük a tojásfestést. Ki mit tud? vetélkedő is lesz. A mátkatál készítésével régi kedves szo­kást csempésznek vissza. A szép, tartalmas nyugdíjas kor­ról Rácz Tiborné tart előadást. A „bográcsozás” is sokat ígér, akár csak a „vallás szerepe a lelki gondozásban” című elő­adás, továbbá találkozás a képviselőkkel, a negyedévi névnapok megünneplése. Jú­niusban kimozdulnak a köz­ségből, egy fürdőhelyet ke­resnek fel múzeumlátogatás­sal egybekötve. A klubtagok természetesnek tartják a kü­lönböző ünnepségeken, kiállí­tásokon való részvételt is.- Szeretnénk, ha a Páva­kört, a hagyományőrző cso­portot újjá tudnánk éleszteni. Segítségével talán vissza­csempészhetnénk a régmúlt szép, közös rendezvényeit: a tollfosztást, a kenderáztatást, a szövést, a fehérítést, a rongyszőnyegkészítést, a téli esték hangulatát. Szívem minden csücske a kultúráé. Szerintem egy falu olyan, mint a kultúrája - állítja Si­monná. Nem csak elkötelezettje, hanem megszállottja is a kul­túrának, különösképpen a régmúlt örökségei istápolásá- nak. Annak idején versmon­dásban országosan első he­lyezést ért el. Jutalmul egy­szer tíz napot Olaszország­ban, másik esetben tíz napot Lengyelországban töltött el.- Édesapám, aki bányász volt, a népművészet mestere címet nyerte el. Nagy Zoltán mesefelvételein néhány mesét is elmondott; ezek aztán meg is jelentek. Énekelni is min­dig szerettem - állítja Si- monné, aki az írásos emlékei között kutatva egy papírlapot helyez elém, mondván: - Nyugdíjasok indulóját közö­sen írtuk. Kisvártatva „Kis lak áll a nagy Duna mentében” dallamra elénekli az alábbi szöveget: Elszaladtak az évek felet­tünk Csendes szívvel nyugdíja­sok lettünk Felnevelve gyermeket, családot Nyugdíjasként éljük a vi­lágot. Nyugdíjasnak nincsen semmi vágya Csak, hogy boldog legyen a családja. Szeretetben, békességben éljen Gyermekek és unokák kö­rében. Nyugdíjasklub, hová ösz- szejárunk Benne szintén otthonra ta­lálunk. Legyen minden együtt töltött óra Békesség és öröm hordozója. Mi legyen a nyugdíjasdal vége, Legyen köztünk, s a világon béke, Adjon Isten még sok boldog évet, Békességet, erőt egészséget. V. K. Március 15-én megkoszorúzták a ’48-as emlékművet Hogy is volt régen? - Hagyományokról élőszóban Játszóház vendégekkel Hangulatosnak ígérkezik a pa- lotási művelődési ház március 30-ai, délutáni játszóháza, amelynek képzeletbeli falai közé nem csak a gyerekeket, hanem a helyi nyugdíjasklub tagjait is várják. A kicsik a húsvéti szokáso­kat elevenítik fel: tojást feste­nek, locsolóverset tanulnak. Majd meghallgatják az idősek elbeszéléseit arról, milyenek is voltak azok a régi s még ré­gebbi húsvétok? Tanyaprogram a kiszolgáltatott emberekért Összefogtak az idősekért Az Alföld kiterjedt tanyavilá­gán sok olyan idős, hátrá­nyos, szociális helyzetű és sok tekintetben kiszolgáltatott, gondoskodást igénylő ember él, akikkel a hatóságoknak az átlagosnál nagyobb gonddal kell foglalkozniuk. Rendőrség Békés megyében e feladat megoldásaként már tavaly októberben űgynevezett tanyaprogramot szervezett, az ebbe bekapcsolt személyeket a járőrök és a körzeti megbízot­tak lehetőségeik szerint szemé­lyesen, s viszonylag gyakran felkeresik. A rendőrök ilyen lá­togatásainak eredményeként például a szeghalmi kapitány­ság körzetében több idős sze­mély is részesült már szociális támogatásban. Szarvas térségé­ben a nagy havazás idején, ugyancsak a rendőrök jelzése alapján, számos családon tüze­lővel és élelmiszerrel segített a területileg illetékes önkor­mányzat. A program egyben lehetőséget kínál a rendőrség számára arra is, hogy felmérje a fokozott veszélynek kitett ál­lampolgárok biztonsági helyze­tét. Az ennek során szerzett ta­pasztalatok alapján, áprilistól a Békés Megyei Rendőr-főkapi­tányság kibővíti akcióját azzal, hogy a látogatás-sorozatba be­kapcsolja az érintett települési önkormányzatok, a polgárőrsé­gek, a határőrség, a mezőgaz­dasági szövetkezetek, a vadász- társaságok képviselőit is. Különleges régészeti lelet Britanniában Egy ólomkoporsó rejtélye Harminc éve nem bukkantak olyan csodálatos kincsre brit régészek, mint a minap a lon­doni City egy új kereskedelmi központjának alapozása so­rán: négy méterrel a föld alatt egy két tonna súlyú kő­szarkofágra leltek, amelynek belseje szépen megmunkált ólomkoporsót rejtett. A páratlan lelet legalább 1800 éves, a római korból származik, amikor London már a szigetországi római provincia gazdasági központja volt. A szarkofág felnyitása után az is bizonyossá vált, hogy női, földi maradványokat rejt a mí­ves, teljesen érintetlen koporsó, és nem is akárkinek a maradvá­nyait: egy gazdag nemes, akár a város vagy a tartomány kor­mányzójának a feleségét, lányát temethették el ekkora pompá­val az akkori városfalakon kí­vül eső temetőbe. A hagyomá­nyokhoz híven a szarkofágba, a koporsó mellé a halott által használt tárgyakat, ékszert, fo­náshoz való orsót és öntött bög­rét helyeztek valaha gondos ke­zek. A rómaiak Krisztus után 55-ben telepedtek meg a szige­teken, s 250 táján, amikorra a régészek a koporsót datálják, London már a tartomány vi­rágzó pénzügyi, valamint ke­reskedelmi központja volt. hintaszék Esztendő újszülött és házasságkötés nélkül - Fogy, fogy a népesség Éljen sokáig! - Óhajok Ófaluért Egyszer egy volt kazári faluvezető mondta: élő skanzent ál­modott Székvölgypusztára. Álma álom maradt. - Hollókő, a megye zsákfaluja tizenkét éve élő múzeum, de Ófaluját kiha­lás fenyegeti. Irigyelten, elismerten páratlan értékű ez a tele­pülésrész, ahol azonban zavaróan válasz nélkül marad a kér­dés: ki akar majd Ófaluban lakni? Jgjppwf Az emberek ntöbbségének nincs módja arra, hogy hintaszékben ol­vasgatva, pár kellemes percet töltsön. Pedig ennyi minden­kinek kijár... Zavaros víz Egek bőséges áldatlansága mi­att vízzel feltöltődött Kárpát­medencében hetek óta a gáta­kon, településszéleken, házak mentésén birkóznak, már akik birkóznak. A kívülállók szeren­csére ezúttal is eléggé népes tá­bora pedig jó hangosan mondja, teszi a magáét: van, aki taná­csot ad, más homokot és zsá­kot, akad aki a pénzét, megint más a két keze munkáját. Az, hogy tízezrek most való­ban ott vannak, ahol a part sza­kad, a nem veszélyeztetett or­szágrészeken élőknek jó emlé­keztető arra, hogy mégiscsak a víz az úr. S hogy nagy köny- nyelműség nem kitisztítani a hordaléktól, szeméttől fuldokló átereszeket. Nem beszélve az esztelenül és szabálytalanul szennyvízlevezetőnek használt vizesárkok kétszeres kárté­konyságáról. Továbbá a ható­ság vele szembeni engedékeny­ségéről, ami egyenlő az abszo­lút tehetetlenséggel, a pangó, elvizenyősödött gondolkodás­sal. Ártól zúgolódó folyók, keserves hajsza, újmódi hajlék­talanság. Humanitárius gon­dolkodás teherautónyi adomá­nyok képében, háttérviták arról, hogy ki, hol, hogyan segíthetne jobban, hathatósabban. S eset­leg gyorsabban. Magyaros csipkelődés és hamis okoskodás felajánlás he­lyett. Műsor, ahol az egyszerű ember javaslatait, mentő ötle­teit jegyzik, s ahol azt is szóvá teszik: az innenső „parton” mi­nek dobálóznak százmilliókkal olyankor, amikor a túlsón há­zak dőlnek össze. S jó, ha ki­csinyke összeg jut majd nekik is valahonnan. Helikopteres helyszíni szemlék, lelki masz- százsnak is alkalmatlan biztatá­sok, ,jól fésült, nyakkendős” nyilatkozatok meglévő vésztar­talékokról .. . Eközben - hisz' az élet nem áll meg! - a szerencsejátékokon változatlanul nagyokat lehet nyerni. Pörögnek, felkereked­nek a számok s csak egy-egy nyugdíjas akad, aki szerint az elnyerhető milliókat inkább óriási szivattyúvá kellene vál­toztatni... Szavaikat elnyeli a zavaros víz. Mindössze négyszáz és egy tu­cat lelket számlál Hollókő, s ki­látásai ebben a tekintetben cseppet sem rózsásak. A mos­tani helyi vezetés tudomása szerint a hetvenes években még hétszáz körül volt a lakosság­szám. Aztán ahogyan a kör­nyékbeli munkahelyek eltüne­deztek, egyre több fiatal kereste máshol a boldogulását. Hollókő 1987-től világörökség-rangra emelt ritka szépsége legfeljebb alkalmi munkát ad, s azt is ke­veseknek. A mostani húsz­harmincasok jól érzékelik, hogy sürgősen tenni kellene va­lamit, azért, hogy Ófalu ki ne haljon. Nyomatékül idézik a plébános emlékezetükbe vésett mondatait: tavaly tízen távoz­tak el az élők sorából, egyetlen újszülöttel sem gyarapodott a népesség, de nem köttetett egy házasság sem... Az épületek egy része össz­komfortos, gázfűtéses, csator­názott vagy azzá tehető. Ám sok közülük csak az idegenfor­galmi főszezonban népesül már be. Az sem megoldás, ha csak hétvégi háznak használnák ezeket. Kedvesek, illően ven- dégszeretőek a népviseletet öl- tögető idősek, akik olyan koro­sak, hogy hovatovább alig van már, aki megművelje a roman­tikus vároldallal szemközti par­cellák laza, - talán túlságosan is laza, homokos - földjét. (Hát hogyan marad így élő a skan­zen?) Hollókő ifjai azon (is) törik a fejüket: mit is kellene tenni, vetni, ültetni a nova szőlejéről „híres” „földcsíkokba.” Hiszen a falurezervátum festői környe­zetével együtt a világ öröksége. A kulcsszó, pontosabban kulcs­óhajtás (ki ne tudná itt!) az, hogy munkahely kellene. Na­gyon sürgősen. Ehhez a zárhoz azonban szintén külön kulcs szükséges, megtalálása újabb komoly feladvány. (mj)

Next

/
Thumbnails
Contents