Nógrád Megyei Hírlap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-26 / 71. szám
Mindenki örömére működik az őszirózsa Nyugdíjas Klub Karancskesziben Hagyományébresztő idős emberek- Ne nagyon tessék személyemet kiemelni, mert az Őszirózsa Nyugdíjas Klub minden tagja az alakulástól kezdve szívvel-lélekkel segíti egymást. Közösen oldunk meg mindent - mondja bevezetésképpen Simon Lajosné, a nyugdíjasklub létrehozójának kezdeményezője, vezetője.- Az alapító tagok huszonhármán, köztük - Berta Elekné, Novak Lászlóné, Herczeg Dezsóné, Balázs Gyu- láné-hozták létre 1998. szeptember 15-én azzal, hogy kéthetenként hétfőn találkozunk majd. Pénzre nagy szüksége van az embernek, de nem minden. Nagyon fontos a szeretet, a megértés, a segítőkészség. Én ezeket többre értékelem, ennek szellemében tevékenykedünk - hangsúlyozza á nyugdíjasklub vezetője. Ez hatja át az általuk összeállított találkozók programját. Az elmúlt évi állandó programban szerepel, hogy a foglalkozásokon lehet kézimunkázni, sakkozni, rejtvényt fejteni, hagyományőrző csoportok próbáját megnézni. A rendszeres foglalkozások közé sorolták a testmozgást, az ünnepélyeken, kiállításokon való részvételt, a vérnyomásmérést, a beteg társak meglátogatását. Az elmúlt évben a klub tagjai részt vettek a temetői emlékmű avatáson, erőteljesebben foglalkoztak a hagyományőrző csoport megszervezésével, közösen ünnepelték október 23-át, előadást hallgattak a mozgás- korlátozottak érdekképviseletéről, orvosi tájékoztatót a nyugdíjas érdekvédelemről, termékbemutatón vettek részt adventtői karácsonyig címmel hagyományőrzéssel foglal- ■ koztak, tréfás vetélkedővel elevenítették fel a Luca-napi szokásokat. Karácsony ünnepét az általános és zeneiskolásokkal közösen tartották. Az óévet batyusbállal búcsúztatták. Egy-egy rendezvényünkön húszán vesznek részt. A klub tagjainak életkora 53-83 évig terjed. Balázs Gyuláné jó humorával szórakoztat bennünket. A batyusbált egyesek bakfis összejövetelnek minősítették. Az idei program is sokszínű. Tarján László a háztartási gépek biztonságos használatáról és az energiatakarékosságról szólt a klub tagjaihoz. Gordos József „tavaszi munkák a kertben” címmel tartott előadást. Szóba kerül majd az összejövetelen a szociális ellátás, felelevenítik a húsvéti népszokásokat, köztük a tojásfestést. Ki mit tud? vetélkedő is lesz. A mátkatál készítésével régi kedves szokást csempésznek vissza. A szép, tartalmas nyugdíjas korról Rácz Tiborné tart előadást. A „bográcsozás” is sokat ígér, akár csak a „vallás szerepe a lelki gondozásban” című előadás, továbbá találkozás a képviselőkkel, a negyedévi névnapok megünneplése. Júniusban kimozdulnak a községből, egy fürdőhelyet keresnek fel múzeumlátogatással egybekötve. A klubtagok természetesnek tartják a különböző ünnepségeken, kiállításokon való részvételt is.- Szeretnénk, ha a Pávakört, a hagyományőrző csoportot újjá tudnánk éleszteni. Segítségével talán visszacsempészhetnénk a régmúlt szép, közös rendezvényeit: a tollfosztást, a kenderáztatást, a szövést, a fehérítést, a rongyszőnyegkészítést, a téli esték hangulatát. Szívem minden csücske a kultúráé. Szerintem egy falu olyan, mint a kultúrája - állítja Simonná. Nem csak elkötelezettje, hanem megszállottja is a kultúrának, különösképpen a régmúlt örökségei istápolásá- nak. Annak idején versmondásban országosan első helyezést ért el. Jutalmul egyszer tíz napot Olaszországban, másik esetben tíz napot Lengyelországban töltött el.- Édesapám, aki bányász volt, a népművészet mestere címet nyerte el. Nagy Zoltán mesefelvételein néhány mesét is elmondott; ezek aztán meg is jelentek. Énekelni is mindig szerettem - állítja Si- monné, aki az írásos emlékei között kutatva egy papírlapot helyez elém, mondván: - Nyugdíjasok indulóját közösen írtuk. Kisvártatva „Kis lak áll a nagy Duna mentében” dallamra elénekli az alábbi szöveget: Elszaladtak az évek felettünk Csendes szívvel nyugdíjasok lettünk Felnevelve gyermeket, családot Nyugdíjasként éljük a világot. Nyugdíjasnak nincsen semmi vágya Csak, hogy boldog legyen a családja. Szeretetben, békességben éljen Gyermekek és unokák körében. Nyugdíjasklub, hová ösz- szejárunk Benne szintén otthonra találunk. Legyen minden együtt töltött óra Békesség és öröm hordozója. Mi legyen a nyugdíjasdal vége, Legyen köztünk, s a világon béke, Adjon Isten még sok boldog évet, Békességet, erőt egészséget. V. K. Március 15-én megkoszorúzták a ’48-as emlékművet Hogy is volt régen? - Hagyományokról élőszóban Játszóház vendégekkel Hangulatosnak ígérkezik a pa- lotási művelődési ház március 30-ai, délutáni játszóháza, amelynek képzeletbeli falai közé nem csak a gyerekeket, hanem a helyi nyugdíjasklub tagjait is várják. A kicsik a húsvéti szokásokat elevenítik fel: tojást festenek, locsolóverset tanulnak. Majd meghallgatják az idősek elbeszéléseit arról, milyenek is voltak azok a régi s még régebbi húsvétok? Tanyaprogram a kiszolgáltatott emberekért Összefogtak az idősekért Az Alföld kiterjedt tanyavilágán sok olyan idős, hátrányos, szociális helyzetű és sok tekintetben kiszolgáltatott, gondoskodást igénylő ember él, akikkel a hatóságoknak az átlagosnál nagyobb gonddal kell foglalkozniuk. Rendőrség Békés megyében e feladat megoldásaként már tavaly októberben űgynevezett tanyaprogramot szervezett, az ebbe bekapcsolt személyeket a járőrök és a körzeti megbízottak lehetőségeik szerint személyesen, s viszonylag gyakran felkeresik. A rendőrök ilyen látogatásainak eredményeként például a szeghalmi kapitányság körzetében több idős személy is részesült már szociális támogatásban. Szarvas térségében a nagy havazás idején, ugyancsak a rendőrök jelzése alapján, számos családon tüzelővel és élelmiszerrel segített a területileg illetékes önkormányzat. A program egyben lehetőséget kínál a rendőrség számára arra is, hogy felmérje a fokozott veszélynek kitett állampolgárok biztonsági helyzetét. Az ennek során szerzett tapasztalatok alapján, áprilistól a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság kibővíti akcióját azzal, hogy a látogatás-sorozatba bekapcsolja az érintett települési önkormányzatok, a polgárőrségek, a határőrség, a mezőgazdasági szövetkezetek, a vadász- társaságok képviselőit is. Különleges régészeti lelet Britanniában Egy ólomkoporsó rejtélye Harminc éve nem bukkantak olyan csodálatos kincsre brit régészek, mint a minap a londoni City egy új kereskedelmi központjának alapozása során: négy méterrel a föld alatt egy két tonna súlyú kőszarkofágra leltek, amelynek belseje szépen megmunkált ólomkoporsót rejtett. A páratlan lelet legalább 1800 éves, a római korból származik, amikor London már a szigetországi római provincia gazdasági központja volt. A szarkofág felnyitása után az is bizonyossá vált, hogy női, földi maradványokat rejt a míves, teljesen érintetlen koporsó, és nem is akárkinek a maradványait: egy gazdag nemes, akár a város vagy a tartomány kormányzójának a feleségét, lányát temethették el ekkora pompával az akkori városfalakon kívül eső temetőbe. A hagyományokhoz híven a szarkofágba, a koporsó mellé a halott által használt tárgyakat, ékszert, fonáshoz való orsót és öntött bögrét helyeztek valaha gondos kezek. A rómaiak Krisztus után 55-ben telepedtek meg a szigeteken, s 250 táján, amikorra a régészek a koporsót datálják, London már a tartomány virágzó pénzügyi, valamint kereskedelmi központja volt. hintaszék Esztendő újszülött és házasságkötés nélkül - Fogy, fogy a népesség Éljen sokáig! - Óhajok Ófaluért Egyszer egy volt kazári faluvezető mondta: élő skanzent álmodott Székvölgypusztára. Álma álom maradt. - Hollókő, a megye zsákfaluja tizenkét éve élő múzeum, de Ófaluját kihalás fenyegeti. Irigyelten, elismerten páratlan értékű ez a településrész, ahol azonban zavaróan válasz nélkül marad a kérdés: ki akar majd Ófaluban lakni? Jgjppwf Az emberek ntöbbségének nincs módja arra, hogy hintaszékben olvasgatva, pár kellemes percet töltsön. Pedig ennyi mindenkinek kijár... Zavaros víz Egek bőséges áldatlansága miatt vízzel feltöltődött Kárpátmedencében hetek óta a gátakon, településszéleken, házak mentésén birkóznak, már akik birkóznak. A kívülállók szerencsére ezúttal is eléggé népes tábora pedig jó hangosan mondja, teszi a magáét: van, aki tanácsot ad, más homokot és zsákot, akad aki a pénzét, megint más a két keze munkáját. Az, hogy tízezrek most valóban ott vannak, ahol a part szakad, a nem veszélyeztetett országrészeken élőknek jó emlékeztető arra, hogy mégiscsak a víz az úr. S hogy nagy köny- nyelműség nem kitisztítani a hordaléktól, szeméttől fuldokló átereszeket. Nem beszélve az esztelenül és szabálytalanul szennyvízlevezetőnek használt vizesárkok kétszeres kártékonyságáról. Továbbá a hatóság vele szembeni engedékenységéről, ami egyenlő az abszolút tehetetlenséggel, a pangó, elvizenyősödött gondolkodással. Ártól zúgolódó folyók, keserves hajsza, újmódi hajléktalanság. Humanitárius gondolkodás teherautónyi adományok képében, háttérviták arról, hogy ki, hol, hogyan segíthetne jobban, hathatósabban. S esetleg gyorsabban. Magyaros csipkelődés és hamis okoskodás felajánlás helyett. Műsor, ahol az egyszerű ember javaslatait, mentő ötleteit jegyzik, s ahol azt is szóvá teszik: az innenső „parton” minek dobálóznak százmilliókkal olyankor, amikor a túlsón házak dőlnek össze. S jó, ha kicsinyke összeg jut majd nekik is valahonnan. Helikopteres helyszíni szemlék, lelki masz- százsnak is alkalmatlan biztatások, ,jól fésült, nyakkendős” nyilatkozatok meglévő vésztartalékokról .. . Eközben - hisz' az élet nem áll meg! - a szerencsejátékokon változatlanul nagyokat lehet nyerni. Pörögnek, felkerekednek a számok s csak egy-egy nyugdíjas akad, aki szerint az elnyerhető milliókat inkább óriási szivattyúvá kellene változtatni... Szavaikat elnyeli a zavaros víz. Mindössze négyszáz és egy tucat lelket számlál Hollókő, s kilátásai ebben a tekintetben cseppet sem rózsásak. A mostani helyi vezetés tudomása szerint a hetvenes években még hétszáz körül volt a lakosságszám. Aztán ahogyan a környékbeli munkahelyek eltünedeztek, egyre több fiatal kereste máshol a boldogulását. Hollókő 1987-től világörökség-rangra emelt ritka szépsége legfeljebb alkalmi munkát ad, s azt is keveseknek. A mostani húszharmincasok jól érzékelik, hogy sürgősen tenni kellene valamit, azért, hogy Ófalu ki ne haljon. Nyomatékül idézik a plébános emlékezetükbe vésett mondatait: tavaly tízen távoztak el az élők sorából, egyetlen újszülöttel sem gyarapodott a népesség, de nem köttetett egy házasság sem... Az épületek egy része összkomfortos, gázfűtéses, csatornázott vagy azzá tehető. Ám sok közülük csak az idegenforgalmi főszezonban népesül már be. Az sem megoldás, ha csak hétvégi háznak használnák ezeket. Kedvesek, illően ven- dégszeretőek a népviseletet öl- tögető idősek, akik olyan korosak, hogy hovatovább alig van már, aki megművelje a romantikus vároldallal szemközti parcellák laza, - talán túlságosan is laza, homokos - földjét. (Hát hogyan marad így élő a skanzen?) Hollókő ifjai azon (is) törik a fejüket: mit is kellene tenni, vetni, ültetni a nova szőlejéről „híres” „földcsíkokba.” Hiszen a falurezervátum festői környezetével együtt a világ öröksége. A kulcsszó, pontosabban kulcsóhajtás (ki ne tudná itt!) az, hogy munkahely kellene. Nagyon sürgősen. Ehhez a zárhoz azonban szintén külön kulcs szükséges, megtalálása újabb komoly feladvány. (mj)
