Nógrád Megyei Hírlap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-22 / 67. szám

— ■ A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. M/i pf-ffil A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. „Megrendült a bizalmam a képviselőben” Az ígéret szép szó ... Megütközéssel, majd egyre nagyobb felháborodással olvastam a Nógrád Megyei Hírlapban február 26-án, majd 27-én arról, hogy me­gyénk fideszes országgyűlési képviselői - Bállá Mihály, Becsó Zsolt és Surján Lász­ló - hogyan szavaztak a Nógrád megyét segítő 350 millió forint többlettámoga­tás ügyében. Szerencsétlenségemre ab­ban a választókerületben élek, ahol a jövedelmek mélyen az országos átlag alatt, a munka- nélküliség pedig magasan az országos átlag fölött van és Surján László az országgyű­lési képviselő. Hogy miért tartom ezt sze­rencsétlenségnek? Azon túl, hogy országgyűlési képvise­lőnk el akart ütni minket 350 millió forinttól, azért is, mert megrendült a bizalmam a képviselő úr szavahihetősé­gében. Akkurátus ember lévén el szoktam tenni a választások BALASSAGYARMAT Megyei Körkép 1999. március 22., hétfő környékén a jelöltek által ter­jesztett programokat. A Fi­desz és Surján László szóró­lapjában ezt olvashatjuk: „... Hiszem, hogy Nógrád dolgos polgárai jobb sorsot érdemelnek. A nógrádiak sorsa különösen nehéz. Az itt éleT polgárok jövedelme húsz százalékkal alacsonyabb az országos átlagnál. Nógrád- nak szüksége van egy olyan politikusra, aki tapasztalatá­val képes változtatni e vidék polgárainak sorsán. ” Alig egy éve nekem tetszet­tek e sorok. Ma azonban a tör­téntek ismeretében úgy ér­zem, nem lehet egyszerre mé- zesmázosan ígérni és sunyi módon megfelelni az ígére­tekkel szembeni kormányzati elvárásnak is. Nekem ilyen „tapasztalt”, bátor politikusra nincs szükségem, de gondo­lom, a választókerület többi „polgárának” sem! Ispán Zoltán Szécsény Korszerű vizesblokk - Felújítási munkálatok a Madách Imre Kollégiumban A mai fiatalok sem rosszabbak a korábbiaknál! Köszönet Andreának Palotásra Március 5-e volt, péntek, kora délután. Ilyenkor Bu­dapest olyan, mint a meg­bolydult méhkas. Sürgés­forgás, zsúfoltak utcák, a járművek, az emberek ro­hannak haza. Én aznap reggel utaztam Hatvanból Pestre. Sikerült az ügyeimet gyorsan elintéznem, s még el is értem a 14.30-kor induló buszt. Igaz, már zsú­folt volt, már többen az ülőhe­lyek között álldogáltak, azt pedig az én 76 éves lábam nehezen bírja. Mégis inkább vállaltam az 50 perces ácsor- gást, mint a következő buszra való várakozást. Felszálltam, és elkezdtem hátrafelé fura- kodni, hátha akad mégis egy szabad, vagy felszabadítható ülőhely valahol. Ám csalód­nom kellett: mindegyiken ott ült, rendíthetetlen szilárdság­gal egy-egy utas. Kivéve egyet! Egy 16-18 évesnek látszó leány felállt és kedves mosollyal felszólított, hogy üljek le az ő helyére.- Köszönöm, kibírom én állva is Hatvanig - válaszol­tam. ő azonban nem tágított:-De, igenis, tessék leül­ni, ragaszkodom hozzá! - mondta. Ennek az angyalian szelíd erőszaknak megadtam magam és leültem a helyére. Ott állt mellettem Hatvanig. Elbeszélgettük, remélem, nem nehezítettem ezzel az ér­tem vállalt fáradozásait. (Ki­derült, hogy Palotáson lakik, és tanulmányi ügyben járt Pesten.) Hogy mit köszönök neki? Először is azt, hogy életem 76. évében ötven, nehéznek ígérkező percet elviselhe­tőbbé, sőt kellemessé tett. De ennél sokkal fontosabb: meg­erősített egy nyugdíjas peda­gógust abban a hitében, hogy a mai fiatalok sem rosszabbak a korábbiaknál. Most is élnek melegszívű, figyelmes, áldo­zatkész lányok és fiúk, nem­csak diszkóőriiltek, kábító- szeresek, romboló hajlamúak. Ajánlom fiatal barátaim fi­gyelmébe Andrea példáját! E sorok megírására ösztö­nöz édesapám szellemi ha­gyatéka is, amely szerint minden felénk irányuló em­beri jóindulatot hálásan meg kell köszönni! Vági Gyula Hatvan Nem véletlen, hogy csak egy megyei képviselő szavazott „igen”-nel „Szerintem rossz volt a javaslat” Köszönöm, hogy tisztázha­Jól megnőtt az épület értéke tunk egy súlyos félreértést. Valóban rendüljön meg a bi­zalom abban a képviselőben, aki választókörzete érdekei ellen szavaz. A jelen esetben azonban ez a képviselő nem én vagyok. Az, hogy bizonyos forrá­sokból Szabolcs és Nógrád megye együttesen csak 10 százalékot kapjon, ellentétes megyénk érdekével: 1. Nincs eldöntve, hogy mi­lyen arányban kell a támoga­tást Nógrád és Szabolcs kö­zött felosztani. A törvénynek az is megfelel, ha mi csak egy százalékot kapunk, a nagyobb és szegényebb Szabolcs ki­lencet. 2. Eddig együtt mindig többet kaptunk, mint 10 szá­zalék! 1996-ban a területfej­lesztési célirányzatból például Nógrádé volt 4,9 százalék, Szabolcsé 11,2. A fejlesztési költségekből 1991 és 1996 között megszereztünk 6,8 százalékot, Szabolcs önmaga 26-ot! Az infrastruktúra és munkahelyteremtő beruházá­sok 1991-1994 közötti 16,7 milliárdjából Nógrád 3,7 szá­zalékot, míg Szabolcs 43,1-et kapott. Ugyanezen értékek 1995-1996 között 10,5, il­letve 18,1 voltak. A javaslat tehát rossz volt. Még a „legalább 10 százalék” kifejezést sem használta! Aki megszavazta: figyelmetlen, tudatlan, vagy ártani akart. Nem véletlen, hogy a megye hat képviselője közül csak egy szavazott „igen”-nel. A fentiekből remélhetően kiderül, hogy szavazatom nem „sunyiság”. Oka az a ta­pasztalat, ami a megyét nehéz helyzetbe hozó módosítvány megszavazóiból sajnos hi­ányzott. Surján László Nógrád megye 3. számú választókörzetének képviselője Nagy értékű felújítási munká­latok fejeződtek be a balassa­gyarmati Madách Imre Kol­légiumban. 1998-ban a Nógrád Megyei Területfejlesztési Tanács a kollégium pályázatát -ame­lyet vizesblokkjainak felújítá­sára nyújtott be — kedvezően bírálta el, Balassagyarmat Vá­ros Önkormányzata pedig felvállalta a kötelező hányad kifizetését. A munka nagyságrendjére jellemző, hogy a kétszáz kol­légista számára épített négy- emeletes épület összes közös használatú mosdó-, zuha­nyozó-, WC-helyiségeit érin­tette és 24,8 millió forintba került. Az épület értéke és ez­zel az önkormányzati vagyon nagysága csaknem 17 millió forinttal növekedett. A munkát pályázat útján két építőipari cég, a Balassa­gyarmati Építőipari Szövet­kezet és a. salgótarjáni Ka- rancs-Épker Építő és Keres­kedelmi Kft. végezte. A két ütemben megvalósított felújí­tás első szakasza 1998 au­gusztusától októberig, a má­sodik szakasz 1998 novembe­rétől ez év februárjáig tartott. A munkálatok gyors ütem­ben folytak, annak ellenére, hogy közben a kollégiumnak rendeltetésszerűen működnie kellett. Mindkét építőipari cég messzemenően figyelembe vette az intézmény igényeit, kéréseit, munkájuk eredmé­nyeként korszerű, szép kivi­telű, jól működő vizesblok­kokhoz jutott kollégiumunk. A Madách Imre Kollégium épülete 1983 óta szolgálja a kollégistákat nagyobb felújí­tás nélkül, az elvégzett mun­kák újabb évtizedre biztosít­ják a tisztálkodás korszerű le­hetőségét. Ezúton mondok köszönetét mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy kollégistáink modem egészségügyi és higi­énés körülmények között ott­honos környezetben lakhas­sanak. Nemecsek Péter igazgató Balassagyarmat Kéthetes tanulmányúton Szicíliában - Fogadta a kisterenyei diákokat a vendéglátó város polgármestere is „Tiszteletükre” még a vulkán is kitört Február közepén a LINGVAE-program keretében Szicíli­ába utazott a kisterenyei Váci Mihály Gimnázium húsz di­ákja. Két hetet tölthettek el Acireale-ban azzal a céllal, hogy megismerjék az olasz kultúrát, a partneriskolát. A csoport­tal négy kísérő tanár utazott. A húsz diákot azok közül a gyerekek közül választották ki, akik részt vettek „A múlt századi magyar-olasz kapcsolatokról” című iskolai történe­lempályázaton. Természetesen fontos szempont volt az an­gol nyelvtudás, a jó kommunikációskészség is. A Taormina görög színház romjai között Boldog Áron 11. osztályos vácis diák- Acireale egy 50 ezres lakosú kisváros a tengerparton, Cata- niától mintegy 15 kilométerre- mondja Boldogné Smetana Zsófia. - A két hét alatt meg­ismerkedtünk a városka neve­zetességeivel, megnéztük a hí­res-nevezetes taorminai görög színház romjait, amelynek vol­taképpen magyar vonatkozása is van, abban az értelemben, hogy Csontvárynak van ilyen festménye. Jártunk Randazzo- ban, megnéztük az Etnát, amely „tiszteletünkre” műkö­désbe lépett: az olaszok mond­ták, hogy ilyen komoly láva­ömlés utoljára 1993-ban volt. Előadásokat hallgattunk a ma­gyar és olasz történelem, kul­túra találkozási pontjairól, vol­tak magyarórák az olasz diá­koknak, olaszórák a magya­roknak. Külön élményt jelen­tett, hogy fogadott bennünket a városka polgármestere, nyilat­koztunk a helyi tévének is.- Az olaszok rendkívül ked­vesek, nagyon örültem, hogy új emberekkel ismerkedhettem meg - mondja Szóké Izabella. - Számomra a legnagyobb él­ményt a karnevál jelentette: ott ilyenkor tiszta őrültek az em­berek, fantasztikus hangulat uralkodik. Nagyon tetszett még az is, hogy náluk jóval kötetle­nebb a diákok élete.- Ott fél kilenckor kezdődik az iskola, egy órakor pedig már végeznek - pontosítja diáktár­sát Táj ti Tímea. - Sokkal több szabad idejük van, lazább a diákélet, mint nálunk. A kar­nevál nekem is tetszett, de én a legcsodálatosabb látványnak a lávafolyást tartottam. Félni pe­dig egyáltalán nem féltünk, mert láttuk, hogy a házigazdák sem félnek. A gyerekek családoknál voltak elhelyezve, így aztán annyiféle ellátásban volt részük, ahány helyen laktak. Azt azonban egyöntetűen vallották mind­nyájan: egy hét után már igen csak hiányzott a leves, az ola­szoknál ugyanis ez a fogás is­meretlen. Viszont rendkívül változa­tosan készítik el a halételeket, a zöld­ségeket, frissen csavart narancslé dukál a reggelihez.-A pizza persze jöhetett minden mennyiségben - árulja el Szomszéd Balázs arra kérdésre, mi is volt a kedvenc ételük. - Sokkal fi­nomabban készítik el, mint nálunk, és az is érdekes volt, hogy saját sze­münkkel láttuk: ho­gyan sütik a háznál, a kemencében. Rákos Edit naplót vezetett a kéthetes útról, külön fejezetet szentelve a karnevál­nak:- Olyan élmény ez, amelyet nem lehet elmesélni - mondja.- A jókedv szinte árad minden emberből, ilyenkor lezárják az utcákat a gépkocsiforgalom elől. Szól a zene, mindenütt fia­talok táncolnak, mindenfelé szólják a konfettit, fújják a kü­lönböző színű habokat. A kar­nevál egy hétig tart, amelyet hagyományosan koncert zár a Piazza Duomon, majd befejezé­sül tűzijáték következik.- Azt is megállapítottuk, hogy az olasz családok jobban élnek, mint mi- fordítja ko­molyra a szót Hárskúti Márton.- Például ott egy háromtagú családban csak az apa dolgo­zik, mégis ritka volt az olyan este, hogy nem étteremben, hanem otthon vacsoráztunk. Ami nagyon furcsa volt, hogy rettentő hangosak: eleinte na­gyon nehezen tudtuk eldönteni, hogy veszekednek-e, vagy ez a „normál” beszélgetési stílusuk. A közlekedést szörnyűnek ta­láltam: szűk utcák, éles kanya­rokkal teletűzdelve. Mivel gyorsan hajtanak, már előre dudálnak, amikor közelednek a kanyarhoz, ebből aztán fülsike­títő hangzavar keletkezik. Persze a szórakozás mellett komoly figyelmet szenteltek a tanulásnak is: sok mindent megtudtak az Európai Unióról, az olasz-magyar kapcsolatok­ról, sok műemlékkel, neveze­tességgel ismerkedtek meg. Az együttműködésnek nincs vége, hiszen május 4-én érkez­nek Bátonyterenyére az olasz vendégek. Addig pedig már nincs túl sok idő arra, hogy ha­sonlóan érdekes, jó programo­kat szervezzenek. Ötletben nincsen hiány, bár még csak alakulgatnak az elképzelések, egyben azonban mindannyian egyet értenek: a két hét alatt Nógrád megye szépségeit sze­retnék megmutatni. Amint azt megfogalmazták: -Itt élünk, körbevéve szépségekkel, ame­lyeket csak észre kell venni. Érre szeretnénk, erre kell büszkéknek lennünk. Hegedűs Erzsébet Csoportkép az Etna északi oldalán lévő Gole Alcantara-vőlgyben

Next

/
Thumbnails
Contents