Nógrád Megyei Hírlap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-22 / 67. szám
— ■ A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. M/i pf-ffil A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. „Megrendült a bizalmam a képviselőben” Az ígéret szép szó ... Megütközéssel, majd egyre nagyobb felháborodással olvastam a Nógrád Megyei Hírlapban február 26-án, majd 27-én arról, hogy megyénk fideszes országgyűlési képviselői - Bállá Mihály, Becsó Zsolt és Surján László - hogyan szavaztak a Nógrád megyét segítő 350 millió forint többlettámogatás ügyében. Szerencsétlenségemre abban a választókerületben élek, ahol a jövedelmek mélyen az országos átlag alatt, a munka- nélküliség pedig magasan az országos átlag fölött van és Surján László az országgyűlési képviselő. Hogy miért tartom ezt szerencsétlenségnek? Azon túl, hogy országgyűlési képviselőnk el akart ütni minket 350 millió forinttól, azért is, mert megrendült a bizalmam a képviselő úr szavahihetőségében. Akkurátus ember lévén el szoktam tenni a választások BALASSAGYARMAT Megyei Körkép 1999. március 22., hétfő környékén a jelöltek által terjesztett programokat. A Fidesz és Surján László szórólapjában ezt olvashatjuk: „... Hiszem, hogy Nógrád dolgos polgárai jobb sorsot érdemelnek. A nógrádiak sorsa különösen nehéz. Az itt éleT polgárok jövedelme húsz százalékkal alacsonyabb az országos átlagnál. Nógrád- nak szüksége van egy olyan politikusra, aki tapasztalatával képes változtatni e vidék polgárainak sorsán. ” Alig egy éve nekem tetszettek e sorok. Ma azonban a történtek ismeretében úgy érzem, nem lehet egyszerre mé- zesmázosan ígérni és sunyi módon megfelelni az ígéretekkel szembeni kormányzati elvárásnak is. Nekem ilyen „tapasztalt”, bátor politikusra nincs szükségem, de gondolom, a választókerület többi „polgárának” sem! Ispán Zoltán Szécsény Korszerű vizesblokk - Felújítási munkálatok a Madách Imre Kollégiumban A mai fiatalok sem rosszabbak a korábbiaknál! Köszönet Andreának Palotásra Március 5-e volt, péntek, kora délután. Ilyenkor Budapest olyan, mint a megbolydult méhkas. Sürgésforgás, zsúfoltak utcák, a járművek, az emberek rohannak haza. Én aznap reggel utaztam Hatvanból Pestre. Sikerült az ügyeimet gyorsan elintéznem, s még el is értem a 14.30-kor induló buszt. Igaz, már zsúfolt volt, már többen az ülőhelyek között álldogáltak, azt pedig az én 76 éves lábam nehezen bírja. Mégis inkább vállaltam az 50 perces ácsor- gást, mint a következő buszra való várakozást. Felszálltam, és elkezdtem hátrafelé fura- kodni, hátha akad mégis egy szabad, vagy felszabadítható ülőhely valahol. Ám csalódnom kellett: mindegyiken ott ült, rendíthetetlen szilárdsággal egy-egy utas. Kivéve egyet! Egy 16-18 évesnek látszó leány felállt és kedves mosollyal felszólított, hogy üljek le az ő helyére.- Köszönöm, kibírom én állva is Hatvanig - válaszoltam. ő azonban nem tágított:-De, igenis, tessék leülni, ragaszkodom hozzá! - mondta. Ennek az angyalian szelíd erőszaknak megadtam magam és leültem a helyére. Ott állt mellettem Hatvanig. Elbeszélgettük, remélem, nem nehezítettem ezzel az értem vállalt fáradozásait. (Kiderült, hogy Palotáson lakik, és tanulmányi ügyben járt Pesten.) Hogy mit köszönök neki? Először is azt, hogy életem 76. évében ötven, nehéznek ígérkező percet elviselhetőbbé, sőt kellemessé tett. De ennél sokkal fontosabb: megerősített egy nyugdíjas pedagógust abban a hitében, hogy a mai fiatalok sem rosszabbak a korábbiaknál. Most is élnek melegszívű, figyelmes, áldozatkész lányok és fiúk, nemcsak diszkóőriiltek, kábító- szeresek, romboló hajlamúak. Ajánlom fiatal barátaim figyelmébe Andrea példáját! E sorok megírására ösztönöz édesapám szellemi hagyatéka is, amely szerint minden felénk irányuló emberi jóindulatot hálásan meg kell köszönni! Vági Gyula Hatvan Nem véletlen, hogy csak egy megyei képviselő szavazott „igen”-nel „Szerintem rossz volt a javaslat” Köszönöm, hogy tisztázhaJól megnőtt az épület értéke tunk egy súlyos félreértést. Valóban rendüljön meg a bizalom abban a képviselőben, aki választókörzete érdekei ellen szavaz. A jelen esetben azonban ez a képviselő nem én vagyok. Az, hogy bizonyos forrásokból Szabolcs és Nógrád megye együttesen csak 10 százalékot kapjon, ellentétes megyénk érdekével: 1. Nincs eldöntve, hogy milyen arányban kell a támogatást Nógrád és Szabolcs között felosztani. A törvénynek az is megfelel, ha mi csak egy százalékot kapunk, a nagyobb és szegényebb Szabolcs kilencet. 2. Eddig együtt mindig többet kaptunk, mint 10 százalék! 1996-ban a területfejlesztési célirányzatból például Nógrádé volt 4,9 százalék, Szabolcsé 11,2. A fejlesztési költségekből 1991 és 1996 között megszereztünk 6,8 százalékot, Szabolcs önmaga 26-ot! Az infrastruktúra és munkahelyteremtő beruházások 1991-1994 közötti 16,7 milliárdjából Nógrád 3,7 százalékot, míg Szabolcs 43,1-et kapott. Ugyanezen értékek 1995-1996 között 10,5, illetve 18,1 voltak. A javaslat tehát rossz volt. Még a „legalább 10 százalék” kifejezést sem használta! Aki megszavazta: figyelmetlen, tudatlan, vagy ártani akart. Nem véletlen, hogy a megye hat képviselője közül csak egy szavazott „igen”-nel. A fentiekből remélhetően kiderül, hogy szavazatom nem „sunyiság”. Oka az a tapasztalat, ami a megyét nehéz helyzetbe hozó módosítvány megszavazóiból sajnos hiányzott. Surján László Nógrád megye 3. számú választókörzetének képviselője Nagy értékű felújítási munkálatok fejeződtek be a balassagyarmati Madách Imre Kollégiumban. 1998-ban a Nógrád Megyei Területfejlesztési Tanács a kollégium pályázatát -amelyet vizesblokkjainak felújítására nyújtott be — kedvezően bírálta el, Balassagyarmat Város Önkormányzata pedig felvállalta a kötelező hányad kifizetését. A munka nagyságrendjére jellemző, hogy a kétszáz kollégista számára épített négy- emeletes épület összes közös használatú mosdó-, zuhanyozó-, WC-helyiségeit érintette és 24,8 millió forintba került. Az épület értéke és ezzel az önkormányzati vagyon nagysága csaknem 17 millió forinttal növekedett. A munkát pályázat útján két építőipari cég, a Balassagyarmati Építőipari Szövetkezet és a. salgótarjáni Ka- rancs-Épker Építő és Kereskedelmi Kft. végezte. A két ütemben megvalósított felújítás első szakasza 1998 augusztusától októberig, a második szakasz 1998 novemberétől ez év februárjáig tartott. A munkálatok gyors ütemben folytak, annak ellenére, hogy közben a kollégiumnak rendeltetésszerűen működnie kellett. Mindkét építőipari cég messzemenően figyelembe vette az intézmény igényeit, kéréseit, munkájuk eredményeként korszerű, szép kivitelű, jól működő vizesblokkokhoz jutott kollégiumunk. A Madách Imre Kollégium épülete 1983 óta szolgálja a kollégistákat nagyobb felújítás nélkül, az elvégzett munkák újabb évtizedre biztosítják a tisztálkodás korszerű lehetőségét. Ezúton mondok köszönetét mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy kollégistáink modem egészségügyi és higiénés körülmények között otthonos környezetben lakhassanak. Nemecsek Péter igazgató Balassagyarmat Kéthetes tanulmányúton Szicíliában - Fogadta a kisterenyei diákokat a vendéglátó város polgármestere is „Tiszteletükre” még a vulkán is kitört Február közepén a LINGVAE-program keretében Szicíliába utazott a kisterenyei Váci Mihály Gimnázium húsz diákja. Két hetet tölthettek el Acireale-ban azzal a céllal, hogy megismerjék az olasz kultúrát, a partneriskolát. A csoporttal négy kísérő tanár utazott. A húsz diákot azok közül a gyerekek közül választották ki, akik részt vettek „A múlt századi magyar-olasz kapcsolatokról” című iskolai történelempályázaton. Természetesen fontos szempont volt az angol nyelvtudás, a jó kommunikációskészség is. A Taormina görög színház romjai között Boldog Áron 11. osztályos vácis diák- Acireale egy 50 ezres lakosú kisváros a tengerparton, Cata- niától mintegy 15 kilométerre- mondja Boldogné Smetana Zsófia. - A két hét alatt megismerkedtünk a városka nevezetességeivel, megnéztük a híres-nevezetes taorminai görög színház romjait, amelynek voltaképpen magyar vonatkozása is van, abban az értelemben, hogy Csontvárynak van ilyen festménye. Jártunk Randazzo- ban, megnéztük az Etnát, amely „tiszteletünkre” működésbe lépett: az olaszok mondták, hogy ilyen komoly lávaömlés utoljára 1993-ban volt. Előadásokat hallgattunk a magyar és olasz történelem, kultúra találkozási pontjairól, voltak magyarórák az olasz diákoknak, olaszórák a magyaroknak. Külön élményt jelentett, hogy fogadott bennünket a városka polgármestere, nyilatkoztunk a helyi tévének is.- Az olaszok rendkívül kedvesek, nagyon örültem, hogy új emberekkel ismerkedhettem meg - mondja Szóké Izabella. - Számomra a legnagyobb élményt a karnevál jelentette: ott ilyenkor tiszta őrültek az emberek, fantasztikus hangulat uralkodik. Nagyon tetszett még az is, hogy náluk jóval kötetlenebb a diákok élete.- Ott fél kilenckor kezdődik az iskola, egy órakor pedig már végeznek - pontosítja diáktársát Táj ti Tímea. - Sokkal több szabad idejük van, lazább a diákélet, mint nálunk. A karnevál nekem is tetszett, de én a legcsodálatosabb látványnak a lávafolyást tartottam. Félni pedig egyáltalán nem féltünk, mert láttuk, hogy a házigazdák sem félnek. A gyerekek családoknál voltak elhelyezve, így aztán annyiféle ellátásban volt részük, ahány helyen laktak. Azt azonban egyöntetűen vallották mindnyájan: egy hét után már igen csak hiányzott a leves, az olaszoknál ugyanis ez a fogás ismeretlen. Viszont rendkívül változatosan készítik el a halételeket, a zöldségeket, frissen csavart narancslé dukál a reggelihez.-A pizza persze jöhetett minden mennyiségben - árulja el Szomszéd Balázs arra kérdésre, mi is volt a kedvenc ételük. - Sokkal finomabban készítik el, mint nálunk, és az is érdekes volt, hogy saját szemünkkel láttuk: hogyan sütik a háznál, a kemencében. Rákos Edit naplót vezetett a kéthetes útról, külön fejezetet szentelve a karneválnak:- Olyan élmény ez, amelyet nem lehet elmesélni - mondja.- A jókedv szinte árad minden emberből, ilyenkor lezárják az utcákat a gépkocsiforgalom elől. Szól a zene, mindenütt fiatalok táncolnak, mindenfelé szólják a konfettit, fújják a különböző színű habokat. A karnevál egy hétig tart, amelyet hagyományosan koncert zár a Piazza Duomon, majd befejezésül tűzijáték következik.- Azt is megállapítottuk, hogy az olasz családok jobban élnek, mint mi- fordítja komolyra a szót Hárskúti Márton.- Például ott egy háromtagú családban csak az apa dolgozik, mégis ritka volt az olyan este, hogy nem étteremben, hanem otthon vacsoráztunk. Ami nagyon furcsa volt, hogy rettentő hangosak: eleinte nagyon nehezen tudtuk eldönteni, hogy veszekednek-e, vagy ez a „normál” beszélgetési stílusuk. A közlekedést szörnyűnek találtam: szűk utcák, éles kanyarokkal teletűzdelve. Mivel gyorsan hajtanak, már előre dudálnak, amikor közelednek a kanyarhoz, ebből aztán fülsiketítő hangzavar keletkezik. Persze a szórakozás mellett komoly figyelmet szenteltek a tanulásnak is: sok mindent megtudtak az Európai Unióról, az olasz-magyar kapcsolatokról, sok műemlékkel, nevezetességgel ismerkedtek meg. Az együttműködésnek nincs vége, hiszen május 4-én érkeznek Bátonyterenyére az olasz vendégek. Addig pedig már nincs túl sok idő arra, hogy hasonlóan érdekes, jó programokat szervezzenek. Ötletben nincsen hiány, bár még csak alakulgatnak az elképzelések, egyben azonban mindannyian egyet értenek: a két hét alatt Nógrád megye szépségeit szeretnék megmutatni. Amint azt megfogalmazták: -Itt élünk, körbevéve szépségekkel, amelyeket csak észre kell venni. Érre szeretnénk, erre kell büszkéknek lennünk. Hegedűs Erzsébet Csoportkép az Etna északi oldalán lévő Gole Alcantara-vőlgyben
