Nógrád Megyei Hírlap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-02 / 51. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN A Hírlap postájából A Pf. 96 • A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. „Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort.. A fény hordozója BALASSAGYARMAT Megyei Körkép PÁSZTÓ 1999. március 2., kedd Több ezer téves vízdíj számla?! Egy tarjáni információs ki­advány 1998. júniusi szá­mának egyik városházi tu­dósítása arról tájékoztatta a vízfogyasztók ezreit, hogy a salgótarjáni önkormányzat május 26-i ülésének határo­zata utasította a Salgótarján és Környéke Vízmű Kft.-t, hogy az ivóvíz-szolgáltatás díját 1998. június 1. és 1998. december 31. közötti idő­szakban 162 Ft/m3-ről 154 Ft/m3-re csökkentse. A vízdíjcsökkentést az éppen akkor újonnan megválasztott vízműigazgató a lakosság „nye­reségeként” a fényképes tudósí­tás szerint örömteli arccal indo­kolta. Ez nem semmi, az állandó áremelkedések közepette - gondoltam. Azt hiszem a fo­gyasztók ezrei is így reagáltak az intézkedésre. Aztán azonban sajnos meg- döbbenten és megindultsággal vették át az 1998. november­decemberi vízdijszámlát, mert a fentiektől eltérően nem 154 Ft/m3-rel, hanem 162 Ft/m3-rel számláztak. Kérdezem - és a fogyasztók ezrei nevében is megteszem ezt miért csapják be a fo­gyasztókat? E tények alapján kérem a téves vízdíjszámla kor­rekcióját és a különbözeti ösz- szeg visszafizetését. Laczkó László Salgótarján Kistarján út 4. Intézményei által élő a város! „Nyomatékosan kérünk: ne tartsátok természetesnek, ami naponta megesik!” (B. Brecht: A kivétel és a sza­bály - előszó). Mit tehet az idézetben fog­laltakat átérző polgár, ki ráa­dásul pedagógusként manap­ság oly sok baj előidézője és forrása? írhat levelet bárkinek és bárhová, közte felmondó- levelet is saját munkáltatójá­nak kérésére. Hallattathatja szavát a nyilvánosság előtt, vállalva az eltérő megítélés­ből adódó kockázatot és kö­vetkezményt. Teszem ez utóbbit meg­győződésemből, s bízom benne, hogy nem „elbo­csátásom szép üzeneteként...” Az egyre lassabban csor­dogáló és elapadó források következtében hiányos Salgó­tarján város költségvetése. A nadrágszíjat szőkébbre kell húzni. A meglévő intézmény- hálózat működtetése, tudjuk, igen sokba kerül. S mi is - csakúgy mint „városatyá­ink”- feltesszük a kérdést, sok-e a meglévő intézmények száma, lehet-e racionalizálni gazdálkodásukat, működésü­ket? Ha sok az intézmény, akkor mihez képest? A ren­delkezésre álló kevesebb pénzfedezet miatt, vagy az adott szinteken csökkenő ta­nulói vagy gyermeklétszám­ból következő túlméretezett és gazdaságtalan működésből adódóan? A kérdésekre a választ, majd a megoldást együtt kell keresni. El kell hinni minden­kor, hogy az oktatás rendsze­rében lévők is segíteni szeret­nék a reális helyzetkép kiala­kítását ismeretükkel, szakmai tudásukkal, s a valóság tény­feltáró elemzésével. Mostanság többen így is feltesszük a kérdést: bűnbak- e, vagy pedig együttműködő partner és szövetséges a pe­dagógus? Ma gyakrabban az előbbit érzékeljük, mintha a meglévő válságért csak mi lennénk a felelősek. A nettó összegében „alamizsna jel­legű” bérfejlesztés ennyire kibillentheti a költségvetést egyensúlyából? A válság ke­zelésének — a jövő szempont­jából - a legjobb módja-e a létszám csökkentése, a költ­ségvetési kiadások „megnyir­bálása”? A fejlesztés oltárán áldozzuk-e fel a biztonságos működést? A kérdések sorát folytatni lehetne. Nekünk azonban tenni kell, az elvárásoknak megfelelő intézkedési tervet kell elkészíteni, majd végre­hajtani. Ez az intézményve­zető felelőssége. Az amúgy is fejlesztési és ebből adódóan minőségbizto­sítási válságban lévő oktatás­ügy tovább „karcsúsítja ön­magát”. A költségvetési meg­szorításokból adódó intézke­dések következménye előbb- utóbb látható lesz. A takaré­kosabb megoldások: csopor­tok összevonása, a tanórán kívül tevékenységi formák - szakkörök, tehetséggondozás, felzárkóztatás . . . stb. — csök­kentése kihatással lesz az ok­tatás színvonalára, a szolgál­tatás választékára. Mindezek feltehetően majd a szülők elégedetlenségét eredménye­zik, kik állampolgárként le­rótt „adóforintjaikért” meg­felelő színvonalú oktatást várnak el, mert gyermekének mindenki a legjobbat és a legtöbbet szeretné adni. Mit tehet a pedagógus eb­ben a helyzetben az oktatás bús, omladozó várának falai közt is helytállva? Sirán­kozó, önmarcangoló maga­tartás helyett jövőt látó tekin­tetét a jelen felé fordítja, s a jövő elvárásaiból határozza meg a jelen teendőit. Először - mint történelmi küldetése során oly sokszor — megpróbál hatni. Elsőként önmagára, azért, hogy érde­mes. Majd másokra, hogy megláttassa azt, hogy a fele­lősség a jövőért közös. Majd ezt követően továbbra is megpróbál alkotni, mert számára az alkotás örömét az a változás jelenti, amit tanít­ványain lát, s melyet az át­adott tudás, az átadott életta­pasztalat idéz elő. S teszi ezt akkor is, amikor tudja, hogy a befektetett energia nincs arányban a megbecsüléssel, legyen az megjelenítve a tár­sadalom értékítéletében, vagy az anyagi elismerésben egyaránt. S végül erőt merít abból a hitéből, hogy gyarapítania kell. A felnövekvő generáci­ónak tudást, ismeretet kell átadnia, mert a nevelés az mindig növelés. Legyenek az utánunk jövők többek, isme­retben gazdagabbak, mert ez a befektetés térül meg a leg­jobban, ennek a legnagyobb a társadalmi hozadéka. A pedagógus olyan, mint az öreg kínai bölcs volt, aki élete alkonyán is facsemetét ültetett. Ápolta, gondozta, nevelte, s ugyanakkor jól tudta, hogy a felnövő fa lombjának hűs árnyát már nem ő fogja élvezni, hanem az őt követők. S mégis tette, amit tennie kellett. S attól volt bölcs, hogy tudta azt - amit nekünk is tudni kell —, az ember jövője nincs előre késszé formálva, azért a je­lenben kell igen sokat tenni. S ha mindezt megtesszük, fürkésző tekintetünkkel ke­ressük a fényt. Honnan de­rül, honnan érkezik a vilá­gosság? Korábban Keletről vártuk, most sokan Nyugat­ról remélik. A természet törvényeit azonban megfor­dítani nem lehet. A Nap to­vábbra is járja a maga év­milliárdos megszokott út­vonalán mert biztosan tudja, hogy Ő a fény hordozója. S a pedagógusok „szeré­nyebb szolgáiként”, a tör­vények tisztelőiként, ha­sonló feladatot teljesítenek, „lámpásként”. Úgy gondolom, érdemes megfontolnunk - gyarló emberként -, hogy a régen várt fény saját alagutunk végén dereng, csak már végre kiérjünk belőle, mi­előtt be nem falazzák a vé­gét! Kovács Tibor igazgató Madách Imre Gimnázium Salgótarján A balassagyarmati szocialisták nem értenek egyet a város in­tézményeinek tervezett átadá­sával a megyei önkormányzat fenntartásába, amely önkor­mányzat kizárólag a vagyonnal együtt kívánja átvenni azokat. Az MSZP helyi koordinációs tanácsa felhívja a közvélemény figyelmét arra is, hogy a tulajdo­nosváltás sem biztosítja az intéz­mények zavartalan működését, rá­adásul az átadás feltételei nincse­nek kidolgozva. Az igazi problé­mát az jelenti, hogy a magát pol­gárinak nevező kormány 4 %-kal kevesebb támogatást adott az ön- kormányzatnak. Ugyanis az ön- kormányzatokkal fizetteti meg vá­lasztási ígéreteinek költségeit, el­lehetetlenítve ezzel a polgárok ér­dekeit szolgáló helyi intézménye­ket. A város polgármestere válasz­tási programjában élhetőbb várost ígért és a fejlesztésekkel egye­temben fontos szerepet szánt a vá­ros szellemi műhelyeit éltető okta­tási intézményeknek. Az iskolavá­ros sok évtizedes tradíciói kerül­nek veszélybe, ha a konzervatív pártok vezette önkormányzat a legkönnyebb megoldást választva eltékozolja kincseit. A megyei struktúrába való átkerüléssel szinte teljesen elveszne a helyben oly fontos felelős gazda szerepe, amely nélkülözhetetlen az intéz­ményeknek a város életébe tör­ténő integrálódásához. Ahelyett, hogy a városvezetés áttekintené az oktatási szerkezetet, feltárná a valós tartalékokat, igaz­ságosan és arányosan csökkentené a költségvetés kiadási oldalait, benne nem csupán az intézmé­nyek, de a városüzemeltetés kia­dásait is, feladja Balassagyarmat oktatásban elért történelmi tradí­cióit. A legbátrabb városhoz mél­tatlan ez a megfutamodás! MSZP koordinációs tanácsa Balassagyarmat Nem szűnik meg a biztosítás - Meghosszabbították a kockázatvállalást Hamarosan küldik a csekket Bátonyterenyéről és Salgó­tarjánból több nyugdíjas olvasónk telefonált a na­pokban biztosítási üggyel kapcsolatosan. Nevezete­sen arról van szó, hogy CSÉB-biztosításukat nem tudják befizetni az ÁB Ae­gon Biztosítónál, azon egy­szerű oknál fogva, hogy nem küldtek számukra csekket. Többen is érdek­lődtek a fiókoknál, ott azonban csak annyit mondtak: legyenek türe­lemmel, mindenki kézhez fogja kapni a csekket.- Csakhogy a biztosítási szer­ződésben van olyan kitétel, hogy háromhavi biztosítási díj nem fizetése esetén automati­kusan megszűnik a biztosítás- panaszolják az idős embe­rek. - Akkor pedig hiába fizet­tük évekig rendesen a díjat? Azt is nehezen tudtuk meg­szokni, hogy egy évre előre kell fizetni, de akkor meg­győztek bennünket, hogy ez jobb így. Most meg nekünk kell utánajárkálni, hogy fizet­hessünk? Próbálkoztunk azzal is, hogy a fióknál kifizetjük, de erre sincs lehetőség. A ko­rábbi években az volt a gya­korlat, hogy az esedékességet megelőző év decemberében kiküldték a csekket, most pe­dig már február van. Vagy ta­lán a biztosító így akarja meg­szüntetni ezt a számára már nem kifizetődő biztosítási formát? A panaszt továbbítottuk az ÁB Áegon Biztosító Rt.-hez, ahol cáfolták ez utóbbi állítást.- Szó sincs arról, hogy meg akarnánk szüntetni ezeket a biztosításokat - mondta Tava­szi Beatrix termékfejlesztési és marketingigazgató. - Az olyan biztosításoknál kérünk éves díjat, amelyeknek havi díja 151 forint alatt van, a csekkeket folyamatosan pos­tázzuk: április végéig minden ügyfelünk kézhez kapja azo­kat. Attól sem kell senkinek félnie, hogy megszűnik a biz­tosítása három hónapos nem fizetés után, mert ezeknél a módozatoknál meghosszabbí­tottuk a kockázatvállalást. Akinek tehát 1998. december 31-ig rendezve volt a biztosí­tása, nyugodt lehet, 1999 első fél évében is rendelkezik ér­vényes biztosítással. Hegedűs Dokumentumok, kisebbségi képviseletekkel - Évenkénti felülvizsgálat • t Önkormányzatok együttműködése Salgótarján önkormányzatá­nak legutóbbi ülésén két olyan javaslatot is elfogadtak amely a helyi kisebbségi önkormányza­tokkal való együttműködésről szól. Ennek megfelelően megál­lapodás született a megyeszék­hely önkormányzata és a város cigány kisebbségi, valamint szlovák kisebbségi önkormány­zata között. A cigány kisebbségi önkor­mányzattal kötött dokumentum részletesen tartalmazza a köz­gyűlés és a kisebbségi önkor­mányzat együttműködését meghatározó szabályokat a költségvetési koncepció elké­szítésére, a költségvetés elké­szítésének, jóváhagyásának el­járási rendjére, valamint az ál­lamháztartás rendszerén belüli információszolgáltatás rend­jére. Az együttműködési megálla­podást évenként, január 15-ig kell felülvizsgálni és szükség szerint módosítani, különös te­kintettel a helyi önkormányzat költségvetési rendeletterveze­tének megalkotására vonatkozó jogszabályban előírt kötelezett­ségek határidőben történő telje­sítésére. Jelenleg a szlovák kisebbségi önkormányzat elhelyezése, működési feltételeinek biztosí­tása még nem megoldott, így feladatait nehezen tudja ellátni. Az egyeztetések eredménye­ként azonban a kisebbségi ön- kormányzat elfogadta, hogy a József Attila Művelődési Köz­pontban kerüljön kialakításra és felszerelésre egy iroda. Salgó­tarján közgyűlése az iroda be­rendezésének biztosításán túl azt is vállalja, hogy egy rész- munkaidőben (napi négy órá­ban) foglalkoztatott ügyviteli feladatokat ellátó köztisztviselő alkalmazásának költségeit ma­gára vállalja. A cigány kisebb­ségi önkormányzathoz hason­lóan itt is évenként, november 15-ig kell felülvizsgálni az együttműködési megállapodást. A dokumentumokat a cigány kisebbségi önkormányzat ré­széről elnökük, Hranek Ferenc, míg a szlovák kisebbségi ön- kormányzat részéről Pribisán Terézia elnök írta alá. Peák István-matematikaverseny 1998/99 - Ki mi tud e tudományból? Főiskolán a középiskolások A Bolyai János Matematikai Társulat Nógrád Megyei Ta­gozata a megye középiskolás tanulói számára rendezett Peák István-matematikaver­seny második fordulóját március 5-én, pénteken 15 órakor rendezi meg a Pénz­ügyi és Számviteli Főiskola Salgótarjáni Intézetében. A versenyzőknek 14.30 órára kell megjelenniük a helyszínen, diákigazolványukkal. A döntőbe jutott tanulók alábbi névsora a http://www.mtesz/thazak/star- jan címen az Interneten is meg­tekinthető. 9. évfolyam: Balassi Bálint Gimnázium: Deák Sándor. Bolyai János Gimnázium: Balog Beáta, Barna Sándor, Horváth Angelika, Keszi-Petik János, Laczkó Éva, Maász Vik­tor, Petróczy Gergely, Varga Márió Imre. Körösi Csorna Sándor Gim­názium: Domszky Péter, Feny­vesi Márk, Gonda Dániel, Győri Zoltán, Kelecsényi Péter, Mi­hály Andor, Mizsák Georgina, Szikora Nóra, Szita Katalin. Stromfeld Aurél Műszaki Középiskola: Szép Norbert, Ugra Dávid. Szent-Györgyi Albert Gim­názium és Szakközépiskola: Fűrész Gábor, Kovács Ákos, Lezsák Gábor. Táncsics Mihály Közgazda- sági és Kereskedelmi Szakkö­zépiskola: Csépe Krisztina, Havran Zsolt, Híves Veronika. 10. évfolyam: Bolyai János Gimnázium: Csank Csaba, Csécsei Márta, Gál Tímea, Medve Éva, Varga András. Körösi Csorna Sándor Gim­názium: Búzás Gábor. Ivanyik Dávid, Nagy Lajos, Nagy Zoltán. Mikszáth Kálmán Gimná­zium és Postaforgalmi Szakkö­zépiskola: Török Katalin. Stromfeld Aurél Műszaki Középiskola: Gályász Péter. Szent-Györgyi Albert Gim­názium és Szakközépiskola: Varga Viktor. Táncsics Mihály Közgazda- sági és Kereskedelmi Szakkö­zépiskola: Budveszel Zsu­zsanna, Dobrocsi Laura, Gaj­dár Nikoletta, Kis-Csitári Bol­dizsár, Szomszéd Agnes. Váci Mihály Gimnázium: Kollár Zoltán, Lay László, Ma- ruzs László, Szentandrássy Ka­talin. 11. évfolyam: Bolyai János Gimnázium: András Éva, Balogh Zoltán, Máté György, Patakfalvi Ta­más, Tóth Szabolcs. Körösi Csorna Sándor Gim­názium: Bobály Dominika, Bódi Katalin, Horváth Dóra, Szedlák Zoltán. Szent-Györgyi Albert Gim­názium és Szakközépiskola: Babcsány Péter, Nagy Csilla, Verner János. Táncsics Mihály Közgazda- sági és Kereskedelmi Szakkö­zépiskola: B agyai Adrienn, Havran Dániel, Józsa Gábor, Kanyó Katalin, Lazák Brigitta, Szabó Péter. Váci Mihály Gimnázium: Bo- zány Zsuzsanna, Kovács Tímea. 12. évfolyam: Balassi Bálint. Gimnázium: Hajósi Péter. Bolyai János Gimnázium: András Ildikó, Kovács Dávid, Müller Balázs, Novák György, Ozsgyáni Klaudia, Susán Ákos, Tőzsér Imre. Mikszáth Kálmán Gimná­zium és Postaforgalmi Szakkö­zépiskola: Lukács Lóránt. Szent-Györgyi Albert Gim­názium és Szakközépiskola: Csurgói Linda, Fűrész Edit. Táncsics Mihály Közgazda- sági és Kereskedelmi Szakkö­zépiskola: Becskereki Csaba, Csincsik Annamária, Holecz Hedvig, Juhász Gabriella, Kiss Krisztián, Orsós Andrea, Rács Rajmund, Vincze Tímea. Váci Mihály Gimnázium: Dobos Gábor. Adomány a Nemzetközi Gedeon Társaság hazai képviseletétől Biblia az otthonlakóknak Nem mindennapi adománnyal kereste meg a bátonyterenyei Ezüstfenyő Idősek Otthona ve­zetését a Nemzetközi Gedeon Társaság magyarországi képvi­selete: csaknem kétszáz darab. a társaság kiadásában készült Gedeon-bibliával ajándékozta meg a lakókat. Az elmúlt hét végén Mátis András, a társaság egyik alapítója hozta el az adományt, amelyet köszönettel vettek át az idősek. Serfőző Tamás, az intézmény igazgatója arról is tájékoztatta lapunkat, hogy az ajándékozók hasonló céllal az otthon két részlegét is meg kívánják keresni.

Next

/
Thumbnails
Contents