Nógrád Megyei Hírlap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-12 / 60. szám

6. oldal Mozaik 1999. március 12., péntek Gagarin: a megismételhetetlen 108 perc Elsőként lépett ki az ismeretlenbe Március 9-én hatvanöt éves lett volna Jurij Alekszejevics Gagarin, aki első emberként járt a világűrben, felfogha­tatlan magasságban, s bár azóta számosán követték, már volt kire és mire hagyatkozniuk. Neki kellett először meg­tudni, milyen az, amikor az ember kilép természetes kör­nyezetéből az ismeretlenbe, elrugaszkodik mindattól, ami biztonságot jelent, s mindezt azért, hogy meglegyen a példa és a tapasztalat a többiek számára, hogy megnyíl­jon egy új korszak az emberiség életében. Gagarin egy Szmolenszk megyei falucskában, Klusinóban látta meg a napvilágot 1934. március 9-én. Parasztcsaládból jött, s úgy tűnt, munkás lesz belőle. 1951- ben a Moszkva környéki Ljuber- ciben elvégezte az öntödei szak­munkásiskolát, négy év múlva pedig a szaratovi ipari techniku­mot. A szaratovi városi repülő­klubban ismerkedett meg a föld­től való elszakadás mámon'tó ér­zésével, s ez egy életre szóló ra­jongássá vált benne. 1955-ben az orenburgi repülőiskolára került, s két évvel később első osztályú minősítéssel lett vadászpilóta a szovjet légierő állományában. Háromezer pályázó Amikor 1959 nyarán Szer- gej Korolj óvnak, az első szovjet űrhajók főkonstruk­tőrének javaslatára kezdték kiválogatni az űrrepülésre alkalmas pilótákat, Gagarin rögtön jelentkezett. A mintegy háromezer pályázó közül, a mind szigorúbb szűrőkön átesve végül be­került abba a hatos fogatba (Valerij Bikovszkij, Andri- jan Nyikolajev, Pavel Po- povics, Georgij Sonyin és German Tyitov társaságá­ban), melynek tagjai esély- lyel pályáztak az első, em­beres űrutazásra. A váloga­tóbizottság végül Tyitovot és Gagarint választotta ki, s a legenda szerint a döntő szót Nyikita Hruscsov, a szovjet állam és párt akkori vezetője mondta ki: Gaga­rin repülhetett, a „tartalék” pedig Tyitov lett. Start 1961. április 12-én moszkvai idő szerint 9 óra 7 perckor star­tolt Bajkonurból a Vosztok-1 űrhajó. Gagarin egy 2,3 méter átmérőjű kabinban foglalt he­lyet, mintegy 800 kilogramm- nyi műszaki berendezés társa­ságában. A hat blokkból álló, 38 méter hosszú, ugyancsak Vosztok névre keresztelt hor­dozórakétát hat, folyékony tü­zelőanyagú hajtómű vitte a magasba. A földgolyót az űr­hajó 181 és 327 kilométer kö­zött mozgó orbitális pályán re­pülte egyszer körbe a Földet. Ezután az automatikusan be­kapcsolódó fékezőberendezés 30 perc alatt juttatta vissza az utolsó kilométereken ejtőer­nyővel leereszkedő leszálló- egységet, és a katapultálás után külön ejtőernyővel 10 óra 55 perckor földet érő űrhajóst. A páratlan teljesítmény va­lóságos eufóriát okozott az egész világon. Gagarint ezre­dessé léptették elő, megkapta a Szovjetunió Hőse címet, majd a Lenin-rendet is. A hivatalos elismerés az emberek csodála­tával párosult, valósággal bál­ványozták a dicsősége teljében is megnyerőén egyszerű, köz­vetlen embert, aki járta az or­szágot, a világot (1961 augusz­tusában Magyarországra is el­látogatott), élménybeszámoló­kat tartott, és akit elhalmoztak kitüntetésekkel, címekkel, ajándékokkal. A szovjet vezetés nagyon vi­gyázott az ország és a szocializ­mus „élő reklámjára”: öt évre el­tiltották minden olyan tevékeny­ségtől, ami veszélyes lehet. Előbb a szovjet űrhajósok egysé­gének parancsnoka, majd az utóbb róla elnevezett kiképző­központ parancsnokhelyettese lett. Amikor 1966-tól lehetővé tették, hogy az űrhajósok máso­dik, harmadik alkalommal is re­pülhessenek, Gagarin engedélyt kapott arra, hogy bekapcsolódjon az új típusú Szojuz-1 űrhajó le­génységének kiképzésébe. 1968 februárjában sikerrel diplomázott a Zsukovszkijról elnevezett ka­tonai repülőmémöki akadémián. Engedélyezték, hogy vadászgé­pen repüljön. Legendák Március 27-én Vlagyimir Szer­jogin ezredessel együtt szállt fel egy MIG-15-ösön, amellyel 12 perccel később megszakadt a rá­diókapcsolat. A vizsgálat szerint gépük feltehetően egy másik re­pülőgép okozta turbulencia miatt dugóhúzóba (légzsákba) került, s bár többszöri megpördülés után innen sikerült kijutniuk, olyan közel voltak már a földhöz, hogy a Vlagyimir megyei Novoszjo- lovó közelében a becsapódás el­kerülhetetlen volt. Gagarin halá­láról legendák sora született. Ez az életükben legendává „magasz­tosultak” sorsa. Kráter is őrzi a nevét a hold túloldalán. Séta Norfolkban, a NATO atlanti főparancsnokságának városában Ahol felvonják a magyar lobogót is A Virginia állambeli Norfolkban, a NATO atlanti főpa­rancsnokságának székháza előtt is felvonják ma a ma­gyar nemzeti lobogót. Most már bizonyosság, amire sokan és sok időn át annyira vártak, Magyaror­szág mától a NATO tagja lesz. A magyar NATO-tagság- nak persze itt, az Atlanti­óceán nyugati partján nem lesznek túlzottan szembe­szökő jelei - bár magyar tiszt is kerül NATO-alkal- mazásba a főparancsnoksá­gon, a tervek szerint a had­táp területén. Helyiségcsere Nem most kell kiutaznia, összekötő tisztként bizony már hosszú hónapok óta a székházban dolgozik. Most csupán annyi történik, hogy a békepartner országokból ide küldött katonák irodájá­ból átköltözik egy másik he­lyiségbe, másik emeletre. Szlovák, bolgár, valamint litván kollégája tovább foly­tatja munkáját a békepart­nerségi gyakorlatok tervein. Természetesen vala­mennyien bíznak egyfelől abban, hogy ez az első NATO-bővítési kör nem az utolsó is egyben, másfelől pedig - ismerve a munkajel­legét, továbbá a békepartne­rek egyre intenzívebb bevo­nását a különböző közös fel­adatokra való felkészülésbe - abban is biztosak, hogy ezentúl sem csak a (külön­ben kiváló) tiszti étkezdében fognak találkozni egymás­sal, hanem munkaértekezle­teken is. Norfolk egyébként jelleg­zetesen haditengerészeti vá­ros - bár matrózkocsmája nincs. Nem csupán és nem is elsősorban a NATO egyik főparancsnokságának, ha­nem legfőképpen az ameri­kai atlanti parancsnokság­nak ad otthont. A kereske­delmi dokkok sorától elvá­lasztott hadikikötőben szür­kére festett acélmonstrumok sorakoznak, sűrűn egymás mellett. Mikor ott jártunk, éppen bent horgonyzott a Truman- ról elnevezett repülőgép- anyahajó, amely ebben a ka­tegóriában a legújabb, de már készül a néhány év múlva vízre bocsátandó Re­agan is. Néhány mólóval odébb pedig óriási szivarok lebeg­nek a vizen: ezek a nukleáris tengeralattjárók. A parton egy szabványos McDonald’s ontja kápráztatóan éles fé­nyeit - szemmel láthatóan nagyon boldogan, mert egyetlen darab konkurens gyorsétterem sincs a közel­ben. Villasor De menjünk csak tovább. Lássuk, hogyan is fest ezt a bájos, jellegzetesen amerikai városka. Nos, a főtiszti vil­lasoron takaros rendben minden egyes ház előtt ott a tábla, amely jelzi, hogy ép­pen ki lakik benne. A bejá­rathoz néhány lépcső vezet föl. Több épület homlokza­tát álgörög oszlopok díszí­tik, az oszlopok száma többé-kevésbé tükrözi a lakó beosztását, rangját. Tisztelgő kapuőrök tekin­tetétől kísérve kihajtunk az elzárt területről, megnézzük a katonaboltot, a fiamnak veszek egy fehér matrózsap­kát. Aztán be az óvárosba, amely alig néhány utcányi vöröstéglás labirintus. A „vigalmi negyed” főutcáján este kilenckor egy teremtett lélek se jár, mégis ötven mé­terenként üzemel egy bank- jegykiadó automata. Kinek van itt szüksége készpénzre? Ez egyelőre rejtély szá­munkra. Bizonyára lehet va­lami oka, amiről mi termé­szetesen nem tudunk. Brnói kocsmáros Lépteink konganak a ke­mény kövezeten, ahogy el­vonulunk a persze éjjel-nap­pal nyitva tartó, házhoz szál- lítós pizzabolt mellett, és korgó gyomorral, elszántan benyitunk a Régi (vagy Öreg? - mindenesetre Old) Dominikánushoz címzett ét­terembe. Bent azonnal Közép-Ke - let-Európa csapja meg ér­zékszerveinket. ismerősek az illatok is. Én kacsasültet rendelek knédlivel, lila ká­posztával. A „titok” nyitja az, hogy a tulajdonos Bmó- ból származik és a morva konyha magányos hittérítő apostolaként hosszú-hosszú évek óta látja vendégül az it­tenieket, és már alkalmaz­kodott a helyi ízléshez: egyre zsírmentesebben süt- főz. A NATO-ba való belépé­sünkről eddig nem tudott, de éttermi belépésünknek min­denesetre - és ettől teljesen függetlenül - nagyon is örült. És van, amire érdemes! DANUBIUS CAPPUCCINO TRIPLA Ébredni sok mindenre lehet. Minden héten vidáman indulhat a reggel! Mert öt napon át négy órán keresztül, három műsor­vezetővel kétségtelenül csak egy rádióműsor kíséri útjára - Danubius Cappuccino, a Tripla Reggeli. És ráébredni sohasem késő, hiszen minden hétköznap reggel belekóstolhat. A 80-as és a 90-es évek legjobb zenéi (6:00-10:00), Ébresztés (6:00-7:30), Kulturális besúgó (8:00-8:30), Horrorszkóp (7:30-8:00), Híres Ember (9:15-9:45), Álljunk meg egy magyarán szólva (7:15-7:45). Szimplán ennyi. Duplán megéri! Triplán szervírozzák: Jakupcsek Gabriella, Búza Sándor és Gundel Takács Gábor. Engedje, hogy felcsavarják a bioritmusát!

Next

/
Thumbnails
Contents