Nógrád Megyei Hírlap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-02 / 27. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN M m BALASSAGYARMAT Megyei Körkép PÁSZTÓ 1999. február 2., kedd Rendeletekkel meg lehet szüntetni a bóvliárusítást, de a világörökségi cím megtartásához mindez kevés Nyertese vagy vesztese Hollókő a turizmusnak? Kinek állhatott érdekében kikezdeni Hollókőt? Teszik fel so­kan mostanság a kérdést azok közül, akiket foglalkoztat a vi­lágörökség részét képező ófalu sorsa, s akiket foglalkoztat maga a világörökségi cím, melyhez fogható tisztességet me­gyénkben talán csak az Európa-diplomás Ipolytarnóc mond­hat magáénak. Sandaságot sejtünk? Meglehet igazunk van, mégis érdemes átgondolni, miként is változott a falu élete a megtisztelő cím elnyerését követő esztendőkben. A történet eleje úgy kezdődik, mint egy népmese, mely egy ki­csiny nógrádi falu nagy szeren­cséjéről szól. A hatalomnak azonban fontos sakklépései vol­tak a nép egyszerű házaival, és egyszerű gyermekeivel. A táj, s az épített környezet együttesének értékei alapján araszolt a nyolcvanas évek de­rekán előre a kicsiny nógrádi fa­lucska, az alig négyszáz lelket számláló község, Hollókő előre azon a listán, mely a világörök­ségi cím viselésére alkalmas magyar lehetőségeket vette számba. Műemlékvédelmi szak­emberek és megyei politikai ve­zetők nem csekély energiát for­dítottak akkoriban arra, hogy olyan egységes arculattá formál­ják az ófalut, amely eredmény­nyel pályázhatott az UNESCO világörökségi címére. Ezt végül is 1987 őszén, a budai váme- gyeddel egy időben Magyaror­szágon elsőként nyerték el. A cím viselése azonban mára ve­szélybe került. Hogy mi történt az utóbbi több mint tíz eszten­dőben Hollókőn? Meglehet, újra ki kellene találni valaki(k)nek a világörökséget. Téli álomban? Hollókő utcáit járva mostanság az idegenforgalmi holtszezon egyhangúságától többet aligha tapasztalunk a világörökségben. Az egy-két, erre tévedő hétközi turista csak a vakszerencsében bízhat mit is talál nyitva. A mú­zeumok, éttermek, borozók, üz­letek, idő-, és pénzköltésre al­kalmas helyek mintha téli álmot aludnának. Hét végén kicsit na­gyobb a forgalom, valamivel több látszik abból, hogy itt a tu­rizmus üzlet. Faluhelyen jól ész­revehető ki a helybeli, s ki a vendég. Az általam megszólított pestiek jól érezték magukat né­hány napos hollókői pihenésük leteltével. Végül is a fejenként ezer forint alatti szállás, a jó koszt, visszatérő vendégként az ismerősnek kijáró vendégbarát­ság valóban eladható turisztikai ajánlatnak tűnik. Az igazi gondok a nagy ün­nepeken lehetnek: Hollókő több tízezer látogatót vonzó húsvét- ján, az évente megrendezendő várjátékon, illetve az ugyancsak hagyománnyá vált nógrádi folk­lórtalálkozón. Szezonon kívül csak néhány dolog tűnik szembe azokból a kifogásokból, amelyek Kiotó­ban érhették a palóc községet. A világörökségi cím veszélyezte­tése talán csak szóbeszéd. Van aki rálegyint, folyosói susmus- nak, sehol nem deklarált fi­gyelmeztetésnek tekinti, lobby­érdeknek, amely talán valakinek pénzt, hatalmat, vagy valami mást hoz. Ám olyanok is vannak, akik fejvakarva nézik a kontyos te­tejű palóc ház oldalán éktelen­kedő Antiquität, Teahouse és más hasonló feliratot, a tavaszig talán ki sem nyitó Vár étterem tornácán lévő Coca-Cola-auto- matát, vagy a már üdülőtulajdo­nosok tulajdonába került pa­rasztházak portáján lévő tujákat, az eperfák és labdarózsák he­lyére ültetett ezernyi tájidegen növényt. „Huncut a japán” Ha valaki azt furcsállja, miért pont kínai selymet, perui ékszert akarnak rásózni itt is, vagy azon töpreng, honnan támadt valaki­nek az a gondolata, hogy a fából készült, és a Hollókő feliratot viselő ajándéktárgy legbecse- sebbike az lehet, amely basebal­lütőt formáz, nos még ő is elé­gedett vásárlóként távozhat a Cserhát szívéből. Legnagyobb megelégedésére ugyanis mind a Pajtakertben, az Udvarházban, vagy a Hollókő hagyományok­kal soha nem rendelkező faze­kasoknál gazdag tárgyi emléket kínálnak a magyarság kultúr- kincsének tárházából. Az eladók pedig szakértőként kalauzolnak el egy-egy néprajzi dialektus tárgyi világába. A hely szelle­mét idéző emléktárgyakhoz pe­dig ráadásként még néhány anekdotát, vagy a szokásrendből egy-egy aranyos történetet is hazavihetünk.-Huncut ember az a japán. Amikor ide jön, megveszi a por­tékánkat, aztán meg otthon je- lentgeti Hollókőt- mondja a nyolcvanéves Veres Ferencné, aki egyike azon árusoknak, akik a világörökség viseltes dolgait ért észrevételek miatt ezentúl kénytelenek lesznek majd kapu­jukon belül árulni a maguk ké­szítette, népviseletbe öltözte­tett babákat, könyvjelzőket. A falu új polgármestere. Szabó Csaba képviselőtársaival ugyanis szent elhatározással ké­szül a veszélybe került cím ren­deletekkel való megmentésére. Várható tehát, hogy hamarosan korlátozzák a világörökségben autóval történő behajtást. Bezár a hollókői bazár, vagyis meg­szűnik az ajándéktárgyak utcai árusítása is. Aki pedig a nagy rendezvények idején készül majd eladásra szánt portékáival a világörökségbe, az jobb ha már most utánanéz annak, mi­ként is zsűriztethetné értékes portékáját. Ezek kétségtelen, hogy tűzoltásnak tekinthető ön- kormányzati intézkedések. Ám arra a kérdésre viszont, hogy pontosan minek is kellene meg­felelni valójában, meglepő, de jelenleg még a falu első számú embere sem tud választ adni. Az ezzel kapcsolatos elvárások ugyanis elvesztek, sőt arról többszöri sürgetés ellenére sem tudott a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának ille­tékese Hollókő új vezetőjének tájékoztatást adni.- Azok az értékek, melyek vi­lágörökséggé tették Hollókőt, sajnos nem csereszabatosak. A nyolcvanas években még nem tudhattuk, milyen távlatokat is nyit majd a turizmus. Az sem volt számunkra egyértelmű - s talán még ma sem eldöntött -, hogy a falusi turizmus, illetve a tömegturizmus irányába kellene mozdulnunk. így lehet, hogy mára túlhasználták a falut, s ez óhatatlanul az értékőrzés rová­sára megy. Kiépült viszont a más nógrádi településekhez ké­pest irigylésre méltó infrastruk­túra, átadták a várat, melyet több évtizeden át csak építgettek. Egyszóval gondok ide vagy oda, Hollókő már eddig is sokat nyert ezzel a címmel - vélekedik Bé­lák Dezső, aki 1987-ben tanács­elnöke volt az akkor még köz­igazgatásilag összetartozó szomszéd településeknek, Nagy- lócnak, illetve Hollókőnek. Ugyan már évek óta Szécsény- ben él, ám szüleinek háza, va­lamint 360 tőkényi szőlője ré­vén máig személyesen érdekelt Hollókő dolgaiban. Az egykori tanácselnök pon­tosan emlékszik azokra a ter­vekre, melyekben Kis József, az Országos Műemléki Felügyelő­ség (OMF) kertészmérnöke sza­bályozta, hová milyen növénye­ket ültethetnek. Mint mondja, a faluban építészetileg minden apró részletre a Hollókő fejlesz­tésével foglalkozó bizottság ügyelt, ennek tagja volt egyebek köat a tanácselnök, elnöke pedig Román András, az OMF veze­tője. A község szakmai kapcsolatai főleg a rendszerváltást követően lazultak, a kilencvenes évekre már gyakorlatilag megszűnt a hatóság elővásárlási joga a vi­lágörökségi ófalu házaira, igaz, abból vásárolt már az első pol­gármester is. Az ingatlanárak robbanása jellemezte ezt az idő­szakot. Hirtelen háromszorosára nőttek a vételárak. Példák sora mutatja, jól jár aki eladja világ­örökségi portáját, mert abból a szomszéd településeken akár minden gyerekének külön-külön is vehet egyet, és vesz is.- Idén tizenhárom gyerek tanul a helyi iskolában. Igaz, jövőre tizenhatra nő a számuk, de az óvodásoké ötre apad. S ami a legszomorúbb, hogy tavaly egy gyerek sem született Hollókőn. A falu önmaga már nem képes ezt a folyamatot megfordítani. Intézményeit viszont így nem lesz képes fenntartani. Ha pedig azok sem lesznek, akkor ki, és miért telepedne le Hollókőn- teszi fel a kérdést Ispán Dániel, a „Turisztikai Egyesület Nógrá- dért” alelnöke, aki sikeres egyéni vállalkozó, azon kevesek egyike, aki családjának megélhetést biz­tosít Hollókőn, s nagyrészt az idegenforgalomból. Véleménye szerint (újra) ki kell találni Hollókőt. Embereket, lehetőségeket kell letelepíteni. Vallja, hogy egy lehetséges gaz­daságélénküléshez új szereplők is kellenek. Az ettől való ódzkodás ellenére meggyőződése, hogy mindennek az őslakosok lenné­nek első számú haszonélvezői. Habár még szakmai kérdések­ben is gyakorta vitáztak, ez utób­biakkal egyetért a Muskátli ven­déglő tulajdonosa, a KISOSZ megyei elnöke, Tarnóczi Lajos is, aki tagja az önkormányzat képviselő-testületének, s a Hol­lókőért Közalapítvány új kura­tóriumának is. Meggyőződése, hogy helyben meghozandó sürgős intézkedése­ikkel, és központi forrásokkal megmenthetőek Hollókő értékei. Szeretne mind több embert vise­letben látni a hollókői utcán, amit véleménye szerint ezt azzal érhetnék el, ha nem turistalátvá­nyosság lenne a menyecskék és asszonyok beöltözése, hanem a viselet hordását idegenforgalmi forrásokból, központilag támo­gatnák. Egy rend palóc ruha száz­százötven ezer forintos értékét tekintve mindez indokoltnak is látszik. Ugyanakkor számos, a turisták eligazodását, komfortér­zetét szolgáló dologra van szük­ség, de a helyi önkormányzat pénze kevés, abból arra is alig futja, hogy a megyei közgyűlés tulajdonában lévő műemléki épületeket folyamatosan karban­tartsák. Szabó Csaba polgármestertől sokan, és sokféle dolgot várnak el. Főleg azok, akik úgy vélik, hogy a 24. órában történt a vál­tás. A falu lakóinak átlagos élet­kora csaknem ötvenöt év. A Hol­lókői Fiatalok Kulturális Egyesü­lete elnökeként éveken át ugyanis a lehetőségek hiányával küzdött a falu új vezetője. Most ő az, akinek lehetőséget kell oszta­nia. A fiatalokat megtartó, s az ide látogatóknak is szórakozást nyújtó klub létrehozásán, s olyan új önkormányzat által fizetett munkakörök létrehozásán gon­dolkodik, mint az ifjúsági refe­rens, és több más hasonló, az idegenforgalomra és Hollókő sa­játosságaira épülő státus. Foszladozó „szőttes”- A hatvan házból álló falu épületegyüttese nem csupán a hollókőieknek fontos. Sőt, a vi­lágörökségi cím viseletében minket kérdeztek meg legke­vésbé. Hollókőt nélkülünk ta­lálták ki. Ez egy eladható tu­risztikai projekt, ami az állam­nak bevételt hoz - vélekedik a polgármester.- Magyarország önmagáról mutatandó képében Hollókő fontos alkotóelem. Ha nem akarjuk, hogy falunk egy kihalt skanzen legyen, akkor ennek el­tartására költeni kell. Amit Hol­lókő hoz, abból valamit vissza kell osztani. Azt gondolom, csupán erről van szó, a többit mi helyben remélem, megoldjuk. Ä napokban ülésezett a falu idegenforgalmát szervező ala­pítványának új kuratóriuma. A korábbiak távoztak, végkielégí­téssel. Nem kevéssel. Korábban az alapítvány a falu büdzséjéből milliós támogatást kapott. Szükség is volt erre a pénzre. Hogy mire, mennyit költöttek az alapítványnál, azt az új veze­tők által most elrendelt könyv- vizsgálat végén lehet megmon­dani. Hogy milyen szolgálatot tettek a településnek, azt az idő dönti el. Hogy mennyi jut idén ebbe a kasszába, az pedig még bizonytalan. Hollókő, a változó falu tele kérdésekkel. Sokoldalas jegyző­könyv született a legutóbbi - mű­emlékvédelmi szakemberrel is megerősített - alapítványi ülésen, ahol a kisebb-nagyobb teendőket vették lajstromba. Kulturális ren­dezvényekkel kapcsolatosakat is, mert úgy tűnik foszladozik a szőttes, a palóc szőttes. S nem tudni nyertese, vagy vesztese lesz mindennek a világörökség ré­sze. Tarnóczi László Üdülőfaluként csak üres skanzen maradhat a nevezetes település fotó: rigó Tibor Együtt a lakossággal „Virágos faluért” Kozárd - A helyi képviselő- testület döntése alapján a község bekapcsolódott a „Virágos faluért” mozga­lomba. Ennek során a tele­pülést parkosítani kíván­ják. Az akcióval járó kiadások előteremtésének bizonyos ré­szét pályázat útján kívánják megvalósítani. Ä díszcserjé­ket, bokrokat az önkormány­zat vásárolja meg, amit társa­dalmi munkában ültetnek el. A parkok virágágyaihoz szükséges virágokat a lakosok szerzik be és az ültetési mun­kákat ugyancsak az érintettek végzik el. A szűkre szabott költségve­tés is indokolja, hogy - a le­hetőségeikhez képest- a la­kosságot is bevonják a falu­szépítő munkába. Amerikából jött, mestersége címere: bordás fémcső Piackutatás után kígyózhat a tennék Január 25-én, Nógrád megyei látogatása során a Salgótar­jáni Acélárugyár Rt.-t is felke­reste Peter Tufo, az Amerikai Egyesült Államok magyaror­szági nagykövete. A diplomata nem csak a nagy múltú üzem­mel ismerkedett és nem csupán a protokoll-mozdonyvezetést vállalta el, hanem jelen volt annak a szerződésnek az alá­írásánál is, amelyben a tarjáni cég és az amerikai PRD válla­lat az érintett. A nagyköveti lá­togatás lehetséges „hozadéká- ról”, egy új termékről váltot­tunk szót az acélgyár műszaki vezérigazgató-helyettesével, Győry Péterrel.-Mit takar a PRD elneve­zés, és mi a lényege a ma­gyar-amerikai közös vállalko­zásnak?- A PRD a Hayward hely­ségben található Pacific Roller Die Company Incorporation! takarja. Az amerikaiak egy olyan gyárüzemet szeretnének létrehozni, amelyben az úgyne­vezett bordás fémcsövek gyár­tását végeznék. Ez egy olyan termék, amelyet eddig még nem gyártottak Magyarorszá­gon, s a bevezetésével érdemes lenne megjelenni az európai pi­acokon. Természetesen ezt, mint ahogy azt a javasolt prog­ram fontosabb pontjai is tartal­mazzák, a magyar és a külföldi piac alapos feltárásának kell megelőznie. Fontos leszögezni, a szerződés aláírása egyelőre még nem a projektre, hanem a tanulmányterv elkészítésének pénzügyi finanszírozására vo­natkozik. így a megvalósítás­sal, illetve a részleteivel kap­csolatban felelőtlenség lenne bármit is biztosra kijelenteni.- Milyen tulajdonságai tehe­tik keresetté a terméket?-A PRD Corporation tevé­kenysége három évtizedre nyú­lik vissza. A vállalat spirális csőgyártó berendezések gyártá­sával és értékesítésével foglal­kozik, valamint újabban teljes üzemek építésében vesz részt Kínában, Törökországban és Pakisztánban. A spirálisan bor­dázott acélcső amerikai fel- használása a nagyobb átmérőjű vasbeton csövek egyik alterna­tívájaként terjedt el. Az alap­anyaga bevonatlan, vagy be­vont acélszalag, melynek vas­tagsága a felhasználástól füg­gően 1,2-4,2 milliméter, a csö­vek átmérője pedig 152 milli­méter és 3,6 méter között vál­tozhat. Az acélcső felhasználási területe igen széles. Felszíni és talajvíz-elvezetés célját szol­gáló átereszek, hálózatok és ki­egészítő létesítmények készíté­sénél főszerepet játszik, így utak, autópályák, vasutak, repü­lőterek, bányák és mezőgazda- sági területek védelme érdeké­ben. De felhasználhatók árvíz- védelmi berendezéseknél, hi­dak, aluljárók, szervizalagutak építésénél, betonoszlopok zsa­luzásánál is. A felsoroltakból is kitűnik, hogy bizonyos tekin­tetben, persze a különböző tí­pusoknak megfelelően, egy univerzális termékről van szó.- Milyen költségekkel szá­molnak a lehetséges beruházás résztvevői?- A piackutatás és az üzleti terv kimunkálásának pénzügyi előirányzata 357 ezer USA-dol- lár. Ennek egyik felét a PRD Corporation, a másik felét a TDÄ (az amerikai Trade and Development Agency) bizto­sítja. Ha létrejön a vegyes vállalat, akkor a PRD-n és vállalatunkon kívül más befektetőket is be­vonnánk a minél jobb indulási feltételek érdekében. Előzete­sen 3-4 millió USA-dollár tő­kére lesz szükség.-Ha minden feltétel adott lesz, hová telepítik az új üze­met?- A Salgótarjáni Acéláru­gyár Rt. északkeleti részében mintegy tizenöt-húsz ezer négyzetméteres közművesített terület szabadítható fel erre a célra. B. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents