Nógrád Megyei Hírlap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-11 / 35. szám
6. oldal Mozaik 1999. február 11., csütörtök A betegek világnapja: február 11. Hívatlanul Súlyos betegségek és balesetek bármikor meglátogathatnak és próbára tehetnek minket életünkben. Idősebb embertársaink könnyebben sebezhetőek és fiataljaink testi és lelki egészségét is veszélyeztetik korunk kihívásai. Tudjuk-e vállalni betegségünket? Van-e hitünk és akaratunk gyógyulásunk segítésére? Marad-e a betegben szeretet és önzetlenség, hogy maga köré nézve felmérje, nem csak neki kell kemény próbatételt kiállnia. Az egészségügyi dolgozók mindegyikétől jogos elvárás hogy embersége és tudása legjavát adja beteg embertársa gyógyulása érdekében. Felelősségteljes munkájukat társadalmunknak meg kell becsülni és biztosítani kell a korszerű gyógyítómunka feltételeit. A betegek családtagjai szintén nehéz helyzetben vannak hozzátartozóik ápolása közben. Feladataik ellátásához az emberi ösztönből fakadó szeretet nem mindig elég. Biztató szóra és segítő kézre mindannyiunknak szüksége van! Nyújtsunk segítő kezet beteg, elesett embertársainknak, tudom, amikor felépülnek rajtunk is fognak segíteni amikor szükségünk lesz rá. Intézményünk minden dolgozója nevében szeretettel kívánok gyógyulást betegeinknek. Dr. Bercsényi Lajos orvosigazgató megyei kórház, Salgótarján Holtpontos hivatal Krokodilkerti kádkavalkád - Igencsak szedték a minap a lábukat Thaiföld legnagyobb krokodilkertjének és -farmjának és látogatói, miután Bangkokban szétrobbant egy hatalmas, 50 köbméteres krokodilakvárium és emiatt „szabadlábra” került két jókora hüllő. Szerencsére senki sem sérült meg, a 2,7 és 1,7 méter hosszú hüllőket a farm dolgozói hamar elfogták. A krokodilfarm éppen nemrég ünnepelte fennállásának ötvenéves évfordulóját. feb-reuters Az orosz újgazdagok most a Montblanc csúcsainak „meghódítására” indulnak „Felfelé megy borban a gyöngy...” Vörösmarty Mihály Bordalának sorait juttatják az ember eszébe az orosz újgazdagok, akik a Cote d’Azur „meghódítása” után most egyre nagyobb számban „felfelé törnek”, s a Montblanc csúcsainak „meghódítására” indulnak. „A trend öt éve kezdődött” - emlékezik vissza a chamonix-i (Franciaország) turisztikai hivatal munkatársa, Lorraine Afanassieff, aki öt-hat százalékra becsüli az orosz vendégek számát az alpiniz- mus Montblanc lábánál elterülő „fővárosában”. Szó szerint is holtpontra jutott egy 33 éves dél-afrikai asszony az új személyazonossági okiratot kiállító hivatallal. Amikor rá került a sor, a népességnyilvántartási hivatalnokok közölték, hogy ő már 12 éve halott, és ezért nem jogosult az új igazolványra. Hiába bizonygatta, hogy él, a hivatalnokok nem Hamburgban krónikus „szemétkóros” személyt tettek ártalmatlanná. A 78 éves férfi annyira a szemétgyűjtés rabja lett, hogy zsúfolásig megtöltötte házát hulladékkal, szinte az összes helyiséget, egészen a mennyezetig. A fogadhatták el jelenlétét hivatalos igazolásként, és azt tanácsolták, hogy forduljon a rendőrséghez. A hölgy azonban kétkedik a sikerben. Mint mondta: „Ha a születéseket és elhalálozásokat nyilvántartó hivatal képtelen bizonyítani, hogy élek, akkor mitől lenne képes erre a rendőrség?” házba bejutni csak az emeleten keresztül, létrán lehetett. A rendőrség a nyugalmazott mérnököt egyik szomszédja bejelentésére távolította el egyszobás otthonából és elmezavar tüneteivel kórházba szállíttatta. A francia hegymászó-metropolisban - britek, németek, japánok és amerikaiak mellett - immár oroszok is ismét jelen vannak. Ami a század elején az októberi forradalommal befejeződött, az most, a Szovjetunió széthullását követően újraéled. Chamonix-ban az oroszok fizetési moráljuk miatt szívesen látott vendégek. Ha lehet, kitérnek azonban annak a kérdésnek megválaszolása elől, hogy honnan ered a gazdagságuk. Igaz, hogy az orosz turisták nem szívesen vállalkoznak nehéz hegyi túrákra. Kényelmesek, kerülik a felesleges fizikai megerőltetést és szívesen veszik igénybe a lanovkát - jegyezte meg Guy Pel- lerin hegyivezető. Pellerinnek és társainak inkább a volt kelet-európai szocialista országokból érkezett turisták okoznak gondot. Mint mondja, tömegesen érkeznek sátrakkal, kevés az idejük és hiányos a felszerelésük, de annál elszántabbak, hogy feljussanak a Montblanc csúcsára. így aztán ugyancsak veszélyes az „Európa tetejére” felvivő, Bellevue-n és a Nid d’Aigle-n át vezető legismertebb útvonal, amelyen szép időben naponta háromszázan is „tolonganak”. A hegyivezetők különösen akkor aggódnak, amikor utcai ruhában látnak „előzni” turistákat ezen az útvonalon. Ha ugyanis megcsúszik valaki, óhatatlanul elsodorja a többieket is. Karneváli láz Spanyolországban nagy hagyománya van a karnevál megünneplésének, s ebben érvényesül minden tartomány egyéni stílusa. A leg- pompázatosabb - január végétől március elejéig tartó - ünnepséget a Kanári-szigetek fővárosában, Santa Cruz de Tenerifében rendezik. A Kanári-szigeti karnevál színes, buja forgatagával ellentétben szigorúbb és zordabb hagyományt mutat a galíciai Orense tartomány Laza nevű városának ünneplése. Itt a vasárnapi nagymiséről kiözönlő tömeget megtámadják a „gonosz” alakjai: különféle, hagyományos, népi zeneszerszámokkal iszonyatos zajt csapnak, amelyből kihallatszik az ostorok csattogása. Eközben hamuval, liszttel és borecettel szórják be a menekülő tömeget. Az északkeleti Hu- esca tartományban lévő Biel- sában a férfiak állatbőrbe bújva, szarvakat öltve a termékenység képviselőiként támadják meg a makulátlanságot jelképező fiatal, hajadon lányokat. Az ország nyugati részében fekvő Cáceres tartomány Pero Palo nevű településén szalmabábut ítélnek el, fejeznek le és égetnek el, amely egyesek szerint uzsorást, mások szerint banditát, megint mások szerint magát az ördögöt jelképezi. A karneválnak Andalúziában is nagy hagyománya van:, itt a leghíresebb a cádizi karnevál. Madridban a vidám ünnepséget megelőzi a szardínia gyászruhás, zokogó „özvegyek” kísérte eltemetése. A hagyomány eredete nem ismeretes, de az biztos, hogy legalábbis a XVIII. századból származik, hiszen már Goya is megörökítette. Szenvedélyes szemétgyűjtő Hatvankét perc Január utolsó hetében a televízió- nézők két alkalommal is szokatlan feliratot láthattak az egyik kereskedelmi adó képernyőjén: egy órára, illetve két percre felfüggesztették az adó tevékenységét. Büntetésből történt az intézkedés, mert megsértették a médiatörvény reklámidő-szabályozását. Az illetékes felügyeleti hatóság negyedév alatt több száz alkalommal tapasztalta a szabálysértést és most betelt a pohár. A törvénytisztelő polgár ijedten kap a szívéhez: jó isten, mi lesz ebből, ha már három évvel a médiatörvény hatályba lépése után elkezdik komolyan venni az előírásokat, s büntetgetni kezdik a tévétársaságokat, amelyek eddig fütyültek a törvényekre. Már-már arra gyanakszunk, hogy a médiát felügyelő hatóság a bankfelügyelet „rettenetes” szigorát utánozza. Vajon hány ilyen felügyeletet tart el ez a szegény kicsi ország, állam- titkári rangú vezérekkel, autókkal, reprezentációkkal a nagy semmiért?! A következmények nélküli ejnye-ejnye számonkérésekért? A rendetlenség következetes megtöréséért, s a háttérben lévő nyomós okok, okozatok rendszeres elmagyarázásáért?! Miért pont a médiafelügyelet lenne más? Örüljünk egyelőre a 62 percnek, egyetlen társaság esetében, majd sor kerül a többiekre is, ha a politikai konszenzus egyszer megengedi. S talán a Szabadság téri intézményre is, amelynek anyagi, erkölcsi csődje miatt két éve sápí- tozik mindenki, és minden marad a régiben. S még akkor nem beszéltünk a lényegről: a képernyők hétköznapi szuggesztiójáról! Az erőszakdömpingről, a vér, a mocsok, agyrontó ostobaság áradásáról, a bűn favorizálásáról! Az amerikai sorozatok hazug életmintáiról. A gyerekeink orra előtt vetített szennyes műsorelőzetesekről. Hadd szokja a gyerek! A reklámpercek méricskélése után vajon ezen a téren mikor kezdődik el végre a törvény betartásának szigorítása? Mikor érvényesül a józan ész, a társadalom elvárható önvédelme a felügyelet által? S mikor a reklámozott cél: a jót, a használhatót kéne népszerűsíteni! S a népszerűt jobbítani! Ne felejtsük el, a magyar átlagnéző naponta 4-5 órát tölt el tévé előtt. A gyerekek többet is! S a képernyő szuggerálja az értékmintákat, nem az édesanya, nem a család, nem az iskola. Felelőtlenség belenyugodni, hogy csak ejnye-ejnye szigorral és „62 percekkel” kell számolniuk a tévétársaságoknak, hogy semmibe veszik a társadalom, a jövő érdekeit. - eu ■M9HB Milliomossá tesszük —•JLNÓGRÁD megyei HÍRLAP
