Nógrád Megyei Hírlap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-27-28 / 49. szám
1_ / M 4 4 "r ..... > A NOGRAD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 1999, FEBRUÁR 27. | Beszélgetés az ötvenedik születésnapon - Salgótarján szülötteként a városnak is hírnevet szerzett A közönség kitart a színház mellett Heiser Kálmán tizennégy évesen Salgótarjánban a Petőfi színjátszók között lépett először színpadra. Főiskolásként vette át az elhunyt Latinovits Zoltán szerepét a Fővárosi Operettszínházban, a „Bozzi úr”-ban. Fényes Szabolcstól kapta a Hollai nevet. Jó néhány vidéki év után ismét Budapesten játszik, többek között a „Valahol Európában” és a „Hello, Dolly” című musicalekben. „Emberből van a cigány” címmel tervez filmet forgatni. Bármennyire is szokványos, egy ötvenéves születésnap nem telhet el anélkül, hogy valamiféle visszatekintést ne végezzen, egy rögtönzött számvetést ne készítsen az ünnepelt.- Adódik tehát a kérdés: hogyan is kezdődött? Miként került a világot jelentó' deszkákra ?-A gyökerek az acélgyári olvasóba vezetnek. Miután tizennégy éves koromban Ver- tich József, a Petőfi színjátszók rendezője látott engem Rajkin- paródiát és verset mondani, meghívott az „Egy marék boldogság” című operettbe. Bár a zeneiskolában oboa-ériek szakra jártam, (az utóbbit köszönöm Guthy Évának) továbbra is gyakran szavaltam, s mint a tarjám Madách gimnázium tanulója Kecskeméten megnyertem egy országos kö- zépiskolás-versmondóversenyt Aprily Lajos (akit akkoriban nem volt tanácsos műsorra tűzni) és Garai Gábor műveivel. A megyei elődöntőn találkoztam Montag Imrével - későbbi beszédtanárommal - aki már akkor győzködött, hogy jelentkezzek a színművészeti főiskolára. ■ Ehelyett én inkább a kaposvári színházat és a segédszínészetet választottam.- Gondolom nem bizonyult rossz iskolának?- Bizony nem. Kiváló társulat volt, nagyszerű rendezőkkel. Az első komolyabb epizódszerepet Ascher Tamás bízta rám, Barta Lajos „Szerelem” című darabjában.-Aztán következett a főiskola, ahol musical szakon végzett - mások mellett - Kishonti Ildikó, Straub Dezső társaságában Kazán István és Versé- nyi Ida szakmai irányításával. Még meg sem kapta a diplomát, amikor 1976-ban berobbant a színházi köztudatba azzal, hogy átvette és sikerre vitte az elhunyt Latinovits Zoltán egyik híres szerepét.- Valóban, számomra Fényes-Békeffí „A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak” című darabjában Bozzi ügyvéd alakjának a megformálása jelentette az úgynevezett kiugrást a pályámon. Több mint százötvenszer játszottam, ami abban az időben nagyon magas előadásszámnak számított. Fényes Szabolcsnak egyébként a nevemet is köszönhetem, az ő javaslatára lettem a Heiserből Hollai.- Ezután következtek a vidéki évek . . .- Nem, előbb még egy darabig felléptidíjas voltam, majd a Kaposvárról Budapestre került Zsámbéki Gábor hívására egy évre a Nemzeti Színházhoz szerződtem. Nagy élmény volt együtt játszani például Agárdy Gáborral, Sinkovits Imrével, Raksányi Gellérttel. Nos aztán már tényleg a vidék következett. Szegedre Sándor János főrendező invitált, Kecskeméten Lendvai Ferenc igazgató tárt karokkal fogadott. Mindkét helyen jól éreztem magam, remek darabokban (többek között Szakonyi Károly „Hongkongi parókájá”-ban, Tennessee Williams „A vágy villamosá”-ban) játszhattam, sőt Nóti Károly „Nyitott ablak”-át illetve a „Twist 01ivér”-t rendeztem is. Szegeden ’84-ben az év színésze lettem, ’91-ben Kecskemétem a Bács-Kiskun megyei 2400 személyes szabadtéri színház igazgatója is voltam. Persze mindkét városhoz kötnek kevésbé szép élmények is, de ezekről most ne beszéljünk. Már csak azért se, mert ’93-ban Szinetár Miklós újra visszahívott Budapestre, az operettszínházhoz.- Gyakorlatilag három évtizede van a pályán. A fentiekben éppen csak megemlíteni tudtuk néhány jelentősebb alakítását. Mi az ami kimaradt, amit szívesen eljátszana még a hátralévő, reméljük sok-sok év során?- Mindig szerettem volna Tevje lenni a „Hegedűs a háztetőn” -ben, vagy eljátszani Shakespeare „Vihar”-jából Prospe- rót. De vezényelni is szeretnék, egy kis mókával fűszerezve.- Mi a véleménye a mai színházi életről?- Sokat járok színházba, megnézem a kollégákat. Szerintem a rendszerváltás óta eddig még egyetlen párt sem vette igazán komolyan ezt a klasszikus intézményt, szinte csak a pénzről esik szó, s a közönséggel senki nem törődik. Szerencsére a nézők továbbra is kitartanak a színház mellett. A szakma pedig nagyon felgyorsult, a rohanó élettempó a kulisszákon belül is érezteti hatását. Mindenki - még a szerzők is - akamok módon rendezni szeretnének, a színész egyre inkább háttérbe szorul.- Ennyit a színházról. Es milyen barátságba került a tévével, a rádióval, a fűmmel.- Játszottam jó néhány tévéjátékban. A legemlékezetesebb számomra Lakatos Menyhért és Fátyol Tivadar „Átok és szerelem” című alkotásának közönségsikere. Rendszeresen dolgozom a rádióban, a filmszerepek viszont eleddig elkerültek. Talán azért is érzek ellenállhatatlan vágyat, hogy leforgassak egy romantikus zenés filmet az „Emberből van a cigány”-t. Jó ideje fáradozom már, hogy pénzt szerezzek e régen dédelgetett tervem megvalósításához. Remélem sikerülni fog:- Ötven évéből már többet töltött ön távol Salgótarjántól, mint itt. Mit érez a város neve hallatán? Szívesen venne részt - ha egyszer alakulna - egy helyi színház munkájában ?-Nagy lokálpatriótának tartom magam, szerencsére -egy- egy periódust leszámítva - sokat játszottam is a városban. Mindig örömmel jövök Salgótarjánba, nemcsak azért mert édesanyám itt él, hanem mert sok jó barátom köszön rám mindegyik utcasarkon. Ezek után mi sem természetesebb számomra, hogy szívesen segíteném egy helyi társulat munkáját, de igyekszem minden más felkérésnek is eleget tenni. Boldog vagyok, ha a fővárosi színházakban feltűnik egy-egy tehetséges tarjáni fiatal, s pályakezdésükhöz asszisztálhatok legalább a jelenlétemmel, a gratulációmmal.- Ön február 26-án töltötte be az ötvenedik életévét. Mit kívánhatunk a „szőkébb hazaiak” nevében erre a szép, fél évszázados születésnapra?- Miután nem is nagyon régen súlyos beteg voltam, szeretném felnevelni két kiskorú gyermekemet. ..-Kívánunk hát jó egészséget, a színpadon és azon kívül pedig további szép sikereket! Csongrády Béla Hollai Kálmán színművész (szemben): Mindig örömmel jövök haza, nagy lokálpatriótának tartom magam fotó: gy. T. •• Film jegyzet: Orökkön-Örökké Danielle (E. T. egykori barátnője, a drogtól és alkoholtól véglegesen megszabadult Drew Barrymore) tulajdonképpen teljesen olyan, mint Hamupipőke. Pontosabban mondva nem „csak” teljesen olyan, hanem ő is maga Hamupipőke, csak első pillantásra nem ismerünk rá. Ugyanis Danielle nem az a szende, bátortalan kislány, akit mi az ősrégi, ezerszer elmondott és közben szép folyamatosan megváltoztatott meséből ismerünk. Danielle azon kívül, hogy nagyon szeret olvasni, egy határozott, kemény, független gondolkodású, a verekedéshez és a párbajozáshoz is kitűnően értő nőszemély. Mintha csak ma, a rohanó, menedzservilágban élő, sokoldalú nő lenne. Most, amikor divatossá vált a régi nagyok korabeli műveit eredeti környezetükből kiragadva modernizálni, Andy Tennant az „Örökkön- örökké” forgatókönyvírója és rendezője nem szándékozik teljesen átszabdalni a klasszikus mesét; helyette inkább a középkorban hagyva, de a ma fontosnak tartott értékekkel felruházva mutatja be hősnőjét. Danielle elveszteti édesapját és kislánykorától kezdve az őt csupán cselédként tartó mostohaanyja (az imádniva- lóan utálatos: Angelica Huston) „neveli” fel. A sorsát derűvel viselő lány mostohatestvéreivel ellentétben nem élhet nagyvilági életet, mégis ő az, aki egy véletlen során összeismerkedik a mesebeli - bár nem mindig túl határozott - herceggel, sőt: egy alkalommal annak életét is megmenti. Lassan az egyszerű lány és a királyi trónörökös között kezd fellángolni a szerelem: egy dolog azonban megakadályozza a boldog happy endet, mégpedig az, hogy a gonosz mostoha ármánykodása révén Danielle nem tud elmenni abba a legendás bálba. Mielőtt azonban rossz véget érne a történet, maga Leonardo da Vinci lép színre és egy remek ötlettel helyreigazítja a dolgokat. A kicsiknek és nagyoknak egyaránt szóló, modem felfogású meskete február 25-től andalítja a nézőket a salgótarjáni Apolló moziban. Sz. G. Német kitüntetések magyar műfordításokért Regény, novella, vers Hildegard Groschénak, több magyar irodalmi mű német műfordítójának és Hermann Kinder írónak ítélte idén az összesen 30 ezer márkával járó irodalmi díját Stuttgart városa. A díjat március 3-án adják át a kitüntetetteknek. A Romániában született 85 éves Grosche asszony mind kiadói, mind pedig fordítói tevékenységét elsősorban magyar regényekre és novellákra összpontosította. A II. világháború után alapította meg Stuttgartban a Steingrüben kiadót, majd a Henry Goverts kiadót vezette. Később mindkettőt átvette az S. Fischer kiadó. » Hermann Kinder tanult szakmáját tekintve irodalomtörténész. A ma 54 éves írónak már több regénye és verseskötete jelent meg. Stuttgart város irodalmi díját 1978 óta adják ki olyan szerzők és műfordítók számára, akik Baden-Württem- bergben születtek, vagy más módon szorosan kötődnek a tartományhoz. Grieg ismeretlen zongora- és orgonaművei Elfelejtett füzetek a széfben Edvard Grieg (1843-1907, legismertebb két műve zongoraversenye és a „Peer Gynf szvit) norvég zeneszerző 40 eddig ismeretlen, zongorára, illetve orgonára írt alkotását fedezte fel Joachim Dorfmüller professzor, a német Grieg-társaság elnöke. E kéziratok a bergeni norvég Grieg-társaság egyik széfjében, három elfeledett füzetben voltak. A fellelt alkotásokat Grieg 1858 és 1862 között Lipcsében szerezte, ahol a konzervatóriumban tanult. A Takács-vonósnégyes „majdnem” Grammy-díja Magas szintű kamarazene A Takács-vonosnegyest a legjobb kamarazenei felvételért járó Grammy- díjra jelölték januárban. Az aranymikrofont végül nem kapta meg az együttes, de a rangos művészek mezőnyében így sem kell szégyenkeznie Bartók hat vonósnégyesének felvételéért. A Takács-vonósnégyes 1975-ben alakult a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatóiból. A kvartett alapító tagjai - Takács-Nagy Gábor, Schranz Károly, Ormai Gábor, Fejér András - Mihály András kamarazenei osztályában kezdték tanulmányaikat. Első jelentős sikerüket 1977-ben érték el a franciaországi Evianban, ahol az I. díj mellett megkapták a kritikusok különdíját. 1979- ben elnyerték az angliai Portsmouth-ban rendezett nemzetközi vonósnégyesverseny I. díját, amivel megalapozták világhírnevüket. Az együttest 1983-ban Liszt-díjjal tüntették ki. A Takács-kvartett szinte valamennyi európai országban, az Egyesült Államokban, Ausztráliában és Kanadában is hangversenyezett. Rendszeresen részt vett rangos zenei rendezvényeken, több ízben szerepelt egyebek között a salzburgi, a berlini és a dublini zenei fesztiválon. A kvartett 1988-ban kötött szerződést egy londoni hanglemezgyártó céggel. Számos hangfelvételt készítettek, a többi között Haydn, Mozart, Brahms, Schubert, Dvorák, Borogyin, Smetana és Cha- usson műveit rögzítették hanglemezre. A Takács-vonósnégyes jelenlegi tagjai: Edward Du- sinberre (első hegedű), Schranz Károly (második hegedű), Roger Tapping (brácsa), Fejér András (cselló). P. J. Nem tanulta, csak elleste a fortélyokat - A főiskolához jó anyagi háttér is kell Legjobban a portrérajzolást szereti Tulajdonképpen egy véletlen folytán derült ki, hogy a bátony- terenyei Tarjáni Lászlónak az átlagosnál nagyobb kézügyessége van. A katonaság általában nagy vízválasztó a férfiak életében, így volt ez vele is: saját magának csinálta meg a leszerelőzászlót, amely akkora sikert aratott, hogy végül az egész század részére ő készítette ezt a fontos relikviát.-Gyermekkoromban én is sokat rajzoltam, mint bármelyik gyerek - mondja Tarjáni László. - Különböző mesefigurákat, akciófilmrészleteket, de senki nem figyelt fel arra, hogy különösebb tehetségem lenne a rajz iránt. Az általános iskola után kitanultam a vas- és fémszerkezet-lakatos szakmát. Aztán amikor bevonultam Rét- ságra és elkészült a leszerelési zászló, többen is biztattak, hogy érdemes lenne ezzel foglalkoznom. Egyik katonatársamnak fénykép után készítettem el felesége portréját, ez volt a legelső munkám. Leszerelés után a Fűtőbeméi helyezkedtem el, de akkor már szinte minden szabad időmet rajzolással töltöttem. 1994 decemberében kerültem a Bartók Béla Általános Iskolába, gondnoki munkakörbe. Közben megnősültem, sőt megszületett a kisfiam is, jelenleg itt lakunk Bá- tonyterenyén, szolgálati lakásban. Amikor csak időm engedi, leülök a rajzasztal mellé, és rajzolok: nagyon sok állatképet csináltam már, másoltam híres emberek portréit, sok ismerős kért meg arra is, hogy készítsek róla rajzot.- A portrérajzolásba egy balatoni üdülés alkalmával szerettem bele: szinte tátott szájjal figyeltem, hogyan dolgoznak a portrékészítők, megpróbáltam „ellesni” a fortélyokat.- Nem gondolt még arra, hogy ezen a vonalon tanuljon tovább?-Sokszor megfordult már a fejemben, csakhogy ez számomra kilátástalan dolognak tűnik. Tavaly leérettségiztem, de főiskolára csak az mehet, aki mögött jó anyagi háttér is áll: nekem már itt van a család, és mint említettem, szolgálati lakásban lakunk. Ez pedig csak addig lehetséges, amíg itt dolgozom.-Látta-e már rajzait neves művész?- Ismerőseim biztatására megmutattam képeimet egy, a megyében élő művész-tanárnak, aki telefonos megbeszélésünk ellenére nagyon elutasítóan viselkedett velem szemben: kemény, már-már igazságtalan kritikát kaptam tőle, a jelenlévő tanítványa is csodálkozva nézte. Akkor nagyon elment a kedvem, három hónapig egyáltalán nem rajzoltam semmit. Viszont Balatonlellén, egyik üdülésünk alkalmával megismerkedtem egy grafikussal, aki az egyik szegedi középiskola rajztanára, művészettörténetet tanít. Ő nagyon segítőkész volt, sok apró titkot árult el, mesélt arról, hogy ő milyen rajzokat készít, felhívta a figyelmemet portréim egyes anatómiai hibájára, biztatott, hogy rajzoljak minél többet. Nagyon sokat tanultam tőle, kár, hogy a nagy távolság miatt nem tudjuk rendszeresen tartani a kapcsolatot.- Tervez-e önálló kiállítást?- Most már van annyi kész munkám, hogy lehetne egy kiállítást rendezni. Az idén szeretném felvenni a kapcsolatot ebben az ügyben a helyi művelődési központtal, mert ott szeretnék bemutatkozni, ahol élek.- Az idén már harmadik éve lesz, hogy üdülőközpontokba járok nyáron rajzolni, Hajdúszoboszlón kezdtem, tavaly pedig Bogácson voltam. Természetesen a strandigazgató engedélyével teszem ezt, portrékat, karikatúrákat készítek. Idei terveim között szerepel: szeretnék részt venni egy művésztáborban, ahol gyakorlott grafikusoktól még többet tanulhatnék. Hegedűs E.
