Nógrád Megyei Hírlap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-20-21 / 43. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN Megyei Körkép 1999. február 20., szombat A Nógrád Megyei Munkaügyi Központ új igazgatóját meglepte elődje leváltása „Mi nem teremthetünk munkahelyet” Megbeszélés pályázati tárgykörben fotó: gyurián t Bár a titkárságon még Fekete Gyula neve van kiírva, február 10-től Tamási Ildikó a Nógrád Megyei Munkaügyi Központ igazgatója, ő ezelőtt a balassa­gyarmati kirendeltséget ve­zette. Egyelőre megbízott igaz­gatóként dolgozik, a kinevezés dátuma attól függ, mikor zárul le a C-típusú átvilágítás. Tamási Ildikó- Tíz pályázó közül nyerte el az igazgatói állást. Mivel?-Úgy érzem, szakmailag eléggé át tudtam tekinteni a mun­kaügyi szervezet felépítését. Pá­lyázatom lényege olyan dinami­kus szervezet kialakítása volt, amire nagyon nagy szükség van a mai jogszabályi változások köze­pette, de a társadalmi elvárások is más jellegű hozzáállást kívánnak meg a munkaügyi központoktól. Hangsúlyos volt a munkaerőpiac megyén belüli kettős felépítése. Balassagyarmat és Rétság térsé­gében már élénk a munkaerő-ke­reslet, itt az állásbörzéknek, a közvetítéseknek van főbb sze­repe, a többi körzetben nagyon fontos a tartós munkanélküliség megelőzése. Ezt a szervezeten belül is figyelembe kell venni. Nógrádban a polgármesteri hi­vatalokkal, alapítványokkal, szo­ciális intézményekkel való szoros összefogásra van szükség. Egy­részt, hogy megelőzzük a mun­kanélküliek inaktivitását, más­részt minden információt össze kell gyűjteni, hogy ezekhez a legkevesebb utánajárással jusson hozzá az idetelepülő munkáltató.- Kapott valamilyen ukázt, hogy mit csináljon másképp, mint ahogy eddig történt?- Nem. Teljesen rám van bízva, hogy a megyei sajátossá­gok alapján hogyan tudunk meg­felelni a minisztériumi elvárá­soknak. Az öt új igazgató között két kirendeltségvezető és egy he­lyettes volt, egy rehabilitációval foglalkozott, egy pedig kívülről jött, de pár évvel ezelőtt ő is ki- rendeltségen dolgozott. Az igazi munkaerőpiaci helyzetet ott lehet a legjobban érzékelni.- Jelölt meg a pályázatában konkrétumot, például olyasmit, hogy egy éven belül ezerrel csök­ken a munkanélküliek száma?- Nem, de nem is a munkaügyi központokon múlik, hogy hogyan alakul a munkaerőpiaci helyzet. A központok célja az, hogy érzé­kelhetővé tegyék a munkaerőpia­cot. Tudjuk, hogy mi a munkálta­tók igénye, látjuk, hogy milyen igényeknek nem tudunk megfe­lelni, aszerint kell alakítani a képzéseket. Mi nem tudjuk ga­rantálni a munkahelyeket. Segí­teni tudjuk, hogy előkészített munkaerő-állomány álljon ren­delkezésre. De ha a munkáltató nem jön, a munkaügyi központ nem képes megteremteni a mun­kahelyeket. Megadjuk például a támogatást a közhasznú munka után, ha a polgármesteri hivatal vállalja a foglalkoztatást.-Mennyire ismeri a munka­társait itt a központban?- Annyira ismertem az embe­reket, amennyire a szakmai kap­csolat szükségessé tette. Sajnos a költségvetési, a gazdálkodási te­rületet és azokat az eszközöket, amelyeket nem mi működtettünk, kevésbé. Osztályvezetői szinten ismertem a folyamatokat, velük volt kapcsolatom. Most bele kell látnom az osztályok belső műkö­désébe is. A gazdasági igazgató- helyettesünk csütörtöktől már a minisztériumban dolgozik, az ő helyettesítése is megoldandó.- Tervez személyi változtatá­sokat?-Személyi változtatások biz­tosan lesznek, de nem azonnal fogom ezeket megtenni. Az első megoldandó feladat a volt igaz­gató munkába állítása. Amíg nem vagyok kinevezett igazgató, drasztikus lépéseket nem fogok tenni, mert nincs értelme. Meg­ismerkedem mindenkivel, össze­gyűjtöm az elképzeléseket. Meg­nyugtattam a kollégákat, akiben érzem a szakmai munka támoga­tottságát, annak nincs félnivalója.-Meglepte Fekete Gyula le­váltása?- Annyit hallottam, hogy elbe­szélgetések folynak az igazga­tókkal. Arról nem tudtam, hogy konkrétan az én igazgatómmal is. December elsején szakmai tájé­koztatáson voltunk a minisztéri­umban, akkor tudtuk meg, hogy visszavonják a vezetői megbízá­sát. Meglepett a hír.- Most önt is pótolni kell Gyarmaton.- Igen, ez most nehéz állapot. Elfogult vagyok, de igazságos le­szek. A szívem közepében marad­nak, hisz’ a szakmai munkám alapja ott van. Megkértem őket, hogy segítsék a jelenlegi kiren­deltségvezetőt, remélem, hogy nem lesz nagy fennakadás. Státus nem szabadult fel, elég nehéz most a kirendeltség helyzete.-Az öné sem könnyű. A me­gyében sokan reménytelennek lát­ják a munkanélküliség kezelését.-Nem kis feladat, az biztos, de a nagy munkaerő-tartalékok ebben a térségben vannak. Dudellai Ildikó Prof. dr. Badiny Jós Ferenc tudós egyetemi tanár Magyarul és idegen nyelven Balassagyarmaton született és tizennégy éves koráig a városban lakott Jorcsik Fe­renc, akit ma a világ tudósai nagyra értékelnek és aki új nevén: prof. dr. Badiny Jós Ferenc néven szerepel a nagy keletkutatók között. Jós Feri osztálytársam volt. A 4. gimnázium Gyarmaton való elvégzése után katonais­kolába került, majd innen a Ludovikára, ahol 1931-ben avatták repülő hadnaggyá. 1940-ben mint repülő száza­dos az első nehézbombázó­század parancsnoka volt, de a háborúba nem ő vitte az általa kiképzett századot (kilenc gép), mert csigolyatörést szenvedett, rokkant lett és nyugállományba helyezték. Hévízfürdőn laktak. De onnan a németek kirakták őket, há­zukba a német légügyi pa­rancsnokság költözött. Salz­burgba vitték őket, kézipogy- gyásszal. Innen Rómán és Pá­rizson keresztül Argentínában kötöttek ki, 1946. december 6-án, két apró gyerekkel. Rómában megismerkedett a Pápai Bibliakutató Intézet ve­zetőjével - Deimel S. J. páter­rel, aki a sumerológia atyja és így irányítása mellett Argen­tínában tanult addig, míg tézi­sét elbírálva Rómában a je­zsuitáknál megalakították az „orientalista intézetet”, ahol a sumer nyelv és irodalom ta­nára volt 26 évig. Életének legnagyobb eredményét látja az 1997-ben Miskolcon a bölcsészegyesü­let egyetemén megszervezett „Ókori közel-keleti és sume- rológiai tanszékben”, amit Argentínában is megszerve­zett. Számos könyve már ma­gyar nyelven is megjelent. Őszintén be kell vallanunk: nekünk magyarországi ke­resztényeknek igen nagy gondot okoz Feri barátom kia­lakult világnézete. Jól tudja, hogy így van, ahogy írom, mert levelében is így szól hozzám: „Úgy emlékszem, hogy jó katolikus voltál és jár­tál ministrálni Blázsekhez. (Hittanárom volt.) Nem sze­retném megzavarni eddigi hi­tedet, de végre el kell fogadni a világnak azt, hogy Jézus Urunk nem volt zsidó, mert földi Édesanyja Adiabene - Kharak Mária, pártus királyi hercegnő volt.” Feri lapja, az „ősi Gyökér” többször hangoztatja: „Gyö­kerében kell megváltoztatni hitünket és eddigi meghamisí­tott történelmünket.” Utóbbi­val kapcsolatban többek kö­zött azt igyekszik bizonyítani, hogy az Almos-Árpád királyi ház a jézusi „Adiabene di­nasztiából” származnak. Az Ősi Örökségünk Ala­pítványtól még nem sikerült megszereznünk az „Indiánok Nógrádban” című könyvet, mely Balassagyarmat 1919. január 29-i harcáról is szól - amelyben az is benne van, amikor Mikó Zolival meg akartuk szüntetni a kommu­nizmust és le van írva a cse­hek kiverése s az, hogy Mik­lós bátyám és a cserkészek miként hordták a sebesülteket a tűzben - tájékoztat Feri. A miskolci bölcsészegye­sülettől kapott értesülés sze­rint Jós Feri múlt év szeptem­berében tervezte, hogy haza­repül Argentínából Mis­kolcra, de betegsége megaka­dályozta. Kamarás József Mag a hó alatt Február első' felében szinte ka­tasztrófahangulat lett úrrá az or­szágon: szakad a hó. A viharos szél hótorlaszokat épít. Két-há- rom hetes kemény munka folyt az országutakon, a vasúti pályák mentén. Operatív bizottságok lé­tesültek, működtek, megszűntek, valaki összesítő' statisztikát készí­tett a hóhelyzet áldozatairól, s kiderítette, 18-an vesztették éle­tüket. Elkészült egy hevenyészett pénzügyi mérleg is: az időjárás egy-másfél milliárdos többletki­adást jelentett az országnak. Nem tudni, igazak-e a nagyvona­lúan odavetett számadatok, nem tudom, hogy egyáltalán helyén való-e katasztrófahelyzetet emle­getni, azért, hogy esik a hó, azért, hogy torlaszokba hordjd a havat az északi szél. Lehet, hogy egy­szerűen csak arról van szó, azok­ban az években, amikor egyálta­lán nem esett a hó, túlságosan is megszoktuk a kényelmes állapo­tokat s engedtük berozsdásodni a védekező' rendszereinket, el­avulni az országutak munkagé­peit, és engedtük kabarétréfává változtatni a valamikori tény­helyzetek igazságát: az illetéke- sekfelkészültek a télre. A Kárpát­medencében télen természetes a hó. Ha nincs, ha kevés van, az a baj, ha sok van, akkor meg lelep­leződik a nagyvonalúságnak ál­cázott rendetlenség... A mező- gazdaság idei termése szempont­jából például áldás, hogy hóta­karó van a földeken. Biztató esé­lyei vannak az elvetett magnak, megfelelő' lehet a jó terméshez a talaj nedvességtartalma. Mert miközben a kormányzat és a közmegítélés mérlegén ag­rárstratégiák versengenek, a lé­nyeg mégis csak ott van: hogyan telel ki a mag a hó alatt. A tavalyi búzabotrány hatásait hogyan vészeli át az idei gabona­termelés, megterem-e 1999- ben az ország kenyere? Vajon mennyi mag van elvetve a hó alá? Normalizálódnak-e végre az értékesítési viszo­nyok? A termelő', a kenyérvá­sárló állampolgár huszad­rangú kérdésnek véli, hogy az illetékes minisztériumban ké­szült agrárstratégia szaksze- rűbb-e, vagy a kancellária ál­tal készíttetett alternatív ta­nulmány. A kormány a múlt hét végén tudomásul vette az eló'terjesztést, az államtitkár úr legyinthetett a stratégia­változatra, miközben utóbbi szerzője nyilvánosan leszólta az FM stratégiáját: nem jó! Nem veszi figyelembe az EU - csatlakozási követelményeket, a modern árutermelés kénysze­reit, a makrogazdasági szem­pontokat. S egyáltalán: Szabadi úr nem ért a stratégiakészítés- hez... Jól nézne ki az elvetett mag jövője á hó alatt, ha a stra­tégiák versenye szerint ala­kulna sorsa. De a mag hál’ Is­tennek ott lenn a földben csak a tavaszra vár, csak kikelni, szárba szökkenni, termést hozni vágyik. A javunkra! Sajnos Nógrádban, az évi szokásos 26 ezer hektárnyi ó'szi gabonavetés helyett most csak mintegy 7 és fél ezer hektár szántóterületen van ott a mag a hó alatt. Bizo­nyosnak látszik, a magunk föld­jén, itt Nógrádban nem terem meg a megye kenyere. Csak re­mélhetjük, majd megterem az Alföldön, Békésben, Biharban, Zemplénben... Bizony a „ma­gokról”, a jövó'ról lelkiismere­tesebben kéne gondoskodnunk! A földek vastag hótakaróján ugyanis már egyre biztatóbban, egyre gyakrabban tavaszias napfény szikrázik... Erdős István Az otthon állomásai: Losonc-Léva-Salgótarján - Gyémánt oklevél 60 évvel a diploma után Történelem egy emberi sorsban Mai napig kedveli a sportot, különösen kézilabdázni szeretett, de eszébe sem jutott, hogy a nagy történelmi sorsfordulók meg- labdáztassák. Lévén ügyes játékos, azt sem hihette, többnyire vesztesként kell elhagynia a pályát. Kinevezték, áthelyezték, kirúgták, majd kitelepítették. Fél évszázada immár, hogy vi­szonylag nyugodtabban élhet, amióta Salgótarjánba költözött. Kmetyi Ferenc nyugdíjas tanár­nak jutott e hányattatott sors, akit legalább látásból minden korosabb városlakó ismer, s ta­lán el sem hiszik - már nyolc­vanhét éves. Nem sokan tudják róla, Losoncon született. Ázt sem, ott végzett a reálgimnázi­umban, később a pozsonyi taní­tóképzőben tett vizsgát, s még később Prágában, a Károly Egyetemen szerzett diplomát. Matematika-ábrázoló geomet­ria szakos tanárnak nevezték ki Ruszinszkóba, a mai Bereg­szászba, de ott nem sokáig ta­níthatott, miután Kárpátalja Magyarországhoz került. A bé­csi döntés hatására sodródott Lévára, az akkor alakuló ma­gyar gimnáziumba.- Itt sem maradhattam so­káig - tudatja a megmásíthatat- lant immár bölcs, ám de szo­morú mosollyal -, mert '42-ben besoroztak. '46-ig szolgáltam, hisz' miután kitört a háború, én épp akkor estem fogságba, amikor másoknak az, véget ért. Hazatértekor sem volt na­gyobb szerencséje, munkahe­lyén, a lévai gimnáziumban röpke idő teltén közölték vele, ott semmi keresnivalója. Ma­gyarán: kirúgták, mivel a lévai gimnázium akkorra a szlová­koké lett. Kitelepítésre ítéltetett feleségével, s annak családjával együtt. Losoncon élő anyját és három lánytestvérét, megkí­mélte ettől a hatalom, mert ap­juk akkoriban Amerikában dol­gozott, s így védettséget élve­zett.- Szerencsémre - mondja - jó ismeretségben voltam a Bu­dapest Vidéki Tankerületi Fői­gazgatóság vezetőjével, lévai igazgatómmal, mert az ő jóvol­tából kerülhettem Salgótar­jánba, az általános gimnázi­umba, 1947 januárjában. Ám itt is kezdődtek a galibák - persze most is önhibáján kí­vül -, mégpedig azzal, hogy itt ugyanannyi fizetséget kapott munkájáért, mint odaát Léván. Csakhogy odaát koronában kapta, itt meg a koronát átszá­mították pengőre, amiért is több lett a fizetése vagy harminc pengővel, mint akár a legidő­sebb tanáré is.-Ma úgy mondanák: bérfe­szültség okozója lettem. Két éven belül megbíztak az igaz­gatói teendőkkel, majd rá ket­tőre tanulmányi felügyelettel, a megyénél. Osztályvezetőnek akartak, amit én nem akartam az ’56-os eseményeket követő időszakban. Kértem a felmen­tésemet, s akkor kineveztek a dolgozók középiskolája igazga­tójává, ahon­nét nyugdíjba is mentem, hatvanévesen, amint a kor­határt elér­tem. Salgótarjá­nivá vált az évtizedek alatt, s a vá­roslakók is érezhették ezt, hiszen egy sor társa­dalmi szerve­zet választotta vezetőjévé. Volt a megyei sportbizottság elnöke, részt vett az atléti­kai szövetség munkájában. Örökös tiszte­letbeli elnöke ennek, amint a Bolyai Matematikai Társa­ságnak is. Utóbbi szervezési munkáiban mai napig tevé­kenykedik, ugyanígy a pedagó­gus-szakszervezet nyugdíjasta­gozatában, amelynek megyei szervezeti elnöke is volt koráb­ban.- Mai napig sportolok is - tá­jékoztat ravaszul mosolyogva -, tavalyig naponta megtettem a magamnak kiszabott tizenöt ki­lométeres gyalogtúrát, de idén már más sportot űzök.- Mégpedig ?-Áttértem a sakkra, délutá­nonkéntjátszom a barátaimmal. Tizenöt éve él felesége nél­kül, egyedül, de nem magányo­san. Egyetlen fia családja, s sok barátja, még több ismerőse, volt tanítványai adják társas­élete magvát. Rengeteget olvas, most éppen a második világhá­ború irodalmát és Németh László műveit forgatja. Szép- irodalom terén egyébként nincs kedvence; a jó könyvet szereti, de olvas szórakoztató irodalmat is esténként. Újságokat a könyvtárban lapozgat, ahol az azonnali véleménycseréhez ka­póra jön a baráti kör.- Lévén szinte minden terüle­ten naprakész tájékozottsága, milyennek ítéli az iskolaügyet?- Sok a kalandorság, ami a felnövekvőknek nem kedvez. Nevezetesen a sok kísérlete­zésre gondolok, miáltal a gye­rek a kísérleti nyúl szerepébe kényszerül. Vagy például, hiá­nyos a szakmai ellenőrzés, vagy említhetném a Soros Ala­pítvány e területen betöltött szerepét, amelynek ugyan jó a programja, hasznunkra van a pénze, de az alapelve sosem fog megvalósulni. Végül, de ko­rántsem utolsósorban, sajnos úgy vélem, felhígult a szakma. Kmetyi Ferenc olyan elisme­réseket mondhat magáénak egy sor más mellett, mint a „Nógrá- dért emlékplakett”, mint a pá­lyán ötven éven át kifejtett szakmai tevékenységéért járó arany oklevél, s az 1998. de­cember 4-én, az Eötvös Loránd Tudományegyetemtől kapott gyémánt oklevél. Jakubovics Katalin Kmetyi Ferenc már nyolcvanhét éves I

Next

/
Thumbnails
Contents