Nógrád Megyei Hírlap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-17 / 40. szám

8. oldal SporTTüköR 1999. február 17., szerda Kadlót Zoltán a távoli Puerto Ricóban, az USA társult tagállamában járt, s meghívottként részt vett Coamóban a 37. San Bias félmaratonin Világjáró Kagya megjött a nagy vízen túlról Barnára sülve kopogtatott be a Nógrád Megyei Hírlap sport­rovatához.- Te, Kagya, mostanában nagyon sokat szoláriumozhattál - tréfálkoztam Kadlót Zoltánnal, merthogy az SKDASE ki­váló atlétája volt a „rézbőrű” vendég.-Nem kellett nekem szoláriumoznom, hogy lebarnuljak. Puerto Ricóban jártam.- Szerencsés vagy. Mit csináltál abban a távoli országban?- Meghívottként részt vettem Coamóban a 37. San Bias félmaratonin.- Megosztanád élményeidet lapunk olvasóival?- Szívesen. Kérdezzél, mire vagy kíváncsi? Elrajtolt a félmaratoni mezőnye. A kép bal felső sarkában bekarikázva írásunk főszereplője- Először is az érdekelne, hogy miképpen sikerült kijutnod Pu­erto Ricába?- Magyar menedzserem se­gítségével másodszor vehettem részt Szicília fővárosában a ha­gyományos tíz kilométeres ver­senyen. A Puerto Ricó-i utat a catániai menedzser szervezte. Január első napjaiban tudtam meg, hogy mehetek Ameri­kába, s először el sem akartam hinni. Örök emlék marad szá­momra, hogy láthattam ezt a földrészt.- Mikor repültél Catániába?- Február 2-án. A következő nap pedig már versenyeztem. Az ötszáz indulóból a tizenötö­dik lettem.-Hogyan alakult a további programod?-Cataniából 4-én repültem New Yorkba, majd onnan Pu­erto Rico fővárosába, San Jü­anba. Innen még két órát kellett buszozni Coamóig. Egyhu­zamban huszonkilenc órát utaz­tam. Egyébként ötödmagam- mal érkeztem, mert Szicíliából három kenyai és egy cseh futó is velem tartott.- A helybeliek hogyan fogad­tak benneteket?- Mindenki rendkívül szívé­lyes volt hozzánk. A mellénk osz­tott koordinátor mindenben a se­gítségünkre volt, igyekezett min­den kívánságunkat teljesíteni.- Milyen nyelven beszélte­tek?- Angolul. Nem állítom, hogy jól beszélem a nyelvet, de sikerült megértetnem magam.- Hol, milyen körülmények között laktatok?- A várostól hét kilométerre, bungalókban szállásoltak el bennünket, jómagam a cseh Miroslav Sajlevvel laktam egy szobában. Jól összebarátkoz­tunk. A bungaló mellett ott volt az úszómedence, szabad időnk­ben annak vizében hűsültünk, illetve annak partján napoz­tunk.- Ha jól tudom, Puerto Ri­cóban most ugyanúgy tél van, mint nálunk.- Valóban, csakhogy ott most is plusz harminc fokot mutat a hőmérő. Ráadásul pá­radús a levegő. Ebbe a har­mincfokos nyárba érkeztem a magyarországi mínusz tízfokos télből. Akárcsak nyáron ide­haza, ugyanúgy Coamóban is rövid nadrágban, pólóban jár­tam. Különben a helybelieknek ott most hideg van, ők a negy­venfokos hőséget szeretik.- Mit ettetek, ittatok?-Naponta háromszor étkez­tünk. Reggelire svédasztal volt. Választhattam a rántotta, a sonka, a vaj, a lekvár, a dzsúsz, a tea, a kakaó, a tej közül. Mel­léjük zsömlét és franciakenye­ret ettem. Ebédet és vacsorát ét­lapról választottunk. Leves nem volt, ott azt nem fogyasztanak. A csirke- és a sertéshúst zsír­mentesen, ' grillezve készítik, köretként sok zöldségfélét ad­tak, halat is ettem. Persze, rán­tott húst is lehetett volna ren­delni, mivel az is volt. Üdítőket ittam, de sört is kérhettem volna. Egyébként nekem, aki szeretek nassolni, kevés volt a napi háromszori étkezés, a reg­geli, az ebéd, a vacsora után há­rom órával már éhes voltam.-Hogyan sikerült szerveze­tednek átállni az ötórás időelto­lódásra? Tőled tudom, hogy amikor nálunk delet harangoz­nak, Puerto Ricóban még csak reggel hét óra van.- Sehogy. Ehhez kevésnek bizonyult az ott eltöltött hat nap. Éjszakánként csupán négy-öt órát tudtam aludni. Mi­ként itthon, ott is lefeküdtem én este tizenegy órakor, de hajnali háromkor már felébredtem. Utána meg már csak tízper­cekre tudtam elszunyókálni. Et­től függetlenül nem voltam fá­radt, az alváshiány nem mutat­kozott meg a futásomon.- Mikor is rendezték a félma­ratonit?-Február 7-én, vasárnap 16 órától.-Addig mivel múlattátok az időt?- Először is, naponta edzet­tem. Aztán 5-én és 6-án foga­dásokra jártunk. Bemutattak bennünket a szervezőknek és a szponzoroknak. Megjegyzem, Coamo apraja és nagyja tudott az érkezésünkről, plakátok hir­dették a versenyt, s az erre az alkalomra kiadott díszes prog­ramfüzetben ott állt, hogy Ma­gyarországot Kadlót Zoltán képviseli, akinek félmaratonon 1:02:21 óra az eddigi legjobb időeredménye.- A város nevezetességeivel megismerkedtél ?- Megvallom őszintén, nem. Autóstoppal egyszer utaztam be Coamóba, ahol apróbb aján­dékokat és kevés csokoládét vásároltam.- Térjünk át a versenyre!-A megnyitót egy tízezer nézőt befogadó kerékpáros-sta­dionban tartották. Szólt a zene, az ünnepélyes külsőségek az olimpiát idézték. A futók felso­rakoztak a színpadon, előttük a hazájuk nevét feltüntető táblát iskolások tartották. Név szerint és egyenként szólítottak ben­nünket, a nézők sorfala között felszaladtunk a tribünre, majd adott jelre mindannyian felhúz­tuk hazánk zászlaját.-Milyen volt maga a San Bias félmaratoni?- Nem tagadom, nagyon el­fáradtam. Meglehetősen nehéz terepen futottunk. Volt olyan útszakasz, amikor öt kilométe­ren át meredek emelkedőn kap­tattunk felfelé. A fesztiválhan­gulatot viszont csak a Tour de France-hoz tudnám hasonlítani. Táboroztak a nézők az út men-, tén, ettek, ittak, jól érezték ma­gukat, közben tapsoltak, biztat­tak bennünket. Meg slaggal lo­csolták ránk a vizet a nagy me­legben. így legalább átsegítet­tek a holtponton.- Végül is hányadik lettél?- Az ezer indulóból huszon­ötödikként értem célba. A ke­nyai Philip Tarus 1:02:10.38 órás új csúccsal nyert, én 1:10:10 óra alatt tettem meg a 21,0975 kilométert. De tőlünk, európaiaktól nem is vártak ki­emelkedő időt, a menedzser azt kérte, csak fussuk végig a távot.- Mi történt a verseny után?- Bankettet adtak a tisztele­tünkre, a legjobbak átvették a pénzdíjat. Utána három napot kaptunk a regenerálódásra.- Mikor indultál haza ?- Február 11-én délben szállt fel velünk a repülőgép San Jü­anból, s New York és Róma érintésével érkeztem Buda­pestre. Boldogságomra a fele­ségem, a két fiam és edzőm, Máté Csaba várt Ferihegyen. Pénteken éjfélre érkeztem az otthonomba. Órákon át és még szombaton is csak ettem, ettem, annyira ki voltam éhezve a ha­zai ízekre.-Zoli, ha lehetnéd, szívesen élnél Purto Ricóban?- Bár ott mindig kék az ég, örökké süt a nap, de nekem ez a mostanság hideg, hófödte, szél­fútta, latyakos Magyarország a hazám. Távol Salgótarjántól nagyon tudnának hiányozni a salgói hegyek. Kolaj László ÍO. ECUADOR Stlvio Chiferra Tiempo 1:02:45 Tiempo 2:00:49 1998-Noveno Maratön <k Chicago Scptiroo cn «3 San Bfas En .Medio Matató« T'n Maratna U.ESPAflA Juan Torres Rúiz Tiempo 2.13:12 1995-Cuarto Maratön de Arenas Bn M aratón 12. HOLANDA Nadja llyina Ttempo 1:08:58 1998-Campeona Medio Maratón Las Vegas K» Medio Marit&i 13.HUNGRIA Kadfot Zoltán Tiempo 1:02:21 En Medio Maratán 14. INGLATERRA Toby Tatisef Tiempo 1:03:0* Campeón de Estocoímo en 30,000 metrós En Medio Matat ön A rajtlista igazolja, hazánk színeiben Kadlót Zoltán futott Társult állama az USA-nak Puerto Rico a Nagy-Antillák szigete a nyugat-indiai sziget­világban. területe a hozzá tar­tozó Viegues-, Culebra- és Mona-szigetekkel együtt 8897 négyzetkilométer. Északi part­jainál húzódik az Atlanti-óceán legmélyebb, 9218 méteres ten» gerárka. Fővárosa: San Juan.' Csaknem 3,2 millióan lakják. Hivatalos nyelve az angol és a spanyol, utóbbi az elteijedtebb. Éghajlata trópusi. Legmele­gebb hónap itt az augusztus. A szigetet Kolumbusz Kris­tóf fedezte fel, aló. szárad ele­jétől a spanyolok gyarmatosí­tották. Az indián őslakosság je­lentős részét kiirtották, helyet­tük néger rabszolgákat hoztak Afrikából. A spanyol-amerikai háború után, 1898-ban lett az USA birtoka, 1952-től annak társult állama. Pénzneme az USA-dollár. A végrehajtó hata­lom feje a kormányzó. Az USA-tőkének uralkodó szerepe van az országban. A többségben lévő nagybirto­kokon cukornádat, banánt, kávét, ananászt, narancsot, kókuszdiót, gyapotot ter­mesztenek. Az iparban főleg cukrot és kitűnő rumot gyár­tanak. Kiviteli cikkei a cu­kor, a dohány és a rum. Székesfehérvárott rendezték a diákolimpia országos döntőjét - Kovács Ági is ott volt az ellenfelek között Csak csonka csapat indult megyénkből A hazai úszósportunk egyes elit köreiben használt edzési és fegyelmezési módszerek, a menedzselési és pénzügyi anomá­liák fokozatos felszínre kerülése nem éppen használ egyik legsikeresebb sportágunk tekintélyének. Bár a csak pletyka­szinten - és főleg csak szakmai berkekben - keringő „rémhí­rek” a nyolcvanas évektől hol felerősödve, hol visszafogot­tan, de makacsan tartják magukat, a sikerek jótékony leple azonban mindig eltakarták a gondokat. Tény, hogy úszósportunk mindezek ellenére töretlenül népszerű a fiatalok és szüleik körében. Módszerek ide, botrá­nyok oda, nincs olyan verseny, ahol ne óriási indulótömegek­kel kellene számolniuk a ren­dezőknek. A diákolimpiák országos döntői bizonyos fokig kivétel­nek számítanak ez alól, hiszen a szabályok szerint csak a me­gyei finálék győztesei és Bu­dapest legjobbjai indulhatnak (Igaz utóbbiak nemenként és korcsoportonként hárman is). Ezen bevált szisztéma szerint bonyolították le a minap Szé­kesfehérváron az „úszni tudó” diákok legrangosabb sereg­szemléjét, ahonnan az idén sem hiányzott a még középis­kolás világbajnoknőnk, Ko­vács Ági sem. A nógrádi résztvevők lét­számát erősen megkurtította az egyre terjedő influenzajárvány, de akadtak olyan komplett vál­tók és egyéni döntőjogosultak is, akik önként lemondtak me­gyénk képviseletéről. Az is elő­fordult, hogy a végső győze­lemre is jó eséllyel pályázó ver­senyző akarata ellenére sem in­dulhatott. Ő megyénk jelenleg legtöbbre hivatott úszója, a vá­logatott kerettag Papp Viktor, akinek a majd kéthavi kényszer- pihenője egybeesett a megyei kvalifikációval. (Talán némi vi­gaszt nyújt neki, hogy a most közzétett ’98-as országos korosz­tályos rangsorban 50 és a 100 méter gyorson második, az 50 és a 100 méter pillangón pedig a ha­todik, illetve a harmadik.) A kétnapos döntőn jelen lévő nógrádiak közül Müller Orsolya érte el a legjobb helyezést, (ó a fent említett ranglistán 50 mé­teres gyorsúszásában a hato­dik.) Reménytkeltően úszott még Kiss Máté, Varga Bog­lárka és Kulhavi Enikő. A töb­biek viszont általában az igen erős mezőnyök hátsó részében végeztek. A nógrádiak részletes eredményei. 50 méter. I. kor­csoport. Gyorsúszás: 10. Kiss Máté (Salgótarján, Petőfi Is­kola) 35.26 mp. Mellúszás: 21. Danyi Dina (Salgótarján, Gagarin) 51.67, 19. Institórisz Dávid (Salgótar­ján, Gagarin) 48.00 mp. Kiss Máté egyre jobb ered­ményeket ér el Hátúszás: 18. Czikora Emese (Salgótarján, Gagarin) 50.83, 19. Molnár Ádám (Sal­gótarján, Gagarin) 54.29 mp. II kcs. Gyorsúszás: 21. Va­sas Viktória (Salgótarján, Ko­dály) 39.07, 17. Müller András (S.-tarján, Gagarin) 33.79 mp. Mellúszás: 22. Taskó Anikó (B.-gyarmat, Dózsa) 45.08 mp. Pillangóúszás: 15. Horváth Marcell (K.-lapujtő) 48.42 mp. 100 méter. HL kcs. Gyors­úszás: 7. Müller Orsolya (Sal­gótarján, Bolyai) 1:05.21 perc. Mellúszás: 22. Czékmán Ág­nes (Salgótarján, Petőfi) 1:37.63 perc. Hátúszás: 12. Varga Bog­lárka (Salgótarján, Gagarin) 1:16.40 perc. IV-V. kcs. Gyorsúszás: 17. Hegedűs Péter (Salgótarján, Madách) 1:3.88 perc. Mellúszás: 14. Kulhavi Enikő (Pásztó, Mikszáth) 1:36.32 perc. (Satis) ’ EZ AZ 1 NEM MINDEGY/ l% - ADJON EGY RESZT A CIVILEKNEK! Ha tudni akarja, hogyan, mely civil szervezetnek adhatná adójának l%-át, hívja a Nők* információs zöld számát! Nonprofit Információs és Oktató Központ, Soros-NI OK iroda

Next

/
Thumbnails
Contents