Nógrád Megyei Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-09-10 / 7. szám

A NOGRAD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE — 1999. JANUÁR 9-10, | Nevezetes summák... Egy tapasztalt szolnoki színházi direktor (és szín­padi szerző) vezetésével iroda kezdte meg működé­sét a Nemzeti Színház leges­legújabb koncepciójának menedzselésére, hogy az or­szág aggódó értelmisége fe­ledhesse az Erzsébet téren már megalapozott intéz­ményt __ Nev ezetesen nagy summák sorsáról, s nagy „nemzeti - gondolatokról” egyszerre fo­lyik az éles vita ... A magyar reformkor küzdelmeinek isme­retében másfélszázados köz­hely, hogy a nemzet jövője, s a nép kultúrájának ügye elvá­laszthatatlanul összetartozik. Madách Imre így figyelmeztet a megőrzéskényszerre a „Tra- gédiá”-ban: „Amit tapasztalsz, érzesz, tanulsz, Évmilliókra lesz tulajdonod”. Az értékőrzés, az áthagyo- mányozás a polgár számára a hazához való használó-értelmes viszony kulcskérdése. Egy adott időben az ország kor­mányzatának, s a nemzet értel­miségének ez a gondolat ugyanazt a programot kell, hogy jelentse. Ha nincs így, baj van. Értelmezési zavarok tá­madnak, amelyek során minden esetben a politikai elit téved, s nem az értelmiség. Még akkor is így van ez, ha a hatalomgya­korlók kisebb-nagyobb szak­értő csoportokat megtalálnak, s megnyernek elképzeléseik iga­zolásához. A magyar színházi élet úgy­nevezett modernizációjának közröhej-tárgyú intézkedése volt vagy két évtizede a Nép­színház létrehozása. Hiába til­takozott szakma, értelmiség, fa­luszövetség, összevonták Bu­dapest 25. Színházát a magyar falvak Déryné Színházával, a kísérleti színházi műhelyt az egykori echós szekerek nyo­mában járó, csupaszív-társula- tokkal. Összevonták a tüzet a vízzel, mert akkor is akadt egy tapasztalt színházi direktor (és színpadi szerző), aki egyrészt megbízható volt a kormányzat­nak, másrészt személyes ambí­cióitól fűtötten kiállt a hatalom koncepciója mellett. A politika győzni látszott, de a lesújtó végeredményt min­denki ismeri. Azóta nincs falu­járó Déryné Színház és nincs 25. Színház sem. Ez utóbbi he­lyét akár tucatnyi városi mű­hely betöltheti, de a falvakba élő színházat varázsoló Déryné Színház már soha többé nem támasztható fel. Hiánya az amerikanizált Európában, a végletesen rászorult magyar fa­luban olyan súlyos veszteség, mint mondjuk 1830 körül az a 6-8 esztendő volt, amennyivel később nyílt meg a tervezettnél, 1837-ben a Pesti Magyar Teát­rum. Pedig a hazafiak, a me­gyék áldozatkészsége árán a pénz jórészt már együtt volt, s kijelöltetett az alkalmas „fun­dus” is, amikor a kormány, majd az Országgyűlés nem szavazta meg a hiányzó pénzt. S „a Híd ügyben kiküldött bizottságra ” bízta a tervezést, s hogy majd a nádor által kijelölt telken akkor építsék fel a nem­zet színházát, ha már elég lesz az adakozásból származó pénz ... S az eredetileg terve­zett fundust, intézményt el kel­lett felejteni... Talán nem köz­ismert dokumentum az alább közlendő néhány sor a Nógrád Megyei Közgyűlés 1831 Szent Sara Carter és a Carter Family Vokál a country- és a folkzenében Éppen húsz esztendeje halott, s csaknem pontosan száz éve látta meg a napvilágot a fantasztikus hangú Sara Carter, a folk és country egyik legeredetibb együttesé­nek, a Carter Familynek az egyik alapító tagja. A család Virginiából szár­mazik és hárman voltak ott a kezdeteknél: Alvin Plea­sant (A. P.) Delaney Carter, felesége Sara Dougherty (Carter) és Maybelle Ad­dington (Carter), Sara uno­kanővére - az egyetlen a hármuk közül, aki ebben a században született. Családi dalárda A. P. Carter kölyök korától hegedült, bolyongásai köz­ben talált Sarára, akit 1915- ben vett feleségül. Sara az énekhangot hozta magával, no meg bendzsó- és gitártu­dását. Maybellel énekelgetett korábban is, így ő is vele jött a családi dalárdába. Az együttes a korábban mosto­hán kezelt vókált fedezte fel és főszereplővé tette a co­untry- és folkzenében. Carterék neve a huszas években már jól csengett, noha együttesként, hivata­losan csak 1927-től emle­gették. Első, 1927-es felvételeik között olyan folklegendák szerepeltek mint a Keep On The Sunny Side, a Wild­wood Flower, a Jimmie Brown The Newsboy és a Wabash Cannonball. A Carter család nevéhez fűződik az első folk- illetve countrylemez. Új fejezetet hozott Carterék számára a találkozás Jimmy Rodgers- sel, aki szintén a folk és co­untry nagy egyénisége volt. Rodgers több felvételt ké­szített Sarával, s csaknem családtagnak számított. A. P. és Sara a harmincas években elvált, de közös gyermekeik „belenőttek” az együttesbe. Pesten is jártak Maybelle is hozta lányait, köztük azt a June Cartert, aki ma is Johnny Cash fele­sége, s Budapesten is járt. Maybelle lányaival a Mother Maybelle és a Car­ter Sisters formációt al­kotta, s 1943-ig a Carter Family is készített lemeze­ket. Akkor Sara Carter úgy döntött, hogy visszavonul. A Carter Family az ötve­nes években támadt fel is­mét: A. P. ismét táncba, azaz színpadra hívta volt fe­leségét, aki nem tudott ne­met mondani, hiszen az éneklés volt az élete. Az új Carter-családban A. P. és Sara mellett a két gyerek- Janette és Joe - énekelt. 1952 és 1956 között vagy száz felvétellel gazdagítot­ták az amúgy sem szegé­nyes dalgyűjteményt. A Carter Family szerteá­gazó pályafutását szinte le­hetetlen követni. Sara Mybelle-lel az 1967-es fesztiválon is fellépett. Példaképek lettek Mindketten ott voltak, ami­kor a „szent család” első­ként lett a Country Music Hall of Fame „lakója”. Sara szólókvalitásaival, A. P. hangszeres tudásával és basszushangjával rászol­gált erre, akár a többi csa­ládtag. Az együttes példakép volt a későbbi nagy utódok- Johnny Cash, Émmylou Harris, Woody Guthrie, Joan Baez és mások - szá­mára. György hava 28-i üléséről, a 811. számú jegyzőkönyvből: „Előadódván, hogy a Pesti Magyar Teátrumra ez NS Me­gye részéről is nevezetes sum­mák adattak által, s azoknak hova lett fordítása, minek utána a felvétel elenyészett, a fundus eladatott, köztudományra nem tétetett, sőt NS Pest V. me gye e részben megkerestetvén, mind­eddig semmi válasz nem ada­tott. Mint ahogy ezen, Honi nyelv gyarapítására, s több ha­zafiaknak buzgóságátul össze­szerkesztett fundus és célba vett intézet méltán az egész haza fi­gyelmét magára vonná. NS Pest V.me gye e tárgyban adandó vi- lágosításra újonnan és tartha- tósan kerestessen meg! ” Nógrád hazafisága, nemzeti elkötelezettsége páratlan erő és alap volt a reformkori küzdel­mek hátteréhez. A nemzeti nyelv, a magyar színház ügyé­ben is büszkék lehetünk ele­inkre. Bizonyosan nem hitték volna el, hogy az ország fővá­rosában az államalapítás mil­lenniumán sem lesz a nemzet­nek színháza. Mert a döntésho­zók úgy vélik, hogy semmiség az a néhány esztendős késede­lem ... - eu ­Búcsú a „parancsnoktól” Hamvak a tengerbe Párizsban csütörtökön végső búcsút vettek Andre Böröcztől, a Men­tőm Zenei Fesztivál ala­pítójától és művészeti ve­zetőjétől, a Commandeur des Arts et des Lettres (a Művészetek és Irodalom Parancsnoka) kitüntetés birtokosától, aki 1998. december 28-án het­vennyolc éves korában hunyt el a francia fővá­rosban. A neves zenei impresz- szárió több magyar művé­szeti együttes, illetve szó­lista nemzetközi karrierjét indította el. Közéjük tarto­zik a Liszt Ferenc Kamara- zenekar, valamint Kocsis Zoltán is. Barátai, tisztelői - köztük számos neves művésszel - Barbara Hendrix énekével és Maurice André trombi­taművész kíséretével bú­csúztatták a párizsi Saint- Germain-des-Prés temp­lomban tartott istentiszte­leten. André Böröcz hamvait - az elhunyt végső akarata szerint - nyáron, a fennál­lásának ötvenéves jubile­umát ünneplő, Mentoni Zenei Fesztivál ideje alatt fogják majd a tengerbe szórni. Filmjegyzet: Nincs alku F. Gary Gray a legismer­tebb és legfoglalkoztatot­tabb fekete bőrű filmrende­zők közé tartozik. Jó három évvel ezelőtt elkészítette négy fiatal bankrabló lány történetét „A nagy dobás” című produkcióban. A film szép sikert aratott, amelynek végül is az lett a kö­vetkezménye, hogy az ifjú filmkészítő már egy jelentősebb költségvetésű és nagy sztárokat felvonultató krimi rendezői székébe ülhetett. Az ötletes tör- ténetű és nagyon jó párbeszé­deket tartalmazó akciófilm, a „Nincs alku” aztán Gray keze alatt az évad egyik legjobb, leg­izgalmasabb és ezzel együtt legszórakoztatóbb krimijévé nőtte ki magát. A fekete Danny Roman (Samuel L. Jackson) szó szerint a tűzvonalban dol­gozik, a rendőrség kötelékében összekötőként teszi kockára az életét. A feladata emberrablók, terroristák és más szélsőséges bűnözők szép szóval való le- kapcsolása. Ha valahol ilyen erőszakos esemény történik, akkor Roman megérkezik és szó szerint addig szövegel, míg a rosszfiúk vagy önként megad­ják magukat vagy a figyelmük elterelésével lehetőség nyílik a különleges osztag bevetésére. Egy napon Roman társa furcsa információval áll elő: tudomása van egy, a rendőrség berkein belüli pénzügyi visszaélésről; bővebben azonban nem tudja kifejteni a részleteket, ugyanis valaki egy jól irányzott lövéssel elhallgattatja. Rövid idő alatt a gyanú Romanre terelődik, aki­nek be kell látnia, hogy' olyan hamis bizonyítékokat hoznak fel ellene, amelyek ellen képte­len védekezni. A közvetítő végső elkeseredésében a rend­őrség épületében túszokat ejt és elbarikádozza magát. A fegyve­resek természetesen azonnal körülveszik őt és megkezdődik az a kíméletlen idegjáték, amelyben most Danny Roman áll a rossz oldalon. Azonban nem hagyja magát és mivel tudja, hogy éppen azok tartanak rá fegyvert, akik a társát is eltet­ték az útból, egy másik körzet­ben dolgozó, pártatlan közvetí­tőt követel. A profi szakember, Chris Sabian (Kevin Spacey) megérkezik, hogy nem csupán Románt térítse jobb belátásra, de az igazságot is kiderítse ... Az izgalmas és látványos film már „járt” Salgótaijánban, január 7-étől Balassagyarmaton látható. Szilágyi Gábor A Grammy-díj két várományosa - Az énekesnő, Monica és Stevie Wonder Los Angelesben a jelölések ismer­tetésénél. A díjakat február 24-én osztják ki. fotó: FEB-Reuters Salgótarjáni kürtművész CD-je Ritka zenei csemege A napokban került forga­lomba Füzes Péter kürtmű­vész „Romantikus kürtmu­zsika” című CD-je. Füzes Péter a salgótaijáni zeneiskolában kezdte zenei tanulmányait édesapja, Füzes Zsigmond irányításával. A miskolci zeneművészeti szak- középiskola elvégzése után a budapesti Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskolán szerzett kürtművészi diplomát. Még akadémista volt, amikor már a Magyar Rádió és Televí­zió Szimfonikus Zenekarának tagja lett, azóta is ebben az együttesben dolgozik. Pályafu­tása során szólistaként és kama­ramuzsikusként számos orszá­gában szerepelt, zenei verse­nyeken több díjat nyert, a Ma­gyar Rádió és Televízió Szim­fonikus zenekarával az európai országokon kívül járt Ameriká­ban, Ausztráliában, Japánban. Ritkaság, hogy kürtösök ön­álló hanglemez készítésére vál­lalkoznak, ezért van különös ér­téke annak, hogy éppen egy Salgótarjánból elszármazott muzsikus produkcióját hallhat­juk most kiadott lemezén, me­lyen többnyire spanyol roman­tikus darabok - részben a mű­vész átiratában - szerepelnek és más kamaramuzsika hallható. Külön öröm, hogy a CD máris kapható Salgótarjánban is a Bibliofil Könyvesboltban. Tükrök a látszat mögött - Gelencsér János: Az elesett embereket mutatom meg „A figura nagyon érzékeny dolog” Gelencsér János festményeit a Medves Hot^ galériája, gra­fikáit a csepeli Rózsa Művelődési Ház mutatta be a közel­múltban. Mindkét tárlaton zömében új munkáit láttatta a salgótarjáni festőművész-grafikus. Egyebek között e kiállí­tások kapcsán beszélgettünk vele. *■ *- A grafikákról ismert figurák egy-egy festményen is megje­lentek az utóbbi időben. Mi en­nek az indíttatása?-Egyszerűen meg akarok vele próbálkozni, ennyi az egész. A figuráim nem igény­lik a színeket, ez a fajta vona- lasság ugyanis színes állapot­ban képregény-szerű lenne, ezt a hatást kell elkerülnöm, hiszen ennek ez a legnagyobb veszélye.- Míg a festményeken Zömmel „limlom tájak” je­lennek meg, addig a grafiká­kon, önálló emberek, vagy cso­portok láthatók, felületesen megjelenített háttérrel. Együtt miért nem szerepelnek szinte soha?- Nem valószínű, hogy erő­sítenék egymást. A figura na­gyon érzékeny dolog, ha nemcsak „egyszerű” tanul­mányról van szó. Ha az ember hozzányúl, s maga tesz valamit a karakter­hez, az egy elgondolkodta- tóbb feladat. Illeszthetek én hozzá vagy vehetek el bármit belőle, keveseket érdekel, hogy léteznek ilyen emberek.- Valóban ilyenek a körü­löttünk lévő arcok, illetve ilyen a környezetünk?- Ezek a „limlomok szino­nimák”, mint amikor kiborí­tunk egy régi fiókot, amiben olyan tárgyak vannak, melyek csak külön-külön érvényesek, de együtt szinte semmire sem jók. Ezeket a dolgokat nem kell ideologizálni, ezeknek a té­máknak ez a legnagyobb csapdája. Ami a figurákat il­leti, mindenkiről lehet ilyen grafikát készíteni, de jól meg kell ismemi hozzá az illetőt. Ez egy olyan tükör, amely a látszat mögé igyekszik bepil­lantani. Az én világomban - az ér­telmi szinttől a habitusig - szinte csak a gesztusnyelv árulkodik valakiről.- Tehát van a műveknek realitásalapjuk ?- Igen. Az már az én válasz­tásom, hogy ezeket az elesett, gyönge embereket mutatom meg. Van egy olyan elképze­lésem, hogy a pillanatnyi helyzetekben is állandóan ab­szurd állapotok uralkodnak. Ez egy nagyon szomorú fo­lyamat és momentum egy­szerre, hiszen a születésünk­kor elindult belső óra egyszer csak leáll majd. Dukay Nagy Adám

Next

/
Thumbnails
Contents