Nógrád Megyei Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-08 / 6. szám
Aki visszavágyott Tarjánba - Beregtől Ausztráliáig, mégis a szülőföld vonzásában Szívüket telefonhíd köti össze Csaknem három évtizede ismertem meg Baráth leüt. Az akkor még tűzről pattant, cserfes teremtés, olyan biztonsággal járt-kelt az egykori Salgótarjáni Kohászati Üzemek kovácsológyári gépei között, hogy bámulatos. Nem volt ő kovács, dehogy. Adminisztrációs munkakört töltött be a B üzemben, ahol a boronatárcsákat, a süllyesztékes gyártmányokat, az őrlőgolyókat készítették. Baráth Icu - mert élete párja után csak így szólította mindenki - amikor pénteken reggel megérkezett az üzemi újság, átvette a nekik járó köteget és vitte a munkásoknak, hogy a reggelizés szünetében át is olvashassák. Ilyenkor mindig volt néhány kedves szava mindenkihez, hiszen úgy ismerte a napokban érkezett új felvételes melegítőt is, mint senki más. Nem fukarkodott a szóval, dicsért ha megérdemelte az illető, de korholt is, ha rászolgált valaki. Az utóbbiból kijutott az üzemi lap szerkesztőinek is, ha úgy érezte, hogy elhanyagoljuk az üzemük látogatását. Keveset írunk róluk, vagy netán valamilyen magyartalansággal, stílus- talansággal találkozott az újságban. Hangulatteremtő A szőke hajú, örökké vidám teremtés egyike volt azoknak, akik egy-egy munkahelyen, közösségben a jó hangulat megteremtői, fenntartói voltak. Öt sosem kellett agitálni, hogy segítsen, ha látta, hasznossá teheti magát valamiben, szó nélkül tette a dolgát. Azaz, dehogy szó nélkül! Jókedvű, s nem mindig irodalmi szövegével a többieket is magával ragadta. Rá nem lehetett haragudni akkor sem, ha kicikizte az embert. Időközben elszaladt harminc esztendő. Nemrégiben találkoztam Icuval, akinek időközben alaposan megváltozott az élete. Az egykor örökvidám asszony csaknem árnyéka önmagának. Hatalmas bánat nyomja a lelkét, hiszen alig több mint egy éve halt meg szeretett párja Baráth Zoli. A Beregből ide származott férfit rajongásig szerető asszonyban ennyi idővel a végső elválás után is csak nehezen oldódik a testet-lelket bénító fájdalom. A lélek szomorúságát segít ellensúlyozni a világ túlsó végén élő egyetlen fia. A fiatalember, aki szép karriert futott be eddigi életében Ausztráliában dolgozik japán származású szép feleségével. S mivel ebből a távolságból nem olyan egyszerű gyakorta haza- rándulni, egyetlen hónapot sem mulaszt el, hogy leüt felhívja telefonon. Amikor néhány esztendeje elhatározták, hogy nyugdíjaséveiket Zoltán csarodai szülőfalujához közel, Vásárosna- ményban élik le, Icu követte párját. Icu egy alkalommal elmondta, hogy a beregi vidéken mennyire szerették és tisztelték Zoltánt, aki nemcsak embersége miatt lett köztiszteletben álló személyiség, hanem fafaragó művészete révén is. őt, a salgótarjáni származású asz- szonyt is befogadták a melegszívű beregi emberek. Zoltán azonban váratlanul meghalt, s Icu megdermedt lelkét a legnagyobb emberi melegség sem tudta felmelegíteni. Úgy érezte, vissza kell jönnie a szülőföldre. Ide a gyökerekhez. Erőt gyűjtve megtette ezt a lépést, de magával hozta szeretett egykori férje hamvait is. Magányos ünnepek Amikor a napokban érdeklődtem tőle, hogy hol töltötte a szeretet ünnepét, a karácsonyt, s hogyan fogadta az új esztendőt, szomorú hangon mesélte el, hogy bizony teljesen magányosan. Noha vannak rokonai, de mégis csak így történt. Csak akkor kapott egy kis színt a hangja, amikor arról beszélt, hogy a kisfia felhívta Ausztráliából. Köszöntötték őt, s boldog ünnepeket kívántak neki. Icu boldogsága valahogyan bezáródott a lakása falai közé. Otthon érzi magát a legjobban, hiszen együtt él Zoltán fényképeivel, kész és félkész alkotásaival, fiáék ajándékaival. Mindazokkal az emlékekkel, amelyek egy megélt világ eseményeit, örömeit, aggódásait ébresztik benne, hogy újra átélve felidézze magában a múltat. Orvosa az idő Azt mondják a bölcsek, hogy az idő a legjobb orvos, a legnagyobb fájdalmakat is meggyógyítja. Lehetséges, bár én úgy gondolom, hogy az idő múlásával már nem gyógyulunk, csupán tudatunk mélyebb rétegeiben raktározódnak el a különböző emlékek. S persze talán a legmélyebbre a fájdalmas emlékek, amelyektől szeretnénk végleg megszabadulni. Mindebben segítséget kaphatunk a külvilágtól, amelyből sosem szabad kikapcsolódni, mert végleg beszűkülünk. Icu életének jelenlegi szakaszában éppen itt tart. Szeretne kapcsolatban maradni az élettel. Tervei között szerepel egy kiállítás rendezése, amelyen bemutathatná Zoltán megmaradt alkotásait. Szeretné ha Zoltán egykori barátai, ismerősei, tisztelői legalább még egyszer megtekintenék azokat a szobrokat, amelyeket társa maga után hagyott. Számolja már a napokat is, hiszen szeretett fia rövidesen hazajön, hogy megölelhessék egymást. Erre a találkozásra is nagyon készülődik, mert bármilyen fejlett is a hangátviteli technika, egymás szívdobogását csak akkor lehet érzékelni, ha két ember átöleli egymást. Pádár András Egy perág sem unatkoztam-Volt munkatársaim közül többeket az első pillanatban nem ismerek fel, csak azután, amikor rám köszönnek: Csókolom Eta néni...!-Imádtam a salgótarjáni Ve- gyépszemél dolgozni. Onnan mentem nyugdíjba. Utána még három évig foglalkoztattak. A titkársághoz tartoztam. Szabad ki- és bejárásom volt, - foglalja össze nyugdíjazását megelőző éveinek néhány vonását D. Mihályné. Pályafutását az akkori beruházási banknál kezdte, Barna Sándor igazgató irányítása alatt, aki azóta már sajnos nem él. Négy év után a Magyar Nemzeti Bankhoz szegődött, majd 1972-ben kikérték a Vegyépszer salgótarjáni gyárába. Akkor Trizna János volt az igazgató.- Pénzügyi előadónak és pénz- tárellenőmek vettek fel. Ennek ellátása mellett részt vettem a közéleti feladatokban is. Több kolléganőt helyettesítettem. Szíves szóval emlékszik Misz József, Gressai Sándor és Balogh László igazgatókra.- Igen megbecsültek. Kétszer kaptam Kiváló Dolgozó kitüntetést. A gyárral való kapcsolat megszűnése után az asszony lányának segített. Szabad idejének egy részét lekötötték az unokák.- Misinek, a férjemnek én gépeltem a temetésre készülő búcsúztató szöveget. Amikor a csuklóm eltört, akkor a máig is nagyon kedves volt kolléganőm segített be a gépelésbe. Egyébként egy percig sem unatkoztam. A unokák már felnőttek. Mindketten Budapesten laknak és dolgoznak.-A lányunokám egy brókercégnél titkárnő, az unokafiamnak számítógépes elfoglaltsága van. Többszöri nekirugaszkodása után sikerült felvételt nyerni az egyetemre. Történelemből és szociológiából kíván diplomát szerezni. Érdekességként említem, lányunokám esetét: harmadikos gimnazista volt, amikor nyelvtanulás céljából az USA Kentucky államában folytatta tovább tanulmányait és fejezte be a gimnáziumot, tette le az érettségit. Visszatérve itthon nem fogadták el, ezért különbözetivel magyar érettségit tett. A kinntartózkodás nem volt ingyenes, annak ellenére, hogy családnál lakott. Nagyon szeretem őket, viszont ők is szeretnek engem, - mondja nagy melegséggel a hangjában. - Az ünnepeket is együtt töltöttük. Máskor sem felejtenek el. Nincs könnyű dolguk. Albérletben laknak, ketten havonta 30 ezer forintot fizetnek érte. A kedves, közvetlen Eta néni, a maga 77 évével naponta megfőzi a lánya által hozott nyersanyagból az aznapra megbeszélt ebédet.- Mire telik a nyugdíjból?- Lakásom a férjem után a sajátom. Nemrég 20 százalékkal, az özvegyi járadékkal emelkedett a nyugdíjam. A rezsim viszont nagyon sok, havonta 20 ezer forint. A tavalyi év nem volt számomra a legjobb, mert kétszer voltam kórházban, ami elég sokba került.- Mit vár az élettől?-A nyugdíjasoknak nem sok reményük van arra, hogy köny- nyebb lesz az életük. Csak úgy tud létezni az ember, ha a család összefog, egymást támogatja. Egyetlen szórakozásom a lottó, csak ez segíthet rajtam. A tévében a délutáni sorozatokat kedvelem. Pár évet szánok még magamnak, hogy megtudjam, lányom és unokáim meddig jutottak az életben, miként alakult a sorsuk. Addig pihennem sem szabad, mert utána rosszul esik felállni. V.K. Nyugdíjaskor« színészek aktív évei - Sean Perm (balra) és Jack Nicholson mosolyog a kamerába felvételünkön új, „Zűrzavar” című közös filmjük bemutatóján. A film fekete komédia néhány barátról, akik szeretnék megtalálni összezavarodott, kusza és furcsa magánéletük értelmét. Unokák öröme - A nagyszülők a kínai Harbin városában jégből épült palotába vihetik el a szórakozni vágyó apróságokat. A „fagyott vidámparkban” szánkózni is lehet. L-l ___■___■___________________— H attyúk kikötője - A bulgáriai Várna kikötőjében évről évre hattyúk százai telelnek ki: a lakosok etetik is őket. HiNtAsZéK Milliók adakozásból - Jó szándék és akarat: együtt sokra viszik Megújult a palotási plébánia Elavult tetőszerkezete miatt életveszélyessé vált, nem volt benne sem fürdőszoba, sem WC, kívánnivalókat hagyott maga után a konyhai burkolat, s a nyílászárók is alaposan elhasználódtak. múlt év tavaszától nem nézhették ezt tovább a helybeliek s az egyházközség irányításával, 400 ezer forint készpénzzel nekiláttak az épület felújításának. Ez a pénz azonban édeskevés volt, ezért elkezdték a gyűjtést. nincs módja arra, hogy hintaszékben olvasgatva, pár kellemes percet töltsön. Pedig ennyi mindenkinek kijár... Január kalendáriuma A néphit úgy tartja: minél jobban didereg a január, az emberre annál bőségesebb esztendő vár. A százéves naptár szerint 1999 januárjában az időjárás úgy alakul majd, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva. A Merkur jegyében beköszöntő esztendőkben ugyanis a január tartós, időnként csikorgó hideget hoz, miközben az állandó szélcsend mellett sem eső nem esik, sem hó nem hullik. A szél feltámadásával csak a hónap legvégén lehet gyökeres időjárás-változásra számítani: szemerkélő esővel, havas esővel enyhébb idő köszönt be. A néphit szerint a január pusztítja ugyan a tűzifát, ugyanakkor a kemény hideg áldás a zöldségféléknek és a gabonának. A parasztnaptárak szerint a bőséges januári hó „gondoskodik” az egész évi trágyát. A fagyos január meghozza a korai tavaszt, az erdők hamarabb kizöldül- nek, és a kertekben korán nyílnak a virágok. Azt is megfigyelték: ha hatodikán enyhe az idő hamarabb köszönt be a tavasz. Kemény jég gazdag termést ígér, más szóval a vastag hótakaró a teli zsák reménye. Ha az év első hónapja enyhe, állítólag akkor viharos lesz a tavasz és a nyár, a januári meleg esőket pedig csak mérsékelt termés követi. A jóslat azt is mondja: ha januárban nem jön a tél, márciusra, áprilisra ideér. Amennyi esőcsepp januárban hullt, annyi hó fagyasztja májust. Vagy másként: januárban a sok eső gyümölcsöt nem érlelő. A januári napsütésre is gyanakodva tekint a néphit, jóllehet azt jósolja, hogy a fagyos hideggel vagy vastag hótakaróval párosult januári napos idő forró nyarat vetít előre. Ellenben, ha ilyenkor a napsütés és a tartósan enyhe idő hatására megindul az olvadás, előmerészkednek a szúnyogok és a giliszták is megjelennek a föld felszínén, úgy ez csak rossz tréfának fogható fel. A zöld január kétes öröm, de inkább üröm: nem jó az egészségnek, mert a szokatlan enyhülésben a megcsappant ellenállóképességű szervezet hamar megbetegszik. Az adományok adományozásra ösztönöztek olyannyira, hogy az első körben egymilliót meghaladó összeg gyűlt össze. A családok anyagi helyzetüktől függően kisebb- nagyobb mértékben adakoztak. Tudomást szerzett a nem csekély költségekkel járó felújításról a helyi származású, Bécsben élő lelkész, s tízezer schillinget küldött. Miközben ment a munka, újabb feladatok, szükségszerű kiadások merültek fel, hiszen csak az új tetőszerkezet 1,28 millióba került. S hol volt még a fürdőszoba, WC kialakítása, a konyha burkolása az ablakok cseréje, a villanyszerelés! Elkezdődött hát az adománygyűjtés másodszor is, az eredmény: 1,3 millió forint. Az önkormányzat kétszázezer forinttal, építőanyaggal és munkaerővel segítette az elképzelések megvalósítását. Obreczán János, az egyháztanács elnöke az adományozások, a feladatok kapcsán elmondta, hogy a ministráns gyerekektől az idősekig mindenki részt vett a munkálatokban, voltak olyan napok, amikor ötvenketten sürögtek-fo- rogtak, dolgoztak a mesterek körül. Szívvel-lélekkel tették mindannyian, mert nagyra becsülik Hupka József atyát, aki tizenöt éve fáradhatatlanul szolgál. A megszépült plébánia helyiségeiben akadnak még tennivalók, de az egyháztanács bízik abban, hogy a hívek segítségével a bérmál- kozásra teljesen rendben lesz az épület. (mj)
