Nógrád Megyei Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-27 / 22. szám
1999. január 27., szerda Mozaik 7. oldal ■ ■ Összhangban az élettel A Hungária Életbiztosítások a világ legnagyobb biztosítója, az Allianz több mint százéves nemzetközi tapasztalatát, pénzügyi szakértelmét hordozzák. Ennek révén bárki megtalálhatja az életéhez legjobban alkalmazkodó, biztonságos és kedvező hozamú életbiztosítási formát. A Hungária Biztosító ma már a legegyszerűbb életbiztosításoktól a jelentős nyereséget is hozó, befektetési típusú életbiztosításokig számos olyan lehetőséget kínál, amely- lyel ugyanúgy gondoskodhatunk magunkról, családunkról, jövőnk- ről, ahogyan ezt Európa legfejlettebb országaiban is teszik. Összhangban a világgal, összhangban az élettel. MHUNGÁRIA rí BIZTOSÍTÓ RT az Allianz Csoport tagja Hungária Életbiztosítások A világ legnagyobb biztosítója, az Allianz (8) védjegyével. Megszállottként gyűjtöttük - Már húsz éve, s még mindig a fülünkbe cseng: „Itt a Márka, itta már ma?” Ugye emlékeznek? Megszállottként gyűjtöttük a Márka üdítőitalok kupakjait, jobb ismerősök a vendéglátóegységek személyzetétől külön juttatásként marékszámra kapták ezeket a kis fémtetőket, két évtizeddel ezelőtt. Aztán jött a csomagolás. Gondosan, hogy ki ne szakadjon a csomagocska és egyetlen értékes darab se hulljon ki! Legmegfelelőbbnek látszott ezen kis pakkok elkészítéséhez egy-egy családi gyufásdoboz, vagy a kisebb mennyiségű konyakos meggy dobozkája. Ebbe is, abba is beletuszkolhattunk ötvenet azokból a fránya kupakokból. Aztán vártuk a postást, hozza-e a megérdemelt sorsjegyet tartalmazó borítékot. A mellékelt példa szerint hozta. Viszont az is igaz, hogy akinek ezekből a sorsjegyekből maradt - az hoppon is maradt. Mert nem nyert sem Zsigulit, sem Lehel hűtőszekrényt, televíziót,^ BRG kazettás magnót, MALÉV-repülőjegyet, Szilas cseppcsaládot, ételízesítőt, At- rix kézfinomítót vagy egyéb célokra beváltható vásárlási utalványokat... Ugyanis a nyertesnek ezekhez oda kellett volna adni a szelvényt. Azt, amelyet most önök elé tárunk, teljes akkori mivoltában, így legalább - egy nosztalgiaemlékkel - valamennyien nyertesek vagyunk! Egyet azonban megfogadtunk, akkor egy életre: soha egy csepp Márka többé le nem megy a torkunkon...! D.F. Nyomoz a bécsi gazdasági rendőrség és a pénzügyi hatóság Magyarok feketén építették a metrót? A Kurier című osztrák bulvárlap értesülése szerint a bécsi gazdasági rendőrség és a pénzügyi hatóságok nyomoznak annak érdekében, hogy kiderítsék, miként dolgozhattak éveken keresztül - részben munkavállalási engedély nélkül - magyar munkások a bécsi metró építésén és más nagyberuházásokon az osztrák fővárosban. A lap szerint egy névtelen feljelentés nyomán kezdődött meg az ügy felgöngyölítése Ausztriában. A saját értesülésekre hivatkozó cikkírók ezenkívül azt állítják, hogy három neves bécsi politikus és magas rangú magyar rendőrtisztek is belekeveredtek a munkaközvetítésbe. Egy Budapesten élő osztrák állampolgár már 1996- ban több száz, bizonyítéknak szánt dokumentumot átadott a budapesti X. kerületi rendőrkapitányságon, de Magyarországon igyekeztek eltussolni az ügyet - fogalmaz az írás. A sok homályos megfogalmazást tartalmazó cikk szerint az első számú gyanúsított egy olyan férfi, aki az osztrák labdarúgóliga számára közvetített játékosokat. Állítólag 1991 és 1999 között hivatalosan közvetített ki „kölcsönbe” munkásokat nagy osztrák építőipari cégeknek. A tartózkodási engedélyeket is görbe utakon szerezték be, és a bejelentőlapokat valószínűleg hamisították - áll a cikkben. A labdarúgó-menedzser állítólag „baráti szívességként” kapott a budapesti osztrák nagykövetségen 800 tartózkodási engedélyre jogosító bejegyzést a magyarok útlevelébe. A lap állítása szerint, ha valaki mégis lebukott a határon, annak - esetleg hamis néven - hamarosan ismét lett útlevele. Eredetileg továbbképzésre kértek beutazási engedélyt, majd manipulálták a dokumentumokat. A magyar munkavállalók alvállalkozók megbízásából dolgoztak az osztrák építkezéseken - állítják a szerzők. Ezek a cégek között azonban olyan szövevényesek voltak a viszonyok, néhány közülük azóta csődbe is ment, és dokumentumaival együtt eltűnt, hogy a fővállalkozóknak nem is kellett feltétlenül tudni arról, kik dolgoznak az építkezéseken. Legalábbis ezt állítja a lapban megszólaló, azóta csődbe ment nagyvállalkozó, Alexander Ma- culan. A cikk végén olvasható bejelentés szerint a Kurier megírta, hogy „miért tűntek el a magyar rendőrségen az ügyre vonatkozó fontos dokumentumok”. Lélekpusztító járványok a fiatalemberek soraiban A NATO küszöbén Akármilyen meredek lejtőn érkezik is a tavasz 1999 Magyarországára, biztosak lehetünk benne, hogy a NATO- csatlakozás folyamata eredményesen befejeződik. A biztonsági garanciák új értékei, a haderő-modemizá- ció kényszerei beláthatóan javítják majd a honvédelem társadalmi megítélését, függetlenül attól, hogy a jelenlegi törvényi szabályozás ösztönzi, szabályozza-e a hadsereg nemzeti alapú átalakítását, a valódi állampolgári közreműködést, az ezredfordulóig ezen a téren mindenképp' változásokat kell megalapozni. Új társadalmi szerződés, új érzelmi viszony kell, s ebben már nem annyira a honvédelmi törvényeké, de a nevelésé a fő szerep. Nálunk a katonai sorozáson megjelenő fiatalok 34-40 százaléka nem bizonyul alkalmasnak. Finnországban 82 százalékuk besorozható a haza fegyveres szolgálatára. A végeredmény szempontjából nálunk majdnem mindegy, hogy fizikai, egészségügyi, mentális éretlenség, avagy a rendszeresült egyéni tiltakozás speciális eszközrendszere áll az alkalmatlanság mögött. Ma itt a fiúk többsége nemcsak hogy nem akar alkalmasnak látszani, de a meg nem felelés érdekében hazudni, csalni is hajlandó, hogy a katonaságot elkerülje. Egyértelmű, hogy az elkerülhetetlenül szükséges változásokat ezúttal sem lehet új jelszavakkal megszüntetni, hanem igen széles alapokon kell megtervezni, elképzelni a megújulást. S ez a terület a hatékony nevelés! Tudomásul kell venni, hogy ma a családok nagy többsége vagy a szegénység, élethalál- létharc körülményei miatt, vagy az összetorlódó életmódbeli konfliktusok miatt, rossz kultúra-fogyasztási stratégiák miatt meglehetősen rosszul nevel. Gyerekeinket hagyjuk a „tévébetegség”, videoláz, játékterem-álmok, diszkóőrületek körében deformálódni, individuálissá, inaktívvá válni. Már-már lélekpusztító járvánnyá áll össze mindez, ha a gyerekek, fiatalok többsége napi 3-4 órát tölt el a silány, amerikai típusú szórakoztatás képernyői előtt és számára már a család közössége se szent, s egy tucat gépies gyilkosság élménye lázában olyan fogalmak, hogy szeretet, barátság, bajtársiasság, szolidaritás, hazafiság, egyenesen megmosolyogtató naivitássá válnak, ami szóra sem érdemes, nemhogy komoly megfontolásra. Az iskola, ismert modernizációs kínjai'között mindezen krízisállapotokra alig tud befolyással lenni, meg kell elégednie a széttárt karok gesztusával: -Mi mindent megteszünk a gyerekekért... S mégis . . . Illetve mégse!A nagykamasz-korra egyértelműek az erkölcsi válság, az értékválasztási zavarok tényei. S az igénytelenség, silányság útjai, a pótcselekvések zsákutcái kikerülhetetlennek látszanak. S mintha az idegesítő semmittevéseket lehetne cigaretta- füsttel, alkohollal, droggal fűszerezni! Nosza, próbáljuk ki mielőbb! Hiszen egyszer élünk! S ha mindehhez hozzávesz- szűk, hogy 1999-ben várhatóan feleannyi gyerek születik nálunk, mint negyven éve, s az egész lakosságnak most mindössze negyede tizennyolc éven aluli, akkor még drámaibb a sürgetés. Nemzetmegmentő, gyors cselekvéssorozatra van szükség! A családpolitikában éppúgy, mint a testkultúra körében, a sportolási megszokások alakítása terén, de leginkább is egy új gyermek- és ifjúsági mozgalom megteremtése ügyében. A mai széthullt, látszatokra épülő kis szervezetek helyett vagy mellett kell egy tudatosan kialakított nemzeti mozgalom. Amelyikhez tartozni akkor is jó és vonzó, ha a családnak nincsenek pártelkötelezettségei. Kell egy csapat, egy társaság, ahol játék közben, táborozás közben, győze- lem/vagy vereség/, élmény érzelmi erejével újra és feltétlenül megtanulhatók a szolidaritás, bajtársiasság, nemzethez tartozás alapmotivációi. Amelyekre hosszú távon lehet jövőt tervezni. . . A NATO küszöbén állva már semmire sem megyünk a régi látszatokkal, önáltatásokkal, hogy lényegében mintha minden rendben volna, hiszen átmeneti időben élünk... -eu-
