Nógrád Megyei Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-16-17 / 13. szám
Visszajönnek az értékek Beszélgetőpartnerünk Keresztes Ildikó, az év musical-énekesnője Második alkalommal adott egész estés koncertet a salgótarjáni HANG-ÁR szórakoztató centrum színpadán a Jeff Porcaro Emlékzenekar. A könnyűzenében ma már klasszikusként jegyzett TOTO elhunyt dobosáról elnevezett együttes kizárólag az amerikai banda dalait játssza, többek között olyan neves előadók tolmácsolásában, mint Keresztes Ildikó. A művésznőt, aki emellett számos produkcióban bizonyítja többek között színészi tehetségét, nemrégiben az év musical-énekesnőjének választották. Filmjegyzet: Az utolsó dobás A hetvenes évek hollywoodi filmgyártását meghatározó és merőben átalakító „fenegyerekek” - Spielberg, Lucas, Coppola, Scorsese és mások - még ma, jó húsz évvel a színre lépésük után is jelentékeny hatást gyakorolnak nem csupán az amerikai, de az egész világ filmgyártására. Nézzük például Steven Spielberget, aki a többszázmilliós bevételeket elért szórakoztató filmjei után hirtelen komolyabb témára váltott és sem művészileg, sem pedig anyagilag nem mondott csődöt. Sőt! A nagy „öregek” közül az első osztályú, szívdobogtató thrillereivel -Carrie, Gyilkossághoz öltözve stb. - hírnevet szerzett Brian De Palma néhány évi hullámvölgy után a Carlito űtjával, majd ’96-ban a Tom Cruise főszereplésével készült, a Mission: Impossiblellel ismét a csúcsra tört. Tavaly egy másik sztárt, Nicolas Cage-et csábította kamera elé, hogy az Oscar-díjas Az utolsó dobás című rafinált krimiben nyomozzon egy gyilkosság tettesei után. Rick Santoro (Cage) nem egy kimondott mintazsaru. A menő ruhákba öltözködő nyomozó ugyanis nem veti meg a könnyen zsebébe csusszanó zöldhasúakat, származzanak azok szerencsejátékból vagy esetleg finom zsarolásból. Atlantic Cityben mindenki az évszázad profi bokszmeccsén tombol, nem csoda hát, hogy a nagy pénzekben fogadó Santoro is az elsősorban foglal helyet. Néhány perccel a mérkőzés kezdete után azonban váratlanul lövések dörrennek a csarnok másik feléből és a Rick mögött elhelyezkedő miniszter hátrahanyatlik a székéből. Pillanatok alatt kitör a káosz, mindenki menekülni próbál, egyedül csak Rick barátja, a miniszter védelmével megbízott Kevin (Gary Sinise) intézkedik és lelövi a merénylőt. A tizennégyezres tömeg a bejáratok felé tódul, Santoro pedig szem elől téveszti azt a szőke nőt, aki a lövések előtt éppen a miniszterrel tárgyalt. Az óriási csarnokot pillanatok alatt lezárják a biztonságiak: Rick, a korrupt zsaru pedig hozzákezd, hogy végrehajtsa a lehetetlent - az arc nélküli embertömegben megtalálja a gyanús nőt, akinek feltehetőleg szintén köze lehet a lövöldözéshez ... Brian De Palma csavaros krimijének főhőseként Nicolas Cage a salgótarjáni Apolloban január 14-étől próbál pontot tenni az ügy végére. Szilágyi Gábor Magyar Kultúra Napja a budapesti Stefánia-palotában - Nagy Márta képei Gálaműsor „Nógrádi tájak”-kal „A cseszi vei parkban” (akvarell)- Tisztelettel gratulálunk ehhez az elismeréshez. Mit jelent ez az Ön számára ?- Ez egy nagy elismerés és én nagyon büszke vagyok arra, hogy megkaptam. Ezzel a díjjal nem mint énekest, hanem a műfajból adódóan inkább mint színházi embert tiszteltek meg, hiszen az utóbbi hat évemet tény, hogy inkább ott töltöttem, mint a rock-pódiumon. Bár én elsősorban énekesnőnek tartom magam. Most azonban, hogy sikerült elkészítenem azt a bizonyos lemezt -amire „száz éve” várunk - gondolom, hogy a jövőben, mint énekesnőt is jobban elismernek. Nagy köszönettel tartozom Mikó Istvánnak, aki tulajdonképpen engem felfedezett a színház számára. Úgy érzem, ő csinált belőlem színésznőt. , ,Dalok rólam”- A lemez azért váratott annyit magára, mert a szakma nagyon fölhígult és igazán igényes dologgal akart előállni?- Egyrészt igen, másrészt én feltétel nélkül hittem az együtt- zenélés örömében, amikor a dalokat nem úgy írják, hogy a szerző bepötyögi egy számítógépbe a nótákat, s teljesen mindegy, hogy ki énekli el. Tehát én mindenképpen úgy szerettem volna lemezt csinálni, hogy ezek a dalok rólam szóljanak, ne a fiókból kivett szerzemények legyenek. Nagyon sok zenész akart már nekem lemezt írni, de én vártam, hogy ha majdan lesz egy nagylemezem, akkor az én legyek. Amennyit ebben az országban ki lehet hozni egy ilyen munkából, én úgy gondolom, hogy az most sikerült. Ez egy szerencsés találkozásnak köszönhető, mert derült égből villámcsapásként egyszer csak megjelent Szekeres Tamás és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem lemezt csinálni. Én szkeptikus voltam, de Ő amit ígért, percre pontosan tartotta. Ugyanazokat mondta el arról, hogy milyen nóták állnának nekem jól, amiket én magam is elképzeltem. Szakmai kielégülés- TOTO zenéjének érvényessége ma is vitathatatlan. Menynyire tud Ön értékrendbeli közösséget vállalni ezzel?- Abszolút. Emlékszem arra, hogy amikor először láttam az emlékzenekart a SOTE Klubban fellépni -akkor még egy másik lány énekelt velük - először éreztem életemben, hogy irigylek valamit. Először éreztem azt, hogy: Úristen, milyen fantasztikus lenne egy ilyen zenekarban játszani. Pedig nem panaszkodhatom, mert pályafutásom során olyan zenekarokkal dolgoztam együtt, mint az East, a Rózsaszín bombázók, vagy amíg vendéglátóztam az Ungár együttes .. . Mégis ez az érzés, valószínűleg azért, mert abban az időben volt bennem egy szakmai űr, s úgy gondoltam, hogy ez az a zenekar ami - függetlenül attól, hogy hány bulink lesz, mennyit keresünk - a szakmai kielégülést nyújthatná. Baj a sokoldalúság-Ez a fajta vállalás, amit most csinálnak, afféle „még utoljára meg kell mutatni az igazi zenét”, vagy érzése szerint ennek van jövője?- Én mindenképpen bízom ennek a jövőjében. Nem lehet a végletekig csinálni azt, ami ma Magyarországon és a mondhatom az egész világon dívik. Nálunk azonban ez még jobban ki van élezve, hisz’ az Egyesült Államokban a mai napig föltűnnek olyan előadók, akik igenis értéket képviselnek a könnyűműfajban, arról nem beszélve, hogy az „öregek” még mindig pályán vannak. Én bízom abban, hogy visszajönnek mind az emberi, mind a zenei értékek.-Es a színház?- Sajnos, a színház is hígult. Ettől függetlenül az egy zártabb, szabályozottabb világ. Azt hiszem azonban, hogy Magyarországon még mindig baj az, ha az ember sokoldalú, ugyanis nem tudják beskatulyázni. Számunkra teljesen hétköznapi, hogy egy külföldi művész ugyanúgy filmszínész is, mint énekes. Ez nálunk nem jó. Engem soha nem tudtak beskatulyázni, ezért is volt sokkal rögösebb az a pálya, amit bejártam, de úgy gondolom, hogy sokkal nagyobb örömet fog okozni a végén. Ha most kezdeném, akkor sem csinálnám másképp, mert az én lelkem ilyen. Dukay Nagy Ádám A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár és a Magyar Honvédség Művelődési Háza várja az olvasókat, a zene barátait, a könyv örökbe fogadás támogatóit a Magyar Kultúra Napja alkalmából január 17-én szervezett gálaműsorára. A vasárnap 18 órai kezdettel megrendezendő műsor helyszíne a Stefánia-palota színház- terme (Budapest, XIV., Stefánia út 34.). Ä gálán fellép Hegedűs D. Géza, a Magyar Állami Operaház több magánénekese és táncművésze, a Honvéd Együttes, s szerepelnek a Magyar Táncművészeti Főiskola növendékei. A gálaműsor közönsége ugyanekkor gyönyörködhet a Balassagyarmaton élő festőművész, Nagy Márta gazdag tematikájú tárlatában, amelyet a Stefánia-palota előcsarnokában rendeznek. A „Nógrádi tájak” című tárlaton a művész akva- relljeit mutatják be. (bte) Irodalomtörténeti értékekkel gazdagodott a Nógrád megyei gyűjtemény A „Különös házasság” dokumentumai „Egy még nem is nagyon megsárgult krónika után írom ezeket a dolgokat, úgy, amint következnek... Igaz hát minden sor.” E bevezető gondolatot olvasva azt hihetnénk, hogy egy történeti tanulmányt, egy visz- szaemlékezést olvasunk. Pedig egy szépirodalmi mű, Mikszáth Kálmán „Különös házasság” című, 1900-ben megjelent regényének kezdősorai ezek. Azé a különös regényé, amiben mél- tatói lényegében helyesen, a magyar liberalizmus egyik legtipikusabb jelenségét ismerik fel, amely pőrére vetkőzteti a klérust, ostorozva lelki befolyását, politikai szerepét, gazdasági hatalmát. Persze a „Különös házasság” nem irányregény, noha fogantatásában szerepe volt azoknak a századvégi politikai küzdelmeknek, amelyekben az író, mint parlamenti képviselő a polgári házasság törvénybe iktatását támogatta. De Mikszáth műve több is mint történelmi regény, noha tárgyát közelmúltja eseményeiből vette. A reformkori szájhagyomány, legendárium Mikszáth korában őrizte a legutolsó Buttler gróf, János katasztrofális házasságának történetét, amely a levéltárakban őrzött okmányokból hitelesen kiolvasható. A 19 éves János gróf - báty- jai halála következtében - hatalmas vagyon örököseként 1792 augusztusában vette nőül a mindössze fél évvel fiatalabb gróf Dőry Katalint, akinek állapota tette sürgőssé a házasságot, hisz' 1793 elején már meg is született egyetlen gyermekük, halva. Már két év múlva elkezdődött a házastársak között az a több évtizeden át tartó per, amelynek fő mozgatója a feleségi tartásdíj összegszerűsége volt, s amely során Buttler János eljutott addig, hogy 1827-ben az egri érseki szentszékhez forduljon, s keresetlevélben kéije (a házasság kierőszakolására hivatkozva) annak megsemmisítését. Ez az országszerte közisEgy a Buttler-levelek közül mértté vált levél volt az, amire Mikszáth regényét építette: „ ... a jelen esetben a történetnek váza, magja, véletlenül igaz... egy történetnek mindig igaznak kell lennie, ha jóravaló író beszéli. Csakhogy nem úgy, hogy megtörtént, hanem csak úgy, hogy megtörténhetett volna. ” - írta egy, a regényhez fűzött jegyzetében. A „Különös házasság” dokumentatív részleteit - a folytonos gyűlölködésben múló évek krónikáját, de Dőry Katalin félje 1845-ben bekövetkezett halála után is folytatott örökösödési perének tényeit is - a források rejtik. S hogy miért is idézzük, soroljuk egy közismert regény kevésbé ismert, feledésbe merült forrásvidékének történeti tényeit? Mert ennek a mára már nagyon is megsárgult krónikának újabb lapjai kerültek elő, kerültek be a Nógrádi Történeti Múzeum irodalomtörténeti gyűjteményébe. A 7 darab dokumentum Bogdanovich Vili- bald ’48-as alezredes levelesládájából származik, amelyet ezredtársa Demkó Pál őrzött meg, akinek jelenleg Szabadkán élő ükunokájától - történeti értékein túl elsősorban irodalomtörténeti vonatkozásai miatt - vásároltuk meg. Bogdanovich Vilibald (Nagyvárad, 1813 - Párdány, azaz Medja, 1878?) a família legismertebb tagja császári tiszt volt, századosként lépett ki hogy a sokkal jövedelmezőbb gazdálkodást folytassa. 1848-ban Torontál vármegye országgyűlési követe, megyei nemzetőr és népfelkelő parancsnok volt. Perczel Mór tábornok mellett a Bácskai (IV.) hadtestben őrnagyi rangban teljesített szolgálatot, majd alezredes lett. Erről az időszakról tanúskodik a 7 dokumentum egyike. Kéziratos kivonat a Közlöny 1848. október 10-i számából, amely rögzíti Bogdanovich és Kossuth Lajos felszólalását, a nemzetgyűlésben. Bogdanovich bizonyos Gáspár kapitány haditetteit méltatja, akit ennek hatására Kossuth Lajos őrnagyi rangra emel. Bogdanovich Vilibaldot a szabadságharc leverése után öt évi várfogságra ítélték. Aradon, majd a Madách Imre által is megtapasztalt pesti Újépületben raboskodott, honnan amnesztiával szabadult. Ezt követően a torontáli honvédegylet vezetője, részt vesz az országos közéletben, de elsősorban párdányi birtokán gazdálkodott. S éppen ez, a család gazdasági tevékenysége volt az oka annak, hogy hagyatékából Buttler-levelek kerülhettek elő. A Bogdanovich család a 19. században egyre gazdagodó família volt, különösen 1838 után, amikor is Buttler János nagy kiterjedésű párdányi, óteleki és já- nosföldi uradalmai kerültek bérlőként kezükbe, a bérlet egy részét tartásdíj címén a gróf feleségének fizették. A múzeumba került 1844-1845-ös keltezésű három Bogdanovichnak címzett levél, gróf Buttler János kézírása, amelyekben a gróf közeli találkozásra („ahol az elvége- zendőket elvégezzük”) hívja bérlőjét, illetve mint Torontál főjegyzőjétől valamely peres ügyében közbenjárását kéri. A rövid - a Buttlerek grófi címerét szépen megőrző vörös viaszpecséttel ellátott - levelek a hivatalos érintkezés, ügyintézés részei voltak ugyan, de stílusuk, közvetlen hangvételük közelebbi, a kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatot sejtet. Másféle viszonyra utal az a két dokumentum, amelyeken Dőry Katalin kézjegye található, s Buttler gróf halála évében 1845-ben keletkeztek. Az egyiken a már özvegy grófné 1845. június 25-én Pesten kelt gótbetűs elismervényen tanúsítja, hogy Bogdanovich Vilibald úrtól az esedékes árenda címén kölcsönt vett fel, amit ha folyamatban lévő pere miatt nem tud visszafizetni, akkor a legközelebbiból törleszti. Erről, pénzről-perről szólnak az anyagok, egy nagyravágyó, számító, tékozló asszonyról, akinek Mikszáth ugyan más nevet adott, de a regénybeli Dőry Mária egyénisége híven őrzi a valóságos, a hajdan élt grófné, Katalin vonásait. A valóság és az igazság, a történeti és művészeti hitelesség szembesítésére késztető iratok ezek. Mikszáth a „Különös házasság” első kiadása korrektúra példányára a következő dedi- kációt jegyezte: „Nem írtam történelmet, mert nem az én feladatom. De mégis a kort rajzoltam. A történetíró úgy adja elő a maga fölvetéseit, mintha igazságok volnának, a szépirodalmi író úgy adja elő az igazságokat, mintha hazugságok lennének. A dolog azonban egyre megy. Ki-ki a maga módján szolgálja az országot vagy annak kultúráját. ” Szándékunk szerint a múzeum a Buttler-dokumentumok megőrzésével teszi ezt. Dr. Kovács Anna