Nógrád Megyei Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-15 / 12. szám

Magnus a béna gazdiért, Oszkár és Mesa a gyerekekért Négylábú betegápolók Neve Magnus, s a minden­napok ügyes-bajos dolgai­ban segíti a bénult német mérnököt. Felvesz leesett tárgyakat, odaviszi gazdájá­hoz a megszólaló telefont, a zokniját is képes lehúzni és segítségért szalad, ha a toló­kocsihoz kötött mérnök nem tud lejutni a lépcsőn. A szorgalmas segítség, Mag­nus, a másfél éves skót juhász­kutya szabályszerű kiképzésben részesült, ámbár Németország­ban még nem túlságosan elter­jedt kutyák igénybevétele moz­gássérültek segítésére vagy a gyógyászatban. Ezen a helyze­ten akar változtatni a gyógyá­szatban alkalmazott ebek né­metországi szövetsége és a Prima Partner egyesület. Mind­kettő kiképez és elhelyez kutyá­kat. Míg azonban ez a gyakorlat az Egyesült Államokban és Németország néhány szomszéd­jánál már széles körben elter­jedt, addig a fiatalember szinte véletlenül szerzett róla tudo­mást. Életminőségem jelentősen javult - mondja a beteg, aki öt esztendeje, egy motorbaleset óta béna. Magnust egy kiképző se­gítségével tanította meg a szá­mára legszükségesebbekre. Az okos kutyának elég rámutatni egy kis lézerkeresővel egy tárgyra, s Magnus odaviszi neki. Nemcsak vakvezető kutyák léteznek, hanem süketeknek is nagy segítséget nyújtanak négy­lábú barátaik. Jelzik például, ha valaki csenget az ajtónál, vagy az ébresztőóra hangjára keltik a gazdit. Claudia Cohors gyógytor­násznőt hét hónapos Oszkár ku­tyája segíti mozgáskorlátozott és autista gyerekek között vég­zett munkájában. A gyerekek turkálnak a bundájában, vizsgál­ják a kutya füleit, fogait. Ez lé­nyegtelennek tűnhet, de egy au­tista gyermeknek már nagy lé­pés. Oszkár mindig barátságos, akkor sem mordul rá a gyerekre, ha hirtelen kiáltozni vagy csap­kodni kezd, nyugodtan játszhat­nak vele. Az állat engedelmessége öntu­datot kölcsönöz a gyerekeknek - magyarázza Gineke van Dijk lo­gopédus, akit wiesbadeni praxi­sában Magnus „nővére”, Mesa segít. A logopédusnak arra jó a skót juhász, hogy kapcsolatot ta­láljon az autista gyermekekkel: a mindig barátságos Mesa azt érez­teti a fogyatékos gyerekekkel, hogy az állat elfogadja őket. Hatvanöt éves a Scarlett írónője A Scarlett világsikerét min­den apró részletében előkészí­tették és előre beprogramoz­ták. Alexandra Ripley ameri­kai írónő, aki január 8-án töl­tötte be 65. életévét, hosszas tárgyalások után megszerezte a jogot, hogy megírja Marga­ret Mitchell világhírű regé­nye, az Elfújta a szél folyatá­sát. A Scarlett 1991-ben ke­rült a könyvesboltokba a világ minden szegletében. A statisztikák nem hagynak kétséget afelől, hogy a szép­séges Scarlett O'Hara több szívet megdobogtatott, mint az irodalomtörténet bármely más regényhősnője. A 37 or­szágban 27 nyelven 28 millió példányban megjelent Elfújta a szél az évszázad legsikere­sebb bestsellere. A forróvérű, de egyben higgadt és számító Scarlett „feltámadt” 55 évvel azután, hogy az irodalomban 1936- ban megszületett - jobban mondva egész egyszerűen to­vább élt. New Yorkban a Warner Books és 40 más or­szágban további kiadók 18 nyelven megjelentették a re­gény második részét. É”]SP*f Az emberek ^ többségének nincs módja arra, hogy naponta, hinta­székben olvasgatva, pár kel­lemes percet töltsön. Pedig ennyi mindenkinek kijár... Csermely a völgyben A hó nem tud lakatot tenni a szájára: nincs tartása, besüpped a súly alatt, elárulja a lépteket. A szerpentines hegyi út egye­nesebb szakaszán lomhán „bal­lag” lefelé az óvatos jármű, az ólmos szürkeségben kókadt emberek egykedvűen tekinget­nek kifelé. Mintha keresne Va­lamit a tekintetük. Néhány zöldre éhes szempár a zsen- gécske fenyőket veszi célba. Van itt más is: á Vadszeder osz­lopra kúszott, zöldleveles in­dája, amely ősz óta tartja így magát. Fagyálló az istenadta? Pár méterre kezdődik a na­gyon fiatalos vörös tölgyes, a terület benépesítői ugyan most egytől-egyig kopaszok, lomb­juk a lábaiknál hever a hótakaró alatt. Ott, alant alig látszik a kétoldali havas fehérségtől közre fogott, keskeny, fekete sáv. A csermely! Egy vagy több távoli forrás vize folydogál a mélyedésben lefelé, csendesen, csacsogva lépeget kőtől kőig. Tágra mered a szempár, de szé­pet is lát: környéke csupa élet. Vadnyom vadnyom hátán, kicsi paták rakódtak a hóba egymás után. Ott, és ott is egy, meg amott, és távolabb is. Azon a parton keskeny sávban, megsű­rűsödtek a nyomok, igen ez is vadcsapás. Nagyszerű látni, uj­jongani • azon, hogy vannak, hogy tudják hol, merre kell jár­niuk a veszélyes nappalon, s ér­zékelik az éltető víz szagát. A csermely itt laposra ér, szétterül, tájékán nyáron annyi a vadsóska mint a tenger. Még pár méter, s egy fatákolmány lábaihoz ér. Ez a csúnyácska emelvény maga a vadles. Most éppen üresen, feleslegesen, nem éppen jó érzéseket keltve. Rozzant egy trón ez, kemény vadorzó páholy... Nem messze felbukkan a zöldre festett so­rompó. Nocsak, nocsak nyitva az erdei aranykapu? Hát persze, hiszen tegnap alkonyaikor el is dördült egy lövés, aztán még egy. Vajon hova lett a második töltény? Célt tévesztett vagy puha, lüktető testbe fúródott? A tekintet elsötétül, majd alakot ölt, s térdén mint egy semmihaszna gallyat, kettérop- pantja a láthatatlan fegyvert. Már az emelt összegű juttatást kapják kézhez a munkában megfáradtak Januárban több pénzt visz a postás Minden nyugdíjas és nyugdíjszerű rendszeres szociális ellá­tásban részesülő januárban már az emelt összegű juttatást kapja kézhez - tájékoztatott az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság közleménye. Azl999. január elseje előtt meg­állapított öregségi, a rokkantsági, a baleseti rokkantsági, az özvegyi és a szülői nyugdíjat, az árvaellá­tást és a baleseti hozzátartozói juttatást 11 százalékkal, de leg­alább havi 3500 forinttal emelték úgy, hogy ennek mértéke nem haladhatja meg a 25,5 százalékot. Amennyiben egy személy ré­szére több ellátást is folyósíta­nak, akkor a sajátjogút 11 száza­lékkal, de legalább 3500 forinttal, míg az özvegyi nyugdíjat kizáró­lag 11 százalékkal emelik. Abban az esetben, ha a sajátjogú nyugdíj és a teljes nyugdíjon alapuló 20 százalékos özvegyi ellátás az emelés után sem éri el az együtt­folyósítási összeghatárt, akkor 28 ezer 350 forintot kapnak az érin­tettek havonta. A baleseti járadék január 1 -jétől egységesen 11 szá­zalékkal emelkedett. Az öregségi, a rokkantsági, a baleseti rokkant­sági nyugdíj és az árvaellátás ta­valyi legkisebb összege ez év ja­nuár elsejétől egységesen 12 százalékkal emelkedett. Ennek értelmében az öregségi nyugdíj legkisebb összege havi 15 ezer 350 forint, ugyanennyit kapnak a UI. rokkantsági csoportba tarto­zók. A n. rokkantsági csoport szerinti ellátás összege havi 16 ezer 130 forint, míg az első rokkantsági csoporté havi 16 ezer 700 forint. A baleseti rokkantsági nyugdíj összege a III. csoportban 15 ezer 460, a másodikban 16 ezer 240, míg az első kategóri­ában havi 16 ezer 800 forint. Az árvaellátás havi összege 1999- ben 13 ezer 110 forint. Ki kaphat méltányossági nyugellátás-emelést? A Nógrád Megyei Nyugdíjbiz­tosítási Igazgatóság - a nyugel­látás méltányosságból történő emelés általános feltételeiről - az alábbi tájékoztatót juttatta el szerkesztőségünkbe. A nyugellátások méltányos­ságból történő emelése (elbírá­lása) a figyelembe vehető összes körülmény mérlegelése után tör­ténik. Nem engedélyezhető méltá­nyosságból nyugdíjemelés an­nak:-aki az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt nem töltötte be, vagy nem rokkant (koren­gedményes és előnyugdíjban ré­szesülő.)- akinél a folyósított nyugellá­tás, a rendszeres egyéb jövede­lem együttes összege az öregségi nyugdíj legkisebb összegének a kétszeresét, (1999. évben 30 700 Ft), ha pedig a kérelmező kis­korú, 70 éven felüli, vagy rok­kant személy eltartásáról gon­doskodik, abban az esetben a két és félszeresét (1999. évben 38 375 Ft) meghaladja.-aki nem társadalombiztosí­tási nyugellátásban részesül (rendszeres szociális és átmeneti járadék, rokkantsági járadék) -annak, akinek szociális kö­rülményei a kérelmet nem indo­kolják,- akinek a nyugdíjazása óta 3 év még nem telt el, illetve 3 éven belül részesült méltányossági emelésben. (Ez utóbbinál rend­kívül indokolt, kivételes esetben el lehet tekinteni.) ► Kérjük, hogy az adatlapot csak abban az esetben küldje vissza, ha kérelme nem esik va­lamelyik elutasítási indok alá. Visszaküldés esetén kéijük valamennyi kérdésre szívesked­jék válaszolni és a kérelemhez csatolja az utolsó havi nyugdíj­csekkszelvényt is.- Amennyiben a kérdőíven szereplő válasz nem felel meg a valóságnak, méltányossági eme­lés nem engedélyezhető, a már megállapított ellátás visszavon­ható. Kérelem esetén az adatlapot a lakóhelye (tartózkodási helye) szerint illetékes megyei nyugdíj- biztosítási igazgatósághoz (vagy kirendeltséghez), amennyiben nyugellátását a MÁV Rt. nyug­díjigazgatóság folyósítja, a ké­relmet címükre (1378 Budapest, Pf. 20.) kell megküldeni. Nógrád Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság Hideghajtatáshoz február 15-én vetik a magokat Kertbarátok évindítója Sokan bosszankodnak azon, hogy a két-három éves gu­mókból kifejlődő kardvirágok színe más, mint volt az első el­ültetés után: a szirmok halvá­nyabbakba rózsaszínből fehér, a tűzpirosból rózsaszín lesz. Egy szakavatott termesztő tá­jékoztatójából erre a miértre is választ kaptak nemrégiben tartott összejövetelükön a sal­gótarjáni Bereczki Máté Kert­barátkor tagjai. A kerti virágok kedvelőinek Gregor István, a kör vezetője tolmácsolta az elhangzottakat: a kardvirághagymán kifejlődő kis gumókat leszedve földbe kell tenni, hogy megnőjenek. Az így nevelt hagymákból ismét az ere­deti, élénk színű virágok fejlődnek ki. Tehát az elöregedőket nem ér­demes megtartani. A kertbarátok február 4-i foglalkozásán a mag­vásár lesz a fő program, ezzel kap­csolatban Gregor István elmondta, hogy a jó minőségű csávázott sza­porítóanyagokért idén is többet kell fizetni. A kiadásait ki-ki úgy igyekszik lefaragni, hogy a leg­szebb saját termésből is szednek magvakat. Nincs már messze a hi­deghajtatáshoz szükséges vetés időpontja: azok, akik hitetlen fóliasátorban nevelik majd a pa­lántákat február 15-én teszik földbe a magokat. Megyénkben ezt a kisebb költséggel járó mód­szert alkalmazzák a zöldségter­melő kertészkedők, a kistermelők. w" 'Tgvik kedves ismerősöm­ig mel találkoztam 'a minap. JL-JŐ egyike azoknak, akik korukat meghazudtolva érdek­lődnek' napjaink történései iránt. Pedig a korban hetven fö­lött járó emberekre ez igazán nem jellemző. Ebben a korban az emberek inkább már cíak magukkal, meg közvetlen kör­nyezetükkel vannak elfoglalva. A külvilág csiklandozó, bök- döső, esetenként letaglózó inge­reiről nem vesznek tudomást. Sári néni valamikor még a régi rendszerben dolgozott a községi tanácsnál. Igaz, hogy a beosztása csupán az iratok to­vábbítására jogosította fel, de ő azért nagyon sokat megfigyelt az irodában. Néhány év eltelté­vel pedig már tanácsokat is osz­togatott ha valakinek baja volt az adóval, vagy segélyért fo­lyamodott. Mindezt természetesen csak suttyomban tette, hiszen a ta­nácselnök vagy a titkár bizo­nyára azonnal útilaput kötött volna a talpára, ha a tudomá­sára jut az illegális tanácsadás. Sári néninek azonban nagyon tetszett ez a szerepkör, hiszen ennek révén egy fejjel magaso­dott ki a fajtájabeliek közül. Lenke szerencséje a kárpótlással A találkozás alkalmával új­ságolta, hogy már régen fog­lalkozott közügyekkel, de most hogy a Lenke megkereste, hát kénytelen megtenni. A Lenke tőle húsz évvel fiatalabb, tehát már ezért is tanácsra szorul. Meg másért is - tette hozzá sej­telmesen. A kétgyerekes nyug­díjas asszonyról elmondta, ak­kora nyugdíjat kap, hogy a mostani osztogatáskor éppen annyival emelték neki is, mint Sári néninek, vagyis huszonöt százalékkal. A csekélyke örömet azonban teljesen feledteti a bánat, amely több mint ötven éve emészti Lenkét. S ennek nagyon hosszú története van. Annak ide­jén a háború vége felé történt az eset. Lenke apró gyereklány volt amikor megérkeztek a keleti ha­dak és őt is megszabadították az édesapjától. A negyvenéves fér­fit úgy belódították a falu egyet­len utcáján vonuló transzportba, hogy egy pillantást sem vethetett a szeretteire. Talán jobb is, hogy így történt - mondta elgondolkodva Sári néni. Szörnyűbb lett volna a válás, ha látják egymást. Lenke meg az anyja a bunkerban tudta meg, hogy mi történt. Az asszony kirohant az utcára, de a csoport már eltűnt a Szilvesz­ter-napi havas, ködös időben. L enke apja sosem jött haza többé. Halálhírét olyanok hozták meg, akikkel egy lágerben tartották fogva. Nolui az anyja halála napjáig re­ménykedett, hogy egyszer csak felbukkan, s még megláthatja, de már csak odaát találkozhat­tak. Lenkét az élet nem kényez­tette el, hiszen minden fillérért, minden apró örömért meg kel­lett küzdenie. A háborút követő nincstelenség kiszolgáltatottá tette őket, hiszen ha az elvesz­tett értékeket pótolhatták is volna, nagyon hiányzott a csa­ládfő, aki amíg volt, tisztes megélhetést, biztonságot nyúj­tott nekik. A csonka család azonban csak vergődött. Az édesanyja éjt nappallá téve igyekezett tisztességgel ellátni őt, de taníttatni nem tudta. Lenke szakmát tanult, elhe­lyezkedett, majd férjhez ment. Lett két gyereke. Az élet to­vábbra sem lett könnyebb. Nagy csapást jelentett szá­mára, amikor meghalt az édes­anyja. Néhány éve valaki felhívta a figyelmét, hogy a kényszer­munkára elhurcoltak után kár­pótlást lehet igényelni. Akkor kereste meg régi ismerősét Sári nénit, hogy elmondja ezt neki és tanácsot kérjen tőle. Az idős asszony azt tanácsolta, hogy adja csak be a kérelmet, hiszen egymillió forintot kap­hatna. M egijedt Lenke az ősz- szegtől, de a következő pillanatban a két gye­rekére, meg a nyomorúságukra gondolt és eszébe villant, de jó lenne. A másik pillanatban el- komorodott. S amikor Sári néni megkérdezte, hogy miért, csak annyit mondott, hogy egy em­beri életet sok millióval sem lehet kárpótolni. Vérdíj az már, nem kárpótlás. Ám, de mégis megkockáz­tatta a dolgot és benyújtotta a kérését. Hamar megkapta rá a választ, hogy azokra nem vo­natkozik a törvény, akiket má- lenki robotra hurcoltak el. Ha netán valami haláltáborban halt volna meg az apja, akkor esély lenne a pénzre. ~\ jngyon eltűnődött ezen a válaszon, ő ezt nem is 1 Y gondolta, hogy a tábo­rok között különbség van. Idézte is Sári néninek a vala­mikor harsogott dalt: ...egyik ember, annyi mint a másik, bár a bőre barna vagy fehér... Ke­serűen vette tudomásul, hogy bizony nem kap ő semmit. Mit érdekli a mai világot, hogy a világégésben egy tisztességes ember elpusztult. Mit számít egy ember? Minek járt a falu utcáján mikor arra vonult a transzport? Lenke nemrégiben megint csak Sári nénihez fordult. Tör­tént ugyanis, hogy változott a rendelkezés. Most már az is fo­lyamodhat kárpótlásért, aki csak egyszerűen halt meg a munkatáborban, kiéheztetve és halálra dolgoztatva. Lenke az utolsó pillanatban benyújtotta a kérelmet és azóta vár. Mivel időközben felszólították, hogy küldje be a bizonyító iratokat is a fél évszázaddal ezelőtt tör­téntekről, elkezdte a levelezést. Igen ám, de a legfontosabb hi­ányzik, a holttá nyilvánítás pa­pírja. Ilyen pedig nincs! De reméli, hogy lesz, hiszen Sári néni tanácsára bírósághoz fordult a holttá nyilvánítás ér­dekében. Sári néni a búcsúzásnál még megjegyezte, hogy Lenkének nagyon jól jött volna a millió, amennyiről korábban szólt a törvény. De abból már nem lesz semmi. Elosztogatták már azt - tette hozzá -, akinek akar­tak adni már megkapta a nagy pénzeket -,s legyintett a kezé­vel. A csórók meg elégedjenek meg azzal, amit kapnak. Á tölelt s indult, de egy pil­lanatra még visszafor­dult: - Tudja, van ebben az országban pénz, csak nem arra amire kellene. A maiak­nak teher a múlt, de elfelejtik, hogy egyszer mindenkinek el kell számolni a sorssal. Pádár András

Next

/
Thumbnails
Contents