Nógrád Megyei Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-02 / 1. szám
2. oldal SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép PÁSZTÓ 1999. január 2., szombat Nem sikerült eltántorítani a kereskedelmi szakmától Ismerik egymás gondolatát...- Nemcsak arról szól a szakma, amit láttál, hanem ettől sokkal bonyolultabb, nehezebb, - próbálta eltántorítani lányát a kereskedelemtől Kozik Emii, a Palóc Nagykereskedelmi Kft. nyugdíjasa, alapító tagja. Örökébe lépett lánya, Kozik Tímea, az első látásra is határozott, energikus jellemet takar. Üzletviteli vezető a cég központjában.- A papámat láttam, miként dolgozik annak idején a volt Palóc Kiskernél, milyen munkát végez. Tetszett a beosztásával járó utazás, a jövés-menés, a különböző intézkedések, a sok emberrel való tárgyalás. A kereskedelmi középiskola nyári szünideiben a volt ÉVI ABC-ben dolgoztam, Húszamé Évike, aki akkor a bolt helyettes vezetője volt, most pedig a kollégám, sokat segített. Utána a szolnoki Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán tanultam tovább. Óriási előnyt jelentett a szaktárgyaknál a középiskola és a szünidei gyakorlat. A főiskola után a cég ügyvezető igazgatója Varga Sán- dorné mondta, hogy jöjjek hozzájuk dolgozni. Volt egy másik ajánlatom is, ami Szolnokra szólt. Én a Palóckert választottam. Csupán érdekességként említem, hogy a könyvelést és a számvitelt a középiskolában száraz dolognak tartottam. E két tárgytól a főiskolán nagyon sokat szenvedtem. A közgazdaságtant, az áruismeretet és a statisztikát viszont nagyon szerettem. Együtt a papával Diplomájának megszerzése után az édesapjával dolgozott együtt, aki sokat segített neki abban, hogy a tárgyalásoknál miként kell a partnerekkel szemben viselkednie, mikor, milyen választ helyes adni.- Nemcsak ő egyengette utamat, hanem ügyvezető igazgatónk is. Neki is sokat köszönhetek. Ha szakmai gondom van, most is hozzá fordulok. Amikor ideje engedi, akkor a nagyobb akciók lebonyolítását megelőző tárgyaláson is részt vesz. Ma már odáig jutottunk, hogy elég egymásra nézni, ismerjük egymás gondolatát, mit szeretnénk elérni a tárgyalás során. Naponta 15-20 tárgyalást bonyolít le, melyből 5-6 előzetes bejelentkezéssel zajlik le. Rengeteg ügyet telefonon intéz el.-A cég és vásárlók érdekeit képviselem a tárgyalásokon. A szállítói kör nagy részével régi, állandó kapcsolatom van. Az újaknál a negyedik, ötödik találkozás után dől el, lesz-e üzleti kapcsolatunk. Nőkkel könnyebb- A tárgyalásnál a megjelenés is számít?- Igen. Az egyik üzletkötő copfba kötött hajjal, napszemüveggel és iszonyatos piszkos kézzel jelent meg, ami nagyon elriasztott. Nem ez a jellemző, de ebből is látszik, hogy van jelentősége.- A férfi, vagy a női üzletkötők a rugalmasabbak?- A nőkkel könnyebben megértjük egymást. Sajnos nagyon kevesen vannak. A Palóc Nagyker Kft. tagja a CBA-üzletláncnak. A beszállítói cégek nagy részével a budapesti központban kötik meg a szállítási szerződéseket. Ezen a cég ügyvezető igazgatója, mint elnökhelyettes is részt vesz. A szerződéskötéseknél a régiós központok kívánságait is figyelembe veszik. A Palóc Nagyker raktáraiból 3500-4000 féle cikk kerül az üzletekbe, havonta pedig 50 kamionnal a raktárakba, onnan az üzlet- hálózatba. A kínált termékek száma ennél több az utóbbi helyen, mert az üzletek vezetői közvetlenül más cégektől is rendelnek árut.- Édesapja belenyugodott a megváltoztathatatlanba ?-Ma már örül. Ismer engem. Előttem van még sok idő, bennem pedig sok a tartalék.-Szavaiból arra következtetek, hogy jó céggel kötelezte el magát. így van?- Biztos vagyok abban, hogy a jövőben is minden segítséget megkapok vezetőimtől. Sokat szeretnék tenni a szakmáért. Szeretném, ha a legjobbak megragadnának a szakmában, mert van jövője. Nagyon sokan jelentkeznek kereskedőnek, de nagyon ritka az olyan gyerek, aki igazából a kereskedelemmel kötelezte el magát. Ezt mint vizsgáztató is mondom. Nagyon gyengék áruismeretből.- Bizonyára önt sem kerülte el a kudarc érzése.- Istenigazából nincs olyan, amire emlékeznem kellene. Mindennapos problémákat házon belül, egymás között oldjuk meg.- És a sikerek?-Feloldja az embert. Erősíti bennem azt az érzést, jól választottam. Ugyanakkor önbizalmat ad, de sokat számít, hogy bíznak az emberben. Újabb diploma- Közismert, hogy a kereskedelemben dolgozók fizetés szempontjából nincsenek elkényeztetve.- Édesanyámtól tanultam, azt kell beosztani, ami van. Nyilván, örül az ernbéf,'ha többet kap.- Mit vár az új esztendőtől?- Cégünk tovább fejlődjön, még több, sikeres, eredményes tárgyalást az áruforgalmi csoport tagjaival együtt és hozzá jó egészséget! Tímea Szolnokon szerzett első diplomáját újabbal egészítette ki. Tavaly vette át a külker szakon szerzett közgazdászdiplomáját. Venesz Károly Szarvasmarhával lépett nászra a béri lankák bölénye Buffalo Luca, a szafaripark új lakója A szafaripark ifjú jövevénye immár sokadik csodája a béri állatseregletnek Luca napján látta meg a napvilágot a béri szafaripark új lakója, amelyik egy magyar fajta szarvasmarha és egy amerikai bölény nászából született. Béren, az Andezit panzió körül gyakorta látni mangalicákat is, a meglehetősen nagy szabadságnak örvendő itteni házisertések, és az őket látogató vaddisznóknak köszönhetően. A szafaripark új lakójának ugyancsak a tavaszi szél kedvezett. A Luca-napi születésből legalábbis erre lehet következtetni... A félig bölény jószágot amerikai őseire külleme mellett a Buffalo név is emlékeztetheti. A panzió vezetői névadáskor fölvetették, viselje a Billy keresztnevet - utalva a bujaság amerikai példaképére. Ettől azonban el kellett álljanak. Két okból is, amibe még a tekintélyes államférfinak kötelezően kijáró tiszteletet nem is számoltuk: ebből az egyik az, hogy az új jövevény leányzó, másik ok pedig az, szerették volna, ha magyar fajtára utaló rokonságát nevében is fölvállalja. Mivel Luca napján született, így lett Buffalo Luca, aki immár sokadik csodája Bér állatseregletének, s tanúja a béri lankák szerelemre csábításának. (tarnó) Leesett a (jog)állam Az utóbbi években már nagyon megtanulhattuk a jogállam definícióit. Azonban, ahogy az évek telnek egyre gazdagodik a jelentése. A karácsony utáni első munkanapon tapasztalatom például arra tanított, hogy a jogállamban a jogok formálásának kiapadhatatlan forrása van. Az emberi találékonyság pedig megcáfolhatatlan jogalapot teremt, a jámbor polgárok értetlen csodálkozása ellenére is. A piac kapujánál megálltam és előkészítettem a megszokott' 15' forintot parkolási díjra. Nem-nem, már egy húszas - hangzott a jóindulatú figyelmeztetés. Adom a húszast, kapom a jegyet. Ránézek a jegyre - 15 Ft. változatlanul. Ekkor kedvesen rendreutasító kinyilatkoztatás következik. Kérem, ne a jegyet nézze! És a nyakában lógó táskájára mutat, amire egy nagy 20-as számjegy volt felragasztva. A csodálkozástól megnémulva begurultam a félig üres parkolóba. De azóta is lelkiisme- ret-furdalásom van, hogy nem kértem elnézést, amiért ilyen Marsról pottyant zöld- TúTűkénC~a~5izőnylatot néztem a kifizetett összeg igazolásának, a kapus nyakában lógó táska helyett. Már fel is készültem, ha ezután valamelyik boltban 1 500 forintos blokk ellenében 2 000 forintot kérnének, nem fog leesni a jog(állam), hanem inkább jól megnézem, hogy milyen számok lógnak a pénztáros nyakában.. . Ősz-Farkas Ernő Salgótarján Jánosi Ingrid: Üzemi tanács ugyan van, de semmi szavuk sincs Cáfolja az állításokat az ügyvezető (Folytatás az 1. oldalról) bérezés, hogy ha valaki nem kap prémiumot, jóformán a minimálbért viszi haza. Az előző főnök, Hildebrand idejében, aki teljesítette az 50 százalékot, megkapta a prémiumot, és ő bevonta a döntésbe a technikusokat is. Az új vezető felemelte az alsó határt 70 százalékra, és egy személyben dönt arról, ki kap prémiumot. Elég hozzá a legkisebb ellentmondás, már meg is vonta. A kamionok jóval kevesebb árut visznek ki a váltás óta, mint korábban. Most már visszasírják az emberek a régi főnököt, de nyíltan senki nem meri ezt hangoztatni. Bár októberben volt jele az elégedetlenségnek, fizetéskor munkabeszüntetéssel tiltakoztak. De ennek sem volt túl sok eredménye, csak az, hogy két szalagvezetőt elküldött, mert szerinte ők biztatták fel az embereket. A dolgozók érdekeit senki sem védi. Üzemi tanács ugyan van, de minek, hiszen semmi szavuk sincs. Első gondolatom nekem is az volt, hogy munkaügyi bírósághoz fordulok, de aztán letettem róla: itt én úgysem nyerhetek. Azért mondtam el mindezt, hogy tudják meg mások is az igazságot. Kijöttek egymással-Minden váltás szemléletváltással is jár - mondja Schilke Markus, a Hammer Hungária ügyvezetője. - Mindig vannak olyan emberek, akik ezt nem tudják elfogadni. Három évig dolgoztam együtt Hildebrand úrral, és nem azért mentem el ’97 márciusában, mert nem tudtunk „kijönni” egymással, hanem azért, mert egy jobb ajánlatot kaptam. Privát emberként sem tudnék róla rosszat mondani. Az ominózus mondat - nagy hiba volt, ezt még meg fogják bánni - valóban elhangzott, csakhogy nem az említett összefüggésben: szárnyra keltek olyan hírek, hogy Hildebrand úr céget akar alapítani Bá- tonyterenyén, és a Jánosi Ingrid segít a nyelvi nehézségek áthidalásában - miközben a Ham- memál dolgozik. Nos, erre mondtam én a már jelzett mondatot. Érkeztek a panaszok- Az elbocsátásról annyit, hogy Jánosi Ingrid vasalóként került ide, később ugyan kiemelték tolmácsnak, termelésvezetőnek, de szerződésmódosítás nem történt. Az előkészítőre került, de a varrodából folyamatosan érkeztek a panaszok. Számítottam kezdeti nehézségekre, de a panaszok nem szűntek meg. Ingrid elment beteg- szabadságra, közben egyszer felkeresett, és volt egy beszélgetésünk: ezen Ingrid azt mondta, idegileg teljesen kimerült. Azt ajánlottam, pihenjen még, aztán majd találunk valamilyen megoldást. Elég hosszú ideig volt betegállományban, közben az előkészítőben helyettesíteni kellett, szakképzett emberek vették át a helyét. Nem ő vette le- Miután visszajött dolgozni, az utánszabásra tettük, amelyet nem is csinált rosszul. A probléma viszont ott jelentkezett, hogy ő az ötszörösét kereste ezen a területen, mint a többiek, és ez állandó feszültséget okozott. Az üzemi tanács is felvetette, és nem tudtam rá ésszerű magyarázatot adni, hiszen a bérét még az előző vezető emelte fel. Felajánlottam, hogy fokozatosan lejjebb vesszük a bérét addig, amíg eléri a munkakörének megfelelő bérhatárt, ezt azonban ő nem fogadta el: azt mondta, szeretné továbbra is megtartani eddigi életstílusát és életszínvonalát. Nem maradt más lehetőség, mint a felmondás.- Jánosi Ferenc prémiumát nem én vettem le, hanem közvetlen főnöke, Kövendi József. Az előző vezető idejében Jánosi úr volt kiemelve, mint a műszerészek főnöke, ennek megfelelően a fizetése is több volt. Én Kövendi urat neveztem ki helyette, aki úgy találta, hogy az elvégzett munkához képest magas a bére. Az sem fedi a valóságot, hogy soha nem volt időm vele beszélgetni, több ízben is leültünk, de soha nem sikerült az álláspontokat közelíteni. Arról pedig, hogy előttem nem volt szabad a régi főnököt emlegetni, csak annyit, hogy az ő ideje elmúlt, ne érveljen vele senki. Azt pedig egyenesen nevetségesnek tartom, hogy visszaesett volna a termelés: meg lehet nézni a jelentéseket, amikor átvettem a gyárat, 33 százalékon állt a termelés, ma ez a mutató november végéig 78 százalékot mutatott. Nyomós okok-A korábbi időszakban valóban hat német dolgozó volt itt, legtöbbjét a cég bocsátotta el, de olyan is volt, aki magától ment el. Az új szemlélet ugyanis sokaknak nem tetszett: csak azért, mert német, senki sem élvezhet külön előnyöket. Az sem fedi a valóságot, hogy én emeltem volna fel a százalékhatárt, amelytől már kapható a prémium: az előző vezető állapította meg a 70 százalék minimumot. Ha pedig valakitől megvonjuk azt, annak nyomós oka van, nem igaz, hogy indoklás nélkül elvesszük.-A Jánosi házaspár arra is utalt, hogy októberben sztrájk volt, melynek következtében két szalagvezetőt elbocsátottam. Valóban volt egyfajta elégedetlenkedés, de ez sem érintette az egész termelést, csupán a három szalagot. Ennek pedig az volt az oka, hogy júniusban másfajta premizálási rendszert vezettünk be, amelynek alapján októberben fizettük először a béreket, addig folyamatosan korrigáltunk. A fizetés után az üzemi tanács jelezte - ez is bizonyítja, hogy igenis működik -, hogy sztrájkkal fenyegetőznek egyesek. Arra kértem őket, szedjenek össze legalább öt példát arra, hogy milyen problémák vannak, és beszéljük meg. Ha viszont nem kezdenek el dolgozni, mindenkit - tehát nem csak a szalagon dolgozókat - hazaküldök. Az üzemi tanácsot megbíztam, készítsen listát, ki akar itt dolgozni. Érdekes módon mindenki feliratkozott, később aztán kiderült: a két szalagvezető nem volt megelégedve a fizetésével. Rendkívüli felmondással elbocsátottam őket, de felajánlottam, hogy egyhavi bérüket kifizetjük. Ok ezt nem fogadták el, bíróságra adták, december 11-én meg is volt a tárgyalás. Az a határozat született, hogy egyhavi bérüket ki kell fizetni, és nem rendkívüli felmondással, hanem közös megegyezéssel távoznak. Érdekes a visszhang: a két dolgozó azt mondja, ő nyert a bíróságon, mi viszont azt mondjuk, a cég nyert. Az igazsághoz még hozzátartozik, hogy 26 dolgozó önként távozott tőlünk, de csak hat ember van, akinek a távozását sajnálom. Nem hiányzott ez még év végén, de szerencsére a termelés még csak egy százalékkal sem esett vissza. Azóta megértették a dolgozók is, hogy az új premizálási rendszer sokkal jobb, mint a régi: a 100 százalékos teljesítmény korábban 13 ezer forint prémiumot jelentett, most ugyanerre a százalékra 18 ezer forint fizethető. Mindent megtesznek- Őszintén sajnálom, hogy még mindig akadnak olyan emberek, akiknek az a célja, hogy zavart okozzanak, rossz hírét keltsék a cégnek. Kétlem, hogy állításait bizonyítani is tudná, márpedig bizonyítékok nélkül mindez akár rosszindulatú rágalmazásnak is minősíthető. Mi mindent megteszünk azért, hogy jó körülmények között dolgozhassanak munkásaink, és ami még fontosabb: tisztességen meg is fizethessük őket. Ez az év volt a bizonyíték arra, hogy ez a gárda képes arra, hogy jól dolgozzon, többet termeljen. Márpedig ha többet termel, akkor van mit szétosztani is. Hegedűs Erzsébet
