Nógrád Megyei Hírlap, 1998. december (9. évfolyam, 281-304. szám)

1998-12-11 / 290. szám

14. oldal SporTTüköR 1998. december 11., péntek Valósággá válhat(na) a nagy álom Kis Károly, a Salgótarjáni BTC vezető' edzője értékelte csapata várakozáson felüli őszi bajnoki szereplését Kellemes helyzetben van Kis Károly, az SBTC vezető edzője, hiszen az általa irányított NB I-es labdarúgócsapat­ról és annak játékosairól úgyszólván csak csupa szépet és jót mondhat. Okkal és joggal, hiszen az együttes minden vá­rakozást felülmúlóan szerepelt az őszi bajnokságban, a ne­gyedik legtöbb pontot szerezte a húsztagú mezőnyben, tehát alig maradt le a dobogóról. Miként az közismert, jövő nyá­ron az első osztály első három helyezettje automatikusan feljut majd a Professzionális Nemzeti Bajnokságba, a pont- vadászat félidejében tehát még a fekete-fehér klubszíneket viselő gárda is méltán dédelget ilyen álmokat.- Károly, indítsuk értékelésün­ket a „kályhától”: mi volt a ve­letek szembeni célkitűzés a baj­noki rajt előtt?- A vezetőink kezdetben a biztos, nyugodt bentmaradást tűzték ki a csapat számára - fe­lelte Kis Károly, a Stécé fiatal, sokra hivatott vezető edzője. - Az első öt fordulóban zsinór­ban aratott öt győzelem után az­tán megjött az „étvágy”, s úgy módosult az elképzelés, hogy végezzünk a középmezőnyben. Fejlődött a csapat- Ehhez képest is jócskán túl­teljesítettétek a tervet.- Kétségtelenül, hiszen a ne­gyedik helyen zártuk az őszi idényt. A tizenkilenc mérkőzé­sen tízszer győztünk, négyszer játszottunk döntetlenre és ötször szenvedtünk vereséget. Har­mincnégy pontot szereztünk, harminckét gólt lőttünk és hu­szonkettőt kaptunk. A korábbi­akhoz képest most az itthoni mérlegünk volt nagyon kedvező, hiszen a tíz találkozóból hétszer hagytuk el győztesen a pályát, kétszer voltunk kénytelenek iksszel beérni, s csak egyszer bi­zonyult jobbnak nálunk az ellen­fél. A szerzett huszonhárom ponthoz tizenkilenc adott és hat kapott gól párosult. Ugyanakkor az idegenbeli eredményességünk miatt sem kell szégyenkeznünk, hiszen a kilenc „összecsapásból” hármon nyertünk, kétszer döntet­lent értünk el, négyszer pedig le­győztek bennünket. Vendégként elhoztunk tizenegy pontot, lőt­tünk tizenhárom és kaptunk ti­zenhat gólt. Amire külön is büszke vagyok: egyszer sem for­dult elő, hogy gond lett volna a csapat küzdeni akarásával, a fiúk hozzáállása akkor is példás volt, amikor kikaptunk.- Szereplésetek alapján mi­lyen szakaszokra bontanád az őszi idényt?- Az ősz számunkra „kere­tesre” sikeredett. A pozitívumot az öt első fordulóban aratott öt győzelem szolgáltatta, amikor is sorrendben Tiszakécskét, Pé­cset, Komáromot, Békéscsabát és Hajdúszoboszlót „gyűrtük le”. Ugyanakkor a negatívumot a 12„ 13„ 14. fordulóban a Komlótol, Tatabányától és Nagykanizsától elszenvedett há­Kis Károly, a sikerkovács rom vereség jelentette. A hajrá­ban aztán megint javítottunk a mérlegen, hiszen a 18. forduló­ban Szolnokot a saját pályánkon fektettük két vállra, majd az idényzáró mérkőzésen idegen­ben is felülkerekedtünk a Tisza- vasvárin.-A mérkőzéseitek közül me­lyek szerezték a legtöbb örömet neked és melyeken mérgelődtél legtöbbet?- A Szolnok ellen aratott 5-2-es győzelemre azért em­lékszem szívesen, mert kivá­lóan játszott a csapatunk, s szenzációs meccsel búcsúztunk szenzációs közönségünktől. A Békéscsabán aratott 4-3-as si­ker pedig azért emlékezetes, mert 0-2-ről sikerült fordíta­nunk. Legtöbbet a Tatabánya elleni mérkőzésen bosszankod­tam, s nemcsak a 2-1-es vere­ség miatt, hanem azért is, mert az ott történtek következmé­nyeként egy mérkőzést zárt ka­puk mögött kellett lejátsza­nunk. Nos, a találkozó bebizo­nyította, a tizenkettedik játé­kossal felérő csodálatos közön­ségünk nélkül nekünk nem megy a játék, mivel szurkoló­ink a szokásos módon nem buzdíthattak bennünket, csupán egy pontra futotta erőnkből a Soproni Dreher ellen. A Ka- pósvárott elszenvedett 3-0-ás vereség is nagyon fájó. A Ti- szaújváros elleni hazai meccsen is sokat mérgelődtem, mert a vendégek alig lépték át a fele- .zővonalat, gólt mégsem tud­tunk lőni, így 0-0 lett a vége.- Hogyan látod: fejlődött ősszel a csapat, s ha igen, mi­ben? Milyen pozitívumoknak köszönhető a fekete-fehér gárda bajnoki sikere?- Mindennek az alapja, hogy a játékosok edzésmunkája ősz­szel is példamutató volt. Az együttes megtartotta az eddigi erényeit, tehát továbbra is egy­séges, fegyelmezett, szervezett, jó az erőnléte, mindemellett mozgékonyabbá is vált. Több játékos a korábbinál jobb játék­kal rukkolt elő, gondolok itt el­sősorban Gubánra és Né- methre. Taktikailag ugyancsak előreléptünk. Bár az alapjáték változatlan, azaz biztonságos védekezésből indítjuk gyors támadásainkat, mindezt az ed­diginél bátrabban tesszük. Ötle­tesebb lett a támadójátékunk, ennek eredményeképpen ta­valyhoz képest sok gólt szerez­tek a fiúk. A fentieket igazolja, hogy a harmadik legkevesebb gólt kaptuk, s a negyedik leg­több gólt lőttük a bajnokság­ban. Nagy öröm számunkra, hogy a Győri - Szabó II. ékpá­ros töretlenül fejlődik, ketten együtt húsz gólt lőttek, s Ivitz- zel kiegészülve olyan három támadóval rendelkezünk, akik bármelyik NB I-es csapatban megállnák a helyüket.- Apropó, gólok! Kik osztoz­kodtak a harminckét találaton?- Győri lett a házi gólkirá­lyunk, tizenkétszer talált az el­lenfelek kapujába. Szabó II. nyolcszor, Németh háromszor, Kádár, Gubán, Ivitz és Tamásy kétszer-kétszer, Sági egyszer volt eredményes. Játékosról játékosra-Kérlek, értékeld a játéko­sok őszi teljesítményét?-Szabó I. Csaba mind a ti­zenkilenc meccset végigvédte, megbízhatóan látta el feladatát, bravúrokra is képes volt. Kre- sák György Szabó I. jó teljesít­ménye miatt nem tudott szóhoz jutni a kapuban, de edzésmun­kája alapján bármikor nyugodt szívvel bevethető lenne. Kecs­kés Attila az ismert gerincsérü­lése következtében csak nyolc meccsen lépett pályára, de eze­ken a mérkőzéseken a tőle megszokott magas színvonalú játékát „hozta”. Számunkra az volna a legnagyobb erősítés té­len, ha Attila meggyógyulna. Sági László tizennyolc meccset játszott végig, ezúttal is vezér- egyéniségnek bizonyult. Rajta nem fog az idő múlása, sőt, év­ről évre jobb futballista lesz. Kádár Tamás úgyszintén tizen­nyolc találkozón szerepelt, rö­viden úgy lehetne értékelni az őszi teljesítményét, hogy az ő leigazolása főnyeremény szá­munkra. Palaticzky Szabolcs ti­zennégy mérkőzésen volt a csapat tagja, minden dicséretet megérdemel, hogy egy számára szokatlan poszton, jobb oldali védőként jó teljesítményt nyúj­tott. Gyetvai László sokáig sérü­léssel bajlódott, így csupán hat­szor ölthette magára a Stécé mezét, de az Érd és a Szolnok ellen is bizonyította, hogy ha egészséges, lehet rá számítani. Forgács Péter tizennyolc talál­kozón szerepelt, Kádárhoz ha­sonlóan az ő leigazolásával is erősödtünk. Mutatott játéka alapján megállapítható, hogy még hosszú évekig sok örömet szerezhet a szurkolóinknak. Csatlós Csaba tizenhárom meccsen játszott, nem tudott stabil kezdő lenni, de amikor „beszállt”, jól oldotta meg a te­endőjét. Gubán Csaba mind a tizenkilenc mérkőzésen kez­dett, amióta Salgótarjánban ját­szik, most tudhatja a legjobb fél évet maga mögött, döntő érde­mei vannak a csapat negyedik helyezésében. Németh Tibor ti­zenhét meccsen volt a Stécé-ti- zenegy tagja, ő is jó idényt tud­hat maga mögött, az együttes igazi karmesterének bizonyult. Szoboszlai Imrének tizenötször szavaztam bizalmat, az együt­tes hasznos tagja volt, a hajrá­ban a sérülései gátolták a még jobb produkció elérésében. Sándor Tamás tizenöt meccsen kapott lehetőséget, s bár voltak felvillanásai, amivel igazolta, hogy jó képességű labdarúgó, de összességében többet vártam tőle. Sajnos, súlyos sérülést szenvedett, s úgy néz ki, hogy tavasszal nem számíthatok rá. Ivitz Zoltán tizennyolc mérkő­zésen húzott focicsukát, leiga­zolásával javult a támadójáté­kunk. Ha folyamatosan fejlő­dik, évekig meghatározó játé­kosa lehet az SBTC-nek. Ta­másy Zoltán tizenkétszer lépett pályára, s annak ellenére, hogy kezdőként ritkán jutott szóhoz, nagyon értékes tagja az együt­tesnek, mivel csereként is színt vitt a játékba, s ez több mécs­esén is pontokat hozott a „konyhánkra”. Győri Zoltán ti­zenhat találkozón futballozott, mint mondtam, ő lett a házi gólkirály, nagyon sokat fejlő­dött, szép jövő előtt áll. Szabó II. Csaba tizenhétszer lépett „küzdőtérre”, szintén fejlődött, gólerősebbé vált a játéka. Ré­pás Krisztiánra súlyos sérülése miatt nem tudtam számítani. A családjával Monorra költözött Kajli Zoltán egyszer öltötte magára a Stécé szerelését, mél­tóképpen búcsúzott a hazai szurkolóktól.-A sikeres bajnoki „fellé­pés" mellett beszélnünk kell a kupaszereplésetekről is. Mit tudsz erről mondani?- A Magyar Kupában nem si­került megismételnünk az előző kiírásbeli sikerünket, amikor is a legjobb négybe jutottunk, inkább a bajnokságra koncentráltunk. Csapatunk veretlenül jutott a leg­jobb harminckettőbe. Ahhoz, hogy tovább lépjünk, itthon le kellett volna győznünk a profili­gás Vácot, s bár voltak gólhely­zeteink, azokat nem tudtuk ki­használni, gól nélküli döntetlenre végeztünk. Részt vettünk Nyír­egyházán az első professzionális terembajnokságon, ahol kikap­tunk az MTK-tól és a Nyíregy­házától, ugyanakkor legyőztük a BVSC-t, s csoportunkban a har­madik helyen végeztünk, amely- lyel elégedett vagyok.-Hogyan tovább? Gondol­tok-e télen erősítésre? Mikor kezditek a tavaszi felkészülést?- A felkészülést január 4-én kezdjük, addig pihennek a játé­kosok. Számomra a legnagyobb karácsonyi ajándék az lenne, ha senki nem távozna a csapattól. Mivel Sándorra és Répásra ta­vasszal biztosan nem számítha­tok, s Kecskés sorsa is bizony­talan, szükség volna két-három játékosra. Kiszemeltjeink van­nak. Három-négy ifjúsági játé­kos is velünk kezdi el majd a tavaszi felkészülést. Ha sikerűi erősíteni...- Mivel olyan helyzet állt elő, amire senki nem számított, történetesen, hogy csapatotok a bajnokság félidejében csupán három ponttal marad el a felju­tást jelentő dobogós helyezés­től, fel kell tennem a kérdést: gondoltatok-e már rá, milyen lehet az élet a profiligában?- Helyzetünkben természetes, hogy a PNB-be való feljutás le­hetősége játékosnak és edzőnek egyaránt megfordult már a fejé­ben, de a realitás talaján kell ma­radnunk. Amennyiben viszont két-három meghatározó játékos­sal sikerülne erősítenünk, akkor akár valósággá is válhatna a nagy álom. Persze, én csak a szakmai részről beszéltem ... Befejezésül szeretnék köszönetét mondani a vezetőknek, a támo­gatóknak, a szponzoroknak, nem utolsósorban pedig a szurkolók­nak, tehát mindazoknak, akik le­hetővé tették számunkra a sike­res szereplést, segítettek ben­nünket, hűségesen kitartottak mellettük. Tavasszal is. szeret­nénk mindannyiuknak sok örö­met szerezni. Kolaj László Komárom ellen itthon 2-1 -re nyert a Stécé. Képünkön: Szabó II. (fehérben) küzd a labdáért Női kézilabda-válogatottunk esélyeiről nyilatkozott Mocsai Lajos szövetségi kapitány Az első hatban kell lenni a csapatnak! A magyar női kézilabda-válogatott egyértelmű célja az olimpiai részvétel kiharcolása, és az ehhez vezető út egyik állomása a ma kezdődő hollandiai Európa-bajnokság. A kontinensviadalon min­denképpen a vb-részvételt jelentő helyen kell végeznünk és ez a mostani erőviszonyok alapján el is várható a csapattól. A jövő évi vb-re az Európa- bajnokság első öt helyezettje egyenes ágon kvalifikálja ma­gát. Ez alól kivétel, ha mind Norvégia, mind pedig Dánia - a vb társrendezői — is tagja az elitnek. Ebben az esetben az első hat helyezett jut ki a vb-re. Az egyenes ágról lemaradók a vb-selejtezőkön javíthatnak. A kontinensbajnok a cím és a vb- részvétel mellé még az olimpiai kvalifikációt is megszerzi. Mocsai Lajos szövetségi ka­pitány telefonon nyilatkozott az együttes edzőtáborából. a norvégiai Lillehammerből.- Úgy gondolom, a felkészü­lésünk jól sikerült - kezdte a kapitány. - A játékosok elvé­gezték a megkívánt munkát. Az elmúlt hónapokban sok jó játé­kerőt képviselő csapattal mér­ték össze erejüket és válogatot­tunk bebizonyította: mind fizi­kálisán, mind taktikailag meg­állja a helyét - folytatta Mo­csai, majd így folytatta: — Sajnos, Nagy Anikó sérü­lése miatt nem tud hatékonyan lőni, így egyelőre csak a véde­kezésben számíthatok rá. Mivel az Eb-mérkőzésekre tizenhat játékost lehet nevezni, a fenn­tartott helyre bármikor behívha­tok a Magyarországon beug­rásra kész tartalékok közül. Nagyra továbbra is számítok, csak ha minden kötél szakad, akkor kérek be helyére mást. A balszélső poszt a legbizonyta­lanabb. Egy-két mérkőzést mindenképpen szeretnék meg­várni, hogy melyik posztra is hívjak be játékost. A csoportellenfelekről ekkép­pen vélekedett Mocsai Lajos:- Nagyon kiegyensúlyozot­tak az erőviszonyok. Ausztria, Németország és Románia fel­készült, erős gárda. A hollan­doknak azon túl, hogy hazai környezetben lépnek pályára, még az is a malmukra hajtja a vizet, hogy legutóbbi bajnoksá­gukban önálló csapatként vet­tek részt, azaz összeszokott az együttes. Az ukránok sem gyengék, akár meglepetést is okozhatnak. Sinka László, a Magyar Kézi­labda Szövetség főtitkára el­mondta: a válogatott az Eu- rópa-bajnoki aranyérem meg­szerzése esetén tízmillió forin­tot kap összesen. Az ezüst nyolc-, a bronzérem pedig hét­milliót jelent. A negyedik he­lyezés hat-, míg az ötödik-ha­todik helyezés ötmillió forint prémiumot ér. A magyar szö­vetség csak a vb-re jogosító eredményt díjazza. A pénzt in­kább a játékosoknak szeretnék adni, semmint az esetleges vb- selejtezőre költeni. Amatőr egyéni és csapat-tenisžbajnokság Fehér sport, „piros fiivön” Amatőrök számára rendez egyéni és csapat-teniszbaj­nokságot a salgótarjáni sportcentrum teniszsátrá­ban a létesítmény és sport kht. A csapatbajnokság jövő héten, az egyéni 1999-ben kezdődik. Régi igényt elégít ki az LS Kht, amikor beindítja a városi amatőr tenisz-csapatbajnok­ságot. A két-négy fős együtte­sek azonnal „ráharaptak” a lehetőségre, hiszen két cso­portban tizenegyen küzdenek meg a bajnoki címért. A baj­nokikon két egyéni és egy pá­ros meccset vívnak a csapa­tok, a Magyar Teniszszövet­ség amatőrszabályai szerint (kilenc nyert gémig). Az A- csoportban a Fiva, a Godeha­zse, a Pacalos, a Munkaügy és a Losonc II., a B-csoportban a TSZCS, a Hair, a Losonc I„ a Jávori Sport, az Afész és az FKN méri össze tudását. Az egyéni bajnokságra csekély díj ellenében még le­het nevezni egészen decem­ber 18-ig, a sportcsarnokban Szilágyi Dezsőnénél. Itt kor­csoportonként (35 év alatt, 35 év felett, 45 év felett) mérik össze tenisztudásukat a részt­vevők, szintén kilenc nyert gémig (8:8-nál rövidítés). A bajnokság 1999. január 9-10- én, 16-17-én és 23-24-én lesz, valamennyi alkalommal szombat-vasárnap. Minden érdeklődő tenisz­barátot vár a létesítmény és sport kht. (a)

Next

/
Thumbnails
Contents