Nógrád Megyei Hírlap, 1998. december (9. évfolyam, 281-304. szám)
1998-12-08 / 287. szám
Megyei Körkép PÁSZTÓ 1998. december 8., kedd Emlékek a térről - Áldozatok és elkövetők - 1956. december 8-a: tények, feltevések, gyászünnepségek Amikor géppisztollyal írták a történelmet Salgótaxjánban Ezen a téren, - ameddig csak ellátunk a sűrűsödő téli fényben -, gépfegyverek és puskák írták Salgótarján legújabb kori történetét 1956. december nyolcadikén. Ha mérlegeljük, hogy csak minden ezredik betározott golyó öl, iszonyú, elgondolni, hogy hány darab lövedéket lőttek ki itt az emberekre, asszonyokra, gyerekekre, mert ezen a téren, - ameddig csak elláttunk az égből csorgó fájdalomban -, a fák alatt, a falak tövében, a bokrok között, az úttesten, a járdán, több mint száz ember feküdt holtan vagy súlyosan sebesülve -, a szabadság, lelkesültség és a lőfegyverek ütközetének néhány perce után. Gondoljuk meg: válogatás nélkül kaszált az esztelen gépfegyverdüh, miközben itt, ezen a téren a felvonuló, tüntető állampolgárok kezében legföljebb zászlók, kendők, kalapok, meleg sálak, sapkák lehettek . . . Itt, ez a történelmi mértékkel mérve is páratlan gyaláza- tosságú ütközet gyorsan eldőlt, egy-két gyors tárcserén túl már nem kellett a forró puskacsöveknek a riadt félelemben követelt lőszerutánpótlás . . . Nem kellett már! Az ütközetben a becsület, szabadság három-négy ezer szószólója csatát és hazát vesztett megint, a lakható kedves hazát, amelyet akkor 1956 októberében és novemberében néhány héten át végre birtokba venni remélt.. . Az élet, a megmaradóknak a remény egyaránt odalett. így történt. így! És ha én, három évtized múltával megszólalni mernék, ideálltam, mit tehetnék mást, mint elboruló szemmel, süket fájdalomban szólítom a temetőt, hívom a holtakat, az ismeretleneket, az ismerősöket, mindazokat, akik áldozatul estek itt a történelemben, már annyiszor kudarcra ítélt hatalommentő kísérletnek, amelyek során.az embert egyéniségétől, szabadságától újra meg újra meg akarják fosztani, s mert ez az értelmetlen kísérletláncolat mindmáig nem ért véget, emlékezni és emlékeztetni muszáj! December nyolcadika van megint, Búzád, Előd, Mátyás, Immakuláta és Mária napja, december 8., 1989-ben. Immakuláta szeplőtelent jelent. Mind szeplőtlenek, igazak, tiszták voltatok! Én harminc- három év alatt akarok most elbontani előletek, közületek, akik itt álltok, ezen a téren engesztelési kérő magyarok és eltemetésre váró sortűzáldoza- tok. Mert ahogy Nagy Imrét és mártírtársait eltemettük június 16-án, együtt egy lélekkel az egész ország, úgy tőletek csak most veszünk igazán végső búcsút, mert eddig 33 év komor fala állt köztünk és most nincs már meg ez a fal, nincsen meg és így már láthatunk benneteket, akár - és ti láthattok bennünket 33 év után . . . Ezt a harminchárom évet, - a balladás-magas Déva várához hasonlóan, ahol szeretteik vérével vakolták össze a falakat nagyhitű kőművesek, - ugyanúgy ezt a 33 esztendőt a ti véretek, csontotok, szívetek hamvával állították meg és lám, most az engesztelő-tisz- tázó hívó szóra, halottaink is eljöttek mellénk ideállni. Szólnátok is, kérdeznétek is, hogy mi kik vagyunk most itten, ahogy mi is kérdezzük megrendültén, kik is vagytok ti ismeretlenek 131 -en??? Nincs válasz. Nem lehet válasz. Magunkban kell megszületnie a sóhaj-válasznak, és látomásainkban kell megszületnie, szívünkben kell megszületni a végső válasznak, mert megszülethet.. . Most itt csak a lélek gyertyaláng moccanásnyi fényéből akarom én is látni, láttatni: őseink ők legjobb reményeinkben. ő diák volt. ő meg bányász volt, ő ez a lajtorjamagas munkás üveggyári volt, ő meg gyereket váró anya, ő meg ez a fiatal szép leány kék fejkendőben varrólány, s mind ez meg ez, meg ő, egy-egy ember, testvérünk, nagyapánk, anyánk, barátunk egy nemzedéknyi távolságból. Egy ember! Bakancsa itt csattog 1956 december nyolcadikának utcakövén, jön, vonul, valahonnan a külváros felől, lefelé, felfelé, befelé - a halál utcájába ... De itt ebben a percben még beszél, még nevet, kezet ráz barátokkal, nem tudja, ha eljön a dél, akkor sörtűz kaszája indul népet aratni, nem tudja, hogy puha párnát, - szürke aszfaltjárdát terít alá mindjárt a halál, és be kell állni a jövőből örökre hiányzók közé és 33 évig csak remélni majd, hogy lesznek virrasztók, akik évtizedek után is látják, ahogy ők ott fekszenek kiterítve a járdán, az égen, a tanú-szemek riadt tükrében látják, és hiszik, hogy lesz idő, amikor az egykori szép, kedves, drága, - meglehet, immár nagymama arccal eljön egy szál gyertyával, eljön egy szál virággal ide, és tétován könnyezve kérdi ugyanazon szürke járdán, jaj, hová tűntél, jaj, hová lettél életem virága? Veled kérdezzük most mi is, - nagymama arcú hölgy, egykori szép menyasszony, jaj, hová tűntél, jaj hová tüntetek és jaj, miért, miért? Mi itt most, akik állunk a nagymama arcú asszony mellett, akik eljöttünk vele együtt ide ezen a napon, gyarló századvégi emberek vagyunk, Salgótarján és a városkörnyék állampolgárai. .. Eljöttünk és az eddig jeltelen gyászos térre emlékeztető szavakat írtunk. Rólatok. Miattatok, és magunk miatt, hogy az engesztelés, az őszinte gyász végre összekösse, egymás mellé állítsa a százfelé szaladó, ezerfelé húzó emberi szándékokat, érzelmeket. Közülünk, akik most itt állunk sokan 1956 őszén még nem is éltek vagy gyermekek voltak és itt állunk olyanok, akik átéltük magunk is a hosz- szú féleleméveket és most emezekkel együtt tanuljuk újra a XX. század történetét és tanuljuk a ti neveiteket, emberi arcotokat, hogy az értelmetlen, szörnyű áldozatért a felelősséget, az erkölcsi terhet vállunkra is vegyük együtt, azokéról, akik máig se tudják, mit cselekedtek itt december nyolcadi- kán, mit cselekedtek a budapesti Kossuth téren október 25- én, és Mosonmagyaróváron október 26-án. Magunkra vesszük, vállunkra vesszük az igazság kimondásának iszonyú terhét, mert az igazság kimondása, átélése mindennél fontosabb, mert csak belőle gyökerezhet a társadalom békéje, a jövő vállalása. A jövő, igen, a jövő! Amikor Nagy Imrét eltemettük júniusban, azt mondtuk: immár megérkezett a jövő! Elindulhatunk a Balkán peremétől Európa felé. Hát, elindultunk? A választ mindenkinek önmagában kell megkeresnie, megtalálnia. A változásnak csak feltétele, hogy a szögesdrót akadályokat lerombolták a nyugati határ mentén és lényegében már ledőlt az öröknek hirdetett berlini fal, és néhány száz kilométerrel arrébb Varsóban már ellenzéki miniszter- elnök irányítja a kormányt, Prágában, Szófiában, Berlinben százezres tüntető tömegek ütemes kiáltásaitól rengenek, omladoznak a pártbürokráciák falai, s reng, mozog, formálódik egész Kelet-Európa ... Szabadság, valódi demokrácia formálódik itt végre 33 év után? Nem. Még nem! Csak most tanuljuk az első lépéseket. Csak most tanuljuk a hazugság, a csalás, félrevezetés nélküli életet. És nagyon keserves a tanulás. Mert nem mindenkiben őszinte a szándék a változásra. Ahogyan ti, akkor 1956 októberének legvégén hasonlóan tapasztalhattátok az esély megvolna a nemzeti egységre, de az érdekek igen sokfélék. Ti is, hogy bíztatok a változás nagyszerűségében, hogy hittetek a sokaság erejében, a kimondott szavak hitelében... Mígnem a despotikus dölyfös hatalomhoz mindennél jobban ragaszkodók egy csoportja, egy maroknyi csoportja a ti felhatalmazásotok nélkül, a nép akarata ellenére idegen tankokat hívott a háta mögé támasztéknak, hogy mindenre elszánt, így merjen lőni fegyvertelen emberekre és asszo-* nyokra és gyermekre és harminchárom éven át hirdesse, bizonygassa: a ti nevetekben, a ti érdeketekben, a ti jövőtökért, a mi holnapunként történt itt minden. .. Ez év október 23 óta az ország neve, ahol élünk: Magyar Köztársaság. De ettől még egy csapásra nem változott meg minden. Ahogyan ti, akkor 1956 decemberében, ma mi is úgy folytatnánk, gyorsítanánk, sürgetnénk ellenforradalmunk cselekvéseit, hogy a kételkedők is lássák, most végre értünk, a sokaságért történik, majd minden változás ... De ahogyan akkor, most is ott van az útban a nyilvánvaló tanulságok megértésére képtelen hatalomvágy, a sok szólam, amely a népet emlegeti hétszer naponta, de igazán a nép sorsa nem érdekli, és eszébe sem jut egy új társadalmi szerződés, igazságos közteherviselés mérlegelése. Itt van az útban, - ahogy 1956 telén is előkerült, a rejtőzködő - előbúvó, tolakvó butaság, a szakadékba ugrásra is ösztönző türelmetlenség, az önös érdek hajszolása, pedig nektek is, magunknak is tartozunk immár a bizonyosság felmutatásával, a harc nem volt értelmetlen, mert a Magyar Köztársaság állampolgárai birtokba vehetik végre saját hazájukat ... És mint sajátjukat szerethetik, óvhatják, védhetik! Drágá ismeretlen ismerős halottaink, fivéreink, nagyapáink és kishúgaink, testvéreink, a jövőből immár örökre hiányzók! Fogadjátok el tőlünk méltatlan utódoktól a megrendülés, az engesztelés, a megbékélés szerény emlékjelét, fogadjátok el, itt ezen a táblán, - Salgótarján mai állampolgárainak néhány kőbe vésett szavát! Még akkor is, ha ezt a kőtáblát az állampolgárok becsült többsége nevében a hivatalos politikai hatalmat gyakorló városi tanács készíttette . .. * (Erdős István beszéde. Elhangzott 1989. december 8-án, az első emléktábla-avató ünnepségén.) MEGHÍVÓ 1956. DECEMBER 8. WB. DECEMBER 8, A Pofosz Nógrád Megyei Szervezete, Nógrád Megye Önkormányzata és Salgótarján önkormányzata városi gyászünnepséget rendez ma az 1956-os áldozatok vásártéri emlékművénél. A 15 órakor kezdődő rendezvényen Fónay Jenő, a Pofosz elnöke, Becsó Zsolt, a megyei közgyűlés elnöke és Puszta Béla, Salgótarján polgármestere mond beszédet. Az ünnepségen emléktáblát is avatnak a megyeháza falán, amelyet a salgótarjáni egyházak képviselői is megáldanak. Prémium, 15. havi fizetés, ajándékcsomag A karácsonyi ajándékozás nagyságát, lehetőségét akárcsak régen, most is a mi van a közös pénztárcában, mit lehet abból kivenni, mire lehet számítani kérdése adja meg a választ. Régebben a termelőgazdálkodó egységekben, a várható eredmények tükrében kisebb-nagyobb összegeket kaptak a dolgozók a karácsonyi ajándékvásárláshoz, tárgy és egyéb ajándékok mellett. Mi maradt meg a régi szokásból? A Bátonyterenyei Fűtőber Épületgépészeti Kft. fennállásának legnagyobb teljesítményét, árbevételét produkálja az idén. Ennek megfelelően a kollektíva megkapja a 13. havi fizetés második részét. Az elsőt júliusban a fizetéskor vették át. A szakszervezettel közösen kialakított egymillió forint értékű szociális keret is a karácsonyi ajándékozást segíti. Az előbbieken kívül, differenciáltan, nyereségprémiumot osztanak szét személyenként 40-50 ezer forint értékben. * December 10-i fizetésüknél a 15. havi bérüket veszik fel a Kézműipari Rt. pásztói telepének dolgozói. A 14-et novemberben a 13-at pedig már fél évkor kézhez kapták. A három esetben kifizetett, illetve kifizetésre kerülő összeg 4,2 millió forint. Ebből a 35 főt számláló csökkentett munkaképességű dolgozók egymillióval részesednek, a hárommillió pedig a 170 teljes munkaképességűeknek jut. Az előbbi juttatás személyenként átlagban minden egyes alkalommal 25-26 ezer bruttó összeget jelent. * A Magyar Kábelművek Balassagyarmati Gyára üzemi szak- szervezeti bizottsága a hagyományoknak megfelelően egy kilogramm szaloncukrot ad tagjainak, beleértve a gyesen lévőket, mert az évi költséggazdálkodásukból csak erre maradt pénze a szakszervezeti bizottságnak. * A STRABAG Hungária Építő Rt. Észak-magyarországi Magasépítészeti Területi Igazgatósága (volt NÁÉV) vezetői a fizikai dolgozóknak egy ajándék- csomaggal kedveskednek, az alkalmazottak pedig az eddigi szokáshoz híven Siófokon találkoznak majd. Lesznek prémiumok, amelyek két-, illetve egyhavi bérnek felelnek meg személyenként. Az ajándékozás, pénzosztás meghaladja a hárommilliót. V. K. Az MSZP esete a Fidesszel, valamint a politikai bizalommal Szécsényben Kik rúgták fel a megegyezést? (Folytatás az 1. oldalról) jelölést. Ekkor Frischné Szeredül Emesét (MDF) és Fábián Erzsébetet terjesztette be a polgármester, de egyikük sem kapott elegendő szavazatot ahhoz, hogy alpolgármester lehessen. A harmadik forduló előtt érdemben már nem tárgyalt a Fidesz és az MSZP, a polgármester úgy látta, hogy nem biztosítható a többség az MSZP jelöltjének, nem is terjesztette be. Az újabb alpolgármester-jelölt ekkor a független Reznicsek László lett, és vele Varga Béla ismét vállalta a megmérettetést. Első körben Reznicsek László sem kapott elég voksot, Varga Béla ekkor már igen. Ezután megválasztották a bizottságokat, Reznicsek lett a városfejlesztési bizottság elnöke. Dr. Serfőzőné dr. Fábián Erzsébet, aki a legtöbb szavazattal jutott be Szécsény önkormányzatába (több voksot kapott a polgármesternél is) egyik bizottságba sem került be. Ezt az érintett szóvá is tette. A szünet utáni ismételt szavazáson alpolgármesterré választották Varga Béla mellé Reznicsek Lászlót is, aki lemondott a bizottsági elnökségről, utóbbi posztra választották meg Serfőzőnét. Máté Csaba, Szécsény polgármestere lapunknak kifejtette. nem tudja megindokolni, ki miért nem szavazott a megállapodás értelmében, de úgy látja, mindenkinek szuverén joga, hogyan dönt. Mint mondta, a Fidesz támogatta őt abban, hogy szocialista alpolgármestert jelöljön, ezt meg is tette, a szavazás azonban titkos volt. Ennélfogva nem tudni, kik rúgták fel a megegyezést, amikor szavazásra került a sor. Máté Csaba nem tud arról, hogy a Fidesz-központból, név szerint Kövér László fejtette volna ki, nem tudják támogatni a Fidesz-MSZP-vezetésű Szé- csényt. Azt elismerte, az elmúlt hónapok kormányzati nyilatkozataiból le lehet vonni bizonyos következtetéseket. Összességében úgy látja, a folyamatban mindenld követett el hibát. Nem érzi úgy, hogy pártja kijátszotta volna az MSZP-t. Szerinte Szécsény annyira kisváros, hogy itt még mindig a személyek dominálnak, nem elsősorban a párt. Valószínűleg ebből fakad - véli -, hogy nem működik a pártfegyelem. Varga Béla szerint sem a Fi- deszen múlt, hogy az MSZP jelöltje nem lett alpolgármester, vélhetően a függetlenek nem szavaztak rá - mondta, - az MSZP elmulasztotta velük az egyeztetést. Utalt arra, hogy három-három voksa van a testületben a Fidesznek, az MSZP-nek és az MKDSZ-nek, négy a függetleneknek, vagyis egyik a másik nélkül nem tud létrehozni többséget. Sajnálja, hogy Serfőzőné nem lett alpolgármester - folytatta -, mert tekintélyét, tudását senki nem vonhatja kétségbe. De úgy látja, ők tartották magukat a megállapodáshoz. Kérdésünkre azt mondta, nem a központi iránymutatáson múlt, hogy végül is nem a két párt vezeti a várost, hozzátéve: nem politikai kombinációról van szó. Dr. Serfőzőné dr. Fábián Erzsébet úgy gondolja, joggal sértődhetett volna meg, hiszen ha nem erőszakolja ki a bizottsági helyet, az MSZP semmit nem kap. A történteket azért élte meg rosszul, mert azt gondolta, az önkormányzati vezetés elismeri, hogy aki a legtöbb szavazattal jutott be a képviselő-testületbe, azt nem illik kihagyni. A választási megállapodással kapcsolatban kifejtette, az ember azért asszociál. Ha írásos elkötelezettséget nem tartanak be, akkor mit? A szécsényi helyzetet illusztrálja a független Reznicsek László kampányban ismertetett programja is. Egyebek között ez szerepel benne: „Az MSZP a polgárok által „hitelesnek” minősíthető polgármesteijelöltet nem tudott állítani. A fidesze- seknek kicsi a helyi támogatottsága, tapasztalatlanok, amely nem megfelelő a város mai gondjainak és jövőbeni szerep- vállalásának levezetésére. Jele ennek a felkészületlenségnek, hogy a helyi választási bizottsághoz csak a Fidesz által elkövetett szabálysértésekről történt bejelentés. Az MSZP pedig ezzel a párttal kötött „titkolt paktumot” annak reményében, hogy a legtöbb szavazatot kapott MSZP-s jelölt lesz az alpolgármester! Ezek igazolják, hogy egyetlen párt sem képes felvállalni az összvárosi érdekeket, mert a támogatottságuk ehhez nem elegendő.” Ma Reznicsek László Szécsény egyik alpolgármestere. A város élén végül is fideszes polgármester áll. Egyik alpolgármestere pártbeli, a másik független. A négy bizottságot egy MDF-fideszes, egy (Fidesz által támogatott) független, egy független és egy MSZP-s képviselő vezeti. 1994-ben, amikor az MSZP önálló polgármesteijelöl- tet indított Varga Tibor ellen, szintén három képviselőjük jutott be és két bizottságot vezettek. A Fidesz-MSZP választási megállapodása egyébként „a politikai bizalom erősítése céljából” jött létre. Dudellai Ildikó
