Nógrád Megyei Hírlap, 1998. december (9. évfolyam, 281-304. szám)
1998-12-04 / 284. szám
A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 1998. DECEMBER 5-6. | A ceredi Cene gál István képeit a debreceni Kortárs Galéria mutatta be Majomkenyérfák virágok helyett? Arany Lajos újságíró, a Hajdú-Bihari Napló munkatársa a debreceni Kortárs Galériában rendezett kiállítás megnyitóbe- sz.édben elmondta, hogy a ceredi Cene gál István tárlatát legszívesebben „A kozmosz humanitásá”-nak nevezné el. A cím minden bizonnyal találó lenne, hiszen legelsőként talán az merül föl: miért láttatja Cene gál István legtöbb esetben kívülről a Földet? Azaz, hová „utazik” az alkotó, amikor ez a gondolat irányítja a kezét? S, hogy a képeken többnyire árván hagyott - olykor bolygónkat is magukban rejtő- szemekből potyog a könny természetes emberi állapot-e? Kérdéseket halmozni azonban nem szükséges, Cene gál István tudatosan dolgozik. Esetében a „Véletlen árnyékok” sosem véletlenek, inkább azt vitatja - hacsak rég túl nem lépett már ezen az érzelmi-gondolati csomón kibírhatóak-e töréseink, avagy éppen a „vázlatolt”, olykor kemény vonalak között kell azoknak eltűnniük. Ezt azonban már rábízza azokra, akik munkái előtt kezdenek tanakodni. Ahogyan azt is, hogy az egyre inkább tönkretett Földünkön harmat csillog, vagy a már talán soha vissza nem térő - éppen ezért vitathatatlanul szükségesnek vélt - valamiféle elfeledett harmónia-utóérzet. A művész képei azonban nem a Földért való - imádságok. Azt ugyan nehéz lenne eldönteni, hogy Cene gál István szomorú-e, az azonban egyértelműen látszik -Pilinszky János gondolatiságával élve-, hogy ezek a festmények olyan ember gondolatvilágának tükrei, aki túl van a magányosság kikerülhetetlen életfázisán, s egy egyébiránt elkészíthe- tetlen pillanatfölvétel a várakozás nyugalmában láttatná őt. Ez a „tény” persze nem jellemezhet egy tárlatnyi művet, az embert viszont annál inkább. Nem lemondó, legyintő várakozásra kell itt gondolnunk. Hanem arra a pozitív konokságra, hogy ha valamit többször kell elmondani, akkor azt valóban meg kell tennünk. Többek között azt, hogy vigyázzunk a világunkra, no és persze magunkra. Mert lehet, hogy most egy csapásra odajutunk, ahová csak akarunk, meg van hitelkártya és távirányítós tévé, még pizzát is rendelhetünk akármikor, de azt azért még így is jó tudni, hogy ez soha egyetlen műholdat sem fog érdekelni. Cene gál István tisztában van ezzel, s talán még időben Örök-lét - olajfestmény szól: hiába van óriási rózsakertünk, ha nincs közötte egyetlen olyan virág sem, amit magunkénak érezhetünk; s ha nem vagyunk olyan gondosak, mint a Kisherceg, akkor előbb-utóbb ellepnek minket a majomkenyérfák. Lehet persze, hogy virágaink mulandóak - mint mi magunk -, de hát csak rövid ideig vagyunk itt, s örök kérdés, hogy ahová megyünk, ott találunk-e szirmokat. Talán erről is szól az alkotó, amikor „útjára indítja” pillangóját az óceán fölött. A mi dolgunk az, hogy higgyük: bármennyire meg van tépázva a szárnya, van esélye arra, hogy célba érjen. Dukay Nagy Adám Filmjegyzet: Z9 a hangya - Mulan Ha beléptünk a decemberi hónapba, akkor biztosra vehetjük, hogy jó pár kedves és szép rajzfilmmel fogunk találkozni. A Spielberg által 4 éve alapított DreamWorks stúdió az induláskor azt tűzte ki célul, hogy rövid időn belül a világ egyik legnagyobb filmgyártó cégévé növi ki magát. E törekvés jegyében született a számítógépek által életre keltett „Z, a hangya” című film. Z, egy nevesincs hangyaboly sokmillió ottlakójának egyikeként nap mint nap a földet ássa és saját sanyarú sorsán kesereg. Egészen addig, amíg egy szép napon össze nem akad Bala hercegnővel, aki teljesen meg- igézi Z-t. Főhősünk vad szerelembe esve ráveszi katona barátját, Weavert, cseréljenek szerepet, hogy Z a hadsereg díszszemléjén a katonák közt menetelve viszontláthassa az emelvényről integető hercegnőt. Weaver beleegyezik, Z pedig dagadó kebellel, vígan beáll az egyik menetoszlopba és nem is sejti, hogy társaival együtt a díszszemléről egyenesen a háború kellős közepébe csöppen. A látványos animációs film december 3-tól látható Balassagyarmaton a Madách moziban. * A Walt Disney Stúdió sem szándékozik lemaradni a konkurencia mögött, ezért évről évre mindig egy új rajzfilmmel lepi meg a mozinézőket. Most hagyományos, rajzos technikával egy kínai lány, Mulan történetét meséli el. A monda szerint sok száz évvel ezelőtt élt egy fiatal lány, Mulan, aki férfiakat is megszégyenítő hőstetteket hajtott végre. Kínát megtámadták a vérszomjas hunok, ezért a császár kihirdette, hogy minden családfő vonuljon harcba. Mulan édesapja beteg és idős lévén biztosan nem élte volna túl a csatát. Ezt a lánya is tudta és merész elhatározásra jutott: levágatta hosszú haját, magához vette apja fegyvereit és magát férfinak álcázva bevonult a seregbe. Megállta a helyét, csellel megfutamította az ellenséget. Azonban a csatában megsebesült és kiderült az igazság a nemét illetően. Mulan kalandjain december 3-tól a salgótarjáni Apolló Kamarában lehet izgulni. Szilágyi Gábor A „Nyílik a rózsa”-tól eljutni a helybeli „Dáridó”-ig Egy nótaénekes öröme és vágya Nemrégiben Bohács István nótaénekes örömmel újságolta, hogy sikerrel szerepelt egy olyan országos nótaversenyen, ahová az ország legrangosabb nótázóit hívta meg a Jákó Vera Alapítvány. Feltehetően az itt mutatott sikeres szereplés következményeként a napokban meghívták a budapesti kábeltelevízió stúdiójába is, ahol számos kolléganőjével és kollégájával együtt televíziós felvételt is készítettek velük. Amikor erről szót váltottunk, örömmel mondta el, hogy számára ez azért boldogság, mert nem olyan idők járják, amikor a nótaéneklést oly nagyon támogatnák. No nem elsősorban anyagiakkal -bár azzal is lehetne - hanem elsősorban az ilyen műsorok igénylésével. Na de hát az ízlésnek nem lehet parancsolni, s most nem az érthető szövegű és hangzású dalok a menők.- Éppen ezért kell nagyon is megbecsülni minden szereplési lehetőséget, ha már az Isten nótázási hajlammal verte meg az embert - mondta. Szó, ami szó, Bohács István barátunk igencsak szeret énekelni, s ehhez megvan hozzá a tehetsége is. Nem véletlen, hogy országos megmérettetéseken tisztességgel szerepel. Pedig nincs rá módja, hogy csak erre fordítsa az energiáit, hiszen munkából kell megélnie. A dalos ajkú férfiember egyike annak az ápolói csapatnak, amely naponta helytáll a megyei kórház egyik legnehezebb részlegén, a sztroke osztályon. Bohács István- Nagy köszönettel tartozom a kolléganőimnek, akik már nem egy esetben segítettek megoldani a fellépéseimet a műszakcserével. így történt ez nemrégiben is, amikor ismét szereplésre hívták. A televíziós felvételre az országos meghívásos verseny legjobbjai kaptak felkérést. Mégpedig Kremzner József hivatásos nótaénekestől, aki Puporka Andrással, a Budapest Televízió „Elhúzzuk a nótáját” című műsor művészeti vezetőjével karöltve teremtette meg ezt a fellépési lehetőséget az énekeseknek. Az idő gyorsan szalad, hiszen Bohács István valamikor a „Nyílik a rózsa” televíziós vetélkedőn tűnt fel, ami azt jelenti, hogy jó másfél évtizede - ahogyan ő mondja - félprofi. Kétségtelen, hogy nem a nótázásból él, el sem tudná tartani magát ebből, de szeret és tud énekelni. S van egy olyan rétege a népességnek, amely ezt a fajta szórakozást kedveli. Illetve kedvelné, ha valahol rendszeresen hallgathatna nótaénekeseket. Ilyen hely azonban a megyében nincs, mint ahogyan a cigányzenét is száműzték a legtöbb helyről, ha nem mindenhonnan. Kár érte. Bohács István a megmaradó erejét és idejét azonban tudja hol kamatoztatni, hiszen önkormányzati képviselővé választották Mátratere- nyén, ahol az egészségügyi és gyermekvédelmi bizottságban számítanak a szakértelmére. Voltaképpen elégedett ember lehetne, de még nem az. Nagyon szeretné, ha valahol, valamikor önálló nagy műsorral léphetne fel. Valami hasonló dolgot képzel el, mint a „Dáridó” című műsor a tévében. Régóta tervezgeti már, de egyelőre nem tudni, lesz-e belőle valami. Pádár András Németh László „Galilei” című drámáját az Evangélium Színház mutatja be „A világ elmúlik és megújul.. „Galilei az igazságszeretet által felidézett tragikum hőse. S becsületét áldozza fel az égi mechanikáról vallott nézeteiért, azért, hogy a földi mechanikában létrehozott tudományos tevékenységet folytathassa és taníthassa . . . Ritka pillanata az emberiség történetének!” — írja Udvaros Béla rendező, aki a budapesti Duna Palotában az Evangélium Színház társulatával a közelmúltban vitte színre Németh László „Galilei” című drámáját. Az előadást a színházi bérletsorozat részeként december 8-án, kedden 19 órától Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központ közönsége is láthatja. A darab címszerepét Bánffy György Jászai-díjas, kiváló művész alakítja. Ugyancsak nagy formátumú színészegyéniség, Bitskey Tibor Jászai-díjas, érdemes művész formálja meg Castelli apát figuráját. Barberini bíborost Némethy Ferenc Jászai-díjas, érdemes művész, Torricellit O. Szabó István Jászai-díjas színművész játssza. Díszlet- és jelmeztervező: Húros Anna Mária. A Galilei, amelyet maga Németh László is legjobb drámájának tekintett, bizonyára nagy élményt nyújt a nógrádi megyeszékhelyen is. Rendezői előélet nélkül vitte sikerre a tarjáni Madách-gimnazistákat Falanszter az egész XX. század kicsit önmagukat is adhatják.- Hogyan választotta ki a szereplőket? — Voltak önként jelentkezők, elsősorban olyanok, akik máshol - például a KiViSzI-ben játszanak - és hosszabb távú terveik között is szerepel a színjátszás. A többieket pedig A salgótarjáni Madách Imre Gimnázium színjátszói már azzal is nagy sikert értek el, hogy a „Játsszunk Tragédiát!” országos középiskolai vetélkedőn bejutottak a várszínházbeli döntőbe, ahol Madách Imre örökbecsű drámájának minden színét - mintegy színháztörténeti kuriózumként - másmás intézmény tanulói jelenítettek meg. A tarjáni madáchosok a falansztert vitték színpadra. A jól megérdemelt erkölcsi - ha úgy tetszik szakmai - elismerés mellé a napokban a Nógrád Megye Közgyűlésétől százezer forint jutalmat is átvehettek. Méltán esett már eleddig is sok szó magáról a csoportról, de méltánytalanul maradt a háttérben a rendező, Bajczárné Gye- nes Erzsébet személye. Az alábbiakban az ifjú tanárnőre, - aki egyébként a salgótarjáni Bolyai János Gimnáziumban érettségizett, s alig három éve tanít első és eddigi egyetlen munkahelyén a „Madáchban” - esik a képzeletbeli reflektor fénye.-Hogyan esett a választás önre, volt valamilyen rendezői előélete?-Bizonyára sokakat meglep a válaszom, de azelőtt soha nem rendeztem. Ami pedig a kiválasztást illeti, én magam jelentkeztem. Szerettem volna magam kipróbálni egy ilyen szituációban. Az én javaslatom alapján neveztünk be a falanszterrel, mert úgy gondoltam, hogy abban a színben még sikerül valami újat mondani.-Milyen koncepció alapján fogott hozzá az előkészületekhez?-Először is nagyon sokszor elolvastam a Tragédiát s természetesen a falanszter-jelenetet tanulmányoztam a legalaposabban. Miután a vetélkedő címében szerepelt a játszani ige, én is eljátszottam a gondolattal: a falanszter az egész huszadik század, benne a mi időnk, életünk és még a jövőnk is.- Ez magyarázza a díszletekben fellelhető konkrét salgótarjáni utalásokat, aktualitásokat?-Pontosan így van. Hiszen sok más között a mi városunk, a mi iskolánk is egy falanszter.- Hogyan fogadták a tanulók rendezői elképzeléseit?- Teljes mértékben azonosultak vele, annál is inkább, mert úgy véltem: akkor tudják igazán átélni, akkor hiteles amit csinálnak a színpadon, ha egy Bajczárné Gyenes Erzsébet hosszas meditáció, megfigyelés alapján - én kértem fel. S azt hiszem nem tévedtem. Volt, olyan gyerek, akiről a saját tanárai sem tudták elképzelni, hogy ilyen nagyszerűen áll majd helyt a színpadon. Egészen különleges élmény volt számomra is velük dolgozni. Csak becsülni tudom őket, hogy gyorsan megtanulták a nehéz veretű szöveget és ötletes, improvizatív alkotótársaknak bizonyultak mind a próbákon, mind az előadásokon. A pesti bemutató nehéz két napján pedig fáradhatatlannak bizonyultak.-Hogyan tovább? Azaz be- mutatják-e még valahol ezt a jelenetet, s egyáltalán fellép-e még együtt valaha ez a kis csapat? S ön akar rendezni a továbbiakban is?- Nos, ami a kérdés első részét illetve arra könnyű a felelet: a várszínházi szereplés óta még egyszer - a gyermekjogok világnapja alkalmából - bemutattuk Salgótarjánban is. Többször azonban nem szándékozunk színre lépni vele. Ebben ennyi volt, kész, vége. A csoportot viszont jó lenne még együtt tartani legalább egy tavaszi szereplésig miután valamennyien negyedikesek és érettségire készülnek. A március végi jubileumi művészeti gálán viszont szeretnék velük egy vidám, zenés dolgot színpadra vinni. Ebből már az is kiderült, hogy nem tekintem egyszeri kalandnak a rende- fotó: rigó tibor zést. A sikeres bemutatkozás nagy biztatást adott. Szeretnék egy utánpótláscsoportot létrehozni. Az elsősök között van is érdeklődés. * A salgótarjáni Madách gimnázium Tragédia-jelenetét a rendező mellett az alábbiak segítették színre: Kele Szabó Agnes, Ráduly Csaba. Videotechnika: Kovács Bodor Sándor. Zene: Ráduly Csaba. Cs. B.
