Nógrád Megyei Hírlap, 1998. december (9. évfolyam, 281-304. szám)

1998-12-03 / 283. szám

Újra itt a Besenyő család! A hazai abszurd humor legfaj- súlyosabb és legnépszerűbb képviselője a L’art Pour L’art Társulat újra négyta­gúra gyarapodott. Vastyúk is talál szeget című sorozatmű­soruk újabb két epizódját már ebben a felállásban for­gatták. A jól ismert Besenyő család- figurák (Besenyő Pista bácsi, Margit és Anti bácsi), valamint az időnként felbukkanó Panda- csöki Boborján és Tompika mellett új szereplők jelennek meg némi zavart okozva a csa­lád eddig sem hétköznapi éle­tében. Színre lépnek a tévén nevelkedett Besenyő ikrek, Zi- góta és Rücsök, valamint Kanca, az új szomszédasszony, a reklámimádó, barna bom­bázó, akinek agytérfogata lé­nyegesen kisebb, mint melltar­tójának köbtartalma. Nem véletlen, hogy az új fi­gurák színészi megformálásá­hoz a társulat negyedik tagnak azt a Szászi Mónit választotta, aki az elmúlt öt évben szerző­ként és alkotótársként már bi­zonyította sokszínű kreativitá­sát. A L’art Pour L’art Társulat négyes fogata már így készíti vadonatúj színházi estéjét és CD-jét. Mindkettő jövő év ele­jén, vagyis 1999 tavaszán kerül a nagyérdemű elé. Természetesen a kedves kö­zönségnek addig sem kell nél­külöznie a csapat életmentés­számba menő humorát, hiszen a régi trióformáció (Dolák-Saly Róbert, Laár András, Pethó' Zsolt) folyamatosan játssza Pop plusz rock „Életmentő” humor, változatos zene Winettou című fergeteges szín­házi estéjét (Budapest Bábszín­ház, VI., Andrássy út 69.) Szász Mónival ismét négy­tagú lett a L’art Pour L’art Társulat amelynek századik, jubileumi előadása december 4-én, pénte­ken lesz látható. * Az 1985. december 4-én szü­letett Nika, azaz Veres Mónika egészen kicsi kora óta énekel. Már 4 évesen „dalolt” a Ma­gyar Rádióban, ezen kívül több kiváló minőségű videofelvétel is van a 9-10 éves Nika szerep­léseiről. Hat éve iratkozott be az Er­kel Ferenc Ének- és Zenesza­kos Általános Iskolába, ami köztudottan arról híres, hogy több tehetséges énekesnöven­dék került ki innen az operaház gyermekkórusába, valamint több színház is igénybe vette már az iskola zeneileg jól kép­zett tanulóinak produkcióit. Nika zenei kultúráját kétség­telenül itt szerezte. Mivel az is­kola nem nagyon tolerálta a popzenei „kirándulásokat”, az egyre sűrűbb operabeli elfog­laltságok pedig sokszor ütköz­tek a popzenei fellépésekkel, a kislány átiratkozott a különle­ges képességű gyerekek oktatá­sában kiemelkedő Vörösmarty gimnázium hatosztályos tago­zatára, ahol nagy örömmel fo­gadták. Nika a Láng Művelődési Központban működő Angyal­földi Tini Színpad és Színiis­kola növendékeként tűnt ki te­hetségével. Az iskola vezetői fedezték fel és menedzselik mind a mai napig. A színiisko­lában különféle táncokat, be­szédtechnikát, éneket és szín­padi mozgást tanítanak, a gye­rekeket tévé- és videofelvéte­lekhez szoktatják, tanítják őket interjúkat adni, nyilvánosság előtt szerepelni. Nika egyaránt kedveli a house, rave, soul, funky (hip-hop), illetve a kü­lönféle dance stílusokat, ezért dalai is ilyen stílusokban íród­tak. Kedvenc énekese: Janet Jackson. Dalait Hauber Zsolt, Nika, azaz Veres Mónika Valla Attila, Makai Zoltán, Szakács László, Révi Sándor, Béres Zoltán és Moha a Happy Gang-bői szerezték. A nemso­kára megjelenő nagylemezről a „Jó dili a nyár című” dal már hatalmas siker a rádiókban, par­tikon, fesztiválokon. JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK! Elmúlt heti rejtvényünk he­lyes megfejtése: b. azaz DJ. Bobo háromszor járt Magyar- országon. CD-t nyert Deák Ró­zsa Salgótarján, Pécskő u. 1. V/47. sz. Mai kérdésünk: - Mi volt a címe az utolsó Ľ art Pour Ľ art nagylemeznek? a. Winettou, b. Lila liba, c. Ľ art Pour Vart 3. A megfejtéseket december 9-ig lehet eljuttatni a következő címre nyílt postai levelezőla­pon: Nógrád Megyei Hírlap „Pop plusz rock” 3100 Salgó­tarján, Erzsébet tér 6. sz. Sándor András Merjen az ember boldog lenni Beszélgetés Juliette Binoche-sal Oscar-díjat kapott az Angol betegben nyújtott alakításáért. Pirandellót játszott London­ban, hősnője André Téchiné Alice és Martin című filmjé­nek, amelyben egy magányos nőt alakít, aki szerelemre lob­ban egy nála fiatalabb férfi iránt. Juliette Binoche ma már a legnagyobb francia színész­nők közé tartozik.-A fűmben azt mondja: -Az ember merjen boldog lenni. - Mintha ez az ön sze­mélyes életfilozófiáját is ösz- szefoglalná.-Megtanultam a szakmá­ban, hogy minél boldogabb az ember, annál szebben és haté­konyabban végzi a munkáját. És merni kell a sikert is elfo­gadni. Én sokáig féltem tőle.- Miben nyilvánult meg ez az ellenállás?-Nem akartam interjúkat adni, nem szerettem a nyilvá­nosságot, pedig ez a mester­séghez tartozik. Most már ebbe is belejöttem.- Amikor rosszul mennek a dolgok, bele kell kapaszkodni a buta és mindennapi dol­gokba - mondja ezt is a film­ben.- Igen. Ilyen elfoglaltság például a bevásárlás, a vasár­napi piac, a háztartás, ez mind oldja a feszültséget. Vagy egy jó fürdő és szép zene.- Ön arról is nevezetes, hogy ritkán beszél a magán­életéről.- Ha elmondok valamit, azonnal tíz másik interjút akarnak és arról faggatnak, mit hogyan értettem.- Hogyan tudja össze­egyeztetni a szakmát és a csa­ládi életet?- Sikerült megteremtenem a harmóniát közöttük.- Le tudna mondani egy szerepről a fia miatt?-Már előfordult. De azért is utasítok vissza ajánlatokat, hogy egy kis lélegzethez jus­sak két film között.- Mi a boldogság?- Mosolyogva elfogadni azt, ami velem történik.-Honnan van önben ez a morális tartás?- így születhettem, de tuda­tosan törekszem is rá.- Hisz Istenben?-Hiszek abban, hogy van élet a halál után. Az ember el­hagyja testét, amikor az már elfárad. De nem vagyok Isten, hogy meg tudjam mondani, hová megyünk.- Az angol beteg után Lon­donba ment. Hollywood nem ajánlott semmit?- De. Ugyanakkor én min­dig annak adom az elsőbbsé­get, ami lehetővé teszi, hogy fejlődjek. És nosztalgiám volt a színház iránt is, ahol minden este újra kell kezdeni.. 750 márkáért a lakosztályt bárki kibérelheti Hitler helyén egy mai sztár A weimari Hotel Elephant hajdani Hitler-lakosztályát a minap Udo Lindenberg né­met rocksztárról nevezték el. A teljesen átrendezett nyolcvan négyzetméteres lakosztály helyiségeinek fa­lait fényképek és a popsztár által festett akvarellek díszí­tik. Lindenberg azt tervezi, hogy a lakosztályban száll majd meg, valahányszor Eu­rópa jövőbeni kulturális fővá­rosába, Weimarba látogat. Ha nem ő lakik benne, bárki ki­bérelheti napi 750 márkáért. A személyes kötődés hangsú­lyozása végett a lakosztály bejáratánál egy sarokban tipi­kus Lindenberg-kalap lóg a fogason. A 100-as szobaszá­mot viselő lakosztály hitleri múltjáról olyan fényképek ta­núskodnak, amelyeken lát­ható, miként gyakorolta be Adolf Hitler ismertté vált pó­zait. A diktátor Weimarban tett gyakori látogatásai során volt többször vendége a pati­nás szállodának. A több mint háromszáz éves múltú Hotel Elephantban megszállt Goethe, Schiller, Bach, Wagner és Tolsztoj is. Verhetetlen Beatles Jöhetnek táncos lábú szépfiúk, csinosabbnál csinosabb lány­csapatok, Nagy-Britanniában még mindig a Beatles a legnép­szerűbb. Ez derült ki abból a felmérés­ből, amely a Virgin cég megbízá­sából készült 200 ezer megkérde­zett véleménye alapján. A szava­zatokból elkészítették az ezer leg­jobb poplemez listáját, amelyet a csaknem három évtizede felosz­lott Beatles vezet. Az első három helyen az egykori gombafej űek korongja szerepel, élen a „Revol­ver” című lemezzel. A dobogóról éppen csak lecsúszott a Nirvana, megelőzve a Pink Floydot. A jövő toliforgatói - A gyermekjogok nemzetközi napja alkalmából a közelmúltban Salgótarján és környéke iskoláiból diákújságírók jártak szerkesztőségünkben. Az ifjú „kollégákat” dr. Csongrády Béla felelős szerkesztő tájékoz­tatta a lapkészítés folyamatáról. fotó: gyurián tibor Kamaszfejjel Vannak dolgok, amelyekről beszélnénk. Vannak, amelyek­ről nem tudunk. (Mert nincs hol.) Vannak, amelyekről nem lehet... És vannak, amelyek­ről lehet, csak nem illik. Ne­künk, kamaszoknak. Amolyan kamaszfejjel. .. .és csak megy a duma Valószínűleg soha az életben nem fogom megérteni, hogy miért kell a másik embert le­nézni, átverni, a háta mögött kibeszélni - és még hosszasan sorolhatnám — csak azért, mert nem úgy cselekszik, ahogy a többi! Az élet minden egyes terü­letén találkozni másokkal. Na ne tessék mindjárt rosszra gondolni, mert a szexuális hovatartozásokról szeretnék beszámolót tartani! Egyálta­lán nem! Sokkal inkább azok­ról a társaimról ejtenek né­hány szót, akik teljesen ellen­tétesen igyekeznek életüket minél színesebbé, szebbé tenni, mint ami hétköznapilag megszokott. És ez ugyebár már magá­ban bűn - legalább is egyesek szemében. Vegyük példának okáért a tanulmányi módokat, s ennek a különbözőfajtáit. A nappali oktatás évszáza­dok óta elterjedt, bevált szokás az emberiség történetében, ami tulajdonképpen rendjén is van, hiszen a tanköteles ifjak üljenek csak a padokban reggel nyolc­tól délután kettőig; nekik még úgy sincs más dolguk, mellesleg pedig vajmi’ keveset tudhatnak az életről. (A kivétel persze itt is erősíti a szabályt!) Am de! Egyre elterjedtebb manapság a délutáni, vagy ha úgy tetszik esti - levelező - is­kola, ahol elméletileg és gya­korlatilag szinte pontosan ugyanaz a követelmény, mint másutt, arról meg nem be­szélve, hogy a tananyag sem kü­lönb. Csakhogy ezt figyelmen kívül hagyva ítélkeznek egyesek azok fölött, akik ezt az ún. művelő­dési módot választják „ okulás ” szintjén. Még mindig azon filó- zom, hogy miért? Talán másod- rendűbbek ők azért, mert dél­előtt dolgoznak, pénzt keresnek, hogy a családot eltartsák, mun­kájuk végeztével pedig még energiát fektetnek abba, hogy tudásukat méltóképp fejlesz- szék?! Nem hinném. Továbbmegyek. Mostanság számos nebuló vált. Minél töb­ben igazolnak át az este tanulók népes sorába. Igen, jól látják; legtöbben kényelmességből, no meg valamifajta lustaságból. Milyen jó tízig aludni, utána otthon pihengetni, majd „dol­guk” végeztével iskolába in­dulni. Nincs mindennap dolgo­zat, nincs felelés, táblatörlés stb. De vannak - nagyon kemény - vizsgák! És honnan tudják a tisztelt nagyokosok, hogy ők et­től még ugyanolyan műveletle­nek maradnak, s majdan az el­helyezkedésnél figyelembe se veszik estin megszerzett papír­jaikat? Továbbtanulásnál például semmilyen hátrányt nem jelent a levelezőn szerzett érettségi, - higgyék el, ezt a nagyoktól tu­dom! Persze fölösleges ezen mor­fondírozni, mert ha egy hétig ülök folyamatosan a papír mel­lett, akkor sem fejtem meg a do­log nyitját. De hát irigy embe­rek voltak, vannak és van egy olyan sanda gyanúm, hogy lesznek is bőven. Mégis a legnagyobb „gáz” az — legalábbis szerény véle­ményem szerint -, hogy azok a kedves urak és hölgyek hordják le az estiseket, akik maguk is ugyanily módon végeztek, s ma valahol vezető beosztásban tengetik életüket. (Hadd ne mondjak most neveket!) Ismét továbbmegyek. Hallom tanárismerőseimtől, hogy bent a tanintézetben is megy ám a „gizdázás”. Méghozzá elég erősen! Bár talán meg is értem, hiszen nekik is jól jönne az a ki­egészítés (természetesen anya­giakban), ami a munkáért jár, s ha egyszer nem fértek bele a ke­retbe (ugye értik, mire gondo­lok?), - akkor „jár a szájuk”. Istenem, lelkűk rajta! Bár, hogy ez egzisztenciálisan mennyire jövedelmező, arról nincs tudo­másom. Állítólag még nem so­kan vettek nyugati autót az itt keresett pénzből... Mindenesetre baromi egy­szerű a dolog. Mindenki úgy tanul, ahogy neki könnyebb és kényelmesebb. Szubjektív meg­látásom szerint a papír a lé­nyeg és nem a mód. Ahogy azt Antal Imre barátom mondotta volt: „A tudás a legnagyobb kincs. Amit megtanultál, azt soha senki nem veheti el tőled. Jöhet bármi, az a tied marad! ” S. A. Ozzy Osbourne, a brit könnyűzene egyik „Fekete Pétere” ma ötvenesztendős Egy különleges, hátborzongató hang Nem pusztán saját (hang)erejének köszönhe­tően, hanem a „Fekete Szombat” (Black Sabbath) segedelmével lett igen ha­mar ismert és népszerű Ozzy Osbourne, a brit rock egyik „Fekete Pétere”. Az énekes december 3-án, tölti be ötvenedik életévét. Az észak-angliai Astonban látta meg a napvilágot és Birming­hamben élt fiatalként. Hatan voltak testvérek. Az igen ere­deti énekhanggal megáldott Osboume karrierje a rockszín­padokon három évtizeddel ez­előtt kezdődött. Első zenekara az Earth együttes volt, de alig egy esztendőt töltött itt, mert jött a nagy alkalom, s megala­kult a Black Sabbath együttes, részben az Earth tagjaiból. A rock és a blues határán egyensúlyozó banda jó hasznát vette Ozzy különleges, mond­hatni hátborzongató hangjának. Tíz év, hét (egyesek szerint nyolc) album - ez volt a közös munka kézzelfogható eredmé­nye. A Never Say Die megjele­nése után az egyre iszákosabb és drogokat sem megvető Ozzy távozott az együttesből, s a banda az amerikai Ronnie Ja­mes Diót állította a helyére. Később néhány hónapra ugyan visszatért, de azután végleg szakított a Sabbath-tal. Osboume saját útra lépett, új együttest alakított. Nagy kihí­vás volt számára eddigi együt­tesének hatalmas sikere, nem szívesen vallott volna szégyent volt zenésztársai előtt. Nos, ez nem is következett be, hiszen az énekes Ozzy Osbourne's Blizzard of Ózz nevű csoportja állta a sarat és szép sikereket ért el. A Blizzard of Ózz az ameri­kai listán is nagy siker volt, a legjobb húsz közvetlen köze­lébe került. Későbbi lemezeivel sem lehetett oka a panaszra. A kilencvenes években sem pi­hent, a Live and Loud lemez megint csak kiváló minősítést kapott a rajongóktól. Különösebb oka nem volt arra, hogy haragudjék egykori társaira. így hát 1985-ben ami­kor hívták, hogy csatlakozzék ismét, a Live Aid világkoncer­ten egy alkalommal ismét a Black Sabbath-tal lépett közön­ség elé.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents