Nógrád Megyei Hírlap, 1998. december (9. évfolyam, 281-304. szám)

1998-12-28 / 302. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép PÁSZTÓ 1998. december 28., hétfő Országos szinten mérhetőek az eredményeik - Középmezőny fölé kerülhet a Galgamenti Áfész Kereskedelem a falusi emberek szolgálatában Mikus András elnök Terv szerint, négyszázmillió forintos árbevétellel zár idén a Galgamenti Áfész, mely jö­vőre jelentős forgalomnöve­kedéssel számolva az áfészek középmezőnyéből való kike­rülést célozta meg. A Cser­hátban élő falusi emberek jobb ellátását szolgáló áfész a dolgozónak 13. havi fizetést adott, a szolgáltatási terüle­tén, s azon túl is a tagjai által lakott településen pedig az óvodákat ajándékozta meg. pedig egyáltalán nincsenek könnyű helyzetben: komoly versenyben kell helyt állja­nak, versenyezve városi bevá­sárlóközpontokkal, s vidéki boltjaik elé gyakran letele­pedő zugkereskedőkkel. Háromszázmillió forint fe­letti árbevételt könyvelt el ’97- ben a Galgamaneti Áfész, mely az idén közel százmillió forint fölötti összeggel növelte tavalyi értékesítését. A jövő évi terv pedig már a félmilliárdos forga­lom. Az imponáló számadatok­ról Mikus András áfész elnök nyilatkozott lapunknak:- A 67 főt foglalkoztató, 170 fős tagsággal rendelkező fo­gyasztási szövetkezetünk az idei évet is a tavalyihoz ha­sonló, másfél milliós ered­ménnyel zárja. Talán nem tűnik első hallásra ez kiemelkedően nagy számadatnak, de ha azt vesszük, hogy tízmillió forintot fordítunk a kereskedelmi egy­ségeink külső és belső állapo­tának, arculatának fejlesztésére, ötmillió forintot pedig a hűtő- kapacitás növelésére, s néhány üzletben ezt a folyamatot janu­ártól tovább folytatjuk, akkor azt hiszem felértékelődnek az eredményeink.-A fogyasztási szövetkezeti vagyon megtartása, gyarapítása ugyanis a falusi ember kényel­mét kell, hogy szolgálja, meg­becsültségét erősítse. Üzleteink meghatározóak a vidéki ember számára. A Cserhátban tizenkét abc áruházat és egy iparcikk üz­letet működtetünk, vendéglátó­ipari egységeinket, valamint sü­tőüzemünket bérbeadással hasznosítjuk. Néhány, koráb­ban bérbeadott üzletünk azon­ban januártól visszakerül saját működtetésre hozzánk. Hogy miért? így több figyelem jut az épületek állagára, s közös szer­vezésű árubeszerzéssel olcsóbb árakat, nagyobb nyereséget hozhatunk, ami mindenki szá­mára kedvezőbb.- Jövő évi fórgálomnövelési terveinkben a bérbeadott üzlöe­teink saját haszno­sítása mellett a Coop-hálózatban való aktívabb részvételre is sokat építünk.- A kisfalvak el­látását azzal is ja­vították, hogy be­vezették a vasár­napi nyitvatartási. Ez az üzleti fogás nyilván tetszést aratott a falusi emberek körében is.- Aki vidéken kereskedik, az nem a szomszéd kereskedővel, ha­nem az összes vá­rosival kell, hogy fölvegye a ver­senyt. Ahogy a vá­roson élő háziasz- szonynak köny- nyebbség, hogy akár még vasárnap is leszaladhat a boltba, ha kima­radt valami a hétvégi kapko­dásban, úgy a vidéken élőknél is jogosan merül föl a kereske­dőkkel szembeni magasabb szintű elvárás. Tapasztalatunk szerint az újdonság erejével ha­tott a kezdeti időben a vasár­napi nyitva tartás. Élénk volt a forgalom, amit később egy csöndesebb, de állandó üzlet­menet követett, s követ a mai napig is.- Miben nyilvánul meg a megnövekedett vásárlói igény, s hogyan kívánják azt kielégí­teni?- Nagyobb elvárásokat tá­masztanak a vásárlók nem csu­pán a nyitvatartási időt, de á ki­szolgálást, a választékot, és természetesen az árakat illetően is. A nagyobb üzleteinkben 2500 féle, de a legkisebb tele­pülésen lévő boltunkban is 1200 féle árut tartunk készle­ten. Rendszeresek az akciók, s amennyiben a vevő figyelmét ez elkerülné, hogy olyan áru­cikket rakott kosarába, melyből kedvezményes is kapható, arra az eladóink legkésőbb a pénz­tárnál fölhívják a figyelmet.- A Galgamenti Áfész az idén újabb üzletet vásároltak Bujá­kon, ahová a nógrádi áfészek által létrehozott Ipoly Coop, va­lamint a pásztói Avonmore és a miskolci Húscentrum is és a dejtári húskereskedő is beszál­lít. Adódik a kérdés: jó vételt csináltak ezzel a bolttal?- Remélem a bujáki emberek azt mondják, természetesen. Akinek ki kell ezt gazdálkodni, vagyis a központunknak...Nos, itt már kisebb a lelkesedés, de azt kell, hogy mondjam: igen. Magyamándori üzletünk veze­tője, Bacskó Jánosné a mai na­pig sokszor átjár Bujákra, hogy a működtetés minden kis apró részletét szakszerűen vigyék. Jelenleg a bujáki a legnagyobb egységünk, mely jelentős forga­lomnövekedést hozott. Az itt keletkező eredmény segíti azt, hogy a Galgamenti Áfész az áfészek közti is meghatározóbb legyen, s kiemelkedjen a kö­zépmezőnyből.- Mi a lakossági fogyasztás­ból élünk, az eredményekből igyekszünk lehetőségeink sze­rint vissza is juttatni vásárló­inknak. Karácsony előtt tizen­négy település óvodájának ad­tunk ajándékot. Olyan helyekre is, ahol már nem működik üzle­tünk, de áfész-tagok élnek ott. Gyermekenként 150 forintos vásárlási utalványt kaptak az óvodások, s nem feledkeztünk meg a tagságról sem. Köszön­jük egész évi bizalmukat, vásár­lóinknak azt hogy minket vá­lasztottak, s méltányolták azt, hogy nekünk olyan árusokkal is föl kell venni a versenyt, akik üzleteink előtt, gépkocsik mo­torháztetejére, pokrócokra ra­kott portékákkal, számla nélkül kereskednek. Beszállítóinknak, partnere­inknek, s mindenkinek, aki még csak ezt követően lesz vásár­lónk, eredményekben, sikerek­ben gazdag új esztendőt kívá­nok a Galgamenti Áfész dolgo­zói nevében. (PR) Gazdag a választék, s gyakoriak az akciók a magyamándori boltjukban is Képzőművészeti alapképzés nélkül alkotja műveit Szinte képtár az otthona Tamásné Pisák Zsuzsanna alkotásai között Szebbnél szebb préselt virág­ból készült képek és festmé­nyek díszítik a szurdokpüs­pöki Tamásné Pisák Zsu­zsanna lakásának falát. A fia­talasszony mindennemű kép­zőművészeti alapképzés nél­kül alkotja meg remekmű­veit. Művészi munkásságáról így vall:- A rajzolás és a festés már gyermekkoromban általános iskolásként is komolyan érde­kelt, hacsak tehettem nagyon sokat foglalkoztam velük sza­bad időmben. Később az általá­nos iskola befejezését követően ez irányban szerettem volna to­vább tanulni, majd az érettségit követően elvégezni a Képző- művészeti Főiskolát. Sajnos, az élet beleszólt ebbe, hiszen édesanyám annyira ragaszko­dott hozzám, hogy nem enge­dett távolabbi városba tovább tanulni, így nem maradt más választásom mint a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium. Mindez harminc évvel ezelőtt történt. A gimnáziumi érettségi után a műszaki rajzolói pályát választottam, hogy ne szakad­jak el a rajzolástól és ehhez is szükséges a kézügyesség. Ké­sőbb a szabadidős rajzolgatá­sok és festegetések is abbama­radtak miután férjhez mentem és nem volt időm alkotni.- Minek a hatására kezdett el ismét festeni és hogyan került kapcsolatba a száraz virágok­ból való alkotással?-Egy éve, hogy édesapám hozzánk költözött és ő egy ezermester hírében álló ember aki mindig alkot valamit és ba­rátaitól kapott nagyon sok használt képkeretet amit meg- reparált. Ennek tudatában kezd­tem el ismét festegetni a saját szórakozásomra. Általában a csendélet jelleg jelenik meg képeimen. A száraz virágokkal való kapcsolat abból indult ki, hogy gyakran kijárok a sző­lőnkbe és útközben rengeteg vi­rág található. Minden évszak­nak megvannak a csodálatos vi rágai, így egész évben lehetőségem adódik a gyűj­tésre. Ezeket lepréselem, megszántom, kiterítem az asztalra és fan­táziámat elen­gedve elkészí­tem a képeket. Az ihlet alapja általában a vi­rágok színében jelenik meg, de befolyá­solja a háttér és a képkeret nagysága is. Egy-egy alko­tásban öt-hét virág is benne van. Egy hét virágból álló kép visszaadja a természet szépségét. Számtalan virág nevét ismerem, és sokat szeretnék megismerni.- Mit csinál a műveivel?- Főként lakásomat, munkahe­lyem irodáját díszítem. Otthon már lassan egy kis képtár alakul ki a lakásban és ha ez így megy tovább akkor lassan nem lesz hely a falon. Kerekes Lajos Behajtani tilos ? Törvényalkotóknak, önkor­mányzati rendeletszerkesz­tőknek, kisvárosi forgalom­szervezőknek egyformán ta­nulságos történet a salgó­tarjáni sétálóutca esete az autókkal. A megyeszékhelyen - ki­kerülve a régi, jogos lakos­sági kívánságot, hogy a vá­ros levegőtlen főutcája le­gyen gépjárműmentes, sétá­lóutca — szép, színes műkö­vekkel kiraktak másfél kilo­méternyi sétányszakaszt és kinevezték sétálóutcának. Itt nem kell autóveszélytől tar­tani, lehet babakocsit tolo­gatni, lehet idős nagymamával együtt totyogva örülni a téli napfénynek. Lehet Szent István dombjáról szánkóval lecsúszni, ha hull a hó, lehet gyermekbi­ciklivel száguldozni, ha jön a tavasz­Mindez igen jól hangzik el­méletileg, de a rideg valóság fe­ledtet minden hivatalos jó szándékot. A sétálóutca könyv­tár felőli végénél a behajtani ti­los táblára rászereltek még egy táblácskát: kivéve engedéllyel. S innentől kezdve boldog, bol­dogtalan autózik a védett sétá­nyon, s egyre gyorsul a célfor­galom. S innentől kezdve már az ellenkező irányból is rend­szeresen behajtanak, noha az ottani utcavégen egyértelmű lenne a behajtani tilos tábla, mégis mindenki úgy véli, nem lehet megkülönböztetni úgysem a „csak visszatérő” autóst a szabálytalankodótól. A „kivéve engedéllyel” táb­lácskának ugyanaz a logikája, amely szent ok miatt nem lehet sétálóutcává varázsolni a főut­cát: kereskedőnek, vállalkozó­nak meg kell könnyíteni az áru- szállítást, lehetőleg a bolt kü­szöbéig. S ahogy az lenni szo­kott, az engedélyesekkel együtt gurul, pöfög, gyorsít a többiek hada is. Néha látni egyenruhában sé­táló embert errefelé, amint gondosan tanulmányozza, ho­gyan dudálnak rá a siető autó­sok az álmatagon sétálgatókra, hogy ugyan ugorjának már félre az útból. Ha már van kivételezettség, fénysebességgel terjed és meg­állíthatatlan.-eu­A fegyver nem játék! Nem mindig annak van igaza, aki előbb lő Országos értekezletet tartot­tak Salgótarjánban, a me­gyeházán, emiatt nem lehe­tett az épület előtt gépkocsi­val várakozni. így, mivel az ott dolgozó feleségemmel a bátonyterenyei 3. számú ál­talános iskolába készültünk, kocsimat a Tanács úton hagyva mentem el a megye­háza portájára, hogy értesít­sem, hol várom és a portán lévő csomagokat, amiket az iskolának szállítunk, elvi­gyem a kocsinkhoz. Visszatérve látom, egy pos­takocsi úgy állt meg, hogy mi nem fogunk tudni tőle elin­dulni. Az ott tevékenykedő postást megkértem, szívesked­jék arrébb állni. Azt felelte, nem ő a kocsi vezetője, az a presszóba ment. Majd össze­szedve a már kiválogatott csomagokat, otthagyott a nyi­tott ajtajú kocsinál, melynek indítókulcsa is a zárban volt. Már-már azon voltam, hogy odébb megyek pár mé­tert a kocsival, szabaddá téve számunkra az utat, mert nem akartam, hogy késve érkez­zünk az iskolába ... Jó, hogy nem tettem! A December 8. téren átsietve jött felém egy férfi, jobb kezét zsebében tartva. Mellém érve közölte, ő a kocsi vezetője és csőre töl­tött pisztollyal a zsebében fi­gyelte, mit akarok tenni. Sajnos, nem sikerült meg­győznöm arról, hogy nem az a feladata, hogy távolról csőre töltött fegyverrel figyelje a nyi­tott ajtajú és zárban hagyott in­dítókulcsos járművet, hanem benne maradva őrizze a reájuk bízott értékeket. Ez a munka­köri szabályzatukban is benne van, amit neki tudnia kellene! Nem beszélve arról, hogy a KRESZ azon szabályait is il­lene ismernie, amelyek megha­tározzák a járművek megállási és várakozási feltételeit. Közben feleségem is meg­érkezett, elindultunk Bátonyte- renyére. A Taijáni úton, ahol az iskola van, útépítést végez­tek, ezért nem lehetett ott köz­lekedni. így a vele párhuzamo­san haladó, kb. 500 méter hosszú Gyopár úton mentünk, hogy „Kötelező haladási irány” utasítást adó jelzőtábla mutatta a közlekedés irányát. Az út fe­lénél tartottunk, amikor egy addig ott veszteglő gépkocsi felénk tolatva megindult és utasa a kocsi ablakán kiinte­getve jelezte, menjünk vissza. Mivel nem értettem, mit akar, megálltam. Ekkor hoz­zánk jött a kocsi vezetője és meglehetősen agresszíven kö­zölte, ki akarnak menni az ut­cából, ezért tolassak vissza. Amikor felhívtam a figyelmét a KRESZ-táblára, azt kérdezte, ha szétlövi a táblát, akkor visz- szamegyek? lVlegnyugtattam, akkor sem megyek vissza, mivel az nem céltábla, hanem a kötelező ha­ladást mutató jelzőtábla, ha nem tudná... Végül is a harcias „cow­boy” felfogta, nem vagyok haj­landó engedni az erőszaknak, visszament a kocsijához és a sánta csigát is megszégyenítő lassúsággal vezetve az autót el­indult előttünk, pedig előzőleg azt állította, sietős a dolguk. Ezek után - bár némi késés­sel, de épségben - megérkez­tünk az iskolába. Sturmann Béla

Next

/
Thumbnails
Contents