Nógrád Megyei Hírlap, 1998. december (9. évfolyam, 281-304. szám)
1998-12-19-20 / 297. szám
6. oldal Mozaik 1998. december 19., szombat „Mindenki a művelt társadalmi élet szokásaihoz híven viselkedjék” Tíztucatnyi esztendő -120 év szórakozás Jó ideje már, hogy a Kohász Művelődési Központ ismét tartalmas programokkal, szinte minden korosztálybelinek szóló foglalkozásokkal szórakoztatja vendégeit. A salgótarjáni intézmény az idén 120 esztendős és a fentiek alapján méltó a patinás egykori előd „olvasó és kaszinó” öreg falai közt lezajlott sok évtizednyi kincsestár utódlására. Mert akár az olvasóegylet, akár a „Tiszti casinó” történelmébe pillantunk, külön-külön is, de főként eggyé forrva nagy kincs a város kulturális múltjában, szinte országos hírűvé vált dalárdájával, zenekarával, amatőr színjátszóival. A század elejétől nyomon lehet követni kőrútjaikat, bárhol jártak is, babért arattak. A „Salgótarjáni Acélgyári Tiszti Kaszinó” Alapszabályai, illetve Házi-Rendszabálya (Turul Nyomda Rt. Salgótarján, 1927.), vagy a „Kohász kultúrotthon” centenáriumára készült kiadvány lapozgatása megannyi érdekességre, a régvolt időkre, szokásokra hívja fel a figyelmet. Az olvasóegylet megalakítását a gyár üzembe helyezését követő néhány esztendő múlva a főként német szakmunkások, mesterek, felvigyázók kulturális igénye tette szükségessé, hisz' kellett egy hely, ahol a tizenkét órás munkanap fáradtságát beszélgetéssel, olvasgatással, po- harazgatással pihenhették ki. A kezdetben csak kvaterkázó, beszélgető munkások, asztaltársaságok röviden két csoportot alkottak. A „Leseverein” az újságolvasást, pipázgatós eszmecserét kedvelőké lett, ők a gyári élelmezési üzlethelyiség „Mamlasz” nevű szobájában húzódtak meg, a játékos szórakozást, virtuskodást szeretők, a „Cegelstatt Comité” tagjai a maguk készítette tekepályán szórakoztak és a régi lisztraktárban folytatták beszélgetéseiket. A Leseverein hivatalos fennállását 1878-tól számítják, ám a két csoport 1882-ben egyesült és felvette a Rimamurány-Salgótarján Vasmű Részvénytársaság Salgótarjáni Acélgyári Felügyelő és Munkás Személyzet Olvasó Egylete nevet. Az egylet „rendes”, „pártoló” és „tiszteletbeli” tagokból állt, az alapszabály szigorú feltétele volt, hogy a felvételt kérő személy férfi(!) legyen, a 24. évét betöltöttért - aki természetesen a Rima szolgálatában állott - két kezes szavatolt. Pártoló tagságnál a fenti feltételek - csak a korhatárt módosították 18. életévre - érvényesültek; az egyesület köré csoportosultak a tiszteletbeli tagok. Aki öt éve a gyár szolgálatában állt, rendes tagként 4 korona beíratási díjat fizetett, majd havonta 60 fillért, a pártoló tagok pedig ötvenet. Az alapszabály az 1892 június 16- án megalakult dalkörre is kiterjedt: az egylet valamennyi tagja lehetett dalos, természetesen a karnagy - évek során Szomor Károly, Uherkovics Ágoston, Ursutz József - választotta ki a rátermett énekeseket, akiknek minimum egy esztendőre kötelezniük kellett magukat kórusmunkára. (A bevált dalosok később nem fizettek tagsági díjat.) Fellépéseik közül kiemelkedő az egylet 15. évfordulóján tartott ünnepi szereplés, de emlékezetes az 1896-os millenniumi emlékműsoron sikeres produkciójuk, 1898-ban, a szabadságharc 50. évfordulóján a gyári zenekar kíséretével a Himnusz eléneklése aratott nagy sikert körükben. Az acélgyári dalosok sok egyházi és gyári, hazafias ünnepségen léptek fel, 1905-ben Nagyszécsényben a Rákóczi- ünnepségen, majd országos dalosversenyeken is részt vettek. 1925-ben 25 dalárdista - köztük Rostár János, Graf Egyed, Wabrosch Béla elnök - kapott érmet, oklevelet. A fúvószenekarral - 1879- ben alakult - is, valamint egyéb hangszeresekből alakult szimfonikus zenekarral is hatalmas sikereket arattak, 1890-ben Adorján Jenő, a párizsi Co- lonne zenekar hegedűművésze, 1902-ben az egyházi keretek közti zászlószentelés szertartásának zenei produkciója: Liszt koronázási miséjének részletei (a dalkör, valamint hegedűn Koller Károly mérnök) is öregbítette hírnevüket. Se szeri, se száma az egylet mulatságainak, szilvesztereinek, egyéb zenés táncos összejöveteleinek. Meg kell említeni Hűlik András táncoktatót az 1910-es évekből, aki a fiataloknak tánciskolát rendezett évente. (Idegenek ezeken a rendezvényeken nem vehettek részt...) Az amatőr színjátszók az olvasóegylet mostohagyermekei voltak 1942-ig, bár működésük 1887. június 19-én Gerő Károly Vadgalamb c. népszínművével vette kezdetét. A főbb szerepekben Urbán Albina, Gacza Miklós, Juhár Rezsőné játszott, a tekepálya helyiségében előadott darabot Csányi József rendezte. Aztán a negyvenes évek végétől, az ötvenes évek elejétől felgyorsultak az események, a zenei élet nagyjai voltak Krá- lovszky János, Krajcsi Lajos, Heckenberger Gyula, de a szalonzene - bálokon, rendezvényeken szolgáltattak hangulatos muzsikát - a Szürke Fiúk nevével forrt össze. Az azóta nótaénekesként ismert Solti Károly 1938-ban dobosként volt a zenekar (Gray Boys) tagja... Turek László operaénekesi pályája is a „Kohászból” indult. „A táncokat betanította Kovácsáé Juhász Irén” - olvasható megannyi régi színdarab, operettest plakátján. Bizony, Irénke „mesteméni” oktatta a kicsiket és nagyokat a kecses balettmozdulatokra. A szájharmonika-zenekar és az amerikai „particska” is a szórakoztatás jegyében alakult és működött, mint a csasztuska- együttes, vagy a balalajka-ze- nekar, később a néptánccsoport, 1954-től a mozi. 1946-tól Petőfi Sándor színjátszókor néven a színészek felejthetetlen estéket varázsoltak a színpadra. A rendezők, Verlieh József, Somoskői István, Csics György, Szíremen Rudolj igényes munkája a tökéletes színészi alakítások mellett harmóniában volt a Brunczel Tibor, Petik István alkotta díszletekkel. A súgó Molnár Gyula volt. Két esztendeje, lapunk is megemlékezett egy igazi pincérről, Németh Karcsi bácsiról, aki a tiszti kaszinót is vezette egykor, melynek „... reputációja megkívánja, hogy mindenki a művelt társadalmi élet szokásaihoz híven viselkedjék”, és „... helyiségei kizárólag a megjelölt célra használhatók.” Boldog születésnapot, további gazdag programokat kívánunk! Deák Ferenc Jelentés a hegyről Lovas fogat a hóban Köd hömpölyög a bokros dombon át, sűrűn teríti nyirkos fátyolát. Már öleléssel házunkig kinyúlt, az erdő útja is homályba fúlt. Áprily Lajos Vasárnap virradóra hirtelen megtört a kemény hideg. Párába burkolózott a hegy, eltűnt a homályban a Salgó, a Boszorkánykő, s egyszercsak elkezdett zizegni az erdő. Apró, majd egyre nagyobb és sűrűbben hulló ónos-jeges tűkristályok zörgették a dermedt ágakat. A kitaposott havas ösvényeket hamarosan csúszós jégpáncél borította, a szűz hónak viszont alig ártott a jeges eső. Egy kissé meg- kérgesedett a teteje, így még jobban lehetett rajta járni. Az eresztvényi bükkösből a sípálya tisztására érve elhallgatott az erdő fagyos muzsikája, itt már emberi hangok verték fel a csendet és szánkózók bukkantak sorra elő a lejtő ködéből. Úgy látszik, a sízők felvonó híján átpártoltak a Szilváskőre. A turistaösvények Salgó(Kotyasz)-puszta feletti hármas találkozásánál az elvékonyodó ködben felettünk magasodó vár körvonalai is kibontakoztak, de csak rövid időre. A puszta felé Vezető erdős-bokros ösvény mentén mindenféle vaddisznótúrások feketéinek. A tanyához érve a megszokottól eltérően most nem fogadott kutyaugatás. Az istálló előtt ismerős lovas kocsi állott, belülről beszéd hallatszott, hát betértem. Éppen a nyúlátvétel kellős közepébe csöppentem. A vályogépület jó illatú istállómelegéből lemérlegelve egymás után kerültek ki a tapsifülesek a szénával kibélelt kocsiderékba, aztán János bácsi - aki lovak nélkül elképzelni sem tudná az életét - moccantott egyet az istrángon s a fogat köny- nyedén elindult a havas sze- kérúton. Nem kellett a motort túráztatni, nem okádott kormot a hóra, nem pörgött ki árkot vájva a kerék, s a két mo- kány lónak az emelkedő sem jelentett akadályt. Mennyivel ügyesebben és természetesebben mozog az ilyen terepen egy egyszerű lovas szekér, mint akár egy összkerék- meghajtású terepjáró gépkocsi. Kár, hogy egyre kevesebb van belőlük. „Menjenek csak nyugodtan, majd átöltözok és maguk után szaladok” — mondta a csizmás-bundás fiatalember, a nyulak gazdája. A magabiztos kijelentés hallatán figyeltem csak jobban az arcába, s kétségeim az utolérést illetően nyomban eloszlottak. Ugyanis K. Zoli, a kiváló hosszútávfutó volt az, aki éppen nyulaival foglalatoskodott, csakhát most egy kicsit jobban beöltözve, mint amikor nyári hajnalokon edzései közben rója a kilométereket a Medves ösvényein. Itt, a tanyavilágban élte ő a gyerekkorát, itt szívhatta magába az akaraterőt, az edzettséget, mely a jól megérdemelt hírnévig vitte. S a gyökerek erősek, nem lehet, nem is kell őket megszakítani. Fancsik János Jó megfejtés, szerencsés nyertes Elmúlt heti rejtvényünk megfejtése: Szegény Bodri mindig konzervet eszik, mert fél a csonttól. Ezerforintos vásárlási utalványt nyert: Tavaszi Éva Karancskeszi, Petőfi u. 11. sz. A mai rejtvény helyes megfejtését december 23-ig kell beküldeni szerkesztőségünk címére. NARANCSOT AD NEKI \ A VICC ££P' BÉS2 ANGOL ETNOLÓGUS VOLT píl ALAKI VEGYENEK»" (GÁDOR BÉLA) PIRUL A VICC POÉNJA, 3- RÉSZ V£L£ OG VÁMOLVÁN JSÓS y .V IT“ i> TÖT? KETTŐS 8 erű > A MÁ$5K > 7 { 3yJ ACiíMJ*# z: V ANGELES > y ELEMI AKADOZVA beszél > VETEKBEN KERING VER > y un FÉLRE! ÓCEÁNJÁRÓ HAJO OMSZK FOLYÓJA FIZIKA NEM MOZDUL VAS MEGYÉI KÖZSÉG NÉPIESEN , SZÓLÍT----V A ..." ÍAOY ENDRE VERSEI A VICC POÉNJA. Z. RÉSZ r~ TANÚSDSU, HATÁR> v V V V T“ NO LÁM AGYAG- MAAGA- RÉTEG > —r1ND8T Ú K > StíZÁS $7ÖV6G~ BÉN > Tr FÉLSBEEftt 365 H&P > DÉLKELET ÁZSIÁI FOLYÓ > YÁLLI — ■Itt* ____ . .. NÓRA. SZÍNÉSZNŐ > TEREMT« ... . .. HOZ: FEL INGEREL > V ÍGEXÉPZÖ > HUNGARORUM FEJDÍSZ > V FINNUGOR NÉP VERSUS M > VOLT HOÍUND LABDA" RÚGÓ V RÁZ? SIERRA > ÉAŐO KÖNYV UTOLSÓ ni SZ* > 9 AZ UTCÁRA TANTÁL > SZALON" MÁT PÖZ > TURISZTIKAI CÉG > V Hí * TÜCSÖK* NAPSZAK > k.-. MEG- VÉNÜLÜNK” (.JÓKAI) > TY Ók MONOJA;’ EEJEH MEGYEI KÖZSÉG > ALI.-} an**VAU > tLOTTÓ VAX tlV£N > V ARGENTIN POLITIKUS VOLT TÁRS > .....v PÁRATLANUL ŐRIZI T?.0Ö > j> ÓEGYIPTOMI ISTEN GYILKOL > V POHARAT TE LEÖNT RÓMAI OTVKN > T“ M6Ö- i UtA£ . > V REGI > Vehe«AUTÓMÁRKA ZAVART > V PALOIYIA > BARANYA MEGYEI KÖZSÉG GÚLA FCY~ ÄVfOTSL$* ANÖÖL HEGYESLES? > OREL > “V TESZ: BECSAP V > V m lám kicsinyítő SZIGNÓ U v SZÁNDÉK SUGÁR V z' “V* AZ USA SZABVÁNYA > Templomaink története Bizonyság a hitről - EGYHÁZASDENGELEG m x'-N Adakozásból, kárpótlási támogatásból megújult a templom A Pásztótól délnyugatra fekvő település történelmileg visz- szavezethető IV. Béla koráig. Élnevezése (előbb Dengenec, Dengelegh) 1542-től Egyhá- zas előtagot is kapott, jelezvén itt is a hitélet, a templom meglétét. Ekkor már lehetett evangélikus papja is; az idők folyamán megfordultak itt a husziták és a reformáció után mintegy évszázadig közösen éltek, megbékélve evangélikusok és római katolikusok egyaránt. (Az 1675-ös garam- szentbenedeki gyűlésen ott volt Debreczeni István, 1697- ben pedig Oroz András, mindketten Dengeleg és a filia, Bá- gyonka - ma Kisbágyon - katolikus licenciátusi lelkészei. A dengelegi római katolikus templom 1322-ben épült, átvészelte a török időket. A Szent Imre tiszteletére felszentelt templomot a Canonica Vi- sitatio az 1600-as évek végétől jegyzi, többször restaurálták. (Ma a héhalmi plébánia fili- ája.) Egyházasdengeleg evangélikus gyülekezete a történelem során többször volt mélyponton, de az újrakezdéshez reményük mindig töretlen maradt. Már a Rákóczi-féle szabadságharc után támadás érte őket, a váci püspökség feljelentése alapján Török András vármegyei alispán vizsgálatot indított azon ügyben, hogy vajon volt-e a dengelegieknek szabad vallásgyakorlási engedélyük a szabadságharc előtt. Bizonyára nem volt, hisz’ a vizsgálat lefolytatását követően az akkori dengelegi lelkésznek, Bajnóczi Imrének el kellett hagynia a falut, az erre vonatkozó királyi rendelet értelmében. így került akkor Dengeleg a sziráki gyülekezet anyaegyházához filiaként. A helyzet 1865-ben gyökeresen változott, amikor Valen- tinyi Sámuel losonci káplán személyében saját papot választhattak és ismét önállósulhattak. Az évek folyamán - az egyházi elöljáróságok nagy örömére - a gyülekezet egyre gyarapodott és szükségessé vált egy korszerű gyülekezeti ház felépítése, csak az akarathoz, lelkesedéshez pénz is kellett, hisz’ „félpénzen”, valamint a „hét szűk esztendő” idején nehéz volt még tervezni is bármit. Reményük azonban meghallgatásra talált és részben állami kárpótlási támogatással, részben közegyházi adakozás eredményeként megújult 1994-re a parókia, Babka László lelkész beiktatásával egyszerre szentelték fel, majd két évvel később az új gyülekezeti imaházat avathatták, az egész falu nagy örömére. Az ünnepi istentiszteletet D. Sze- bik Imre püspök, Kalácska Béla esperes és Babka László helyi lelkész végezte. Garami Lajos közel 25 évig volt dengelegi lelkész, aki meghatott szavakkal köszöntötte ezen a jeles napon gyülekezetét, hangoztatva, hogy ezek az emberek az évtizedek során már sokadszor tettek bizonyságot hitükről, akaraterejükről. Megyénk második új gyülekezeti házát - szinte a den- gelegivel egyszerre szentelte fel Kalácska Béla esperes, az Ipolyszögön megújított imaházat rögtön birtokba is vehették a hívek, akik a közelmúltban új lelkészt kaptak. Egyhá- zasdengelegen az evangélikus gyülekezet vezetője ma Szmo- lár Attila, Isten igéjét hirdetve az új imaházban. D. F.
