Nógrád Megyei Hírlap, 1998. december (9. évfolyam, 281-304. szám)

1998-12-19-20 / 297. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN Megyei Körkép 1998. december 19., szombat Salgótarján magasan vezet, mögötte a többi település egy bolyban Mennyit keresnek a városvezetők? Összeállításunkból megtud­hatják, milyen mértékű il­letményeket, tiszteletdíjakat állapítottak meg megyénk városainak önkormányzata­iban. Balassagyarmattól Rétságig nincsenek túl nagy különbségek az öt város kö­zött, míg Salgótarjánban kétszer-háromszor több pénzt vehetnek fel bizonyos posztok betöltői. Balassagyarmaton 23 200 forintban állapították meg a képviselők tiszteletdíját. Emellett 7 600 forintot kap még a képviselő, ha bizott­sági tag is (30 800). Az alap­díjon felül 14 ezer forint illeti meg a bizottságok elnökeit (37 200). A bizottságok külső (nem képviselő) tagjainak tiszteletdíja 7 600 forint. Ba­lassagyarmat polgármesteré­nek illetménye 182 500, havi költségtérítése 50 ezer forint. Az alpolgármester illetménye 163 ezer, költségtérítése 40 ezer forint. A bátonyterenyei képvise­lők alapdíja 18 300 forint. A bizottsági tagságért 6 400 fo­rint jár (24 700), illetve két bizottsági tagságért 9 200 (27 500). A bizottsági elnö­kök 32 900 forintot kapnak, a bizottságok külső tagjai pedig 9 200-at. Bátonyterenye pol­gármesterének illetménye 182 500 forint, a főállású al­polgármester 120 ezer forin­tot keres, míg tiszteletdíjas kollégája 60 ezret. Pásztón 1996 januárjától változatlan a képviselők díja­zása, vagyis már harmadik éve 18 ezer forint. Ehhez 9 ezer forintot kap még a kép­viselő (27 ezer), ha bizottsági tag is, függetlenül attól, egy vagy két bizottságban dolgo­zik-e. A bizottsági elnökök­nek az alapdíj mellé 18 ezer forint jár, ugyancsak 36 ezer forintot állapítottak meg a ta­nácsnoknak. A bizottságok külső tagjai 6 ezer forintért segítik a munkát. Pásztó pol­gármesterének illetménye Varga Béla ingyen dolgozik Szécsény két tiszteletdíjas al­polgármesterének 54 300 fo­rintos havidíjat állapított meg a képviselő-testület. Varga Béla fideszes alpolgármester lemondott erről a pénzről. A rendelet értelmében a pol­gármester és az alpolgármes­terek képviselőként nem kap­hatnak tiszteletdíjat, így az alpolgármester ingyen, ponto­sabban havi egyforintos jel­képes díjért dolgozik. A vál­lalkozásából élő alpolgármes­ter egyrészt a város, másrészt saját anyagi helyzete miatt döntött így, és több társának is ezt javasolta. Ismereteink szerint nincsenek követői. 182 ezer 520 forint, a foglal­koztatási jogviszonyban álló alpolgármesteré 120 ezer, a társadalmi megbízatású al­polgármester tiszteletdíja 70 ezer forint. Rútságon 23 800 forint a képviselők tiszteletdíja. Ez tartalmazza a bizottsági tag­ság anyagi elismerését is, vagyis azért pluszpénz nem jár. A bizottságok elnökeinek juttatása 27 200 forint. A külső bizottsági tagok egyet­len fillért sem kapnak, mun­kájukért év végén tárgyjuta­lomban részesíti őket az ön­kormányzat. Rútságon 170 ezer forint a polgármester il­letménye, az alpolgármesteré 39 100 forint. Salgótarjánban 45 600 fo­rint a képviselők alapdíja. A képviselőt, ha bizottsági tag is, 68 400 forint illeti meg, 22 800 forint jár a bizottsá­gok külső tagjainak. A bizott­ságok elnökei és a tanácsno­kok havi 91 200 forintos tisz­teletdíjat vehetnek fel. Új elem a megyeszékhelyi köz­gyűlésben a bizottsági elnök- helyettes, ezt a posztot 79 800 forinttal honorálják. Salgótarján polgármesterének illetménye 182 500, havi költségtérítése ennek fele, vagyis 91 ezer 250 forint. A főállású alpolgármester tisz­teletdíja 164 200, költségtérí­tése 82 100 forint. Ugyan­ennyi a költségtérítése a tár­sadalmi megbízatású alpol­gármesternek is, akinek vi­szont tiszteletdíja 79 800 fo­rint. Szécsény képviselőinek alapdíja 21 ezer 700 forint. A helyi szabályozás szerint a képviselők akkor is csak az alapdíjat kapják meg, ha bi­zottságban is dolgoznak. A bizottságok külső tagjainak tiszteletdíja 10 ezer 900 fo­rint, 32 ezer 600 forintot kap­nak a bizottsági elnökök. (Szécsényben rendeletbe fog­lalták azt is, a képviselő akkor jogosult tiszteletdíjra, ha a tárgy fél évet megelőző fél év üléseinek legalább 60 száza­lékán részt vett.) A város pol­gármesterének illetménye 181 ezer forint. A szécsényi tiszte­letdíjas alpolgármesterek számára 54 ezer 300 forintot állapított meg a testület. Dudellai Ildikó Egy lehetséges változat Salgótarján és térsége turisztikai fejlesztésére A doktor szívügye közügy! Sokan, sokféleképpen hangoztatták már, hogy Salgótarjánt és környezetét miként lehetne turisztikai szempontból von­zóbbá tenni. Egy lehetséges koncepciót alkotott meg dr. Fan- csik János, nyugalmazott orvos, városszerte ismert termé­szetbarát. Javaslatát újságunk rendelkezésére bocsátotta. Sok éves tapasztalat és szemé­lyes élmény összegződik a dolgozatban. Elgondolása nem korlátozódik csupán Sal­gótarjánra, hanem a térségre: a Karancs-Médves vidékére, a Dobroda-völgy bekapcsolá­sára, sőt, a határon túli terüle­tekre is. Mint írja: maga a me­gyeszékhely, mint látványos­ság nem jelent különösebb vonzerőt, de infrastruktúrája, kulturális és sportrendezvé­nyei jól felhasználhatók egy turisztikai stratégia kimunká­lásánál. Fancsik doktor nagyon fon­tosnak tartja, hogy az egyes megoldásokat az érintett civil és szakhatósági szervezetek, magánemberek, önkormány­zatok bevonásával dolgozzák ki. Közöttük nagyon fontos az információcsere. (Ez az el­gondolás egyébként a most el­készült városmarketing szá­mos elemével összecseng.) Mindenekelőtt deklarálja: olyan megoldásokat kell ta­lálni, amelyek nem teszik tönkre a térség legfőbb érté­két, a természetet. A koordi­náló szerepkört egy létreho­zandó Tourinform-iroda látná el, nonprofit módon, önkormányzati támogatással. A finanszírozást helyi erők bevonásával, pályázatok út­ján, és PHARE-keretekből képzeli el. Konkrét projektelgondolá­sai között is első helyre került a salgói és somoskői várak közötti természetpark megva­lósítása, akár már a millen­nium jegyében, s persze kar­öltve a szlovák érdekeltekkel. Ennek során a salgói várrom­rekonstrukció folytatása elen­gedhetetlen, s fejlesztendő a „Várallya” már megkezdett Petőfi-parkja is. A két várat összekötő Petőfi-sétány kita­karítása, gyalogos és lovas fo- gatos közlekedésre alkalmassá tétele ugyancsak e terv kulcs- fontosságú része. Somoskőn egy tájház és egy pajtakert megvalósítása nö­velhetné a vonzerőt, csakúgy, mint a volt ritzerkolónia kecs­kefarmjának felélesztése. Sal- góbányán a volt kultúrház tel­jes rekonstrukciója lehetővé tenné egy térségközpont be­rendezését is. A Domyay-tu- ristaházat Fancsik doktor - és még nagyon sokan - visszavá­sárolnák a város számára, Eresztvényben madárpark, il­letve tájvédelmi fogadópark kialakítása lenne indokolt. A természetpark fontosabb pontjain táblák és térképek je­lölnék a látnivalókat, fonto­sabb tudnivalókat. így például a síelési lehetőségeket, a ké­sőbb kiépítendő erdei kerék­párutakat, a sétakocsi vonalát, s esetleg az egykori fogaske­rekű máig meglévő sínvonalát. Mindezt olyan időszakos ren­dezvények tennék vonzóvá, mint a somoskői tűzijáték a kenyér ünnepén, toronyzene a várakban, hagyományos díj­ugrató verseny megrendezése, várjátékok, lovagi tornák ren­dezése, s a folklórfesztivál „ki­telepítése” a városközpontból az említett környezetbe. A tágabban vett környezet­ben is számos, inkább szerve­zést igénylő javaslatot fogal­maz meg Fancsik doktor. Ezek közül mazsolázva emeli ki a Karancs-hegy kilátójának rendbetételét, a kápolna álla­potának megőrzését, a hegy alatti tisztások kitakarítását, a baglyaskővári természetvé­delmi terület parkká fejleszté­sét, a Tóstrand térségének sokoldalú kulturális és sport­parkká alakítását (a lengyel­piac áttelepítése mellett!), a várostól délre elterülő terüle­tek bevonását a turisztikai el­képzelésekbe - például golf­pálya számára -, s programo­rientált táborok szervezését. E térségben a fő közleke­dési eszközök természetesen a ló és a kerékpár, no és a gyaloglás. Az említett prog­ramról rendszeres, olcsó ki­adványokat kellene megje­lentetni, lehetőleg évenként frissítve. Annak érdekében, hogy a gondolkodás elindul­jon végre, szükség lenne az elkészült vitaanyag sokol­dalú elemzésére, leginkább a civil szervezetek által. Már az elején meg kell szervezni - írja a javaslatot megfogal­mazó dr. Fancsik János -, hogy a létrehozott értékeket miként kívánja megóvni, - őriztetni a város. Mert a Kál­vária-hegy az élő példa, hogy amit rendbe tettek hosszú hónapok alatt, azt a vandálok lerombolták pár nap alatt. Bábel tornyát építeni pedig felesleges vállalkozás, e pénzszűke világban. T. Németh László Karácsonyi ünnepi buszmenetrend A Nógrád Volán Rt. az ün­nepek előtt és alatt az aláb­biak szerint közlekedteti menetrend szerinti járatait: A távolsági, helyközi és he­lyi autóbuszjáratok december 19-én (szombaton) munka­napra, 20-án (vasárnap) mun­kaszüneti napra, 21-én (hét­főn), 22-én (kedden), 23-án (szerdán) munkanapra, 24-én (csütörtökön) szabadnapra, 25-én (pénteken), 26-án (szombaton) munkaszüneti napra, 27-én (vasárnap) mun­kaszüneti napra 28-án, (hét­főn) munkanapra, 29-én (ked­den) munkanapra, 30-án mun­kanapra előírt menetrend sze­rint közlekednek. A fenti közlekedési rend ki­zárólag a Nógrád Volán Rt. ál­tal közlekedtetett menetrend szerinti járatokra vonatkozik. Más társaságok eltérő munka­rendben is közlekedhetnek, ezért az utazás megkezdése előtt a területileg illetékes Vo­lán információs szolgálatnál érdemes érdeklődni. December 24-én - kará­csony este - 18 órától több já­rat forgalmát korlátozzák, így a salgótarjáni helyi járati au­tóbuszok 18 óráig, szabadna­pokra előírt menetrend szerint közlekednek. 18 óra után a korábbi évek gyakorlatának megfelelően a helyi járati au­tóbuszok nem közlekednek. A 22 órás munkakezdést, illetve a délutános műszak hazaszállítását az alábbiak szerint biztosítják a helyi já­rati utasok részére: Etesröl 20.50 órakor in­duló autóbusz Károly-aknától 21.15 órakor az autóbusz-ál­lomásig közlekedik. Az autó­busz-állomásról 22.30 órakor indul Idegéren át Etesre. Felsőtoldról 19.55 órakor induló autóbusz Zagyvapál- falva, bányagépgyár betérő­vel közlekedik a helyközi au­tóbusz-állomás érintésével az ötvözetgyárig, a bányagép­gyártól 21.15 órakor indul. A járati gépkocsi az ötvözet­gyártól 22.15 órakor indul, (a helyközi autóbusz-állomás érintésével) és Zagyvapál- falva, bányagépgyárhoz betér. Szécsényből közlekedő já­rat Baglyasaljára tér be, innen 21.15 órakor indul a helyközi autóbusz-állomásra. Az autó­busz-állomásról 22.30 órakor Baglyasalja betéréssel közle­kedik Benczúrfalvára. Pétervásáráról közlekedő járat Zagyvaróna helyi járati végállomásra betér, onnan 21.25 órakor indul a Volán­központig. A Volán-központ­tól 22.10 órakor indul az au­tóbusz-állomás érintésével, Zagyvaróna betéréssel Péter- vásárára. Salgóbányáról 21 órakor induló járat Somoskő betérés­sel a Fáy András krt.-on át a helyközi autóbusz-állomás érintésével (indul 21.25) Zagyvapálfalva falun át köz­lekedik a bányagépgyárig. A bányagépgyártól 22.10 órakor indul vissza a falun át, hely­közi autóbusz-állomás (indul 22.35 óra), Fáy András krt. érintésével, Somoskő betérés­sel Salgóbányára. A helyközi járatok 18 órától valamennyi helyi járati megál­lóban megállnak a fel-, illetve leszálló utasok részére. Ötvenéves a magyar tannyelvű iskola Ipolybalogon - Interjú a szlovák miniszterelnök-helyettessel A hidakat újjá kell építeni Ötvenéves fennállását ünnepelte a magyar tannyelvű iskola a szlo­vákiai Ipolybalogon. A 670 lakosú kis faluban 1948. november 25- én engedélyezték a magyar tannyelvű iskola megalakítását az ak­kori új közoktatási törvény alapján, amely egyenlő tanulási lehető­ségeket biztosított az ország minden polgára számára. Az eltelt fél évszázad alatt a két- osztályosnak indult intézmény kilencévfolyamos, nyolcosztá­lyos iskolává fejlődött, amelyben jelenleg 220 gyermek tanul a környék kilenc falujából magyar anyanyelven. A régi iskolát 1963-ban felváltotta az új, kor­szerű körzeti alapiskola. Az öt­ven éve két fővel indult tantestü­let mára 23 pedagógust számlál. Magas szintű oktatás Az ipolybalogi iskolából kike­rülő fiatalok több lehetőség kö­zött választhatnak Szlovákia ma­gyar tannyelvű középiskoláiban, de tovább tanulhatnak Magyaror­szágon is. Sokan járnak át Balas­sagyarmatra. A Magyarországon végzetteknek lehetőségük van honosítani bizonyítványaikat. Az ipolybalogi magyar tannyelvű is­kolában magas szinten tanítják a szlovák nyelvet. Skabela Rózsa igazgatóhelyettes az elmúlt év­ben kapott Katedra-díjat a haté­kony szlováknyelv-oktatás kon­centrált kiterjesztéséről szóló dolgozatáért. Az iskolában vég­zettek közül nagy számban kerül­tek eddig is értelmiségi pályára és a '96 óta végzettek közül is kö­zel százötvenen tanulnak tovább különböző középiskolákban. A magyar anyanyelv és a szlo­vák állami nyelv mellett angolt és mémetet tanulhatnak a környező községekből idejáró gyerekek. A hittant Dobos Péter plébános és Stász Dezső káplán oktatja. A szülői munkaközösség támogatja a tantestület munkáját, a szülők is örülnek a változásoknak. Azt mondják, végre nincs rettegés, hogy elveszik a gyerekeiktől az anyanyelvet. A fél évszázados évfordulóra készült iskolatörté­neti tablók és emlékkönyvek jel­zik az ország és a világ szinte minden részébe eljutott volt tanu­lók útját és kötődését tanulóifjú­ságuk színhelyéhez. Cseri Magdolna igazgatónő és Balogh Gábor polgármester köszöntötte a megjelenteket és az intézmény volt vezetői emlékez­tek a küzdelmes, de eredmé­nyekben gazdag évtizedekre. Öröm hazaérkezni Ipolybalog és a környék ma­gyarságának kiemelkedő esemé­nyén megjelent Csáky Pál, a szlovák kormány emberi és ki­sebbségi jogokért, valamint a vi­dékfejlesztésért felelős minisz­ter- elnök-helyettese, az iskola volt tanulója, aki interjút adott a Nógrád Megyei Hírlapnak.- Miniszterelnök-helyettes úr! Itt Ipolybalogon mindenki szeretettel, jó ismerősként kö­szöntötte. Úgy látom otthon érzi magát. Öröm hazaérkezni?-Természetesen öröm haza­érkezni mindig, de a spontán örömszintnél magasabb ez a mai, először is azért, mert az ember úgy érzi, hogy hazajön. Ettől az iskolától rengeteget kaptam én magam is és a kollé­gáim is, akik idejártak akkor. Nagyon örülök, hogy ezen a ta­lálkozón rengeteg értelmiségi van, magyar értelmiségiek, ame­lyeket ez az iskola adott a társa­dalomnak. Esély a változásokra- A másik dolog pedig ez az öt­ven év. Aki magyarként megélte e század itteni történelmét, az tudja igazán mit jelentett ötven év alatt az, hogy magyar iskola nyílhatott. Ugyanis a II. világhá­ború után nem volt szabad ma­gyarul beszélni. Az iskolákat be­csukták, az újságokat nem enged­ték kinyomtatni. Elmondottakból tudom, mert akkor én még nem éltem, hogy a hatalmas felszaba­dulás érzésével élték meg azt, mikor ez az iskola megnyitotta kapuit. Úgy, hogy én nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek és köszönetét mondhatok ennyi év után is azoknak a tanítóknak, akik tanítottak és magának az in­tézménynek is.-Ez a mostani látogatása egy szebb és talán nyitottabb, emberibb idők kezdetét jelenti?- Mindenképpen. Azt hiszem, hogy illő és indokolt is talán ma optimistának lenni. Hiszen szá­momra is nagyon nagy megtisz­teltetés az, hogy a kormány tag­jaként, miniszterelnök-helyettes­ként jöhettem el ide. Talán ez is, és azok az egyéb változások, amelyeket most Szlovákiában ta­pasztalhatunk, azt jelenthetik, hogy mégis csak van valami esély és remény arra, hogy meg­változnak a dolgok és jobb irányba. Nagyon szeretném su­gallni mindenkinek azt az örö­möt, azt a reményt, hogy ezek a változások nem rövid életűek, hanem hosszú távúak lesznek és mi ezen szeretnénk dolgozni.- Valamikor faluját, Kővárt híd kötötte össze az Ipolyon át a település másik részével Kiskó­várral, amely most Balassa­gyarmat városrésze. Ezt a hidat felrobbantották. Epülnek-e új hidak az Ipolyon?- Ez egy nagyon jó kérdés. A regionális fejlődésért is felelős va­gyok a kormányban és én is azt hi­szem, hogy ennek a hídnak a tör­ténete, amelyet 1944 végén a visz- szavonuló német csapatok robban­tottak fel, több annál, mintsem egy híd eltűnte. Úgy gondolom, sokkal több szimbólummal bír. Ugyanis a háború utáni években, évtizedek­ben megpróbálták mesterségesen elválasztani a két parton lakókat egymástól. Örülök neki, hogy a szálak erősebbek voltak és ez nem sikerült. Azon szeretnék munkál­kodni, hogy ezeket a régiókat, amelyek a határ egyik, vagy másik oldalára kerültek, megpróbáljuk valahogy összefűzni. Egymáshoz tartozunk- Sokszor ültem gyerekként is azoknak a cölöpöknek az árnyé­kában, amelyek a felrobbantott Ipoly-hídból maradtak meg. Én nagyon szeretnék szimbolikusan is és fizikai értelemben véve is hi­dakat építeni a két part mentén lakó emberek között. Bár ameny- nyiben leszűkítem ezt a kérdést az objektumra, akkor azt kell, hogy mondjam, és ezért elnézést kérek a kőváriaktól, hogy most a Pár­kány és Esztergom között lévő hi­dat szeretném tető alá hozni. Ha ez meglesz, akkor azt hiszem, ez egy indító sorozata lehet majd az újabb hidak felépítésének. Tud­nunk kell azt, hogy mi az Ipoly egyik és másik partján is összetar­tozunk, egymáshoz tartozunk. Egymást kell segítenünk gazdasá­gilag is, hogy megpróbáljuk ezt a régiót, a mi közös régiónkat fel­emelni. Szabó Endre

Next

/
Thumbnails
Contents