Nógrád Megyei Hírlap, 1998. december (9. évfolyam, 281-304. szám)

1998-12-02 / 282. szám

Varrónőre mindig szükség lesz - Ezüstkoszorús angol-francia nőiszabó-mester Kisiparos családi vállalkozásban-Nagyon sokat kellett éjszakáznom, míg idáig eljutottam. A napi 10-12 órai munka a varrógép mellett természetes teljesí­tés volt. Az angol-francia nőiszabó-szakmát Budapesten, a Wesselényi utcai tanműhelyes tanulóképzőben sajátítottam el. Ha netán nem.vesznek fel ipari tanulónak, hogy ne szakadjon meg a tanulási folyamat, beiratkoztam a középiskolába - utal az Ezüstkoszorús kisiparosmester cím elnyerése előzményei­nek néhány momentumára Sztrehárszky Andrásné. Munkában az összeszokott kis csapat tagjainak egy része- Édesanyám a szakma válasz­tására ösztönzött, mondván: egy biztos szakmával a kezed­ben, nem érhet nagy baj, varró­nőre mindig szükség lesz - folytatja az emlékezést. - A há­romévi tanulóidő letöltése után segédlevéllel a kezemben haza­jöttem Szirákra. Férjhez men­tem, utána egy ideig nem dol­goztam, majd gyesen voltam. Később Jobbágyiban, a volt Salgótarjáni Ruhagyár helyi üzemében hajtottam a varrógé­pet. Mielőtt kisiparos lettem Szirákon, a volt Általános Ru­házati Szövetkezetben tevé­kenykedtem. A rendszerváltás Mikulásvirág (Euphorbia pulcherrima). A cserépben nevelt növény nem kelhet ver­senyre magasságban a főként Közép-Amerikában honos m hosszúra nőtt rokonaival, de virága éppoly szép a szobában is e kutyatejfélék családjabeli cserjének. A növekedésgátló hormon­nal cserepesre „zsugorított” növény levelei nagyok, fény­lőn zöldek, csúcsosak vagy karéjosak. A hajtások végén jelennek meg a pici, sárga vi­rágokból álló, viszonylag je­lentéktelen virágzatok, ame­lyeket viszont élénkpiros, ró­zsaszínű, esetleg fehér, nagy falevél-lándzsák öveznek. előtt, a ’80-as évek vége felé váltottam ki az ipart, s otthon, a műhelyemben dolgoztam. Októberben múlt egy éve, hogy bérbe vette előző munka­helyének mostani helyiségét.- Munkából gyűjtögettem össze az itteni induláshoz szük­séges pénzt. Szerencsére, nincs hitelem, senkinek sem tarto­zom. Továbbra is kisiparos va­gyok, most már családi vállal­kozásban. Férjem végzi az alapanyag-beszerzést, a kész­áru szállítását, a piacokon való árusítást. Diplomás védőrio lá­nyom, aki Pesten lakik, a ke­reskedelemmel kapcsolatos (Ezeket szokták tévesen vi­rágsziromnak vélni.) Ez a decemberben legkere­settebb virágos növény a lakó­szobában 3-4 hétig is megtartja díszét. Ezután is érdemes a nö­vénnyel foglalkozni, hisz kellő gondozással - kellemes lát­ványt nyújtó szép lombozatát megtartva - a következő évben is virágoztatható. Az elvirágzott mikulásvirá­got állítsuk 10-12 Celsius-fok hőmérsékletű helyiségbe, ekkor már nem kíván öntözést, leve­leit elhullajtja és csak akkor igényel kevés vizet, ha hajtásait ráncosodni látjuk. A fagyok elmúltával tegyük a növényt erkélyre, vagy a kert tennivalókat végzi, én pedig csak a szakmával foglalkozom. A családi vállalkozás jelenleg 12 főnek adott munkalehetősé­get, keresetet, csökkentve a köz­ségben és a környékben lévő munkanélküliek népes táborát.- Az itt dolgozó munkatársa­imat régóta ismerem - mutat körbe. - Közülük 3-4 kolléga­nővel együtt dolgoztam. Stabil a csapatunk, nincs hetenkénti jövés-menés, bizonyára megta­lálják számításukat.- Ez utóbbi havonta és forint­ban mit jelent a dolgozóknak?- Több mint a kötelező előírt minimálbér. A gyártásra kerülő modelle­ket saját maga tervezi. Kialakí­tásához a Burda divatlap mel­lett sok katalógust, prospektust használ fel.- Bérmunkát nem vállalok - mondja. - Női ruhát és kosztü­möket gyártunk az igényesebb vásárlóknak. Mindig a szezon­nak megfelelőt, két-három féle modellben, amit keresnek. Há­rom ruha-nagykereskedelmi vállalatnak szállítjuk a kész ru­hákat. Elég csak annyit monda­niuk: nem kérek belőle. Utána rögtön abbahagyjuk a gyártást. A kis szériák, a megváltozott igények felszínre hozták, illetve hozzák a nagyüzemi tömeg- gyártásra képzett fiatalok szakmai tudásának sebezhető pontjait is.-Vannak közöttük, akikből kiváló szakmunkás lesz. Ilyen Papp Szilvia, Molnár Erzsébet, Dudás Mihályné. Mások vi­szont még meseországban él­nek, ahol minden jó. Jó volna, egyik lapos pontján süllyesszük cserepét a földbe, hogy a nö­vény jobban elbokrosodjék, ak­kor a hajtásokat vágjuk vissza kb. félhossznyira. Nyáron aztán igen sok vizet igényel, a levelek sárgulása pedig tápanyaghi­ányra utal, ezt is lehet időben pótolni. Tudni kell a mikulásvi­rágról, hogy a rövid-nappalos növények közé tartozik. Virá­gai, valamint az azokat körül­vevő falevelek csak akkor fej­lődnek ki igazán, ha a nappalok rövidebbek. Virágzási hajla­mukat elősegíthetjük azzal, hogy sötét papírból készített süveggel letakarjuk a szobában tartott növényt, és csak a nap­pali világosság 6-8 órájában ha így lenne, de jó néhány év kell még ehhez. Hogyan érzi magát? Erre a kérdésre Szilvia a következőket válaszolja: - Jól, a társaság is együtt van. A főnöknő, Katika jószívű és megértő tud lenni. - Tedd hozzá azt is, hogy nagy­szájú - egészíti ki az előbbieket Sztrehárszkyné.-Nincs olyan, amiért szid­nom kellene - folytatja a próba­idős Judit, majd hozzáfűzi: - Jó itt dolgozni, itt akarok maradni. Az ezüstkoszorús mester jö­vőbeni tervei között szerepel a bérelt helyiségek számának to­vábbi növelése, a szabászat és a raktár új helyre történő telepí­tése.- Remélem, sikerül meg­egyezni az önkormányzattal. Számításaim szerint az lenne a legjobb megoldás, ha a bérleti díj fizetését felcserélném tulaj­donvásárlással, ha meglesz hozzá a szükséges pénzem. A kisiparosok legnagyobb el­lensége a sokasodó adminiszt­rációs kötelesség.- Teljesítésében segít a Pásztó és Vidéke Ipartestület. Ott könyveltetek. Ritkán járok be, mert mindig el vagyok fog­lalva a munkámmal. Szabad időmben pedig azon gondolko­dom, mit lehet még jobban csi­nálni. Búcsúzáskor a közelgő kará­csony is szóba kerül.- Még nem tudom mivel, de szándékomban van megajándé­kozni munkatársaimat - hatal­mazott fel bennünket az előb­biek közlésére Sztrehárszky Andrásné. V. K. tesszük ki fénynek. így valóban Mikulásra, de legkésőbb kará­csonyra teljes díszében pom­pázhat, élő ünnepi díszként. Szobafenyő (Araucaria ex- celsa). Az igényes szobanövé­nyek közé tartozik a Norfolk- szigetek páradús és mérsékel­ten meleg tájékáról származó szobafenyő. Megfelelő táplá­lék- és vízfelvétel mellett egész évben növekszik, évente általá­ban egy új ágörvet is hajt. Télen legjobban a kb. 10 Celsius-fo- kos helyiségben érzi jól magát, de legalább hetente itt is meg kell permetezni langyos vízzel, hogy a páradús környezet érje. Ez többet használ a növénynek, mint a gyakori öntözés. Az ápo- rodott, füstös, sűrű levegőt is nehezen viseli, ezért „szobáját” gyakran szellőztessük! Szobanövényeinkről - Télen is szépek Tragédiák sem győzték le A salgotarjani írisz Klub azoknak a hölgyeknek nyújt rendszeres találkozási lehe­tőséget, akik sorstársak a bajban. Olyanok járnak ide, akiknél az emlőrák követ­keztében beavatkozást kel­lett végrehajtani. Minden hónap utolsó csütörtök dél­utánján 15 órakor találkoz­nak a Május 1. út 56. szám alatti rendelőintézet alagso­rában azok, akik igényt tar­tanak az egymással való vé­leménycserére, tapasztala­taik megbeszélésére, orvosi előadások hallgatására, s egyáltalán az emberi meg­értő szóra. Itt találkoztam egy délceg, fiatalos külsejű asszonnyal, akiről senki sem gondolná, hogy túl van a ha­todik ikszen, s azt sem, hogy többször is arcul csapta a tragédia. Erzsébet vagyok, 62 éves. Nyugdíjas vagyok, de sok mindennel foglalkozom. Ker­tészkedem, méhészkedem, ki­rándulok, tevékeny vagyok. Salgótarjánban van a laká­som, de egy, a várostól har­minc kilométerre lévő faluban van falusi házunk. Legjobban ott szeretek lenni, a városon csak akkor, ha muszáj. Ko­rábban több beosztásban dol­goztam. Több mint húsz évig a vendéglátásban töltöttem be különböző beosztásokat, majd egy termelőszövetke­zetből mentem nyugdíjba. A tragédia sajnos, rohamo­san jött. A családban több da- ganatos 'Megbctégédés fordult elő., Éléi|e,az^ apámat, édes­anyámat, bátyámat. A férjem még ötvenéves sem volt, s ebben halt meg. A testvérei­met, s mindenkit arra ösztön­zők, hogy rendszeresen ellen­őriztesse magát. Én rendsze­resen jártam szűrővizsgálatra, sőt bizonyos műtéteket előbb is elvégeztettem, mert volt a méhemben egy mióma. Nem kellett volna kivenni, de ra­gaszkodtam hozzá. Tavaly júniusban a mam- mográfiai röntgenleletem gyanús volt, de rákszűrésen is megvizsgáltak, minden nega­tívnak mutatkozott. Azt mondták, minden rendben, egy év múlva újra jelentkez­zem. Eltelt egy fél év. Közben körzeti orvost cseréltem, s ennek köszönhetem tulajdon­képpen, hogy időben történt minden. Ugyanis rám kérde­zett, hogy mikor voltam rák­szűrésen. Mondtam, hogy fél éve, s majd fél év múlva kell jelentkezni. 0 azonban nem hagyott várni, elküldött. Amikor jelentkeztem a szű­résre, akkor ért a döbbenet, az orvos közölte, hogy van egy csomó a mellemben. Reménykedtem, hogy biz­tos jóindulatú, hiszen fél éve még semmi sem volt észlel­hető. Sajnos, rosszindulatú volt. Mindez úgy ért engem, mint derült égből a villám- csapás. Ä testemen semmit sem vettem észre. Nem éreztem magam erőtlennek, betegnek. Mivel nagyrészt kint élek a természetben, azt gondoltam, rajtam nem fognak a betegsé­gek. Nyolc éve nyugdíjban vagyok, a hobbimnak élek. Sokat dolgozom, igaz, de sze­retem a munkát. Nem ideges­kedem, a családomban nincs probléma. Egyáltalán nem számítottam ilyesmire, hiszen voltak időszakok, amikor a féljem nagy beteg volt, akkor azt gondoltam, hogy engem is elér a baj. Akkor megúsztam a dolgot. Ezért ért váratlanul ez a csapás. Egy időre meg­semmisültem. Ilyenkor mi jut legelőször az ember eszébe? Fél év és már nem vagyok. Ugyanis, amikor a bátyámról kiderült a baj, egy hónap múlva elment, a férjem, meg az apám egy fél év múlva. Jöttek az ismerő­sök, barátok vigasztaltak, hogy soknak sikerült meg­úszni. Engem a fővárosban, a Kék­golyó utcában műtötték, s noha az intézetben, rendkívüli a zsú­foltság, igen figyelmesen bán­nak mindenkivel. Velem közöl­ték, hogy szerencsére időben mentem, s van esélyem. Jólesett ez a biztatás. A családom két­ségbeesett. Mit tehet ilyenkor az ember, mosolyog és nyugtatja a többieket. A műtét márciusban történt, de én azóta állandóan a fővárosban vagyok, kezelésre já­rok. Nem adtam fel, túltettem magam rajta. A családom, az élettársam mellettem van és cso­dálatosan segítenek. Mivel eddig én voltam a családban a legerő­sebb, mindenki azt mondja, hogy nekem meg kell gyógyulni, s ez így lesz. S már csak azért is, hogy ne csalódjanak bennem. Nem hagyom el magam. Nem akarom, hogy kísérgessenek, magam megyek mindenhová. Heteken át naponta utaztam su­gárkezelésre, most tart az utolsó fázis. Igaz, kezdek már fáradni, de látni lehet az alagút végét. Pádár András Kétezer évvel ezelőtt a rómaiak már termelték Mi kerül a puttonyba? - Déligyümölcsök Bármerre jár az ember itthon és külhonban, szinte minden élelmiszer- és zöldségüzlet bővelkedik déligyümölcsökben. Ezek némelyikének eredetéről, történetéről adunk egy kis ízelítőt. A narancs- és citrusfélék gazdag vitamintartalmú gyümölcsei közül talán leg­ismertebb a citrom. Az ős­hazájának számító Délkelet- Ázsiában vadon is termő gyümölcsöt kétezer évvel ezelőtt már a rómaiak is termelték. Azóta a mediter­rán tájakon mindenütt elter­jedt. Éurópa legnagyobb cit­romültetvényei Itália legna­posabb déli lejtőin találha­tók. A lapított gömb alakú, hé­ját könnyen eltávolítható mandarin éppen úgy a Hátsó-India ősterméke, mint az illatos, fehér virágú, édes húsú narancs, vagy a savanykás, kesernyés - és mégis a legtöbb napfényt igénylő — grapefruit, azaz citrancs. Ezek a növények igen melegigényűek, saját előfordulási helyükön is megérzik a legminimálisabb hőmérsékletcsökkenést. Legújabb megfigyelések szerint árt nekik a szennye­zett levegő is. Érdekes, hogy a magasabb hőmérsék­let viszont a héj színét befo­lyásolja, ezért akad „zöld” citrom és narancs az üzle­tekben, ám a C-vitamin-tar- talom és az íz, valamint az aroma ezekben a gyümöl­csökben is tökéletes. (A cit­rusfélék közül a narancs és a mandarin cukortartalma na­gyobb, mint a citromé és a grapefruité, ezen utóbbiak viszont magas C-vitamin- tartalommal rendelkeznek. Olaszok, spanyolok, görö­gök is egyaránt termelik va­lamennyit.) A citromos tea igen sokak kedvence, szinte valameny- nyiünk használta már nátha, torokfájás, influenza leküz­désére is. Jó forrón, mert úgy használ, de vigyázzunk a forróságával! Egyrészt a nagyon forró ital megéfeti a száj nyálkahártyát, másrészt a C-vitamin kristályai a na­gyon forró italban szétes­nek, hatásukat vesztik. Me­leg teába facsarjuk mindig a citromot, ne túl forróba! A füge Szíriából, a dato­lya a Tigris és Eufrátesz völgyéből származik. Mindkettő szárítottan (igen magas cukortartalommal) jut el a világ minden tájára és mindkettő évezredes tör­ténetre tekint vissza. A fü­gefát az Újszövetség is em­líti, de a datolyapálmáról is ír. Ez utóbbi a gyümölcse mellett még faanyagával, leveleivel a délszaki népek építkezését is szolgálta. A kókuszpálma termése a kókuszdió, az egyenlítői kétperiódusú esőövezet me­zőgazdaságának jellegzetes növényét sokoldalúan lehet felhasználni. Kemény héjá­ból edényt, rostjából ruhát, szőnyeget készítenek, belét, a koprát szárítva, reszelve ízesítőnek használják, a kó­kusztej pedig finom ital. A banán a legnagyobbra növő fűféleség, gyümölcsét 2 évvel az ültetés után már szüretelhetik. A D-vitamin- ban igen gazdag déligyü­mölcsöt Délkelet-Ázsiában, Afrikában, Közép-Ameri­kában szinte naponta fo­gyasztják, mindennapos étel, olyan mint nálunk a burgonya. Az importszál­lítmányok - hozzánk is - féléretten indulnak el. A szavanna- és a mon­szunültetvények jelentős gyümölcsét, az ananászt ál­talában - 18-20 hónap alatt érik meg -, helyben fo­gyasztják nyersen és kon­zerv formájába, szeletelt, cukrozott lében importálják. Mikuláskor ezek is kerül­hetnek a puttonyba, de az igazi „... minden jó: piros alma, mogyoró...” is öröm gyermekeinknek. d.f. Hölgy estélyiben ­Claudia Schiffer Argentí­nában szerepelt először divatbemutatón. A képen Etám hímzett estélyi ru­háját mutatja be.

Next

/
Thumbnails
Contents